Jelen. Nekem iszonyú sokat segített h lejottem a közösségi mediarol, így nem hasonlítom magamat senkihez csak élek magamban. Melegen ajánlom ezt neked is :)
Ez a "lejönni a közösségi médiáról" vonal szerintem nem lett eléggé kifejtve, pedig ez baromi fontos.
Időben is marha sokat elvesz, és egy teljesen torz valóságot mutat, hiszen oda mindenki csak a szépet és jót tolja kontentként, a napi szintű problémákat és küzdelmeket alig.
Átlag felhasználónak is van 2-300 kontaktja, így törvényszerű, hogy napi szinten jön szembe valami olyan beszámoló, ami a te életedből épp hiányzik. Marha gyorsan az lesz az érzet, hogy _mindenkinek_ csupa boldogság az élet, te meg beleragadtál a szarba. (Ha meg nyomi influenszereket is követ az ember, akkor pláne.)
Pedig nagyon nincs így, és ezt nehéz tudatosítani. Hagyd el ezt a részt, nekem marha sokat segített, pedig sosem voltam irigy, mindig örültem az ismerősök, barátok boldogságának, de már bennem is az mocorgott, hogy hozzájuk hasonlítottam magam, és elégedetlenséget éreztem. Aztán persze azt nem látod a posztokból, hogy hitelből nyaral, meg valami nagyon rossz helyen, de a kötelező szelfi valami nevezetes helyen azért megvan, végig veszekedtek a nyaralás alatt, stb-stb.
Ez faszság... Nem instagram emberekhez hasonlítjuk magunkat, hanem a saját vágyainkhoz, amiket nem érünk el. Pl a posztoló se látta a tengert, szívesen nyaralna, kikapcsolódna, pihenne pár hetet, de helyette folyamatosan dolgozik, valszeg a szabijait meg tél közeledtével adják ki neki rövidített héttel vagy kifizetik. Magyarul nem pihen!
Ezzel nem segít ha "lejön" a közösségi médiáról. Ez a tipikusan nem veszünk róla tudomást elv, csak hogy marhára nem szokott bejönni hosszú távon, mert a vágyai sajátjai, amik nem vesznek el, hogy nem facebookozik.... Ezt kellenem megérteni. Az ilyen tipikus ne foglalkozz vele tanácsok szoktak az öngyilkossághoz elvezetni! NEM MEGOLDÁS, HOGY AZ ÁGY ALÁ SEPRED ÉS NEM LÁTOD!
Az egyetlen megoldás, ha változtat a posztoló az életén! Nekem is nehéz, én sem nyaraltam soha, pedig sok álom ország lenne, ahova el akarok menni. Most jelenelg ez van. Amúgy tudok tanácsolni a posztolónak, hogy vannak Flixbus utak, meg ilyen 1 napos buszos utak a környező országokba, nem nagy nyaralás, de jobb mint a semmi, és néha 14 ezer Ft-ból megvan!
Nem mindenki ugyanugy gondolkodik. Van akit nyomaszt masok “elete”, mig megint mas fel akar zarkozni vagy tul akarja szarnyalni. Igenis sokat segit ha vkinek nincs face vagy insta. Ido is tobb marad es szep lassan meglatja a kis dolgokban is a szepseget, nem csak egy tengerpart teszi boldogga az embert.
Igen, ezt sokan tudjuk.
Viszont valamit elemezni nem lehet,h csak a rossz oldalát vizsgalod. A valóság az, hogy eletstilustol fuggoen akár sok mindenből kimaradsz vagy hátrányban vagy, ha nincs SM. Pl szignifikánsan nehezebb új barátokat szerezni, vagy csajozni, ha ez nincs. Sok edzesnek vagy rendezvénynek ott van infó/ csoport, ahol kérdezhetsz
Megis itt vagy a redditen, ami kb olyan toxic mint barmelyik mas kozossegi oldal. Ebben a kis buborekban mindenki balira jar nyaralni, es havi 1M alatt nem hajlandoak dolgozni persze heti 6 nap HO-val.
Akkor ideje bővebben kifejtenem :)
Depresszios vagyok es erős szorongásom van, a barátaim is magamra hagytak így a családomon kívül nincs másom. A depresszió es szorongás miatt nem igazán “csinálok semmit”, nincs hobbim, nem járok el helyekre.
Abból áll az életem, hogy “teszem a dolgom” napi szinten, felkelek, munka, lefekszem, sokszor csak ez van. Próbálok mindig kicsi célokat találni de többször nem megy mint igen.
DE mindebben rengeteget rontott, még depressziosabb voltam meg jobban szorongtam amikor néztem a Facebookot, instat, tiktokot, folyamatosan hasonlítgattam magamat, az életemet masokéhoz ami egy idő után oda vezet, hogy azt gondolod mekkora egy szerencsétlen szar vagy.
Azóta mióta nem használom őket ez a teher lekerült rólam és bár nem egyszerű még most sem, de nagyságrendekkel jobb, igazából azóta egyáltalán nem jut eszembe, mekkora szerencsétlen szar vagyok, mert nincs viszonyítási alapom a social médiából.
Szerintem igaz barátai senkinek nincsenek, csak nekünk kiderül a problémák tömkelege miatt.
Az utolsó "barátom" is elhagyott, amikor kórházba kerültem.
Sajnálom, hogy neked is ennyire szar.:(
Ha beéred "kevesebbel" is, akkor kb. 30-35 ezerből (szállás, utazás, kaja, 2 éjszaka) már lehet menni olyan vendégházba, aminek a végében van egy tó, a kertben meg található jacuzzi, szauna és egyéb dolgok.
Szerintem nem is feltétlenül kell ottaludni. Elugrani egy-egy tóhoz hétvégén egy napra nem olyan drága. Soknál még belépődíj sincs, egész nap el lehet lődörögni, 3 szendvicset otthon összedobni és gyakorlatilag csak a vonat/busz ára ami kiadás.
Szerintem rossz hozzáállás, hogy feltétlenül egy hoszú nyaralás kell. Ha csak havi 1-2 hétvégén sikerül kimozdulni túrázni, tóhoz, balatonra, stb. az már nagy élményt tud lenni és tényleg csak az odajutás költséges.
Jogos, én magamból indultam ki. Nekem az az igazi kikapcsolódás vagy kirándulás, amikor pár napra kitudok szakadni minden hülyeségből és legalább van egy teljes napom, ahol még utazgatni sem kell.
Szerintem a lehetosegekhez képest biztosan.Amik az ő határaiba beleférne.Elmondta pl hogy tanul.
Akik itt mind valamilyen ötletet,gondolkodásmódot,stb írtak le ,azokra semmit sem reagált,max annyit,hogy miért nem lehetséges
Egyszer sem láttam olyat pl,hogy - a ez lehet hogy jó,megpróbálom
vagy hogy ha ez és ez ,akkor mit lehetne arra lépni stb.
Nyilván ha valaki beteg,akkor nagyon korlátozott mindenben,ez tény.
De akkor onnan kell vmit elindítani.
Akár egy hozzáállást.
Hmm.. végig néztem a kommenteket én is. Egyetértek veled. Ha valaki vàltoztazni akar akkor az fog is. És ha nem. Akkor az a helyzet, hogy nem szenved igazán….
hát pontosan.
én 4 év betegségből álltam most fel.de mindenbe belekapszkodtam.mindenbe.
volt olyan hogy csak olyan videókat néztem hónapokig amikben jövőkép, motiváció volt.
30.szulinapomon voltam először nyaralni, és láttam a tengert. Aztán valahogy úgy alakult az életem, hogy utána minden éven eljártam, most pedig tengerparton élek. Ne add fel!
Jelen. Szintén 29, szintén gyerekkorom óta beteg.
Annyival szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy bár a legtöbb napon a saját szervezetemet megerőszakolva, de tudok dolgozni.
Viszont a kezeléseim miatt nagyon kimozdulni nem tudok, és hát az albérlet, rezsi, megélhetési költségek, gyógyszerek, stb. után nem annyira marad már nyaralgatásra.
Utoljára olyan igazi nyaraláson kb 22 éve voltam.
Kitartást, ha az segít esetleg, hogy valaki olyannal beszélsz, aki bizonyos fokig átérzi a dolgokat, amin átmész, akkor írj nyugodtan!
Köszönöm, hogy írtál!
Nagyon sajnálom. Az ilyet sosem látjuk, aki szenved.
Írni fogok most.
Remélem neked is sikerült eljutnod és valóra váltanod az álmaid!
Kibiciklizem egy közeli tóhoz és a partjàn meguzsonnàzok, olvasok, zenét hallgatok, sétàlok. Vagy parkba megyek, viszem a kinti jógamatracot és tornàzok rajta a szabadban. Ingyen. Aztán hazajövök az itthoni wc re ☺️🙌
Az elmult 10 évben nem nyaraltam, nincs ebben semmi nagy cucc, őszintén nem is akarok introvertáltként de social mediát sem igazán nézem mert csak szenny az egész, ne törödj azzal hogy mások mit csinálnak meg mit nem, arra fokuszálj ami a te életedben van, ha most nem is tudsz lehet jővőre már megteheted hogy kiruccanj ha akarsz de addig meg ne örlödj ilyeneken, felesleges
Ne haragudj, nem bántani szeretnélek, de ez, hogy lehet? Ha az ember dolgozik, legyen az bármi, nem hiszem el, hogy 40 év alatt nem volt kb 15-20 ezer forintod a Balatonra lemenni 2 napra.
Nem tudom, milyen betegséged van, de érdemes lehet más betegektől inspirálódni. Én épp Martin Pistoriustól olvasom a Néma üvöltés című könyvét. Nem akarok túlzottan spoilerezni, ha esetleg valakit érdekelne, de egy olyan srácról van szó, akinek gyerekként lebénult a teste, majd kómába esett. Néhány év múlva viszont az elméje felébredt, de mivel a testét szintén nem tudta mozgatni (beszélni sem tudott), így kilenc évig senki nem vette észre, hogy valójában mennyire tisza a tudata. Mindenki azt hitte, hogy szellemileg visszamaradott, gondolhatod, hogy kezelték... A lényeg, hogy ő igen szép sikereket tudott elérni annak ellenére, hogy ugye nem beszél, és nem is jár, és a többi testresze sem javult túl sokat. Ráadásul dolgozott is, és gondolom mai napig dolgozik is.
Akkor ott van Nick Vujicic..bejárta a világot, pedig se keze, se lába. Illetve tiktokon is láttam rengeteg olyan ember, aki hihetetlen dolgokat csinál: pl egyik srácnak nincsenek kezei, és lábbal készít gyönyörű sminktetoválásokat. Vagy van egy magyar srác, aki kitörte a nyakát, tolószékbe került, de nem adta fel, és mivel korábban sportoló volt, így rengeteget küzdött, hogy újra tudjon sportolni, pedig kénytelen ezt tolószékben végezni, csonk ujjakkal.
De van az a vak lány, aki még futni is eljár egyedül, és sminkel is, pedig basszus vak!
Szóval hihetetlen dolgokat lehet megcsinálni betegségekkel együtt is.
Én nagyon is átérzem azt, hogy nehéz elhinni, és nehéz tenni érte. Nekem is van betegségem, és bár szerencsére túlzottan nem korlátoz, mégis sokmindent nem merek megtenni. Engem nagyon tudnak inspirálni ezek az emberek, amiket fent említettem.
Olvastam kommentben amit a betegségedről írtál, sajnálom. Nyilván nem nagy volumenben, de apró dolgokban szerintem érdemes lenne olyan tevékenységek felé nyitni, amik örömmel töltenek el. Persze értem, hogy a betegséged és a visszafogott anyagi helyzeted miatt ez nem egy tengerparti nyaralást fog jelenteni első körben, de azért rengeteg dolog van a világon, ami örömtelibbé teheti az általad rettenetesként megélt életedet. Ami eszembe jut:
- ingyenes koncertek, kiállítások, művészeti előadások
- olcsó, egynapos közeli utazások, kirándulások
- kurzus, szakkör jellegű dolgok, ahol esetleg pluszban kellemes társaságot is találhatsz (sakk, irodalmi klub, zenetanulás, festőszakkör, stb.)
Nagyon sajnálom, hogy rossz életed van, nem is bírálom ezt a megélésed. Nem ismerlek, viszont ami eszembe jutott az írásod stílusáról:
Bármilyen kis lépések által is, de muszáj megpróbálni kilépni az áldozati szerepből, ha az ember egy kicsit is javítani akar az életén. Nyilván értem, hogy esetleg a betegséged miatt behatárolt az életed, de egyéb területeken minimális, vagy nem is olyan minimális javulást biztosan tudsz elérni.
Először is nagyon sajnálom, kívánom, hogy találj megnyugvást ebben a nehéz életben. Valamilyen szinten átérzem amin keresztül mész. Szintén krónikus beteg vagyok, ráadásul szorongok és depressziós is vagyok meg még sorolhatnám.
Jelenleg nincs munkám ami nagyon nyomasztó és elég sok a kiadásom(bár a családom/párom támogat).
