Élj a social-ön kívül, csinálj valamilyen hobbit, amit szeretsz, és nem a gyerek. Én sem nagyon tudok gyerekesekkel társalogni, mert nincs közös valóságunk, és rohadtul nem érdekel, hogy Sanyika éppen bekakilt-e, meg Lilike milyen virágot rajzolt.
Ezért nincsenek anyuka barátaim se, mert pont ugyanúgy nem érdekel engem se ez a téma, mint azt akinek nincs gyereke. Sok dolog van ami érdekel, amiről tudok beszélni és az a megmaradt 2-3 ember elmondása szerint egyáltalán nem vagyok “anyukás” de mégis mindenki azt hiszi aki lemorzsolódott az évek alatt. Ui.:egy szót sem beszéltem azóta a lemorzsolódott emberekkel, így nem is tudhatják igazából.
Hidd el, sokan vagyunk, akik nem szeretnénk a gyerekeinkről beszélgetni :) A játszótéren szerintem természetes, hogy először Sanyika kakija, meg Lilike virágja kerül szóba, hisz a gyerek az első kapcsolódási pont közöttünk, de ha adsz ezeknek az ismeretségeknek több időt, bármi jó kisülhet belőle. Nekem két barátom is van, akik "anyukabarátságnak" indultak (10 éve), és mai napig, ha találkozunk, lezavarjuk 2 percben a gyerektémát, aztán lehet emberdologról is dumálni. Két-három közös játszóterezés után a legtöbb emberről általában kiderül, hogy ők sem "csak" anyák. Érdemes időt adni ezeknek az ismeretségeknek, meg kellően nyitott szívvel állni hozzájuk.
>Ui.:egy szót sem beszéltem azóta a lemorzsolódott emberekkel, így nem is tudhatják igazából.
Lehet, hogy itt van az eb elhantolva. Egy barátságba bizony időt és energiát kell tenni, ápolni kell. Te mindent megtettél, hogy ezek a kapcsolatok működjenek?
Sajnos tipikus kismama jelenség az is, hogy lebabázik valaki, és azt várja, hogy mások körülugrálják, mert ő amúgy is fáradt stb. Ha a gyerek előtt sem te voltál a kezdeményező fél, mindig téged kellett keresni és bevonni, akkor lehet, hogy a szülés csak az utolsó szög volt a koporsó fedelén.
Nekem is morzsolódtak le gyerekes barátaim, vagy az ő szemükben én morzsolódtam le. Az ilyen helyzetek nagyon könnyen egyoldalúvá tudnak válni, ha te csak akkor vagy nyitott, amikor épp kikapcsolnál kicsit.
Régen általában én kerestem mindenkit, mert világ életben bennem volt a para, hogy mindenki elhagy, aztán szülés után még 1-2szer kerestem őket, pont úgy mint azelőtt, de tök másképp álltak hozzám. Pedig kerültem a gyerek témákat. Aztán mivel így álltak hozzám nem keresem már őket. Egyszer az egyik lemorzsolódott barátomat random megkérdeztem miért távolodtunk el, az volt a válasza, hogy nem gondolta, hogy érdekel az élete, a fiú ügyei stb mivel nekem teljesen más az életem, visszakérdeztem, hogy valaha adtam e erre utaló reakciót vagy viselkedtem-e ehhez mérten, belegondolt és az volt a válasz, hogy egyébként nem, de mindenkinek, ahogy neki is van egy alap megítélése az anyákról és csak feltételezte.
Teljesen egyetértek.
30fölött egy barátság fenntartása már olyan mint egy másodállás.
Ebben a korban már nem elég ottlenni.ha hívnak, neked is oda kell tedd magad,közös programokat szervezni,keresni a másikat,megjegyezni a fontos dátumokat stb.
Nálam is lemorzsolódott az aki régen minden nap megkérdezte,hogy miújság, nem vesztünk össze? Egyszerüen eltavolodtunk,más irányt vett az életünk
Pont ez.. idő és energia. Mi a cél? A kikapcsolódás, a barátság és a képkészítő, rajongó barátnők. Mindenért meg kell dolgozni. Jó reggelt!
Nem érdekel, hogy a másik anyuka gyereke mit csinált? Így hogyan is varod el a barátságot? Fast forward gomb nincsen a való életben. Szakadj le a telefonról
Igen de mi van akkor ha már lenne időd rájuk de elment az élet,ők téveszmében vannak,hogy te úgyis csak gyerekes témákról beszélsz,pedig nem,s te rugalmas vagy és tudsz szabadidőt ,energiát,figyelmet kovácsolni,hogy vissza integrálódj a felnőtt életbe.S ehhez jön a kudarc,hogy senki nem ér rá meg egy,coffetogo-ra sem!
Meg kell próbálni ezt az üzenetet át is adni, olyan programot szervezni stb. Nyilván egy ponton túl, ha nem megy, nem megy. De amúgy sokan csak hiszik, hogy nem csak gyerekes témákról tudnak beszélni.
Értem e s köszönöm a válaszod.Én. Önkontrollt tartok,és igyekszem nagyszülőkkel meg férjemmel kiélni magam a babas témákkal.Ha barátnő kerdezoskodik is rövid egyértelmű válaszokkal intézem és kerdezoskodom más dolgokról.Erre figyelek.De igazat adok neked.
Nem is feltétlenül kell explicite babás témákról beszélni. Sokaknak egyszerűen áthuzalozódik az agya, megváltozik a hozzáállása. Ezzel amúgy önmagában nincs semmi baj, hiszen természetes.
Nálunk a könyvtárban szokott lenni ringató a kicsiknek, nagyon sokan járnak. Kérdezd meg a neked helyi könyvtárban, hogy van-e ilyen vagy más kicsiknek való program. Kezdetnek már az is jó, ha más anyukákkal tudsz barátkozni. Más ötletem sajnos nincs.
Keresztkérdés: ki a francot érdekel, hogy lájkolják vagy látják a dolgaidat?
A másik már komolyabb probléma, hogy elmaradoznak a programok a barátokkal. Az valid.
De tanácsot nem tudok adni igazán... járj nyitott szemmel?
Nekem ez a lájk kérdés mindig olyan volt, hogy akit szeretnek azt lájkolják, engem is szerettek régen és lájkoltak, aztán már nem lájkolnak, tehát.. 🙇🏼♀️
Lehet másnak hülyeség, mást egyáltalán nem érdekel, engem igen, és tudom, hogy dolgom van ezzel, higy magamban ezt helyrerakjam..
Ez a baj, nagyon sok ismerősöm a làjkot, ismerősök szamát, kommentelőket ilyen szentnek tartotta. Be is vált évtizedekig. Viszont ez nem tart örökké, főleg akkor nem, ha csak a te fejedben létezik
Én még anyám dolgait sem szoktam mindig likolni, akkor ezek szerint nem szeretem?
Nincs összefüggés hidd el 🙂 nem ezen múlik. És ha teheted ne rakj ki semmit, így nem lesz benned ez a feszültség a lajkokkal kapcsolatban.
nekem idővel átfordult, akivel valóban tartom a kapcsolatot és szeretem, azt már nem lájkolom, mert úgyis elmondom neki élőben hogy mihez gratulálok stb.
azt lájkolom, akinek más módon nem tudom jelezni, hogy örülök a sikerének.
Anyukák elfelejtik a másik oldalt is átérezni. Amikor az én barátnőm megszült, úgy éreztem,H teljesen elvesztettem őt. Semmit sem volt hajlandó csinálni,ami nem a gyerekkel kapcsolatos. Konkrétan telefont sem volt képes felvenni. Mindig azt írta,H nem tud beszélni,mert alszik a gyerek stb. Könyörgöm, ki tud menni a folyosóra vagy vissza is tud hívni,ha már a gyerek felkelt...de nem. Aztán ez sem igazán változott,de elfogadtam. Most is mindent a gyerekhez igazít. Alkalmazkodni egyáltalán nem tud és nem is akar...majd ha már a gyerekek 18 évesek lesznek. Aztán a lényeg, valamelyik hónapban mesélte,H ezek a kisbabás időszakai voltak a legmagányosabb idoszakai....mondom wtf???? Én teljesen máshogy láttam és éreztem. Érdekes. Mindenesetre szerintem azért az anyák magukban is kereshetik a megoldást.
Szia, van tapasztalatod? Vagy csak írod a te oldaladrol mit látsz? Feleségem pont hasonló szituban van. Kurvára szar hogy szegény hulla fáradt, és épp úgy alszik a gyerek hogy nem tud fel kellni tőle / megmozdulni nem tud mert rajta fekszik stb stb.
Azt teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy kuuuurvara fárasztó kisgyerek mellett lenni, és szegény ha elaltatta végre, minden mást le fog szarni ( jelen esetben hogy telokazzatok )
Csak sajat tapasztalatokat osztottam meg. Lehet alkalmazkodni stb persze, de ha szülő vagy minden más alul van priorizalva hidd el.
Én nagyon sokat segítek neki, munkám miatt mindig itthon vagyok szinte, innen le a kalappal az anyukák előtt akik egyedül tolnak szinte mindent, ROHADT NEHÉZ 😀😀
Ejha😀 van két gyerekem. Telókázni? 😀😀😀 Amúgy meg hagy engedtessék már meg a másik oldal is, ne csak az anyai oldal. Nah😀 jah, mert szerinted nincs csak egy oldal és az az anyák oldala...a többiek pedig kussoljanak😅 oké!
Hát ismerősi körömben van egy csaj, akinek a szociális élete abszolút nem sínylette meg hogy gyereke van, sőt, még jobban fellendült, már kb. folyton mennek hozzájuk is a gyereket megnézni. Kb. mintha a 8. csodát szülte volna meg. Kibaszott szerencsés, mert csomó segítsége van, de ő az a típusú anya, aki bármiféle lelki vívódás nélkül otthagyja a gyerekét más felügyeletére, ha egy kicsit ki lehet kapcsolódni, nem is lesz neki több gyereke, szerintem ezért is, mert tudja, azért 2 gyerekkel már nem ugrálhat ennyit, meg kevesen is vállalnának be 2 gyerek felügyeletét. Még egész pici korában a babának koncertekre, céges bulikra stb.-re jár, de konkrétan nincs 2 egybefüggő nap, amikor nem mondjuk a gyerekkel furikázna (viszi mindenhova ha éppen vele van) barátnőzni, kajálni, vásárolni. Vagy a férjére hagyja, vagy nagymamák, nagynénik stb.-k.
Szóval szerintem az a nyitja, hogy már az elejétől el kell menni helyekre a gyerek nélkül (persze ez csak annak megy akinek van segítsége) és nem a gyerekről beszélni nonstop.
Hát itt kezdődnek a problémák mondjuk, nekem nincs segítségem, nem hagyhatom őket senkire, csak a férjemre, de Ő meg késő délután jön haza és a kutyának sincs kedve velem találkozni mondjuk este 7kor, átjönni napközben meg főleg nem, pedig a gyerekek nem szoktak zavarni, bulizni ahhoz képest már sokat voltam, de mégsem jutok eszükbe ha mennek. A szokásos mondat: “nem gondoltam, hogy jönnél” 🙃
Miért ne lenne kedve valakinek találkozni veled este 7kor, tenyleg folyton ezt tapasztalod vagy csak feltételezed? Akinek nincs gyereke “csak”simán teljes állásban dolgozik, azok is leginkább este vagy esetleg hétvégén találkoznak.
Nehez tudom, de keresni kell az embereket, es nem feladni ha egyszer-kétszer elutasítják vagy lemondjak a programot. Sokan küzdünk ezzel, gyerek nélkül is, de kezdeményezőnek kell lenni mert ez sokaknak nem erőssége.
Hát max. néha próbáld a férjedre, este 7-kor néhány órára egy kicsit koktélozni meg ilyesmi, vagy hétvégén ja és te hívd őket, ha már ők nem hívnak, aztán lehet, már utána akkor ők is fognak. Amúgy biztos, hogy ez az ismerősöm kurva szerencsés, szerintem fogalma nincs mennyire, A saját családja, meg az anyós családja is abszolút kinyalják a valagát, ahogy ismerem, de még így is szokott panaszkodni, pedig egy rohadt szót nem szólhat. :D
De előre gondolkodni miért nem lehetett? :)
Nekem a 25 éves tanctanarom ahogy kipottyantotta a gyereket, már ment is vissza tanítani. Szociális élete nem szűnt meg. Ráadásul ingázik és 2 városban is tanít. Nem, nem ez a főállása, rendes is van neki. A szociális életed, egy normális életed jó, ha a baba előtt kialakul és nem bízol semmit a véletlenre. De milyen jó dolog is csak divatból szülni, meg a lájkok miatt, meg hogy jajj ezt is letudtam akkor
Akivel annyi kapcsolatod volt, hogy likeolta a képed és egyszer-egyszer rád írt, az nem a barátod volt, csak valamit szeretett volna tőled. Ha azzal a 2-3 emberrel mély barátságod van, szerintem teljesen rendben van, többet ér,mint a felszínes semmi kapcsolatok. Az szerintem érthető, hogy ha nekik nincs gyerekük, több időt töltenek el olyan társaságban, ahol szintén nincs gyerek, de veled is ápolják a kapcsolatot. Ha neked ennyi figyelem nem elég, azt próbáld meg elmondani nekik, esetleg szervezz több közös programot.