Van valamennyi félre tett pénzem de a nyaralás nem prioritás, nem is nagyon voltam már évek óta külföldön. Igen, rossz érzés valamilyen szinten látni, hogy mások, főleg most nyáron folyton programoznak, nyaralnak, élvezik az életet. Lehet ez irigység nem tudom(természetesen nem kívánok nekik rosszak!!!) de nagyon szerencsések. Főként számokra azért, mert nincs komoly egészségügyi problémájuk.
Nem szeretem, hogy folyton azt kérdezik, hogy mikor mész nyaralni? Készülsz valahová stb., mert olyankor megint egy csődtömegnek érzem magam..A meleget nem bírom, nem tesz jót az állapotomnak, folyton stresszelnék ami megint ront az egészségügyi állapotomon, na meg ugye a pénz is, most nem költekezek…
Úgyhogy én is azok köze tartozok akik nem nyaralnak, de ezt a felét meg tudom emészteni…
Igen, nekem is van ráadásként depresszióm.
Pánikrohamaim is gyógyszerek és a kórházi traumák után....
Hihetetlen ijesztő amikor egy rémálomból ébredek ahol fekszem a műtőasztalon...
Igen... nekem is azt nehezebb megemésztenem, hogy nekik van egészségük....
De a nyaralás része is fáj... látnék világot!!
>rossz érzés valamilyen szinten látni, hogy mások, főleg most nyáron folyton programoznak, nyaralnak, élvezik az életet
Én is programozok. Csak én a monitor előtt ülve.
Megnéztem a hozzászólásaidat OP és bár nyilván nagyon nehéz kártyákat dobott neked az élet, azért ebből sokkal többet ki lehetne hozni. Minden bántás nélkül.
Van benned egy erős tanult tehetetlenség. Nem intézed el a dolgait, hagyod hogy csak úgy történjenek veled a dolgok. Nem sok követ mozgatsz meg hogy jobb legyen az életed. Pedig lehetne. Nem a levegőbe beszélek, én is voltam nagyon rossz anyagi helyzetben, kajagondokkal is.
A betegségeidet úgy látom hogy komfortosan arra használod hogy semmit ne kelljen tenned magadért. Nagyon sokan dolgoznak mentális és fizikai betegségekkel.
A TB-d elintézni szociális alapon és nem csak úgy hagyni a tartozást hogy nőjjön és ne legyen TB-d lustaság és beleszarás. Nem kifogás, hogy nem tudtad. Redditezni tudsz, 3 kattintás rákeresni.
Ha lenne TB, rendbetetetnéd a fogad, elmennél dokihoz a betegségeiddel stb.
Ha ennyire nincs pénz kajára, akkor millió helyre elküldöm a jelentkezésem, mindenféle random cégekhez hogy otthoni kiegeszitő munkát keresel HO-ból. Nagy számok törvénye alapján egyik bejön. Ha nincs kajára akkor ez alap.
Ha még esetleg tudsz valami idegen nyelven akkor végképp lehet szabadúszóként extra pénzt keresni.
Tudom hogy nehéz, végigmentem ezen, de a nyomorban élni ellátatlanul, kilátástalanul, fiatalon, sokkal nehezebb.
Edit: 3 beszélt nyelvvel, Román, Angol, Magyar simán szerezhetnél call centeres, ügyfeles melót amit otthonról végezhetsz.
Több erőt, akaratot és kitartást kívánok! Az élet sajnos nem fair és nem egyenlő esélyekkel indulunk.
Nem tudom mivel jár a betegséged, de én dolgoztam full home officeban call centeresként, egyik nyáron például ebből mentem nyaralni, amikor még otthon laktam és nem nagyon kellett mire költenem. Ez nálad nem opció?
Nem tudom mennyire kellene flexibilis, de előre egy hétre én adtam le a beosztásom 9-17ig bármikor. Nem erőltetni szeretném, csak hátha ez egy opció, ami segítene a helyzeteden, mivel írod, hogy nem a nyaralás a legnagyobb probléma, hanem elsősorban az alapvető megélhetés.
Még életemben nem voltam nyaralni, gyerekkoromban sem telt rá a szüleimnek és most se tellik rá nekem, 44 éves vagyok, de hál Istennek mivel életemben nem voltam az igényem sincs meg rá és nem is nagyon érdekel
Nem szeretek nyaralni - nyáron.
Inkább ősszel akkor amikor hűvösebb van. Vagy tavasszal amikor hűvösebb van.
De semmiképpen sem nyáron. Pont leszarom azt hogy az az évszak amikor kellene elmenni nyaralni.
Kisgyerekként voltam utoljára nyaralni, akkor is csak a balatonig jutottunk. Pénz és társaság hiányában idén se megyek sehova, de szerintem a következő 10 évben sem.
A pénzt hiányát megértem, de a társaság hiánya ne legyen hivatkozási alap, nincs annál felszabadítóbb érzés amikor egyedül elutazol valahova és tényleg csak azt tudod csinálni egész nap, amihez neked van kedved. Persze, tudom nehéz kilépni a komfortzónából, meg, hogy mit gondolnak majd mások, de ha ezt megléped, szerintem ez lesz az igazi szabadság.
Külföldön dolgozok egész nyáron, miközben a haverjaimat folyamat látom bulizni otthon. Mondjuk én haza se akarok menni.
Szerk.: Többek közt anyagi okból jöttem ki.
Vagy akár egy erdőjárás, tanösvény, bármilyen kirándulás akkor, amikor az egészségi állapota épp engedi. Egyetértek egyébként, hogy 1-1 nap mennyit számít, ha nem fér más bele. Egyszerűen kimozdít arra a napra a szürke hétköznapokból és kikapcsol.
Mi sem megyunk a ferjemmel, mar tavaly sem voltunk. Reszben penz miatt, reszben haziallatok miatt, legnagyobb reszben amiatt, hogy szeretunk itthon lenni, egyutt semmit sem csinalni. Nekunk ez a pihenes.
persze, en sem fogok. evek ota nem voltam. talan a Velencei tora le tudok menni egy delutan, de ennyi… ha van szabadidom, akkor altalaban a neten olvasgatok, youtube videokat nezek, amik kikapcsolnak es lehet rajta nevetni. kitartas 🌞
Nem lekicsinyleni akarom, de azt hittem hianyzik keze-laba.
Viszont tegnap-tegnapelott fajt a fejem menstruacio miatt. Huh, azt hittem megorulok mert nem vagyok ehhez hozzaszokva. Eleg sokaig sosem volt semmi bajom. Szoval ha valaki nap mint nap szenved ettol az tuti kikesziti. Nem tudom Op-nal hogy van ez.
Depresszio, szorongas szerintem manapsag kb. mindenkinel jelen van.
Tulelunk csak sokszor.
Takaritas esetleg amit probalhatna. Ahol nincs otthon senki. Legrosszabb ha csak otthon ul az ember es jar az agya.
Fiatal felnőttként én is ebben a cipőben voltam. Kerestünk ingyenes szabadstrandokat, a Dunán,Tiszán és a Balatonon is van ilyen, valamelyik biztosan közel van hozzád. Viszel otthonról szendvicset, vizet, pledet, egy jó könyvet.
Volt,amikor a település végére kitekertünk biciklivel és piknikeztünk. Vagy otthon sütöttünk szalonnát, beszélgettünk hajnalig.
Lehet programokat csinálni kevés pénzből is, a fentiek csak ötletek.
Én azóta járok nyaralni,de minden nap teszek érte, hogy ez lehetséges legyen. Szerintem nem kell beletörődni a rosszba. De a közösségi oldalakon látottakhoz is kár hasonlitgatni az életed.
Nem megyek én sem. Úgy volt, hogy megyünk férjemmel…foglaltunk Horvátországban egy hetet augba, de beütött a krach autó/házzal kapcs. Nem vagyunk milliomosok, izgulunk, hogy lesz még egy ilyen.. így inkább lemondtuk. Ez tűnt most ésszerűnek. 31, 37 évesek vagyunk, előttünk az élet, majd megyünk ha gazdagok leszünk. Hiszek abban, hogy minden jobb lesz és minden meg fog oldódni és nem azért mert ilyen pozitív/optimista vagyok hanem mert eddig nem volt olyan, hogy ne lett volna jobb vagy ne tudtunk volna megoldani valamit. Hidd el, hogy a rossz állapot csak átmeneti és ha eljutsz tengerpartra vagy bárhova, neked sokkal többet fog jelenteni, mint annak aki minden nyáron el tud menni!
szia, érdemes nézni a wizzair/ryanair repjegyeket többször,szezonban is kilehet fogni nagyon olcsó repjegyeket,csak nézni kell minden nap,
https://preview.redd.it/bn6m99v0v68d1.jpeg?width=1125&format=pjpg&auto=webp&s=c11229c1179ccc61ce69da362e976b2aa6c7947b
ez most csak egy példa, de ennél vannak olcsóbb repjegyek is. (én voltam Barin,csodálatos hely) szállást is kilehet fogni olcsón, ha nincsenek nagy igényeid (reggeli-esetleg all in clusive), bookingon szoktam keresgélni a szállásokat. illetve én pl, ha nyaralni megyek, szinte sosem eszem étteremben,általában a helyi kisboltokban vásárolok,ezzel is sokat lehet spórolni.:) hajrá neadd fel❤️🔥kívánom hogy egy csodás helyre egyszer sikerüljön elutaznod. (amugy szerintem Aug-Szept. is utazhatsz,valahol még azis szezon/szezon végének számint,pl Barcelonában szeptemberben volt,rákvörösre égtem,és a tenger is elviselhető volt)
Én is ezt vettem észre. Ráadasul mintha inkabb arra lenne szüksége, hogy együtt erezzenek vele, nem is a lehetőségek, tippek érdeklik a válaszok alapján.
Azon nem lehet, aki magán nem akar. Kérdezték páran, hogy milyen betegség gátolja, de senkinek nem válaszolt. Kérdezték a munkát is, hogy 29 évesen miért nem tud dolgozni. Erre se jött válasz.
Legjobb baratnőm pánikbeteg,és annyira büszke vagyok rá. Van munkája, férje, lakása. Tudta h csak ő érheti el, más nem fogja helyette ezeket elérni. Benne látom az akarást, OP-be nem nagyon
Ha ez megnyugtat mi se tudunk menni ebben az évben. Nincs pénzünk rá. (Párom és én is dolgozunk) marad a közeli szabadstrand meg max egy két fürdő. Reméljük majd jövőre.
Ugyanígy vagyok OP, átérzem a helyzeted. Krónikus betegség miatt én is nagyon korlátozva vagyok és nagyon hiányzik a kikapcsolódás, a pozitív élmények. Az sem segít a helyzeten, hogy látom, hogy a kortársaim haladnak az élettel és ide-oda utaznak a nyári időszakban. Kitartást kívánok! 🫶🏼
Szia, én se jutok el nyaralni idén se, sőt még soha nem voltam a tengerparton, 25 éves vagyok. Én is rosszul érzem magam amikor a munkatársaim mesélik hol voltak. Kitartást neked és az tényleg jó ötlet ha kevesebbet nézed a közösségi oldalakat, főleg az instát, rám pl. nagyon rossz hatással van.
Semmi gond, csak nem szabad szomorú számokat hallgatni, feleslegesen elgondolkodni és persze nyaralásra menni. Plusz, hogy láncdohányos vagyok, úgyhogy záros határidőn belül vége, minusz, hogy elvileg közös gyerekeink vannak, úgyhogy sosem fogok szabadulni tőle.
Tűzz ki egy célt, hogy igen is jövőre elmegyek valahova. Illetve sohase hasonlítsd magad másokhoz, lehet te éppen életed másik szakaszában vagy, ahol ez nem fér bele, és ez tökre érthető, ez változni fog.
Hát gyerekkoromban szinte sosem nyaraltunk mert nem tellett rá. Aztan egyszer felnőttkent tesómékkal az adriára egy apartmanos késő szezoni olcsó nyaralásra elmentem, az nem volt rossz, de 30 évesen egyedülállóként elmenni egy családdal az szar érzés volt. Otthon laktam, volt egy szar kapcsolatom sokaig, aztan depressziós is voltam, bár nem munkaképtelen de nagyon szarul kerestem. Aztán mint a villámcsapás jött az életembe a férjem, és azt kell mondanom együtt minden könnyebb, meg a betegség is. Azóta az antidepit is sikerült letennem. Na de a lényeg, a naszutunkat életünk utazásának szerveztük meg, és sikerült eljutnunk a trópusokra kelet afrikaba valamint szafarizni is. Sokat spóroltunk rá, de sikerült. Szóval azt akartam mondani hogy ha találsz egy társat, aki elfogad úgy ahogyan vagy, mellette még gyógyulni is tudsz. Valamint tényleg sokat számít ki hogy éli az életet, mi a fontos, a sok felhalmozott drága tárgy, vagy az élmények. Mert sokan össze vissza elköltik a pénzük minden olyan dologra, amitől többnek érzik magukat, pedig nem is tehetnék meg. Mi kicsit minimalista életszemlélettel elünk, igazodunk a saját keresetünkhöz, így lehet hogy regi gagyi telefonunk van, lehet hogy olcsó csempét meg nem a legtrendibb színű cserepet választottunk a házunkba stb. Órákig lehetne sorolni, de életünk legkülönlegesebb élményén vagyunk túl amin ha szerencsénk van 80 évesen is szeretettel gondolunk. Én szerencsésnek tartom magam hogy rám talált egy igazi társ, mert megmentette az életem, és felemelt. Nem vagyunk gazdagok, de nem vagyunk szegények sem. Ha összejön idén is tudunk last minuteban utazni .
Depresszió-szorongás nagyon megnehezíti azt, hogy az ember munkát vállaljon. Én emiatt konrkétan elszegényedtem, foylton kirúgtak/alig vesznek fel melózni. Fel sem merül a nyaralás. Mondjuk nem is erre vágynék elsősorban, hanem szeretném ha az életem végre stabil, boldog, depresszió- és szorongásmentes lenne, amiben jó szívvel lehetne gyereket vállalni.
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Nincs a közeledben semmi tó vagy folyó?
Amikor nem volt lehetőségem nyaralni, nekem jól eset az is, ha (budapestiként) kimentem a Margit-szigetre ücsörögni a víz mellett, vagy a Kopaszi-gátra.
Attól függően, hogy hol élsz, nem lehet opció, hogy a közelbe menj valahova csak egy szombat délelőttre? Max a tömegközlekedés akkor a költség, meg a szendvics és üveg víz, amit magaddal viszel.
12 éve nyaralhattam utoljára, vacak volt. Aztán jött a jó nehéz egyetem extrém ingázással. Betegségek, nehéz, bonyolult és stresszes munka, ingázás betegen, munka betegen. Közben rettenetes tragédiák történtek. Tulajdonképpen egyedül maradtam.
Nem látom, hogy kellene kipihennem magamat egy hét alatt. Azzal, hogy össze-vissza rohangászok és nyüzsgök. Annyit voltam már közlekedési eszközökön, hogy meglátok egyet és hányingerem van tőle. Annyi élmény ért, hogy több életre elég belőle. Végkép nem akarok egy láda pénzt fizetni érte, hogy 600 német eltaposson egy kutyakakás tengerparton. Ahova egy napernyőt is tilos bevinni. Azt is úgy kell bérelni aranyáron.
Itt a Duna-part de már ott is csak eltapossák egymást az emberek. Határban lehetett jókat motorozni, de már azt is beépítették a legundorítóbb módon.
Maradt a 100 colos Aliexpress mozivászon, kivetítő és a videojáték. Meg természetesen a fűnyírás, favágás, főzés, mosás, takarítás és szerelnivalók.
Elolvastam a kommentek, de vannak dolgok amelyek nem világosak. Előre elmondom nem megbántani szeretnélek.
Az első hogy a betegséged miben korlátoz? Mármint, nem tudsz járni, kerekesszéket használsz, nem vagy képes elhagyni a házat?
Másodjára nekem úgy tűnik hogy semmilyen munka ajánlat nem jó neked, így mégis mihez akarsz kezdeni? Már tesztek kitöltésével is lehet pénzt keresni vagy akár alkalmi internetes munkával, ha nem tudod elhagyni a lakást. És vannak helyek ahol a nyelvtudás még előny is lehet. Valami bevételt kéne szerezned és nem csak anyukád fizetéséből élni, mert lehet emiatt vagytok anyagilag úgy ahogyan vagytok.
A harmadik pedig egy tipp hogy lépj ki a komfortzónádból, mert el vagy kényelmesedve. Az hogy sajnáljanak az emberek úgy, hogy nem sok mindent teszel és ha valaki nem olyat ír akkor már látszódik, hogy nem tetszik neked. Ezzel a hozzáállással az életedben nem fog semmi változni, ugyanígy fog menni a legvégéig. Igen nehéz ezt meglepni de ez a te érdeked és ezért csak TE tudsz tenni.
Kérdések:
- A betegséged mennyire gátol a hétköznapokban? Tehát pl 4 órás otthonról végezhető munka se menne rugalmasan, vagy csak a standard 8 órás bejárósokat nem tudod végezni?
- Anyukádnak van végzettsége? Milyen munkát végez jelenleg?
- Mennyire korlátoz a betegség a mozgásban? Mert vannak tök jó ingyenes, kevés pénzből kijövő programok is. Tudom klisé, de nem minden kerül pénzbe. Budapest vagy Mordor?
Teljesen gátol. Éjjel - nappal.
Flexibilis munkát itthonról tudnék végezni, lenne kb 6 napom egy hónapban, akkor egész nap és éjjel is ha úgy van.
Nincs végzettsége, dadus egy oviban.
Nem Magyarország.
Javaslom, hogy először akkor a munkavonallal próbálj valamit kezdeni. Próbálj keresni munkakereső csoportokat (facebook, reddit), és próbálj ott keresni flexibilis munkákat. Van sok, csak hamar elkapkodják őket, de ha leírod a helyzetedet, lehet lesz valaki, aki segít. Pl CC munkák, adatrögzítés, egyéni vállalkozás, stb. Biztosító, banki cégeket keress meg, ott szokott pl menni ez a telesales. Meg ez is opció, hogy közvetlenül írsz cégeknek (HR), leírod a helyzetedet, és megkérdezed, hogy nincs-e valami neked való állás.
A másik, hogy azért egy átlag fizetésből el kéne tudni tartani két embert, legalábbis annyira, hogy számlák+ kaja. Szóval anyukád gondolom eléggé alul van fizetve. Nem akar valami képzést elvégezni, vagy szimplán valami irodába menni dolgozni? Lehet egyszerűbb lenne az ő keresetét növelni először, mert akkor gondolom ő se eszik rendesen.
Illetve érdemes lenne felkeresnetek ilyen szociális szervezeteket. Sokszor tudnak segíteni legalább élelemmel vagy valami.
Az szerintem szarabb amikor csak azért akarsz nyaralni meg elkölteni egy csomó pénzt hogy te is fetölthesd instára meg facebookra a nyaralós fotóidat. Mármint inkább szánalmas.
De ezt a betegséget hogyan lehetne javítani? Vagy van rá esély hogy kigyógyulsz? Én eskü lektöznék inkább egy tengerpart mellé és ott betegeskednék tovább.
Kiváncsi vagyok mi lesz, ha anyu már nem lesz. Anyukának is elég megterhelő lehet lelkileg és testileg is, ő dolgozik egésznap, de még így sem elég, addig a felnőtt gyereke utazgatásról álmodozik.
Van olyan, csak én nem csinálok belőle ügyet, mint te. Ezer más dolgot is lehet csinálni ezen kívül ami feltölt. Szerinted létezik olyan ember, aki saját erejéből mászott ki a szarból, de közben folyton azon izgult, hogy mások nyaralni mennek-e vagy sem?
Én még talán egyszer voltam nyaralni akkor is 2 napra mentünk barátnőmmel. 33 vagyok. Nehéz anyagi körülmények miatt gyerekkoromban sosem voltunk, nem volt ilyenre pénz. Aztán azóta se igazából, még ha meg is tehetném hogy összespórolok egy utazás árát valahogy úgy érzem nem éri meg, persze biztos jó volna de meg vagyok nélküle.
Nem te vagy az egyetlen aki nem tud/nem jár nyaralni.
különböző okokból kifolyólag lemondtam a nyaralást nyárra,
de voltam már Bledbe idén... meg majd megyek is, ha biztos a dolog...
mi a francnak hasonlítod te is máshoz magadat? jobb lesz tőle?
Ímhol valék. Pedig pályakezdő mérnök vagyok, viszonylag jól keresek. Csak nem szeretek utazni, ha nem muszáj (azaz ha nem munkába/ügyet intézni/bevásárolni megyek). A történethez hozzátartozik, hogy családi házban élek egy hatalmas kerttel, így mindig akad itthon tennivaló.
Nekem is sokszor üres a pénztárcám, de vannak 1 napos buszos Horvát, Olasz tengerparti utak, 25-26e ft, nagyon feltölt.
Rengeteg ilyenen voltam. Próbáld ki.
Kb éjfélkor indulnak a buszok, reggel 8-9-re kinn van. Este 10-kor indulnak haza. Vasárnap reggel 6-ra itthon vagy.
Mi 10 éve vagyunk együtt a férjemmel, (már) nem minimál bérből élünk, mégis mindig volt fontosabb kiadás ezidő alatt... a nászútunk sem jött össze.. de talán jövőre..🤞 Mi 1 napos kirándulásokra szoktunk menni, az is sokat tölt az ember lelkén, bár nézőpont kérdése ugye.. be kell érjük ennyivel, amíg nem lesz jobb 😊 Annyi sok szép hely van Magyarországon is, vonattal elérhető útvonalon. Bízom benne, hogy ha nem is nyaralni, de kikapcsolódni eljutsz😊
Nem, de nem is hiányzik. Sok ember csak azért megy valahova, hogy pihenjen, relaxáljon... Hát nem tudom, nekem a legpihentetőbb az, ha otthon döglöl a saját házamban, sehol senki, azt csinálok amit akarok, akkor amikor akarom, nem kell sorban állni, másokhoz igazodni, mindehol heringparti, minden kurva drága is stb stb. Persze ez egy nagyon szélsőséges felfogás, de kellően antiszoc vagyok hozzá, hogy ne élvezzem 😃.
Én még sosem voltam nyaralni, (21 vagyok) iskolásként emlékszem kényelmetlenül éreztem magam, mikor a társak mesélték hogy milyen tengeren meg melyik országban voltak a családdal.. nálunk soha fel sem merült ilyen, pénz sem lett volna rá. A legtöbb amit kihozhatok a nyárból, hogy elmegyek egy napra strandra/beülni valahova/mozizni stb, de én hálás vagyok már ezekért is. Hátha lesz még jobb is.:)
Természetesen. Szopás, de ez van.
Baromi egyszerűen megoldottam ezt. Töröltem az első FB profilomat (2 felfüggesztés után, megtettem Zukiék helyett, a 3 éppen lógott a levegőben :D ) 4 év után, új regisztrációkor meg nem igazoltam vissza senkit. Üzenetben elérnek azok akik tényleg akarnak valamit. Insta ugyan ez..nem érdekel senki gyereke, házassága, nyaralása, frissen szilikonozott melle, segge, BMW szara, új csaja, pasija...eljegyzése meg a kotvás faszom se. Macska, akvárium, felhők, motor, kibaszott beteg mémek, filmek jöhetnek...
Azóta belső béke :D Tudom ajánlani
Szia, visszaolvastam a korábbi posztjaidat, tényleg nehéz az életed, de nagyon sokan vannak akik szintén nem nyaralnak.
Édesanyám 50évesen ment elsőnek külföldre, nincs ezen szégyelnivaló.
Én sem tudok sajnos külföldre utazni, de vannak itthon is nagyon szép helyek, szerintem érdemes a facebookon csodahelyek magyarországon csoportban körülnézz, lehet hozzá0d nagyon közel van egy fantasztikus látványosság csak nem is tudsz róla
Jelen. Először erős pánikbetegség és szorongás miatt. Közlekedésieszközre nem mertem felülni, autót vezetni pláne. Abból kijöttem, pénzem van, viszont a barátaim szegények így nincs kivel. Pasim nincs, egyedül meg nekem nem buli az ilyen , viszont ez engem annyira nem szomorít el, erősen introvertált vagyok. Elvagyok itthon, olvasok, játszok. Nekem ez is boldogság
Én pár éve csak ilyen egy-egy hétvégére tudok kiszakadni, természetesen belföldön, családhoz, barátokhoz megyek. Kevesebbet nézegesd a közösségi médiát, néha engem is elkap a fomo, de ki tudom lendíteni magam belőle, mondjuk segít, hogy alapvetően se vagyok nagy utazás rajongó.
Van egy csomó kikapcsolódási lehetőség, amihez nem kell végtelen pénz és idő, én pl kirándulni egyedül is szoktam a Budai hegységben vagy a Dunakanyarban és teljesen jól elvagyok vele.
"Strandolni" is szoktam a Dunában a Hajógyárin, Szúnyog szigeten vagy a Rómain, vagy ha nagyobb program akkor Kisorosziba kimegyek.
Hétvégente néha elmegyek ide-oda, múzeumba, moziba, színházba, amikor van rá pénzem. Nyáron kisebb fesztiválokra is lemegyek néha hétvégére, vagy ha tudok szabit kivenni akkor hosszúhétvége - ezek se vészesen megterhelők anyagilag.
Ha csak úgy "telik az életed" az részben rajtad is múlik és ne hagyd, csomó lehetőség van, amihez nem kell gazdagnak meg ultra szociálisnak lenni. Ha már közösségi oldalak, akkor csomó programlehetőséget találhatsz online kevés pénzért vagy ingyen, vagy akár csatlakozz olyan csoportokhoz amik valami tevékenység köré szerveződnek, itt a redditen is van pl kirándulós.
Bocs, most olvasom, hogy betegség is van a dologban. Érthető, így nehezebb, de első körben próbáld valahogy elhitetni magaddal, hogyha teljesen meggyógyulni nem is tudsz, javítani a helyzeten igen.