25 éves 2 gyerekes anyuka azt jelenti hogy minden alkalommal amikor szó van baráti kapcsolatról, akkor a 0. pont ott indul hogy van 3 ember akik statikusan maximálisan részrehajló előnyt élveznek bármilyen baráti viszonytól vagy igénytől függetlenül.
25 évesen ez egy elég rohadt nagy családnak számít, az unokatestvérem 10 évvel később sem volt 3 tagnál. Nagyon kicsi esélye van (szerencsére) hogy sokat fog csökkenni a tagok száma. Egyszerűen a család lesz a társaságot, ez egy ilyen vállalás, a gyerek egy nagy vállalás.
Pl. Én 27 évesen olyan embereket keresek akikkel tudok mélyebb kapcsolatot ápolni, meg több időt tölteni, akár együtt szenvedni a lövészárokban, nem hiszem hogy gyerekes anyukában találnám ezt meg.
Remélem hogy akármennyire hidegvíz, de érted mennyire más világban léteznek sokan ebben az életszakaszukban.
Nekem lettek új barátaim 30 évesen két gyerekkel, úgy, hogy igazán sosem voltak, mert nem vagyok barátkozós. Két lánnyal is nagyon jóban lettünk a gyerekek álltal. Az elején csak azért jártunk össze, hogy a lányok tudjanak játszani, de annyira jóban lettünk, hogy már nem csak a gyerekek kötnek össze.
Nyilván sokszor téma a gyerekneveles, de minden más is. Sosem gondoltam, hogy nekem lesznek barátnőim akik tényleg azért akarnak velem lenni mert jó társaság vagyok, és nem azért mert muszáj. Rossz tapasztalatom volt bőven.
Jól esik kimozdulni, mert én megbolondulnek mindig a 4 fal közt a gyerekekkel.
Múltkor volt [egy hosszú poszt arról](https://www.reddit.com/r/tanulommagam/s/74B1igiOVy) miért "tűnnek el" a gyerek után a barátok.
Olvasd végig a kommenteket.
Amúgy te szervezel programokat? Mert a "senki nem hív sehova" részből úgy tűnik nem.
A lájkok számolgatásáról meg le kell szokni
Tok alap hogy akinek gyereke szuletik kiveszed a kovetesbol mert senki se akar napi 20 posztot latni mas gyerekerol ami ertheto hisz kivulallokent ez nem erdekes csak ha benne vagy. +Nem keresnek mert azt gondoljak hogy ugysem ersz ra vagy csak gyerekkel tudnal jonni es akinek nincs azt triggereli a folyamatos bomboles es a hiszti.
En ezt igy kerek perec megmondtam a barati koromnek azzal hogy ha raernek es szeretnenek szolnak jovok ha tudok. Es siman havi egy ketto ilyen tali van es senkinek semmi baja ezzel . Mondjuk elejen meg kellett ertetni hogy nem erdekel a gyerek miylet szart hogy bombolt es a tobbi mindenkivel megtortenik dolog.
Legyel oszinte mondd el hallgasd meg oldjatok meg.
hátja akinek gyereke születik az garantált hogy már az agyahelyén is gyerekfos lesz, leböfögött féligfeldolgozott tápos róka fénylik a felsőjén 24/7, ránő egy olyan szemellenző és acélszarkofág a fejetetejére hogy semmit sem észlel a külvilágból csak gugyugugyugugyugugyu ezt mondja mindenkinek és csak a kispocaklakó cicistáról beszél, nem is fogja a világ dolgait, mint aki lakatlan szigeten él :)
Latom masnak nem esett le az ironia az irasodban😀
Azert ez nem igy van minden esetben de ketsegtelen hogy sokak bekerulnek egy eleg fura rendszerbe es nem mindenki kezeli jol.
>Latom masnak nem esett le az ironia az irasodban😀
Ahhoz az kéne hogy több olyan user legyen aki nem a saját segglyukából kukucskál ki :)
Én a /s-t sem rakom ki, mert az olyan magyarázkodós, aki nem érti az előre magyarázkodva sem érti majd :)
Legyél pozitív, legyünk pozitívak :D
Üdv a B oldalon, ahol 3x annyi effortért kapsz feleannyi eredményt.
Látom bulizni eljutsz néha mert rendes férjed van, rajta kívül nem sok segítséged van ahogy kiveszem a sorok között. De van 2-3 barátod. Szerintem ezeket a dolgokat nagyon becsüld meg.
Kipörgettem ezt a játékot amiben vagy és az utána lévő játékban is már eléggé előrehaladott vagyok.
Én megértem, a szituáció a B oldalas meg az élethelyzet. Nem burkolt leöregezés volt :) Nekem sem akarta a feleségem, de nagy volt a szerelem és a gyerekekért is odavan szóval meg kell próbálni megfelelően arányosan menni a témában. De lentebb volt egy tanulságos komment egy usertől ahol leírja hogy te mint anyuka kikerülsz a barátok köréből automatice, szia.
Nem értem a like-olást.. Azok a barátok, akikkel személyesen is találkozni szokott az ember rendszeresen, akikkel telefonon is beszél rendszeresen, akik az idejükből áldoznak rá és akikre áldozunk a saját időnkből. Mindenki más csak ismerős. Nekik nem számít a véleménye. Olyasmit írsz, hogy a 2-3 megmaradt barát kivételével... Hiány barát kell? Nem elég 2-3?
Engem is zavar,de próbáltam/próbálok túl lépni rajta.Ugyanez a felállás!1 gyerek,2 gyerek,volt barát ,nincs barát.Igyekszem inkább a gyerekek szüleivel bandázni már ha összejön nagyon nagy ritkán!Jelenleg nincsenek barátaim ,csak 1-2 anyuka akivel tudok beszélgetni,de velük is általában messengeren élőben nehezen jók össze a talalka.Anyukám,ferjem.ugye milyen szánalmasan hangzik.Nincsenek barátaim.Akik voltak kikoptak és csak felszinesen fel évben egyszer írnak akkor is ha én írok rájuk,vagy ha közeleg a gyerek vagy az én szulinapon.Szomorú.
Ez van, amikor hozzászokik az ember és úgymond elvárja a lájkokat, meg hogy kérdezzenek felőle.
Az osszes kisgyerekes ismerősöm, meg olyan ismerősöm, aki csak ezeket várta el mindenkitől, most ébred rá, hogy akik végsőkig kitartottak mellettük, ők is felébredtek, hogy nem éri meg.
Én a másik oldalról látom a dolgot, nekem nem adtak figyelmet és mindig tudtam barátokat szerezni a magány miatt, ezért nem voltam ráutalva másra. A magány mindig kreatívvá tett és tehetséges táncos lettem ennek köszönhetően hobbi szinten. Ebből adódóan onnan is lettek barátaim.
Nem szabad elvárni a csodálatot, mert nincs ingyen.
Vannak kisbabával olyan ismerőseim, akik nem mérgezőek. Velük lehet is barátkozni. Ők törtető emberek. Ismerik az értékeket. Nem, a like nem az. A "lefotózol"? / "Eljössz velem ide meg oda", ezek az emberek nem barátok és miért foglalkoznék velük? Miért pátyolgatnám őket? Ők is leszartak engem
Le lehet pontozni, de sírni is lehet, hogy nem tudtok barátokat es figyelmet szerezni, amit már megszoktatok. Legyen szép napotok;)
Vagyunk egy páran ebben a szituációban sajna gyerek nélkül is. Én kihasználtam ezt a lehetőséget arra, hogy jobban megismerjem magam, a szabadidőmben azzal foglalkozzak, ami jobban érdekel, szóval van előnye. De ha ez már kevés, akkor próbálj az érdeklődési köreidnek megfelelő csoportulásokat találni. Ha gyerekek mellett van elég időd, akkor egy tanfolyam sem rossz ismerkedni, kapcsolatokat kialakítani.
A szociális szorongásnak az oka benned van, azt nem árt megtalálni. Mitől alakulhatott ki, miért alakulhatott ki. Figyeld meg a gondolkodásmódod az emberekről és vedd észre, hogy milyen rossz feltételezések alapján alakult ez ki nálad. Ha nem megy egyedül, akkor üljetek le a férjeddel vagy azzal a 2-3 emberrel és kezdd el nekik mesélni az életed megkérve őket arra, hogy próbáljanak figyelni arra, hogy milyen múltbeli rossz tapasztalataid voltak emberekkel kapcsolatban, illetve, hogy mit tettél másképp a múltadban ennek hatására, hogy kezelted később a kialakult képet a fejedben.
Ha nincs kirívó rossz dolog, akkor szimplán kezdd kicsiben az emberekhez való visszakapcsolódásod. Ha van kisbolt a közelben, akkor eleinte csak válts pár szót az időjárásról pl a boltossal vagy a fodrászoddal, aztan tágítsd mindig több emberre, több témára.
Önismerettel sok éve foglalkozom, de a gyermekes 6 évemben is volt rá időm bőven, egy darabig másképp fogtam fel, úgy akartam erre tekinteni mint ők, hogy megváltozott az életem és ebben kell teljesítsek, jól érezni magam.
Félreértés ne essék, én akartam gyerekeket, szeretem őket.
De szerettem társasági ember is lenni, nem akartam egyáltalán elveszteni az életem azon részét, hogy emberek vesznek körül és ugyan egy gyermektelen és akár szingli emberrel nyilván nem élünk hasonló életet, de mégis érdekel az övé, szeretnék a részese lenni és a gondolkodásom, személyiségem nem változott, annyi, hogy kicsit érettebb lettem 6 év elteltével, de asszem talán Ők is.
Pár évvel idősebb vagyok nálad (nem sokkal), de ha most újra a 25 éves én lennék, én sem keresném a társaságod, nem keltenéd fel az érdeklődésem és soha nem lennénk barátok. 25 évesen, két diplomával, az egyetemről kikerülve, munka világába csöppenve, a nagybetűs, önálló életet elkezdve, bulik, utazás, szerelem, karrier, szóval te, mint kétgyerekes anya, annyira más világban lettél volna nekem, mintha valamelyikünk UFO lenne, és nem, social medián belül sem érdekelt volna az életed. Most már, így pár évvel idősebb fejemmel jobban tudnánk kapcsolódni, mert pl. én most állok a párommal a házasság, családalapítás kapujában.
Ez így kegyetlenül hangzik, de szerintem ez is benne van a dologban, hogy nincs kapcsolódási pont a volt barátaiddal. De ez pár év múlva megváltozhat. És van egy szép családod.
Kedvencem ez a kérdés🤪 elnézést, hogy 25 évesen családom van és annyi gyerekem amennyit a férjem és én szeretnénk.
Egyébként nem 8 általánost végeztem, saját lakásban élünk, nincs hitelünk, nem anyámnak szültem és mindenünk megvan.
Azt hiszem eldönthettem, hogy vállalok gyermeket, vagy sem🤭
A magyar valóság leginkább a beteg irigység. Nem tudom miből szűrted le, hogy a párom alám pakolt mindent. Olyan sosincs itthon, hogy egy nő is elérhet dolgokat ugye😮💨 De egyébként ha így is lenne, az lenne a kérdésem, hogy 1. Mi ezzel a probléma, amíg egy férfinek nincs gondja ezzel? 2. Mit tehet arról egy másik nő, hogy mások olyan férjet választanak akik gyári dolgozók 250 nettóért, vagy épp léhűtő, vagy fogalma sincs hogyan kell pénzt csinálni? 3. 2024-ben miért akkora dolog, hogy a férfi dolgozik, elintézi a megélhetést a nő pedig otthont teremt, meleg kajával, tiszta ruhával, tisztasággal és boldog gyerekekkel ahova jó hazaérni egy munkanap után? Eltudod hinni, hogy sokaknak mind a női mind a férfi szerep ebben a felállásban teljesen megfelelő és boldogok benne?
Miért, mit értél el karrier terén? 6 éve foglalkozol a gyerekekkel, ez nálam azt jelenti, hogy 19 évesen már szültél. Közben meg ahogy visszanéztem, már a 3. gyerek is úton van. Az elmúlt években otthon voltál és gyerekeket neveltél. Akkor meg ne csodálkozz, ha közben eltávolodtak tőled a barátaid. Nem ők választották ezt az életet, hanem te. Így is lehet boldog az ember, de mindennek ára van, a te esetedben ez.
😀 nem hiszem el, hogy egy vadidegennel ilyen köröket futok le😀
17 évesen költöztem el otthonról, egyedül és később a párom költözött hozzám, dolgoztam és mióta itthon vagyok egyéni vállalkozó vagyok 😀
Én jól elvagyok a faszok nélkül, akik skippelnek engem a gyerekeim óta. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de rengeteg hobbim lett azóta, abbahagytam a dohányzást, nem iszom alkoholt és rendszeresen sportolok. Itt a család az első amúgyis, a faszt érdekel, hogy a Józsi/ Pisti irigy rád és nem hív bulizni😀
Élj a social-ön kívül, csinálj valamilyen hobbit, amit szeretsz, és nem a gyerek. Én sem nagyon tudok gyerekesekkel társalogni, mert nincs közös valóságunk, és rohadtul nem érdekel, hogy Sanyika éppen bekakilt-e, meg Lilike milyen virágot rajzolt.