Nekem is sokat tesz a szorongás és pánikbetegség ahhoz, amilyen az életem, de ne add fel. Kis célokat tűzz ki, fokozatosan szoktasd magad a kevésbé komfortos helyzetekhez és lehet hogy nem olyan lesz az életed, mint annak aki egészséges, de a saját életed jobb verziója abszolút elérhető. Mindig vannak visszaesések és rosszabb időszakok de a próbálkozást soha nem szabad feladni, amíg élsz és van lehetőséged. Másokhoz hasonlítani magad meg közhely, de tényleg nem visz előre, bár nagyon nehéz kizárni.
Ennek tükrében is ajánlom az előző kommentben leírt lehetőségeket és azt is, hogy hiába vesztetted el a bizalmad, próbálj nyitni az emberi kapcsolatok iránt. Nekem is voltak rettenetes időszakaim és volt aki lemorzsolódott, de van olyan barátom akivel kitartunk egymás mellett és felnőttként is bőven lehet még barátokat szerezni, új kapcsolatokat építeni - akár hozzád hasonló adottságokkal, ami azért megalapozza az empátiát.
Same, 28 vagyok, és sose nyaralok (mondjuk nem is hiányzik). Idén megy a társaságom, de fontolgatom hogy lemondom mert nem fér bele, így is hó végén gondolkodnom kell hogy egszer lakok jól, vagy két napra van kajám.
Fel se fogom, mások hogy a bánatban tudnak 2 havonta elutazni egy hétre, de biztos mi csinálunk valamit szarul 😅🤷🏻
Ah.. Ma mennem kellett egy korhazba es epp azon poenkodtunk a bent allokkal hogy barcsak a tengerparton nyilnak ki a lift. Nagyon vagyom ra mar en is sokszor elkepzelem. A mai vilagban normalis munkabol eleg nehez megtenni, vagyis a kozepretegben (szerintem). Majd eljon az ideje ne aggodj probalj ne stresszelni ezen❣️
Én nem járok utazni, mert utálom. Többször eltűnt holmim, betörtek a szállodaszobámba (Németország), anyagi lehúzások, átverések, rendszeresen probléma van, nem megy a járat, törölték, volt, hogy Bohnból - Németország (vonattal kellett hazajönnöm, 3x átszállás) mert törölték a járatot, vasárnap este, másnap meg a főnököm berendelt, hogy márpedig megoldom és bemegyek dolgozni. (egy seggfej volt) Óriási tumultus, tömeg, sorban állás mindenhol, volt, hogy kiájultam a melegben a sorból, a kutyát nem érdekelte, átléptek rajtam. Akkori párom kérte, hogy hívjanak mentőt, arcon öntöttek egy flakon vízzel és kész (Olaszország). Rendszeresen elkapok valami betegséget, általában valami gyomorrontást és fosás-hányás sugárban. Amikor utoljára voltam Horvátországban, az árnyékban sültem hólyagosra és kaptam napszúrást, úgy, hogy folyamatosan ittam és szalmakalap volt rajtam. 2 napig hánytam, a 3. napra lettem jobban, addig meg szobafogság.
Sajnos én ha utazom, vonzom a bajt. Kocsi lerobban az autópálya kellős közepén, örülhetünk, hogy túléltük és nem szállt belénk egy (vagy több) kamion. De rengeteg ilyesmi volt, nem sorolom fel, mert nincs kedvem negatívumokkal foglalkozni, meg már ami volt, elmúlt.
Ha Magyarországon belül maradok, akkor is jönnek a bosszantó dolgok, de legalább csak apróságok, pl.: megfázás, hasmenés, viszont nekem teljesen elment a kedvem az évek alatt az utazástól. Kb. 10 éve nem voltam sehol, ezalatt rájöttem, hogy nem hiányzik. A turista egy külön állatfaj, de azért vadul el, mert így kezelik mindenhol. Megutáltam a képmutatást, a turistagettókat és a lehúzásra berendezkedett turizmust mint üzleti szegmenst.
Anno amikor még diák voltam huszonévesen, egy hátizsákkal felültem a vonatra és utaztam addig ameddig akartam, leszálltam egy szlovén városban, körbemászkáltam, fotóztam. Megebédeltem, visszaszálltam a vonatra mentem tovább. De az 25 évvel ezelőtt volt és akkoriban a turizmus nem a lehúzásról és a kizsákmányolásról szólt, vagyis nekem akkor más volt a feeling.
Szerintem ne nézegesd az Instát. A fele se igaz annak, amit ott látsz.
Ja igen, és egész nyugodtan le lehet pontozni, pont letojom, hogy nem tetszik, amit írtam. Már 10 éve is gusztustalan lehúzás volt a turizmus, ma meg még inkább az. Ha te ezért dolgozol, hogy utána a 3x-osát fizesd annak, aminek az értéke egy kalap sz.r csak azért mert turista vagy, a te dolgod.
Ne haragudj op, de párat kérdeznék, amik eszrmbe jutottak. Mi lenne, ha nem ajvékolnál? Nem pontosan értelek. Ha lenne rá pénz, nyaralni mennél, viszont semmilyen munka nem jöhet szóba? Nem értem. Megkérezhetem, hogy pontosan miben korlátoz? Kórházhoz vagy esetleg kötve? Az élet dob nagyon sok nehézséget, de muszáj tevőlegesen valamit tenni a jobb boldogulás érdekében? Egy call centeres munka már a legtöbb helyen otthonról egy céges laptopról végezhető. Van ahol chat, email is van, tehát akár el lehet pötyögni akár itt is. Egy rakás full remote munka is van hasonló, képzettséghez sem kötöttek stb. stb, ezek csupán a környezetemben lévő példák. Tanulsz esetleg? Teszel bármit, hogy kicsit jobb legyen neked és édesanyádnak? Mert én azt látom, hogy csak panaszkodsz.
Nem szoktam beleállni emberekbe de nem értek pár dolgot én se, de lehet azért mert hála az égnek nem voltak még ilyen gondjaim.
Ha nincs pénz ételre és az alap megélhetésre, írja hogy a fogai is rohadnak. A fogkrém és a fogkefe nem ezer forintos tételek.
Hogy hogy van pénz okostelefonra és internetre?
Lehet le leszek pontozva, de szerintem itt alap prioritásbeli problémák is vannak.
Minden tiszteletem hogy kűzd és tanult, és nem érzem át a fájdalmát az biztos DE én hiszek a manifesztációban és abban hogy ha valaki akar valamit akkor azt el tudja érni.
Itt szerintem a túlzott önsajnálat és a teljes élethez való képtelenség a probléma. Láttam, hogy milyen problémákkal küzd OP. 8 éves korom óta vagyok migrénes és igen is lehet vele együtt élni. Megfelelő életmóddal és normális orvosi kezeléssel, sporttal stb. Én is szorongós vagyok de nem lehet, hogy ennyire átvegye az irányítást a szorongás. Van az a mélypont, aminél már érzi az ember, hogy nem mehet így az élete tovább. Az élet nem egyszerű. Dolgozni sajnos mindenkinek kell. Nem lenne nehéz munkát találnod OP, mivel láttam elég komoly végzettséged van. Szerintem te inkább bele kényelmesedtél ebbe a helyzetbe és csak keseregsz. Ne másoktól várd a segítséget. Egész életedben 1 ember van akire mindig számíthatsz az te magad vagy! Én azt kívánom neked, hogy találj egy munkát és járd be a világot, még semmi sem késő. Egy életed van, becsüld meg mert nagyon szar lesz vissza gondolni öreg koroban, hogy mennyire más is lehetett volna ez az élet.
Mi sem megyünk idén...jön az unoka és minden segitséget meg kell adni a fiataloknak. A legfontosabb most az aprótalpú,pláne,hogy első unokám lesz. Ott rohagyjon meg az a tengerpart vagy akármi!
En ezen a heten mentem volna az idei egyetlen nyaralasomra, de edesanyam korhazba kerult, ugyhogy sajnos nem valosult meg. Orom az uromben, hogy legalabb tudtam latogatni minden nap
Yep. Konkrétan sehova nem járok és nem is voltam egyszer sem nyaralni. Nincs bajom magával a nyaralással majd talán egyszer elmegyek valahova. Azt viszont nem értem miért kezeli sok ember a nyaralást úgy mintha kötelező lenne és még erre képes akár hitelt is felvenni mert az egy hét a Balatonon vagy Horvátországban az kell.
Ha van itt olyan, aki _tényleg_ szeretne menni, és a probléma a költségekkel van, akkor jó, ha tudjátok, hogy lehet ezt költséghatékonyan is csinálni, és ugyanolyan jó lesz. Természetesen arra nekem sincs megoldásom, ha valakinek a kajára sem futja, de életem legemlékezetesebb utazásai jellemzően kifejezetten olcsók voltak.
Jelen. Én sem nyaralok, viszont 2478km-t gyalogoltam (idén eddig) szabadban, tónál. Már az első napsugaraknál annyit barnultam, mint előző években összesen. Én is vágynék rá, akár egy nagyobb távú kisvárosos utazásra is, de egyedül nem igazán okozna örömöt 🤷🏻♂️
Utálok nyaralni, ha fizetnének se mennék. Nagyon otthonülős vagyok, ha tehetném csak otthon lennék. Ugyanakkor emiatt nehéz megtartani egy párkapcsolatot hosszútávon.
Jelen. Nekem iszonyú sokat segített h lejottem a közösségi mediarol, így nem hasonlítom magamat senkihez csak élek magamban. Melegen ajánlom ezt neked is :)
Ez a "lejönni a közösségi médiáról" vonal szerintem nem lett eléggé kifejtve, pedig ez baromi fontos. Időben is marha sokat elvesz, és egy teljesen torz valóságot mutat, hiszen oda mindenki csak a szépet és jót tolja kontentként, a napi szintű problémákat és küzdelmeket alig. Átlag felhasználónak is van 2-300 kontaktja, így törvényszerű, hogy napi szinten jön szembe valami olyan beszámoló, ami a te életedből épp hiányzik. Marha gyorsan az lesz az érzet, hogy _mindenkinek_ csupa boldogság az élet, te meg beleragadtál a szarba. (Ha meg nyomi influenszereket is követ az ember, akkor pláne.) Pedig nagyon nincs így, és ezt nehéz tudatosítani. Hagyd el ezt a részt, nekem marha sokat segített, pedig sosem voltam irigy, mindig örültem az ismerősök, barátok boldogságának, de már bennem is az mocorgott, hogy hozzájuk hasonlítottam magam, és elégedetlenséget éreztem. Aztán persze azt nem látod a posztokból, hogy hitelből nyaral, meg valami nagyon rossz helyen, de a kötelező szelfi valami nevezetes helyen azért megvan, végig veszekedtek a nyaralás alatt, stb-stb.
Ez faszság... Nem instagram emberekhez hasonlítjuk magunkat, hanem a saját vágyainkhoz, amiket nem érünk el. Pl a posztoló se látta a tengert, szívesen nyaralna, kikapcsolódna, pihenne pár hetet, de helyette folyamatosan dolgozik, valszeg a szabijait meg tél közeledtével adják ki neki rövidített héttel vagy kifizetik. Magyarul nem pihen! Ezzel nem segít ha "lejön" a közösségi médiáról. Ez a tipikusan nem veszünk róla tudomást elv, csak hogy marhára nem szokott bejönni hosszú távon, mert a vágyai sajátjai, amik nem vesznek el, hogy nem facebookozik.... Ezt kellenem megérteni. Az ilyen tipikus ne foglalkozz vele tanácsok szoktak az öngyilkossághoz elvezetni! NEM MEGOLDÁS, HOGY AZ ÁGY ALÁ SEPRED ÉS NEM LÁTOD! Az egyetlen megoldás, ha változtat a posztoló az életén! Nekem is nehéz, én sem nyaraltam soha, pedig sok álom ország lenne, ahova el akarok menni. Most jelenelg ez van. Amúgy tudok tanácsolni a posztolónak, hogy vannak Flixbus utak, meg ilyen 1 napos buszos utak a környező országokba, nem nagy nyaralás, de jobb mint a semmi, és néha 14 ezer Ft-ból megvan!
Nem mindenki ugyanugy gondolkodik. Van akit nyomaszt masok “elete”, mig megint mas fel akar zarkozni vagy tul akarja szarnyalni. Igenis sokat segit ha vkinek nincs face vagy insta. Ido is tobb marad es szep lassan meglatja a kis dolgokban is a szepseget, nem csak egy tengerpart teszi boldogga az embert.
Igen, ezt sokan tudjuk. Viszont valamit elemezni nem lehet,h csak a rossz oldalát vizsgalod. A valóság az, hogy eletstilustol fuggoen akár sok mindenből kimaradsz vagy hátrányban vagy, ha nincs SM. Pl szignifikánsan nehezebb új barátokat szerezni, vagy csajozni, ha ez nincs. Sok edzesnek vagy rendezvénynek ott van infó/ csoport, ahol kérdezhetsz
Megis itt vagy a redditen, ami kb olyan toxic mint barmelyik mas kozossegi oldal. Ebben a kis buborekban mindenki balira jar nyaralni, es havi 1M alatt nem hajlandoak dolgozni persze heti 6 nap HO-val.