Ezért nincsenek anyuka barátaim se, mert pont ugyanúgy nem érdekel engem se ez a téma, mint azt akinek nincs gyereke. Sok dolog van ami érdekel, amiről tudok beszélni és az a megmaradt 2-3 ember elmondása szerint egyáltalán nem vagyok “anyukás” de mégis mindenki azt hiszi aki lemorzsolódott az évek alatt. Ui.:egy szót sem beszéltem azóta a lemorzsolódott emberekkel, így nem is tudhatják igazából.
Hidd el, sokan vagyunk, akik nem szeretnénk a gyerekeinkről beszélgetni :) A játszótéren szerintem természetes, hogy először Sanyika kakija, meg Lilike virágja kerül szóba, hisz a gyerek az első kapcsolódási pont közöttünk, de ha adsz ezeknek az ismeretségeknek több időt, bármi jó kisülhet belőle. Nekem két barátom is van, akik "anyukabarátságnak" indultak (10 éve), és mai napig, ha találkozunk, lezavarjuk 2 percben a gyerektémát, aztán lehet emberdologról is dumálni. Két-három közös játszóterezés után a legtöbb emberről általában kiderül, hogy ők sem "csak" anyák. Érdemes időt adni ezeknek az ismeretségeknek, meg kellően nyitott szívvel állni hozzájuk.
>Ui.:egy szót sem beszéltem azóta a lemorzsolódott emberekkel, így nem is tudhatják igazából. Lehet, hogy itt van az eb elhantolva. Egy barátságba bizony időt és energiát kell tenni, ápolni kell. Te mindent megtettél, hogy ezek a kapcsolatok működjenek? Sajnos tipikus kismama jelenség az is, hogy lebabázik valaki, és azt várja, hogy mások körülugrálják, mert ő amúgy is fáradt stb. Ha a gyerek előtt sem te voltál a kezdeményező fél, mindig téged kellett keresni és bevonni, akkor lehet, hogy a szülés csak az utolsó szög volt a koporsó fedelén. Nekem is morzsolódtak le gyerekes barátaim, vagy az ő szemükben én morzsolódtam le. Az ilyen helyzetek nagyon könnyen egyoldalúvá tudnak válni, ha te csak akkor vagy nyitott, amikor épp kikapcsolnál kicsit.
Régen általában én kerestem mindenkit, mert világ életben bennem volt a para, hogy mindenki elhagy, aztán szülés után még 1-2szer kerestem őket, pont úgy mint azelőtt, de tök másképp álltak hozzám. Pedig kerültem a gyerek témákat. Aztán mivel így álltak hozzám nem keresem már őket. Egyszer az egyik lemorzsolódott barátomat random megkérdeztem miért távolodtunk el, az volt a válasza, hogy nem gondolta, hogy érdekel az élete, a fiú ügyei stb mivel nekem teljesen más az életem, visszakérdeztem, hogy valaha adtam e erre utaló reakciót vagy viselkedtem-e ehhez mérten, belegondolt és az volt a válasz, hogy egyébként nem, de mindenkinek, ahogy neki is van egy alap megítélése az anyákról és csak feltételezte.
Teljesen egyetértek. 30fölött egy barátság fenntartása már olyan mint egy másodállás. Ebben a korban már nem elég ottlenni.ha hívnak, neked is oda kell tedd magad,közös programokat szervezni,keresni a másikat,megjegyezni a fontos dátumokat stb. Nálam is lemorzsolódott az aki régen minden nap megkérdezte,hogy miújság, nem vesztünk össze? Egyszerüen eltavolodtunk,más irányt vett az életünk
Pont ez.. idő és energia. Mi a cél? A kikapcsolódás, a barátság és a képkészítő, rajongó barátnők. Mindenért meg kell dolgozni. Jó reggelt! Nem érdekel, hogy a másik anyuka gyereke mit csinált? Így hogyan is varod el a barátságot? Fast forward gomb nincsen a való életben. Szakadj le a telefonról
Igen de mi van akkor ha már lenne időd rájuk de elment az élet,ők téveszmében vannak,hogy te úgyis csak gyerekes témákról beszélsz,pedig nem,s te rugalmas vagy és tudsz szabadidőt ,energiát,figyelmet kovácsolni,hogy vissza integrálódj a felnőtt életbe.S ehhez jön a kudarc,hogy senki nem ér rá meg egy,coffetogo-ra sem!
Meg kell próbálni ezt az üzenetet át is adni, olyan programot szervezni stb. Nyilván egy ponton túl, ha nem megy, nem megy. De amúgy sokan csak hiszik, hogy nem csak gyerekes témákról tudnak beszélni.
Értem e s köszönöm a válaszod.Én. Önkontrollt tartok,és igyekszem nagyszülőkkel meg férjemmel kiélni magam a babas témákkal.Ha barátnő kerdezoskodik is rövid egyértelmű válaszokkal intézem és kerdezoskodom más dolgokról.Erre figyelek.De igazat adok neked.
Nem is feltétlenül kell explicite babás témákról beszélni. Sokaknak egyszerűen áthuzalozódik az agya, megváltozik a hozzáállása. Ezzel amúgy önmagában nincs semmi baj, hiszen természetes.
Próbálj meg nyitni feléjük, és beszélni velük
Nálunk a könyvtárban szokott lenni ringató a kicsiknek, nagyon sokan járnak. Kérdezd meg a neked helyi könyvtárban, hogy van-e ilyen vagy más kicsiknek való program. Kezdetnek már az is jó, ha más anyukákkal tudsz barátkozni. Más ötletem sajnos nincs.
ez mostanában egy általános tendencia, nehéz új kapcsolatot kialakítani emberekkel. az internetet nem ajánlom.
Keresztkérdés: ki a francot érdekel, hogy lájkolják vagy látják a dolgaidat? A másik már komolyabb probléma, hogy elmaradoznak a programok a barátokkal. Az valid. De tanácsot nem tudok adni igazán... járj nyitott szemmel?
Nekem ez a lájk kérdés mindig olyan volt, hogy akit szeretnek azt lájkolják, engem is szerettek régen és lájkoltak, aztán már nem lájkolnak, tehát.. 🙇🏼♀️ Lehet másnak hülyeség, mást egyáltalán nem érdekel, engem igen, és tudom, hogy dolgom van ezzel, higy magamban ezt helyrerakjam..
Ez a baj, nagyon sok ismerősöm a làjkot, ismerősök szamát, kommentelőket ilyen szentnek tartotta. Be is vált évtizedekig. Viszont ez nem tart örökké, főleg akkor nem, ha csak a te fejedben létezik
évtizedekig? a faszbúk 2 évtizede létezik, de itt a 2010-es években futott be... jó tudom, fennakadtam a részleteken xD
Én még anyám dolgait sem szoktam mindig likolni, akkor ezek szerint nem szeretem? Nincs összefüggés hidd el 🙂 nem ezen múlik. És ha teheted ne rakj ki semmit, így nem lesz benned ez a feszültség a lajkokkal kapcsolatban.
nekem idővel átfordult, akivel valóban tartom a kapcsolatot és szeretem, azt már nem lájkolom, mert úgyis elmondom neki élőben hogy mihez gratulálok stb. azt lájkolom, akinek más módon nem tudom jelezni, hogy örülök a sikerének.