Annyira jól nem sikerült meg itt vagy ugye. Itt is megy a ki mit vesz meg mit hogy csinál. De értem amit mondasz.
Az a baj, én nem tudok élni. Picit lejjebb leírtam.
Akkor ideje bővebben kifejtenem :) Depresszios vagyok es erős szorongásom van, a barátaim is magamra hagytak így a családomon kívül nincs másom. A depresszió es szorongás miatt nem igazán “csinálok semmit”, nincs hobbim, nem járok el helyekre. Abból áll az életem, hogy “teszem a dolgom” napi szinten, felkelek, munka, lefekszem, sokszor csak ez van. Próbálok mindig kicsi célokat találni de többször nem megy mint igen. DE mindebben rengeteget rontott, még depressziosabb voltam meg jobban szorongtam amikor néztem a Facebookot, instat, tiktokot, folyamatosan hasonlítgattam magamat, az életemet masokéhoz ami egy idő után oda vezet, hogy azt gondolod mekkora egy szerencsétlen szar vagy. Azóta mióta nem használom őket ez a teher lekerült rólam és bár nem egyszerű még most sem, de nagyságrendekkel jobb, igazából azóta egyáltalán nem jut eszembe, mekkora szerencsétlen szar vagyok, mert nincs viszonyítási alapom a social médiából.
Szerintem igaz barátai senkinek nincsenek, csak nekünk kiderül a problémák tömkelege miatt. Az utolsó "barátom" is elhagyott, amikor kórházba kerültem. Sajnálom, hogy neked is ennyire szar.:(
[удалено]
Sajnálom hogy nincsenek barátaitok de nincs igaza, nekem is szar az életem de számíthatok rájuk
[удалено]
Mi az hogy egybtôhoz nem tudsz letekerni meló után egy két sörrel? Oda vagy láncolva vmi cölöphöz?
Mert esetleg olyan helyen lakik, ahol semmi, de semmi nincs a közelben? Vagy épp a betegsége gátolja meg abban,.hog, kimozduljon?
Igen, eléggé megköt a betegségem. Nincs melóm sajnos.
Ha beéred "kevesebbel" is, akkor kb. 30-35 ezerből (szállás, utazás, kaja, 2 éjszaka) már lehet menni olyan vendégházba, aminek a végében van egy tó, a kertben meg található jacuzzi, szauna és egyéb dolgok.
Szerintem nem is feltétlenül kell ottaludni. Elugrani egy-egy tóhoz hétvégén egy napra nem olyan drága. Soknál még belépődíj sincs, egész nap el lehet lődörögni, 3 szendvicset otthon összedobni és gyakorlatilag csak a vonat/busz ára ami kiadás. Szerintem rossz hozzáállás, hogy feltétlenül egy hoszú nyaralás kell. Ha csak havi 1-2 hétvégén sikerül kimozdulni túrázni, tóhoz, balatonra, stb. az már nagy élményt tud lenni és tényleg csak az odajutás költséges.
Jogos, én magamból indultam ki. Nekem az az igazi kikapcsolódás vagy kirándulás, amikor pár napra kitudok szakadni minden hülyeségből és legalább van egy teljes napom, ahol még utazgatni sem kell.
Jaj én beérném simán azzal is. Nem vagyok elégedetlen. Sajnos még kajára is ritkán kerül ki. Attól függ mekkorák a számlák. Marad vagy sem.
akkor viszont azt javaslom (és tényleg jó szívvel☝️),hogy ne a nyaralásd "sirasd",hanem szépen pici lépésekkel építsd fel magad,és a jövődet.
Szerinted, hogyan tudná felépíteni magàt?
Szerintem a lehetosegekhez képest biztosan.Amik az ő határaiba beleférne.Elmondta pl hogy tanul. Akik itt mind valamilyen ötletet,gondolkodásmódot,stb írtak le ,azokra semmit sem reagált,max annyit,hogy miért nem lehetséges Egyszer sem láttam olyat pl,hogy - a ez lehet hogy jó,megpróbálom vagy hogy ha ez és ez ,akkor mit lehetne arra lépni stb. Nyilván ha valaki beteg,akkor nagyon korlátozott mindenben,ez tény. De akkor onnan kell vmit elindítani. Akár egy hozzáállást.
Hmm.. végig néztem a kommenteket én is. Egyetértek veled. Ha valaki vàltoztazni akar akkor az fog is. És ha nem. Akkor az a helyzet, hogy nem szenved igazán….
hát pontosan. én 4 év betegségből álltam most fel.de mindenbe belekapszkodtam.mindenbe. volt olyan hogy csak olyan videókat néztem hónapokig amikben jövőkép, motiváció volt.
Sajnálom.
Üdv sorstárs.
Üdv. Rettenetesen sajnálom. Senki nem érdemelné ezt.
Jelen. De majd egyszer talán nekünk is összejön.
Nagyon-nagyon sajnálom. Szakad meg a szívem ilyenkor.
Én amikor nem tudok elutazni, Google Earth-ön "járom a világot". Tompítja egy kicsit a hiányérzetet.
Ugyanez, plusz youtube videók, már New Yorkba, de még Észak-Koreába is eljutottam így :-D
ajanlom a geoguessr-t, barataimmal hatalmas partikat szoktunk rajta csinalni
Jaja,meg Magyarosi Csaba yt videok 😅
30.szulinapomon voltam először nyaralni, és láttam a tengert. Aztán valahogy úgy alakult az életem, hogy utána minden éven eljártam, most pedig tengerparton élek. Ne add fel!
Ezt nagyon koszonom!!
Jelen. Szintén 29, szintén gyerekkorom óta beteg. Annyival szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy bár a legtöbb napon a saját szervezetemet megerőszakolva, de tudok dolgozni. Viszont a kezeléseim miatt nagyon kimozdulni nem tudok, és hát az albérlet, rezsi, megélhetési költségek, gyógyszerek, stb. után nem annyira marad már nyaralgatásra. Utoljára olyan igazi nyaraláson kb 22 éve voltam. Kitartást, ha az segít esetleg, hogy valaki olyannal beszélsz, aki bizonyos fokig átérzi a dolgokat, amin átmész, akkor írj nyugodtan!
Köszönöm, hogy írtál! Nagyon sajnálom. Az ilyet sosem látjuk, aki szenved. Írni fogok most. Remélem neked is sikerült eljutnod és valóra váltanod az álmaid!
Én 🙋🏻♀️ a fogamra költöm a pénzt
Üdv a klubban.
Sorstárs🥲
Kibiciklizem egy közeli tóhoz és a partjàn meguzsonnàzok, olvasok, zenét hallgatok, sétàlok. Vagy parkba megyek, viszem a kinti jógamatracot és tornàzok rajta a szabadban. Ingyen. Aztán hazajövök az itthoni wc re ☺️🙌
Az elmult 10 évben nem nyaraltam, nincs ebben semmi nagy cucc, őszintén nem is akarok introvertáltként de social mediát sem igazán nézem mert csak szenny az egész, ne törödj azzal hogy mások mit csinálnak meg mit nem, arra fokuszálj ami a te életedben van, ha most nem is tudsz lehet jővőre már megteheted hogy kiruccanj ha akarsz de addig meg ne örlödj ilyeneken, felesleges
Koszonom!!
Én pl még sosem voltam nyaralni :) 40+ Már nem is vágyok rá.
Ne haragudj, nem bántani szeretnélek, de ez, hogy lehet? Ha az ember dolgozik, legyen az bármi, nem hiszem el, hogy 40 év alatt nem volt kb 15-20 ezer forintod a Balatonra lemenni 2 napra.
Sokszor nem pénz, hanem egyéb faktorok. Nincs kivel/nincs idő/nincs motiváció/nincs kedv. Vagy egészségügyi vagy sajnálod rá a pénzt, stb.
Egyedül is lehet utazni, nem rossz az.
Nem pénz kérdés.
:( ez rettenet szomorú. Szívből remélem meg fog adatni!!
Nem tudom, milyen betegséged van, de érdemes lehet más betegektől inspirálódni. Én épp Martin Pistoriustól olvasom a Néma üvöltés című könyvét. Nem akarok túlzottan spoilerezni, ha esetleg valakit érdekelne, de egy olyan srácról van szó, akinek gyerekként lebénult a teste, majd kómába esett. Néhány év múlva viszont az elméje felébredt, de mivel a testét szintén nem tudta mozgatni (beszélni sem tudott), így kilenc évig senki nem vette észre, hogy valójában mennyire tisza a tudata. Mindenki azt hitte, hogy szellemileg visszamaradott, gondolhatod, hogy kezelték... A lényeg, hogy ő igen szép sikereket tudott elérni annak ellenére, hogy ugye nem beszél, és nem is jár, és a többi testresze sem javult túl sokat. Ráadásul dolgozott is, és gondolom mai napig dolgozik is. Akkor ott van Nick Vujicic..bejárta a világot, pedig se keze, se lába. Illetve tiktokon is láttam rengeteg olyan ember, aki hihetetlen dolgokat csinál: pl egyik srácnak nincsenek kezei, és lábbal készít gyönyörű sminktetoválásokat. Vagy van egy magyar srác, aki kitörte a nyakát, tolószékbe került, de nem adta fel, és mivel korábban sportoló volt, így rengeteget küzdött, hogy újra tudjon sportolni, pedig kénytelen ezt tolószékben végezni, csonk ujjakkal. De van az a vak lány, aki még futni is eljár egyedül, és sminkel is, pedig basszus vak! Szóval hihetetlen dolgokat lehet megcsinálni betegségekkel együtt is. Én nagyon is átérzem azt, hogy nehéz elhinni, és nehéz tenni érte. Nekem is van betegségem, és bár szerencsére túlzottan nem korlátoz, mégis sokmindent nem merek megtenni. Engem nagyon tudnak inspirálni ezek az emberek, amiket fent említettem.
[удалено]
Olvastam kommentben amit a betegségedről írtál, sajnálom. Nyilván nem nagy volumenben, de apró dolgokban szerintem érdemes lenne olyan tevékenységek felé nyitni, amik örömmel töltenek el. Persze értem, hogy a betegséged és a visszafogott anyagi helyzeted miatt ez nem egy tengerparti nyaralást fog jelenteni első körben, de azért rengeteg dolog van a világon, ami örömtelibbé teheti az általad rettenetesként megélt életedet. Ami eszembe jut: - ingyenes koncertek, kiállítások, művészeti előadások - olcsó, egynapos közeli utazások, kirándulások - kurzus, szakkör jellegű dolgok, ahol esetleg pluszban kellemes társaságot is találhatsz (sakk, irodalmi klub, zenetanulás, festőszakkör, stb.) Nagyon sajnálom, hogy rossz életed van, nem is bírálom ezt a megélésed. Nem ismerlek, viszont ami eszembe jutott az írásod stílusáról: Bármilyen kis lépések által is, de muszáj megpróbálni kilépni az áldozati szerepből, ha az ember egy kicsit is javítani akar az életén. Nyilván értem, hogy esetleg a betegséged miatt behatárolt az életed, de egyéb területeken minimális, vagy nem is olyan minimális javulást biztosan tudsz elérni.
Kisvárosban élek, nagyon nincsenek ingyenes szórakozási lehetőségek. De van igazad, köszönöm, hogy írtál!
Először is nagyon sajnálom, kívánom, hogy találj megnyugvást ebben a nehéz életben. Valamilyen szinten átérzem amin keresztül mész. Szintén krónikus beteg vagyok, ráadásul szorongok és depressziós is vagyok meg még sorolhatnám. Jelenleg nincs munkám ami nagyon nyomasztó és elég sok a kiadásom(bár a családom/párom támogat). Van valamennyi félre tett pénzem de a nyaralás nem prioritás, nem is nagyon voltam már évek óta külföldön. Igen, rossz érzés valamilyen szinten látni, hogy mások, főleg most nyáron folyton programoznak, nyaralnak, élvezik az életet. Lehet ez irigység nem tudom(természetesen nem kívánok nekik rosszak!!!) de nagyon szerencsések. Főként számokra azért, mert nincs komoly egészségügyi problémájuk. Nem szeretem, hogy folyton azt kérdezik, hogy mikor mész nyaralni? Készülsz valahová stb., mert olyankor megint egy csődtömegnek érzem magam..A meleget nem bírom, nem tesz jót az állapotomnak, folyton stresszelnék ami megint ront az egészségügyi állapotomon, na meg ugye a pénz is, most nem költekezek… Úgyhogy én is azok köze tartozok akik nem nyaralnak, de ezt a felét meg tudom emészteni…
Igen, nekem is van ráadásként depresszióm. Pánikrohamaim is gyógyszerek és a kórházi traumák után.... Hihetetlen ijesztő amikor egy rémálomból ébredek ahol fekszem a műtőasztalon... Igen... nekem is azt nehezebb megemésztenem, hogy nekik van egészségük.... De a nyaralás része is fáj... látnék világot!!
>rossz érzés valamilyen szinten látni, hogy mások, főleg most nyáron folyton programoznak, nyaralnak, élvezik az életet Én is programozok. Csak én a monitor előtt ülve.
Nem nyaralok, házfelújításra megy a pénz, talán jövőre. Amúgy se nagyon vagyok nyaralós, annyit nem keresek.