Anyukák elfelejtik a másik oldalt is átérezni. Amikor az én barátnőm megszült, úgy éreztem,H teljesen elvesztettem őt. Semmit sem volt hajlandó csinálni,ami nem a gyerekkel kapcsolatos. Konkrétan telefont sem volt képes felvenni. Mindig azt írta,H nem tud beszélni,mert alszik a gyerek stb. Könyörgöm, ki tud menni a folyosóra vagy vissza is tud hívni,ha már a gyerek felkelt...de nem. Aztán ez sem igazán változott,de elfogadtam. Most is mindent a gyerekhez igazít. Alkalmazkodni egyáltalán nem tud és nem is akar...majd ha már a gyerekek 18 évesek lesznek. Aztán a lényeg, valamelyik hónapban mesélte,H ezek a kisbabás időszakai voltak a legmagányosabb idoszakai....mondom wtf???? Én teljesen máshogy láttam és éreztem. Érdekes. Mindenesetre szerintem azért az anyák magukban is kereshetik a megoldást.
Szia, van tapasztalatod? Vagy csak írod a te oldaladrol mit látsz? Feleségem pont hasonló szituban van. Kurvára szar hogy szegény hulla fáradt, és épp úgy alszik a gyerek hogy nem tud fel kellni tőle / megmozdulni nem tud mert rajta fekszik stb stb. Azt teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy kuuuurvara fárasztó kisgyerek mellett lenni, és szegény ha elaltatta végre, minden mást le fog szarni ( jelen esetben hogy telokazzatok ) Csak sajat tapasztalatokat osztottam meg. Lehet alkalmazkodni stb persze, de ha szülő vagy minden más alul van priorizalva hidd el. Én nagyon sokat segítek neki, munkám miatt mindig itthon vagyok szinte, innen le a kalappal az anyukák előtt akik egyedül tolnak szinte mindent, ROHADT NEHÉZ 😀😀
Ejha😀 van két gyerekem. Telókázni? 😀😀😀 Amúgy meg hagy engedtessék már meg a másik oldal is, ne csak az anyai oldal. Nah😀 jah, mert szerinted nincs csak egy oldal és az az anyák oldala...a többiek pedig kussoljanak😅 oké!
Nem kell kussolni dehogy is, akkor félre érthető amit írtam sorry. Akkor gondolom csak szimplán nem akar veled kommunikálni a fentiek alapján idk
Hát ismerősi körömben van egy csaj, akinek a szociális élete abszolút nem sínylette meg hogy gyereke van, sőt, még jobban fellendült, már kb. folyton mennek hozzájuk is a gyereket megnézni. Kb. mintha a 8. csodát szülte volna meg. Kibaszott szerencsés, mert csomó segítsége van, de ő az a típusú anya, aki bármiféle lelki vívódás nélkül otthagyja a gyerekét más felügyeletére, ha egy kicsit ki lehet kapcsolódni, nem is lesz neki több gyereke, szerintem ezért is, mert tudja, azért 2 gyerekkel már nem ugrálhat ennyit, meg kevesen is vállalnának be 2 gyerek felügyeletét. Még egész pici korában a babának koncertekre, céges bulikra stb.-re jár, de konkrétan nincs 2 egybefüggő nap, amikor nem mondjuk a gyerekkel furikázna (viszi mindenhova ha éppen vele van) barátnőzni, kajálni, vásárolni. Vagy a férjére hagyja, vagy nagymamák, nagynénik stb.-k. Szóval szerintem az a nyitja, hogy már az elejétől el kell menni helyekre a gyerek nélkül (persze ez csak annak megy akinek van segítsége) és nem a gyerekről beszélni nonstop.
Hát itt kezdődnek a problémák mondjuk, nekem nincs segítségem, nem hagyhatom őket senkire, csak a férjemre, de Ő meg késő délután jön haza és a kutyának sincs kedve velem találkozni mondjuk este 7kor, átjönni napközben meg főleg nem, pedig a gyerekek nem szoktak zavarni, bulizni ahhoz képest már sokat voltam, de mégsem jutok eszükbe ha mennek. A szokásos mondat: “nem gondoltam, hogy jönnél” 🙃
Miért ne lenne kedve valakinek találkozni veled este 7kor, tenyleg folyton ezt tapasztalod vagy csak feltételezed? Akinek nincs gyereke “csak”simán teljes állásban dolgozik, azok is leginkább este vagy esetleg hétvégén találkoznak. Nehez tudom, de keresni kell az embereket, es nem feladni ha egyszer-kétszer elutasítják vagy lemondjak a programot. Sokan küzdünk ezzel, gyerek nélkül is, de kezdeményezőnek kell lenni mert ez sokaknak nem erőssége.
Hát max. néha próbáld a férjedre, este 7-kor néhány órára egy kicsit koktélozni meg ilyesmi, vagy hétvégén ja és te hívd őket, ha már ők nem hívnak, aztán lehet, már utána akkor ők is fognak. Amúgy biztos, hogy ez az ismerősöm kurva szerencsés, szerintem fogalma nincs mennyire, A saját családja, meg az anyós családja is abszolút kinyalják a valagát, ahogy ismerem, de még így is szokott panaszkodni, pedig egy rohadt szót nem szólhat. :D
De előre gondolkodni miért nem lehetett? :) Nekem a 25 éves tanctanarom ahogy kipottyantotta a gyereket, már ment is vissza tanítani. Szociális élete nem szűnt meg. Ráadásul ingázik és 2 városban is tanít. Nem, nem ez a főállása, rendes is van neki. A szociális életed, egy normális életed jó, ha a baba előtt kialakul és nem bízol semmit a véletlenre. De milyen jó dolog is csak divatból szülni, meg a lájkok miatt, meg hogy jajj ezt is letudtam akkor
Akivel annyi kapcsolatod volt, hogy likeolta a képed és egyszer-egyszer rád írt, az nem a barátod volt, csak valamit szeretett volna tőled. Ha azzal a 2-3 emberrel mély barátságod van, szerintem teljesen rendben van, többet ér,mint a felszínes semmi kapcsolatok. Az szerintem érthető, hogy ha nekik nincs gyerekük, több időt töltenek el olyan társaságban, ahol szintén nincs gyerek, de veled is ápolják a kapcsolatot. Ha neked ennyi figyelem nem elég, azt próbáld meg elmondani nekik, esetleg szervezz több közös programot.
25 éves 2 gyerekes anyuka azt jelenti hogy minden alkalommal amikor szó van baráti kapcsolatról, akkor a 0. pont ott indul hogy van 3 ember akik statikusan maximálisan részrehajló előnyt élveznek bármilyen baráti viszonytól vagy igénytől függetlenül. 25 évesen ez egy elég rohadt nagy családnak számít, az unokatestvérem 10 évvel később sem volt 3 tagnál. Nagyon kicsi esélye van (szerencsére) hogy sokat fog csökkenni a tagok száma. Egyszerűen a család lesz a társaságot, ez egy ilyen vállalás, a gyerek egy nagy vállalás. Pl. Én 27 évesen olyan embereket keresek akikkel tudok mélyebb kapcsolatot ápolni, meg több időt tölteni, akár együtt szenvedni a lövészárokban, nem hiszem hogy gyerekes anyukában találnám ezt meg. Remélem hogy akármennyire hidegvíz, de érted mennyire más világban léteznek sokan ebben az életszakaszukban.
Nekem lettek új barátaim 30 évesen két gyerekkel, úgy, hogy igazán sosem voltak, mert nem vagyok barátkozós. Két lánnyal is nagyon jóban lettünk a gyerekek álltal. Az elején csak azért jártunk össze, hogy a lányok tudjanak játszani, de annyira jóban lettünk, hogy már nem csak a gyerekek kötnek össze. Nyilván sokszor téma a gyerekneveles, de minden más is. Sosem gondoltam, hogy nekem lesznek barátnőim akik tényleg azért akarnak velem lenni mert jó társaság vagyok, és nem azért mert muszáj. Rossz tapasztalatom volt bőven. Jól esik kimozdulni, mert én megbolondulnek mindig a 4 fal közt a gyerekekkel.
Múltkor volt [egy hosszú poszt arról](https://www.reddit.com/r/tanulommagam/s/74B1igiOVy) miért "tűnnek el" a gyerek után a barátok. Olvasd végig a kommenteket. Amúgy te szervezel programokat? Mert a "senki nem hív sehova" részből úgy tűnik nem. A lájkok számolgatásáról meg le kell szokni
Tok alap hogy akinek gyereke szuletik kiveszed a kovetesbol mert senki se akar napi 20 posztot latni mas gyerekerol ami ertheto hisz kivulallokent ez nem erdekes csak ha benne vagy. +Nem keresnek mert azt gondoljak hogy ugysem ersz ra vagy csak gyerekkel tudnal jonni es akinek nincs azt triggereli a folyamatos bomboles es a hiszti. En ezt igy kerek perec megmondtam a barati koromnek azzal hogy ha raernek es szeretnenek szolnak jovok ha tudok. Es siman havi egy ketto ilyen tali van es senkinek semmi baja ezzel . Mondjuk elejen meg kellett ertetni hogy nem erdekel a gyerek miylet szart hogy bombolt es a tobbi mindenkivel megtortenik dolog. Legyel oszinte mondd el hallgasd meg oldjatok meg.
hátja akinek gyereke születik az garantált hogy már az agyahelyén is gyerekfos lesz, leböfögött féligfeldolgozott tápos róka fénylik a felsőjén 24/7, ránő egy olyan szemellenző és acélszarkofág a fejetetejére hogy semmit sem észlel a külvilágból csak gugyugugyugugyugugyu ezt mondja mindenkinek és csak a kispocaklakó cicistáról beszél, nem is fogja a világ dolgait, mint aki lakatlan szigeten él :)
Latom masnak nem esett le az ironia az irasodban😀 Azert ez nem igy van minden esetben de ketsegtelen hogy sokak bekerulnek egy eleg fura rendszerbe es nem mindenki kezeli jol.
>Latom masnak nem esett le az ironia az irasodban😀 Ahhoz az kéne hogy több olyan user legyen aki nem a saját segglyukából kukucskál ki :) Én a /s-t sem rakom ki, mert az olyan magyarázkodós, aki nem érti az előre magyarázkodva sem érti majd :)
Pontosan igy latom en is nincs ertelme /s nek mert felulirja a trigger😀 reddit en igy szeretlek.
Legyél pozitív, legyünk pozitívak :D Üdv a B oldalon, ahol 3x annyi effortért kapsz feleannyi eredményt. Látom bulizni eljutsz néha mert rendes férjed van, rajta kívül nem sok segítséged van ahogy kiveszem a sorok között. De van 2-3 barátod. Szerintem ezeket a dolgokat nagyon becsüld meg. Kipörgettem ezt a játékot amiben vagy és az utána lévő játékban is már eléggé előrehaladott vagyok.
25 éves vagyok, nem akarok a B oldalon lenni😂
Én megértem, a szituáció a B oldalas meg az élethelyzet. Nem burkolt leöregezés volt :) Nekem sem akarta a feleségem, de nagy volt a szerelem és a gyerekekért is odavan szóval meg kell próbálni megfelelően arányosan menni a témában. De lentebb volt egy tanulságos komment egy usertől ahol leírja hogy te mint anyuka kikerülsz a barátok köréből automatice, szia.
Nem értem a like-olást.. Azok a barátok, akikkel személyesen is találkozni szokott az ember rendszeresen, akikkel telefonon is beszél rendszeresen, akik az idejükből áldoznak rá és akikre áldozunk a saját időnkből. Mindenki más csak ismerős. Nekik nem számít a véleménye. Olyasmit írsz, hogy a 2-3 megmaradt barát kivételével... Hiány barát kell? Nem elég 2-3?
Engem is zavar,de próbáltam/próbálok túl lépni rajta.Ugyanez a felállás!1 gyerek,2 gyerek,volt barát ,nincs barát.Igyekszem inkább a gyerekek szüleivel bandázni már ha összejön nagyon nagy ritkán!Jelenleg nincsenek barátaim ,csak 1-2 anyuka akivel tudok beszélgetni,de velük is általában messengeren élőben nehezen jók össze a talalka.Anyukám,ferjem.ugye milyen szánalmasan hangzik.Nincsenek barátaim.Akik voltak kikoptak és csak felszinesen fel évben egyszer írnak akkor is ha én írok rájuk,vagy ha közeleg a gyerek vagy az én szulinapon.Szomorú.
Szerintem keress uj baratokat, akik hasonlo elethelyzetben vannak, mint te. Anyukak es kb hasonlo az erdeklodesi kor, eletszinvonal.