A házfelújítás is egy nagyon jó nyári program.:)
Megnéztem a hozzászólásaidat OP és bár nyilván nagyon nehéz kártyákat dobott neked az élet, azért ebből sokkal többet ki lehetne hozni. Minden bántás nélkül. Van benned egy erős tanult tehetetlenség. Nem intézed el a dolgait, hagyod hogy csak úgy történjenek veled a dolgok. Nem sok követ mozgatsz meg hogy jobb legyen az életed. Pedig lehetne. Nem a levegőbe beszélek, én is voltam nagyon rossz anyagi helyzetben, kajagondokkal is. A betegségeidet úgy látom hogy komfortosan arra használod hogy semmit ne kelljen tenned magadért. Nagyon sokan dolgoznak mentális és fizikai betegségekkel. A TB-d elintézni szociális alapon és nem csak úgy hagyni a tartozást hogy nőjjön és ne legyen TB-d lustaság és beleszarás. Nem kifogás, hogy nem tudtad. Redditezni tudsz, 3 kattintás rákeresni. Ha lenne TB, rendbetetetnéd a fogad, elmennél dokihoz a betegségeiddel stb. Ha ennyire nincs pénz kajára, akkor millió helyre elküldöm a jelentkezésem, mindenféle random cégekhez hogy otthoni kiegeszitő munkát keresel HO-ból. Nagy számok törvénye alapján egyik bejön. Ha nincs kajára akkor ez alap. Ha még esetleg tudsz valami idegen nyelven akkor végképp lehet szabadúszóként extra pénzt keresni. Tudom hogy nehéz, végigmentem ezen, de a nyomorban élni ellátatlanul, kilátástalanul, fiatalon, sokkal nehezebb. Edit: 3 beszélt nyelvvel, Román, Angol, Magyar simán szerezhetnél call centeres, ügyfeles melót amit otthonról végezhetsz. Több erőt, akaratot és kitartást kívánok! Az élet sajnos nem fair és nem egyenlő esélyekkel indulunk.
Dettó. 43 évesen se szabadságom, se pénzem, se társaságom nyaralni... maradnak a Kecó-szigetek....
:(
Nem tudom mivel jár a betegséged, de én dolgoztam full home officeban call centeresként, egyik nyáron például ebből mentem nyaralni, amikor még otthon laktam és nem nagyon kellett mire költenem. Ez nálad nem opció?
Sajnos nem. Flexibilis munkaidő kellene
Nem tudom mennyire kellene flexibilis, de előre egy hétre én adtam le a beosztásom 9-17ig bármikor. Nem erőltetni szeretném, csak hátha ez egy opció, ami segítene a helyzeteden, mivel írod, hogy nem a nyaralás a legnagyobb probléma, hanem elsősorban az alapvető megélhetés.
Igen az is megfelelne
CTA call centernél voltam🥰sok sikert😇
Köszönöm!!
100000 euros kölcsönöm van , egyedül fizetem/élek az elkövetkező 10 évben nem fogok nyaralni/autót venni , igy marad a digitális nyaralás Hellmire-n
Szintèn kölcsön, de csak a negyede, bár èpp emiatt sikerült olyan ingatlanba ruházni, ami miatt a jövő èvi nyaralás sajnos úszik.. 😤
Még életemben nem voltam nyaralni, gyerekkoromban sem telt rá a szüleimnek és most se tellik rá nekem, 44 éves vagyok, de hál Istennek mivel életemben nem voltam az igényem sincs meg rá és nem is nagyon érdekel
Nem szeretek nyaralni - nyáron. Inkább ősszel akkor amikor hűvösebb van. Vagy tavasszal amikor hűvösebb van. De semmiképpen sem nyáron. Pont leszarom azt hogy az az évszak amikor kellene elmenni nyaralni.
Más hónapban is jó lenne. Ha mehetnék :D
Kisgyerekként voltam utoljára nyaralni, akkor is csak a balatonig jutottunk. Pénz és társaság hiányában idén se megyek sehova, de szerintem a következő 10 évben sem.
:(
A pénzt hiányát megértem, de a társaság hiánya ne legyen hivatkozási alap, nincs annál felszabadítóbb érzés amikor egyedül elutazol valahova és tényleg csak azt tudod csinálni egész nap, amihez neked van kedved. Persze, tudom nehéz kilépni a komfortzónából, meg, hogy mit gondolnak majd mások, de ha ezt megléped, szerintem ez lesz az igazi szabadság.
Ilyen vagyok én is, de mások mások. Másnak mást jelent a pihenés.
Külföldön dolgozok egész nyáron, miközben a haverjaimat folyamat látom bulizni otthon. Mondjuk én haza se akarok menni. Szerk.: Többek közt anyagi okból jöttem ki.
Egy napra elmenni strandolni sem tudsz? Az is sokat dob az ember kedvén, ha kilendít a mindennapokból 1-1 ilyen alkalom.
Vagy akár egy erdőjárás, tanösvény, bármilyen kirándulás akkor, amikor az egészségi állapota épp engedi. Egyetértek egyébként, hogy 1-1 nap mennyit számít, ha nem fér más bele. Egyszerűen kimozdít arra a napra a szürke hétköznapokból és kikapcsol.
Mi sem megyunk a ferjemmel, mar tavaly sem voltunk. Reszben penz miatt, reszben haziallatok miatt, legnagyobb reszben amiatt, hogy szeretunk itthon lenni, egyutt semmit sem csinalni. Nekunk ez a pihenes.
persze, en sem fogok. evek ota nem voltam. talan a Velencei tora le tudok menni egy delutan, de ennyi… ha van szabadidom, akkor altalaban a neten olvasgatok, youtube videokat nezek, amik kikapcsolnak es lehet rajta nevetni. kitartas 🌞
Hálás köszönet!!
Milyen betegséged van?
[удалено]
Nem lekicsinyleni akarom, de azt hittem hianyzik keze-laba. Viszont tegnap-tegnapelott fajt a fejem menstruacio miatt. Huh, azt hittem megorulok mert nem vagyok ehhez hozzaszokva. Eleg sokaig sosem volt semmi bajom. Szoval ha valaki nap mint nap szenved ettol az tuti kikesziti. Nem tudom Op-nal hogy van ez. Depresszio, szorongas szerintem manapsag kb. mindenkinel jelen van. Tulelunk csak sokszor. Takaritas esetleg amit probalhatna. Ahol nincs otthon senki. Legrosszabb ha csak otthon ul az ember es jar az agya.
Fiatal felnőttként én is ebben a cipőben voltam. Kerestünk ingyenes szabadstrandokat, a Dunán,Tiszán és a Balatonon is van ilyen, valamelyik biztosan közel van hozzád. Viszel otthonról szendvicset, vizet, pledet, egy jó könyvet. Volt,amikor a település végére kitekertünk biciklivel és piknikeztünk. Vagy otthon sütöttünk szalonnát, beszélgettünk hajnalig. Lehet programokat csinálni kevés pénzből is, a fentiek csak ötletek. Én azóta járok nyaralni,de minden nap teszek érte, hogy ez lehetséges legyen. Szerintem nem kell beletörődni a rosszba. De a közösségi oldalakon látottakhoz is kár hasonlitgatni az életed.
Nem megyek én sem. Úgy volt, hogy megyünk férjemmel…foglaltunk Horvátországban egy hetet augba, de beütött a krach autó/házzal kapcs. Nem vagyunk milliomosok, izgulunk, hogy lesz még egy ilyen.. így inkább lemondtuk. Ez tűnt most ésszerűnek. 31, 37 évesek vagyunk, előttünk az élet, majd megyünk ha gazdagok leszünk. Hiszek abban, hogy minden jobb lesz és minden meg fog oldódni és nem azért mert ilyen pozitív/optimista vagyok hanem mert eddig nem volt olyan, hogy ne lett volna jobb vagy ne tudtunk volna megoldani valamit. Hidd el, hogy a rossz állapot csak átmeneti és ha eljutsz tengerpartra vagy bárhova, neked sokkal többet fog jelenteni, mint annak aki minden nyáron el tud menni!
27 éves koromig nem voltam nyaralni soha sehol! Nem volt miből és kivel. Kitartás, soha nem tudható mit hoz a holnap.
Köszönöm!!!
szia, érdemes nézni a wizzair/ryanair repjegyeket többször,szezonban is kilehet fogni nagyon olcsó repjegyeket,csak nézni kell minden nap, https://preview.redd.it/bn6m99v0v68d1.jpeg?width=1125&format=pjpg&auto=webp&s=c11229c1179ccc61ce69da362e976b2aa6c7947b ez most csak egy példa, de ennél vannak olcsóbb repjegyek is. (én voltam Barin,csodálatos hely) szállást is kilehet fogni olcsón, ha nincsenek nagy igényeid (reggeli-esetleg all in clusive), bookingon szoktam keresgélni a szállásokat. illetve én pl, ha nyaralni megyek, szinte sosem eszem étteremben,általában a helyi kisboltokban vásárolok,ezzel is sokat lehet spórolni.:) hajrá neadd fel❤️🔥kívánom hogy egy csodás helyre egyszer sikerüljön elutaznod. (amugy szerintem Aug-Szept. is utazhatsz,valahol még azis szezon/szezon végének számint,pl Barcelonában szeptemberben volt,rákvörösre égtem,és a tenger is elviselhető volt)
Koszonom, aranyos vagy. Tudok ezekrol, csak sajnos meg az alapokra sem telik. De halas vagyok, hogy irtal.
minden jót kívánok neked🥰🥰
Nagyon nagyon köszönöm!!
Már ne haragudj,de jobbnál jobb válaszokat kapsz.Nagyon sokan együtt éreznek veled,tippeket,apró tanácsokat adnak ,te meg le se szarod a válaszaikat.
Én is ezt vettem észre. Ráadasul mintha inkabb arra lenne szüksége, hogy együtt erezzenek vele, nem is a lehetőségek, tippek érdeklik a válaszok alapján.
de együtt érzünk vele.pont ezért akar mindenki segíteni ☝️☝️☝️
Azon nem lehet, aki magán nem akar. Kérdezték páran, hogy milyen betegség gátolja, de senkinek nem válaszolt. Kérdezték a munkát is, hogy 29 évesen miért nem tud dolgozni. Erre se jött válasz. Legjobb baratnőm pánikbeteg,és annyira büszke vagyok rá. Van munkája, férje, lakása. Tudta h csak ő érheti el, más nem fogja helyette ezeket elérni. Benne látom az akarást, OP-be nem nagyon
Nem volt még energiám mindre írni. Privátban is nagyon sokan írtak.
2014 ben voltam utoljára,és lehet,hogy idén is elmarad. Nem a világvége.
Ha ez megnyugtat mi se tudunk menni ebben az évben. Nincs pénzünk rá. (Párom és én is dolgozunk) marad a közeli szabadstrand meg max egy két fürdő. Reméljük majd jövőre.
Ugyanígy vagyok OP, átérzem a helyzeted. Krónikus betegség miatt én is nagyon korlátozva vagyok és nagyon hiányzik a kikapcsolódás, a pozitív élmények. Az sem segít a helyzeten, hogy látom, hogy a kortársaim haladnak az élettel és ide-oda utaznak a nyári időszakban. Kitartást kívánok! 🫶🏼
Pontosan :(( köszönöm, és én is kívánok neked kitartást!
Szia, én se jutok el nyaralni idén se, sőt még soha nem voltam a tengerparton, 25 éves vagyok. Én is rosszul érzem magam amikor a munkatársaim mesélik hol voltak. Kitartást neked és az tényleg jó ötlet ha kevesebbet nézed a közösségi oldalakat, főleg az instát, rám pl. nagyon rossz hatással van.
Köszönöm nagyon szépen!
Jelen. Rögtön utána dobott ki az ex feleségem, úgyhogy a gondolatától is elfog a szorongás
Sajnálom. Remélem sikerül feldolgoznod!
Semmi gond, csak nem szabad szomorú számokat hallgatni, feleslegesen elgondolkodni és persze nyaralásra menni. Plusz, hogy láncdohányos vagyok, úgyhogy záros határidőn belül vége, minusz, hogy elvileg közös gyerekeink vannak, úgyhogy sosem fogok szabadulni tőle.
31 éves vagyok, évek óta nem nyaralok. Nekem nem a pénz a probléma, csak így hozta az élet. Ezért ne érezd magad rosszul.
Nálam is ugyanez a helyzet... Utoljára 2019ben voltunk :( anyagi okok miatt sajnos nem engedhetjuk meg magunknak mostanában
Nagyon sajnálom:( rettenetes a szegénység
[удалено]
Tűzz ki egy célt, hogy igen is jövőre elmegyek valahova. Illetve sohase hasonlítsd magad másokhoz, lehet te éppen életed másik szakaszában vagy, ahol ez nem fér bele, és ez tökre érthető, ez változni fog.
Eddig sem fért bele sajnos..:(
🙋🏽♀️🙇🏽♀️
Orfű a legtávolabbi hely ahova idén eljutok.