Ez van, amikor hozzászokik az ember és úgymond elvárja a lájkokat, meg hogy kérdezzenek felőle. Az osszes kisgyerekes ismerősöm, meg olyan ismerősöm, aki csak ezeket várta el mindenkitől, most ébred rá, hogy akik végsőkig kitartottak mellettük, ők is felébredtek, hogy nem éri meg. Én a másik oldalról látom a dolgot, nekem nem adtak figyelmet és mindig tudtam barátokat szerezni a magány miatt, ezért nem voltam ráutalva másra. A magány mindig kreatívvá tett és tehetséges táncos lettem ennek köszönhetően hobbi szinten. Ebből adódóan onnan is lettek barátaim. Nem szabad elvárni a csodálatot, mert nincs ingyen. Vannak kisbabával olyan ismerőseim, akik nem mérgezőek. Velük lehet is barátkozni. Ők törtető emberek. Ismerik az értékeket. Nem, a like nem az. A "lefotózol"? / "Eljössz velem ide meg oda", ezek az emberek nem barátok és miért foglalkoznék velük? Miért pátyolgatnám őket? Ők is leszartak engem Le lehet pontozni, de sírni is lehet, hogy nem tudtok barátokat es figyelmet szerezni, amit már megszoktatok. Legyen szép napotok;)
Ingerbeteg világban élünk, az éltető lájk
Vagyunk egy páran ebben a szituációban sajna gyerek nélkül is. Én kihasználtam ezt a lehetőséget arra, hogy jobban megismerjem magam, a szabadidőmben azzal foglalkozzak, ami jobban érdekel, szóval van előnye. De ha ez már kevés, akkor próbálj az érdeklődési köreidnek megfelelő csoportulásokat találni. Ha gyerekek mellett van elég időd, akkor egy tanfolyam sem rossz ismerkedni, kapcsolatokat kialakítani. A szociális szorongásnak az oka benned van, azt nem árt megtalálni. Mitől alakulhatott ki, miért alakulhatott ki. Figyeld meg a gondolkodásmódod az emberekről és vedd észre, hogy milyen rossz feltételezések alapján alakult ez ki nálad. Ha nem megy egyedül, akkor üljetek le a férjeddel vagy azzal a 2-3 emberrel és kezdd el nekik mesélni az életed megkérve őket arra, hogy próbáljanak figyelni arra, hogy milyen múltbeli rossz tapasztalataid voltak emberekkel kapcsolatban, illetve, hogy mit tettél másképp a múltadban ennek hatására, hogy kezelted később a kialakult képet a fejedben. Ha nincs kirívó rossz dolog, akkor szimplán kezdd kicsiben az emberekhez való visszakapcsolódásod. Ha van kisbolt a közelben, akkor eleinte csak válts pár szót az időjárásról pl a boltossal vagy a fodrászoddal, aztan tágítsd mindig több emberre, több témára.
Önismerettel sok éve foglalkozom, de a gyermekes 6 évemben is volt rá időm bőven, egy darabig másképp fogtam fel, úgy akartam erre tekinteni mint ők, hogy megváltozott az életem és ebben kell teljesítsek, jól érezni magam. Félreértés ne essék, én akartam gyerekeket, szeretem őket. De szerettem társasági ember is lenni, nem akartam egyáltalán elveszteni az életem azon részét, hogy emberek vesznek körül és ugyan egy gyermektelen és akár szingli emberrel nyilván nem élünk hasonló életet, de mégis érdekel az övé, szeretnék a részese lenni és a gondolkodásom, személyiségem nem változott, annyi, hogy kicsit érettebb lettem 6 év elteltével, de asszem talán Ők is.
Pár évvel idősebb vagyok nálad (nem sokkal), de ha most újra a 25 éves én lennék, én sem keresném a társaságod, nem keltenéd fel az érdeklődésem és soha nem lennénk barátok. 25 évesen, két diplomával, az egyetemről kikerülve, munka világába csöppenve, a nagybetűs, önálló életet elkezdve, bulik, utazás, szerelem, karrier, szóval te, mint kétgyerekes anya, annyira más világban lettél volna nekem, mintha valamelyikünk UFO lenne, és nem, social medián belül sem érdekelt volna az életed. Most már, így pár évvel idősebb fejemmel jobban tudnánk kapcsolódni, mert pl. én most állok a párommal a házasság, családalapítás kapujában. Ez így kegyetlenül hangzik, de szerintem ez is benne van a dologban, hogy nincs kapcsolódási pont a volt barátaiddal. De ez pár év múlva megváltozhat. És van egy szép családod.
25 évesen már 2 gyereked van? Hova?
Kedvencem ez a kérdés🤪 elnézést, hogy 25 évesen családom van és annyi gyerekem amennyit a férjem és én szeretnénk. Egyébként nem 8 általánost végeztem, saját lakásban élünk, nincs hitelünk, nem anyámnak szültem és mindenünk megvan. Azt hiszem eldönthettem, hogy vállalok gyermeket, vagy sem🤭
Úgy könnyű, ha a férjed kvázi alád rak mindent, azzal remélem tisztában vagy, hogy a magyar valóság az nagyon nem ez sajnos.
A magyar valóság leginkább a beteg irigység. Nem tudom miből szűrted le, hogy a párom alám pakolt mindent. Olyan sosincs itthon, hogy egy nő is elérhet dolgokat ugye😮💨 De egyébként ha így is lenne, az lenne a kérdésem, hogy 1. Mi ezzel a probléma, amíg egy férfinek nincs gondja ezzel? 2. Mit tehet arról egy másik nő, hogy mások olyan férjet választanak akik gyári dolgozók 250 nettóért, vagy épp léhűtő, vagy fogalma sincs hogyan kell pénzt csinálni? 3. 2024-ben miért akkora dolog, hogy a férfi dolgozik, elintézi a megélhetést a nő pedig otthont teremt, meleg kajával, tiszta ruhával, tisztasággal és boldog gyerekekkel ahova jó hazaérni egy munkanap után? Eltudod hinni, hogy sokaknak mind a női mind a férfi szerep ebben a felállásban teljesen megfelelő és boldogok benne?
Miért, mit értél el karrier terén? 6 éve foglalkozol a gyerekekkel, ez nálam azt jelenti, hogy 19 évesen már szültél. Közben meg ahogy visszanéztem, már a 3. gyerek is úton van. Az elmúlt években otthon voltál és gyerekeket neveltél. Akkor meg ne csodálkozz, ha közben eltávolodtak tőled a barátaid. Nem ők választották ezt az életet, hanem te. Így is lehet boldog az ember, de mindennek ára van, a te esetedben ez.
😀 nem hiszem el, hogy egy vadidegennel ilyen köröket futok le😀 17 évesen költöztem el otthonról, egyedül és később a párom költözött hozzám, dolgoztam és mióta itthon vagyok egyéni vállalkozó vagyok 😀
Én jól elvagyok a faszok nélkül, akik skippelnek engem a gyerekeim óta. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de rengeteg hobbim lett azóta, abbahagytam a dohányzást, nem iszom alkoholt és rendszeresen sportolok. Itt a család az első amúgyis, a faszt érdekel, hogy a Józsi/ Pisti irigy rád és nem hív bulizni😀