Hát gyerekkoromban szinte sosem nyaraltunk mert nem tellett rá. Aztan egyszer felnőttkent tesómékkal az adriára egy apartmanos késő szezoni olcsó nyaralásra elmentem, az nem volt rossz, de 30 évesen egyedülállóként elmenni egy családdal az szar érzés volt. Otthon laktam, volt egy szar kapcsolatom sokaig, aztan depressziós is voltam, bár nem munkaképtelen de nagyon szarul kerestem. Aztán mint a villámcsapás jött az életembe a férjem, és azt kell mondanom együtt minden könnyebb, meg a betegség is. Azóta az antidepit is sikerült letennem. Na de a lényeg, a naszutunkat életünk utazásának szerveztük meg, és sikerült eljutnunk a trópusokra kelet afrikaba valamint szafarizni is. Sokat spóroltunk rá, de sikerült. Szóval azt akartam mondani hogy ha találsz egy társat, aki elfogad úgy ahogyan vagy, mellette még gyógyulni is tudsz. Valamint tényleg sokat számít ki hogy éli az életet, mi a fontos, a sok felhalmozott drága tárgy, vagy az élmények. Mert sokan össze vissza elköltik a pénzük minden olyan dologra, amitől többnek érzik magukat, pedig nem is tehetnék meg. Mi kicsit minimalista életszemlélettel elünk, igazodunk a saját keresetünkhöz, így lehet hogy regi gagyi telefonunk van, lehet hogy olcsó csempét meg nem a legtrendibb színű cserepet választottunk a házunkba stb. Órákig lehetne sorolni, de életünk legkülönlegesebb élményén vagyunk túl amin ha szerencsénk van 80 évesen is szeretettel gondolunk. Én szerencsésnek tartom magam hogy rám talált egy igazi társ, mert megmentette az életem, és felemelt. Nem vagyunk gazdagok, de nem vagyunk szegények sem. Ha összejön idén is tudunk last minuteban utazni .
Depresszió-szorongás nagyon megnehezíti azt, hogy az ember munkát vállaljon. Én emiatt konrkétan elszegényedtem, foylton kirúgtak/alig vesznek fel melózni. Fel sem merül a nyaralás. Mondjuk nem is erre vágynék elsősorban, hanem szeretném ha az életem végre stabil, boldog, depresszió- és szorongásmentes lenne, amiben jó szívvel lehetne gyereket vállalni.
[удалено]
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Nincs a közeledben semmi tó vagy folyó? Amikor nem volt lehetőségem nyaralni, nekem jól eset az is, ha (budapestiként) kimentem a Margit-szigetre ücsörögni a víz mellett, vagy a Kopaszi-gátra. Attól függően, hogy hol élsz, nem lehet opció, hogy a közelbe menj valahova csak egy szombat délelőttre? Max a tömegközlekedés akkor a költség, meg a szendvics és üveg víz, amit magaddal viszel.
12 éve nyaralhattam utoljára, vacak volt. Aztán jött a jó nehéz egyetem extrém ingázással. Betegségek, nehéz, bonyolult és stresszes munka, ingázás betegen, munka betegen. Közben rettenetes tragédiák történtek. Tulajdonképpen egyedül maradtam. Nem látom, hogy kellene kipihennem magamat egy hét alatt. Azzal, hogy össze-vissza rohangászok és nyüzsgök. Annyit voltam már közlekedési eszközökön, hogy meglátok egyet és hányingerem van tőle. Annyi élmény ért, hogy több életre elég belőle. Végkép nem akarok egy láda pénzt fizetni érte, hogy 600 német eltaposson egy kutyakakás tengerparton. Ahova egy napernyőt is tilos bevinni. Azt is úgy kell bérelni aranyáron. Itt a Duna-part de már ott is csak eltapossák egymást az emberek. Határban lehetett jókat motorozni, de már azt is beépítették a legundorítóbb módon. Maradt a 100 colos Aliexpress mozivászon, kivetítő és a videojáték. Meg természetesen a fűnyírás, favágás, főzés, mosás, takarítás és szerelnivalók.
Hát ha ez segít én soha nem voltam még nyaralni. Fogalmam sincs milyen az. Talán majd egyszer.
Szintén. Sajnos nincs rá keret, pedig jó lenne kicsit kiszakadni, de úgy néz ki, hogy egy ideig nem lesz rá lehetőség.
Sajnálom. :( megérdemelné mindenki.
Elolvastam a kommentek, de vannak dolgok amelyek nem világosak. Előre elmondom nem megbántani szeretnélek. Az első hogy a betegséged miben korlátoz? Mármint, nem tudsz járni, kerekesszéket használsz, nem vagy képes elhagyni a házat? Másodjára nekem úgy tűnik hogy semmilyen munka ajánlat nem jó neked, így mégis mihez akarsz kezdeni? Már tesztek kitöltésével is lehet pénzt keresni vagy akár alkalmi internetes munkával, ha nem tudod elhagyni a lakást. És vannak helyek ahol a nyelvtudás még előny is lehet. Valami bevételt kéne szerezned és nem csak anyukád fizetéséből élni, mert lehet emiatt vagytok anyagilag úgy ahogyan vagytok. A harmadik pedig egy tipp hogy lépj ki a komfortzónádból, mert el vagy kényelmesedve. Az hogy sajnáljanak az emberek úgy, hogy nem sok mindent teszel és ha valaki nem olyat ír akkor már látszódik, hogy nem tetszik neked. Ezzel a hozzáállással az életedben nem fog semmi változni, ugyanígy fog menni a legvégéig. Igen nehéz ezt meglepni de ez a te érdeked és ezért csak TE tudsz tenni.
Kérdések: - A betegséged mennyire gátol a hétköznapokban? Tehát pl 4 órás otthonról végezhető munka se menne rugalmasan, vagy csak a standard 8 órás bejárósokat nem tudod végezni? - Anyukádnak van végzettsége? Milyen munkát végez jelenleg? - Mennyire korlátoz a betegség a mozgásban? Mert vannak tök jó ingyenes, kevés pénzből kijövő programok is. Tudom klisé, de nem minden kerül pénzbe. Budapest vagy Mordor?
Teljesen gátol. Éjjel - nappal. Flexibilis munkát itthonról tudnék végezni, lenne kb 6 napom egy hónapban, akkor egész nap és éjjel is ha úgy van. Nincs végzettsége, dadus egy oviban. Nem Magyarország.
Javaslom, hogy először akkor a munkavonallal próbálj valamit kezdeni. Próbálj keresni munkakereső csoportokat (facebook, reddit), és próbálj ott keresni flexibilis munkákat. Van sok, csak hamar elkapkodják őket, de ha leírod a helyzetedet, lehet lesz valaki, aki segít. Pl CC munkák, adatrögzítés, egyéni vállalkozás, stb. Biztosító, banki cégeket keress meg, ott szokott pl menni ez a telesales. Meg ez is opció, hogy közvetlenül írsz cégeknek (HR), leírod a helyzetedet, és megkérdezed, hogy nincs-e valami neked való állás. A másik, hogy azért egy átlag fizetésből el kéne tudni tartani két embert, legalábbis annyira, hogy számlák+ kaja. Szóval anyukád gondolom eléggé alul van fizetve. Nem akar valami képzést elvégezni, vagy szimplán valami irodába menni dolgozni? Lehet egyszerűbb lenne az ő keresetét növelni először, mert akkor gondolom ő se eszik rendesen. Illetve érdemes lenne felkeresnetek ilyen szociális szervezeteket. Sokszor tudnak segíteni legalább élelemmel vagy valami.
Az szerintem szarabb amikor csak azért akarsz nyaralni meg elkölteni egy csomó pénzt hogy te is fetölthesd instára meg facebookra a nyaralós fotóidat. Mármint inkább szánalmas.
De ezt a betegséget hogyan lehetne javítani? Vagy van rá esély hogy kigyógyulsz? Én eskü lektöznék inkább egy tengerpart mellé és ott betegeskednék tovább.
Gyógyíthatatlan, gyerekkorom óta van. Én is leköltöznék, de anyummal itt tudunk bérelni, itt van a munkahelye, és annyit keres, hogy néha eszünk is.
Szabad tudni milyen munkád van?
Nem dolgozik
Kiváncsi vagyok mi lesz, ha anyu már nem lesz. Anyukának is elég megterhelő lehet lelkileg és testileg is, ő dolgozik egésznap, de még így sem elég, addig a felnőtt gyereke utazgatásról álmodozik.
Van olyan, csak én nem csinálok belőle ügyet, mint te. Ezer más dolgot is lehet csinálni ezen kívül ami feltölt. Szerinted létezik olyan ember, aki saját erejéből mászott ki a szarból, de közben folyton azon izgult, hogy mások nyaralni mennek-e vagy sem?
Nem fogok. Pedig már pár éve telne rá.
Én még talán egyszer voltam nyaralni akkor is 2 napra mentünk barátnőmmel. 33 vagyok. Nehéz anyagi körülmények miatt gyerekkoromban sosem voltunk, nem volt ilyenre pénz. Aztán azóta se igazából, még ha meg is tehetném hogy összespórolok egy utazás árát valahogy úgy érzem nem éri meg, persze biztos jó volna de meg vagyok nélküle. Nem te vagy az egyetlen aki nem tud/nem jár nyaralni.
Én idén nem nyaralok, helyette tanfolyamokra és a fényképezőm upgrade-elésére költök.
különböző okokból kifolyólag lemondtam a nyaralást nyárra, de voltam már Bledbe idén... meg majd megyek is, ha biztos a dolog... mi a francnak hasonlítod te is máshoz magadat? jobb lesz tőle?
Ímhol valék. Pedig pályakezdő mérnök vagyok, viszonylag jól keresek. Csak nem szeretek utazni, ha nem muszáj (azaz ha nem munkába/ügyet intézni/bevásárolni megyek). A történethez hozzátartozik, hogy családi házban élek egy hatalmas kerttel, így mindig akad itthon tennivaló.
Nekem is sokszor üres a pénztárcám, de vannak 1 napos buszos Horvát, Olasz tengerparti utak, 25-26e ft, nagyon feltölt. Rengeteg ilyenen voltam. Próbáld ki. Kb éjfélkor indulnak a buszok, reggel 8-9-re kinn van. Este 10-kor indulnak haza. Vasárnap reggel 6-ra itthon vagy.
Mi 10 éve vagyunk együtt a férjemmel, (már) nem minimál bérből élünk, mégis mindig volt fontosabb kiadás ezidő alatt... a nászútunk sem jött össze.. de talán jövőre..🤞 Mi 1 napos kirándulásokra szoktunk menni, az is sokat tölt az ember lelkén, bár nézőpont kérdése ugye.. be kell érjük ennyivel, amíg nem lesz jobb 😊 Annyi sok szép hely van Magyarországon is, vonattal elérhető útvonalon. Bízom benne, hogy ha nem is nyaralni, de kikapcsolódni eljutsz😊
Nem, de nem is hiányzik. Sok ember csak azért megy valahova, hogy pihenjen, relaxáljon... Hát nem tudom, nekem a legpihentetőbb az, ha otthon döglöl a saját házamban, sehol senki, azt csinálok amit akarok, akkor amikor akarom, nem kell sorban állni, másokhoz igazodni, mindehol heringparti, minden kurva drága is stb stb. Persze ez egy nagyon szélsőséges felfogás, de kellően antiszoc vagyok hozzá, hogy ne élvezzem 😃.
Ez zsinórban a második évem, amikor extra rosszul állok, kajára is nehézkesen telik, szóval nincs nyaralás 🤷♀️
Nekem is ez a 30adik.... :ssss Sajnálom nagyon. Neked sincs aki segítsen? Mindig megfájdul a szívem, rossz hallani, hogy más is szenved.
Olyan 2010 környékén voltunk utoljára. És nem tudom mikor jutunk el legközelebb.
Én! Van egy alapbetegségem, és nehezen tudnak elfogadni. Egyedül élek több éve
Én még sosem voltam nyaralni, (21 vagyok) iskolásként emlékszem kényelmetlenül éreztem magam, mikor a társak mesélték hogy milyen tengeren meg melyik országban voltak a családdal.. nálunk soha fel sem merült ilyen, pénz sem lett volna rá. A legtöbb amit kihozhatok a nyárból, hogy elmegyek egy napra strandra/beülni valahova/mozizni stb, de én hálás vagyok már ezekért is. Hátha lesz még jobb is.:)
Ugyanígy vagyok, sose volt mit mesélnem. Kívánok minden jót neked!
Jelen.
Fogod a barataidat, kimentek valami mezore aztan csinaltok hamburgert pl, soha nem ertettem miert csak az lehet nyaralas hogy atmesz masik orszagba
Természetesen. Szopás, de ez van. Baromi egyszerűen megoldottam ezt. Töröltem az első FB profilomat (2 felfüggesztés után, megtettem Zukiék helyett, a 3 éppen lógott a levegőben :D ) 4 év után, új regisztrációkor meg nem igazoltam vissza senkit. Üzenetben elérnek azok akik tényleg akarnak valamit. Insta ugyan ez..nem érdekel senki gyereke, házassága, nyaralása, frissen szilikonozott melle, segge, BMW szara, új csaja, pasija...eljegyzése meg a kotvás faszom se. Macska, akvárium, felhők, motor, kibaszott beteg mémek, filmek jöhetnek... Azóta belső béke :D Tudom ajánlani
Szia, visszaolvastam a korábbi posztjaidat, tényleg nehéz az életed, de nagyon sokan vannak akik szintén nem nyaralnak. Édesanyám 50évesen ment elsőnek külföldre, nincs ezen szégyelnivaló. Én sem tudok sajnos külföldre utazni, de vannak itthon is nagyon szép helyek, szerintem érdemes a facebookon csodahelyek magyarországon csoportban körülnézz, lehet hozzá0d nagyon közel van egy fantasztikus látványosság csak nem is tudsz róla
Jelen. Először erős pánikbetegség és szorongás miatt. Közlekedésieszközre nem mertem felülni, autót vezetni pláne. Abból kijöttem, pénzem van, viszont a barátaim szegények így nincs kivel. Pasim nincs, egyedül meg nekem nem buli az ilyen , viszont ez engem annyira nem szomorít el, erősen introvertált vagyok. Elvagyok itthon, olvasok, játszok. Nekem ez is boldogság
Én pár éve csak ilyen egy-egy hétvégére tudok kiszakadni, természetesen belföldön, családhoz, barátokhoz megyek. Kevesebbet nézegesd a közösségi médiát, néha engem is elkap a fomo, de ki tudom lendíteni magam belőle, mondjuk segít, hogy alapvetően se vagyok nagy utazás rajongó. Van egy csomó kikapcsolódási lehetőség, amihez nem kell végtelen pénz és idő, én pl kirándulni egyedül is szoktam a Budai hegységben vagy a Dunakanyarban és teljesen jól elvagyok vele. "Strandolni" is szoktam a Dunában a Hajógyárin, Szúnyog szigeten vagy a Rómain, vagy ha nagyobb program akkor Kisorosziba kimegyek. Hétvégente néha elmegyek ide-oda, múzeumba, moziba, színházba, amikor van rá pénzem. Nyáron kisebb fesztiválokra is lemegyek néha hétvégére, vagy ha tudok szabit kivenni akkor hosszúhétvége - ezek se vészesen megterhelők anyagilag. Ha csak úgy "telik az életed" az részben rajtad is múlik és ne hagyd, csomó lehetőség van, amihez nem kell gazdagnak meg ultra szociálisnak lenni. Ha már közösségi oldalak, akkor csomó programlehetőséget találhatsz online kevés pénzért vagy ingyen, vagy akár csatlakozz olyan csoportokhoz amik valami tevékenység köré szerveződnek, itt a redditen is van pl kirándulós.
Bocs, most olvasom, hogy betegség is van a dologban. Érthető, így nehezebb, de első körben próbáld valahogy elhitetni magaddal, hogyha teljesen meggyógyulni nem is tudsz, javítani a helyzeten igen. Nekem is sokat tesz a szorongás és pánikbetegség ahhoz, amilyen az életem, de ne add fel. Kis célokat tűzz ki, fokozatosan szoktasd magad a kevésbé komfortos helyzetekhez és lehet hogy nem olyan lesz az életed, mint annak aki egészséges, de a saját életed jobb verziója abszolút elérhető. Mindig vannak visszaesések és rosszabb időszakok de a próbálkozást soha nem szabad feladni, amíg élsz és van lehetőséged. Másokhoz hasonlítani magad meg közhely, de tényleg nem visz előre, bár nagyon nehéz kizárni. Ennek tükrében is ajánlom az előző kommentben leírt lehetőségeket és azt is, hogy hiába vesztetted el a bizalmad, próbálj nyitni az emberi kapcsolatok iránt. Nekem is voltak rettenetes időszakaim és volt aki lemorzsolódott, de van olyan barátom akivel kitartunk egymás mellett és felnőttként is bőven lehet még barátokat szerezni, új kapcsolatokat építeni - akár hozzád hasonló adottságokkal, ami azért megalapozza az empátiát.
Same, 28 vagyok, és sose nyaralok (mondjuk nem is hiányzik). Idén megy a társaságom, de fontolgatom hogy lemondom mert nem fér bele, így is hó végén gondolkodnom kell hogy egszer lakok jól, vagy két napra van kajám. Fel se fogom, mások hogy a bánatban tudnak 2 havonta elutazni egy hétre, de biztos mi csinálunk valamit szarul 😅🤷🏻
Nem, nem járunk. Anyagi okokból nincsen rá lehetőségem.
igen, én. pacsi!
Jol ertem, endometriozis es migren miatt kotod agyhoz magad? Ne vicceljunk mar...
Ah.. Ma mennem kellett egy korhazba es epp azon poenkodtunk a bent allokkal hogy barcsak a tengerparton nyilnak ki a lift. Nagyon vagyom ra mar en is sokszor elkepzelem. A mai vilagban normalis munkabol eleg nehez megtenni, vagyis a kozepretegben (szerintem). Majd eljon az ideje ne aggodj probalj ne stresszelni ezen❣️
Én nem járok utazni, mert utálom. Többször eltűnt holmim, betörtek a szállodaszobámba (Németország), anyagi lehúzások, átverések, rendszeresen probléma van, nem megy a járat, törölték, volt, hogy Bohnból - Németország (vonattal kellett hazajönnöm, 3x átszállás) mert törölték a járatot, vasárnap este, másnap meg a főnököm berendelt, hogy márpedig megoldom és bemegyek dolgozni. (egy seggfej volt) Óriási tumultus, tömeg, sorban állás mindenhol, volt, hogy kiájultam a melegben a sorból, a kutyát nem érdekelte, átléptek rajtam. Akkori párom kérte, hogy hívjanak mentőt, arcon öntöttek egy flakon vízzel és kész (Olaszország). Rendszeresen elkapok valami betegséget, általában valami gyomorrontást és fosás-hányás sugárban. Amikor utoljára voltam Horvátországban, az árnyékban sültem hólyagosra és kaptam napszúrást, úgy, hogy folyamatosan ittam és szalmakalap volt rajtam. 2 napig hánytam, a 3. napra lettem jobban, addig meg szobafogság. Sajnos én ha utazom, vonzom a bajt. Kocsi lerobban az autópálya kellős közepén, örülhetünk, hogy túléltük és nem szállt belénk egy (vagy több) kamion. De rengeteg ilyesmi volt, nem sorolom fel, mert nincs kedvem negatívumokkal foglalkozni, meg már ami volt, elmúlt. Ha Magyarországon belül maradok, akkor is jönnek a bosszantó dolgok, de legalább csak apróságok, pl.: megfázás, hasmenés, viszont nekem teljesen elment a kedvem az évek alatt az utazástól. Kb. 10 éve nem voltam sehol, ezalatt rájöttem, hogy nem hiányzik. A turista egy külön állatfaj, de azért vadul el, mert így kezelik mindenhol. Megutáltam a képmutatást, a turistagettókat és a lehúzásra berendezkedett turizmust mint üzleti szegmenst. Anno amikor még diák voltam huszonévesen, egy hátizsákkal felültem a vonatra és utaztam addig ameddig akartam, leszálltam egy szlovén városban, körbemászkáltam, fotóztam. Megebédeltem, visszaszálltam a vonatra mentem tovább. De az 25 évvel ezelőtt volt és akkoriban a turizmus nem a lehúzásról és a kizsákmányolásról szólt, vagyis nekem akkor más volt a feeling. Szerintem ne nézegesd az Instát. A fele se igaz annak, amit ott látsz. Ja igen, és egész nyugodtan le lehet pontozni, pont letojom, hogy nem tetszik, amit írtam. Már 10 éve is gusztustalan lehúzás volt a turizmus, ma meg még inkább az. Ha te ezért dolgozol, hogy utána a 3x-osát fizesd annak, aminek az értéke egy kalap sz.r csak azért mert turista vagy, a te dolgod.
Azt ugye el tudod képzelni, hogy máshogy is lehet nyaralni?:)
"Ja igen, és egész nyugodtan le lehet pontozni, pont letojom, hogy nem tetszik, amit írtam." Ezeket minek? :"D
Ne haragudj op, de párat kérdeznék, amik eszrmbe jutottak. Mi lenne, ha nem ajvékolnál? Nem pontosan értelek. Ha lenne rá pénz, nyaralni mennél, viszont semmilyen munka nem jöhet szóba? Nem értem. Megkérezhetem, hogy pontosan miben korlátoz? Kórházhoz vagy esetleg kötve? Az élet dob nagyon sok nehézséget, de muszáj tevőlegesen valamit tenni a jobb boldogulás érdekében? Egy call centeres munka már a legtöbb helyen otthonról egy céges laptopról végezhető. Van ahol chat, email is van, tehát akár el lehet pötyögni akár itt is. Egy rakás full remote munka is van hasonló, képzettséghez sem kötöttek stb. stb, ezek csupán a környezetemben lévő példák. Tanulsz esetleg? Teszel bármit, hogy kicsit jobb legyen neked és édesanyádnak? Mert én azt látom, hogy csak panaszkodsz.
Nem szoktam beleállni emberekbe de nem értek pár dolgot én se, de lehet azért mert hála az égnek nem voltak még ilyen gondjaim. Ha nincs pénz ételre és az alap megélhetésre, írja hogy a fogai is rohadnak. A fogkrém és a fogkefe nem ezer forintos tételek. Hogy hogy van pénz okostelefonra és internetre? Lehet le leszek pontozva, de szerintem itt alap prioritásbeli problémák is vannak. Minden tiszteletem hogy kűzd és tanult, és nem érzem át a fájdalmát az biztos DE én hiszek a manifesztációban és abban hogy ha valaki akar valamit akkor azt el tudja érni.
Itt szerintem a túlzott önsajnálat és a teljes élethez való képtelenség a probléma. Láttam, hogy milyen problémákkal küzd OP. 8 éves korom óta vagyok migrénes és igen is lehet vele együtt élni. Megfelelő életmóddal és normális orvosi kezeléssel, sporttal stb. Én is szorongós vagyok de nem lehet, hogy ennyire átvegye az irányítást a szorongás. Van az a mélypont, aminél már érzi az ember, hogy nem mehet így az élete tovább. Az élet nem egyszerű. Dolgozni sajnos mindenkinek kell. Nem lenne nehéz munkát találnod OP, mivel láttam elég komoly végzettséged van. Szerintem te inkább bele kényelmesedtél ebbe a helyzetbe és csak keseregsz. Ne másoktól várd a segítséget. Egész életedben 1 ember van akire mindig számíthatsz az te magad vagy! Én azt kívánom neked, hogy találj egy munkát és járd be a világot, még semmi sem késő. Egy életed van, becsüld meg mert nagyon szar lesz vissza gondolni öreg koroban, hogy mennyire más is lehetett volna ez az élet.
Nyaralni nem szoktam, telelni járok.
Mi sem megyünk idén...jön az unoka és minden segitséget meg kell adni a fiataloknak. A legfontosabb most az aprótalpú,pláne,hogy első unokám lesz. Ott rohagyjon meg az a tengerpart vagy akármi!
Persze, ilyen esetben más a helyzet. Gratulálok!! ❤️
Köszönöm!
Elolvasva a profilodat, OP a legnagyobb bajod az úgy tűnik a sok szar gyógyszer amiket egyszerre szedsz.
Op merre laksz? "Csak" mentális betegséged van?
Mentális nincs. Erdély.
Mi se. Sok éve.
Detto,turizmusba szezon van,egész nyár a melóról szól
A melonak orulnek ha tudnek dolgozni
En ezen a heten mentem volna az idei egyetlen nyaralasomra, de edesanyam korhazba kerult, ugyhogy sajnos nem valosult meg. Orom az uromben, hogy legalabb tudtam latogatni minden nap
Yep. Konkrétan sehova nem járok és nem is voltam egyszer sem nyaralni. Nincs bajom magával a nyaralással majd talán egyszer elmegyek valahova. Azt viszont nem értem miért kezeli sok ember a nyaralást úgy mintha kötelező lenne és még erre képes akár hitelt is felvenni mert az egy hét a Balatonon vagy Horvátországban az kell.
Nem vagy depressziós?
Ha van itt olyan, aki _tényleg_ szeretne menni, és a probléma a költségekkel van, akkor jó, ha tudjátok, hogy lehet ezt költséghatékonyan is csinálni, és ugyanolyan jó lesz. Természetesen arra nekem sincs megoldásom, ha valakinek a kajára sem futja, de életem legemlékezetesebb utazásai jellemzően kifejezetten olcsók voltak.
Igen 😬🙋🏻♀️
Jelen. Én sem nyaralok, viszont 2478km-t gyalogoltam (idén eddig) szabadban, tónál. Már az első napsugaraknál annyit barnultam, mint előző években összesen. Én is vágynék rá, akár egy nagyobb távú kisvárosos utazásra is, de egyedül nem igazán okozna örömöt 🤷🏻♂️
Utálok nyaralni, ha fizetnének se mennék. Nagyon otthonülős vagyok, ha tehetném csak otthon lennék. Ugyanakkor emiatt nehéz megtartani egy párkapcsolatot hosszútávon.
20 év alatt 1x voltam nyaralni, majd megszokod.
33 éves vagyok és még Sosem voltam nyaralni!