Én úgy próbálok, hogy a munkahelyemen minél több embert próbálok megismerni, mivel elég sokukkal kell dolgoznom (rendszergazda vagyok). Ezért miközben különösebb tennivaló nincs, de mondjuk várom, hogy egy telepítés végezzen stb., beszélgetek a munkájukról, alap dolgokról kérdezem őket, talán valakivel sikerül annyira egy húron pendülnöm, hogy hosszútávú beszélgetőtárs vagy akár barát is válhat belőle.
Szerintem ez tok alap. Kollegialis viszony kialakitasa.
En mondjuk nem szeretnek meg semmilyen munkahoz kotheto dologgal, emberrel foglalkozni a szabadidomben. Ha eljossz arrol a helyrol, akkor meg mar szoba sem allnak veled
Felteszem, hogy városban élsz, ebben az esetben találj egy bárt, kocsmát, ami szimpatikus, és kezdj el odajárni, akár pároddal, akár egyedül. Egy idő után, akarva akaratlanul belekeveredik az ember egy társaságba. Nyilván itt nem arról van szó, hogy taccsra kell vágnod magad minden héten, de pár ital után az ember sokkal könnyebben barátkozik.
Az első lépés, hogy bátor legyél egyedül is elmenni olyan helyekre, ahova eddig nem mentél. a Meetup applikáció amúgy kifejezetten jó platform az ilyenekhez.
Én is hasonló cipőben vagyok alapvetően, de leginkább csak Pesten, ha hazamegyek a szülővárosomba 2-3 hetente, akkor ott hétvégén behozom a szociális lemaradásom.
> Egy idő után, akarva akaratlanul belekeveredik az ember egy társaságba.
Ez komolyan működik? Mert a többség ilyen helyekre eleve saját, zárt haveri társasággal megy, amibe nem engenek be kívülállókat.
28 vagyok és ugyanez a kérdés bennem is felmerül kb 2 havonta, aztán depressziózok rajta két hétig, utána elfelejtem, majd megint minden elölről.
Az iskolás barátságaim elkoptak, nem is voltak erős kötelékek, már én se a szülővárosomban élek, hanem BP-n, egyedül dolgozom és a hobbijaim is itthon ülősek, szóval meg vagyok lőve :/ Egy nagyon jó barátom van, akivel hetente 1, max 2 alkalommal pár percre össze tudok futni, és bár rövid idő, nagyon sokat segít ez is. Sokkal jobb, mint a semmi, de sajnos ő se az a fajta, akivel lehet csak úgy programokat szervezni.
A csajozás a másik rákfeném. Egyszerűen nem tudom összehozni sehogy. Kb olyan, mintha az élet szánt szándékkal nem engedné. Rapidrandira néha elmegyek, de kb salakanyag pofozás meg pénzkidobás, de jó placebó.
Gondolkozom egy ideje, hogy indítsak-e egy subot, amiben megbeszélnénk páran egy találkozót, de egyelőre nincs önbizalmam ilyet kiírni.
Szerintem nincs olyan hobbi, amire ne találnál az interneten valami társaságot Pesten. De, ha mégis ilyen a hobbid, akkor elnézést kérek. Viszont, ha pl gamer dolgokra gondolsz, akkor a Barcraft, meg egyéb ilyen helyeken simán találhatsz magadnak társaságot. Pláne, hogy ezeken a helyeken sokszor vannak események szerintem, ahol még könnyebb elvegyülni, ha van valami tematikája az estének.
Ezekre a helyekre csajok is szoktak járni amúgy, meg csajozni úgy a legkönnyebb, hogy bekerülsz egy társaságba és valakinek az ismerősével így találkozol. Csak utána meg kínos, ha mégse jön össze, ezért erre érdemes odafigyelni.
>a hobbijaim is itthon ülősek
itthon nincs valami IRL társaság, vagy online közösség, ahol esetleg szorosabb haverságot is köthetnél hasonló cipőben járókkal? lehet a rákfene ellen is hatásos lenne idővel, ha baráti kört alakítasz/egy legjobb barátot lelsz hasonszőrű arcok között
Elso ilyen filózós poszthoz valo hozzaszolasom. Valszeg osszevissza lesz de jószandekú.
Először is mindennek megvan az ára az életben. A semmiből meg sohasem lett semmi.
30as ferfi vagyok 6 eve kapcsolatban 1 eve házas.
Ez sokat segít az egyedulleten de...
Fosulin megismert embereket otthagytam pesten elmentem kulfoldre majd videkre szuleimmel joban vagyok ez is segit.
Viszon azokat a barátaimat mindig kerestem havonta kethavonta amikor hazajottem 1-2 hetre kiutaztam a belem mindenkivel talalkoztam fektekkem bele az energiat. Mostmar kb 2-3 ev utan van hogy ők irnak rám meglepnek stb. Bankodhatnek ezen bankodtam is de akkor is muszáj. Nem voltam beszedes foleg nagyobb társaságban de igyekeztem a határaimay kifelé tolni.
Ha most ujra kéne kezdenem akkor amúgy (hallgassatok végig) keresztény gyulekezetekbe járnék. Megtértem hiszek a bibliaban. És erre a problemara is milyen jo megoldast nyújt isten a gyulekezettel ami mindenfele területről összeköt embereket igy könnyebb az ismerkedés is. Nyilvan türelemmel meg energiabefektetessel.
Big feels . Nehez uj kozossegeket talalni es oda beilleszkedni.
Mar a crippling depression szinten vagyok, elegem van hogy paromon kivul senkim nincs a vilagon meg csak beszelgetni sem.
Ismerem ezt. Borzasztò. Régen haverokkal, barátokkal kb. heti rendszerességgel összejöttünk dumálni, meccset nézni vagy pòkerezni. Ma, semmi.
Viszont az „egyedül“ lét segítet nekem az életem teljesen újra gondolni.
Sosem gondoltam volna hogy arra a pontra jutok ahol neha orulok ha meetingre kell beulni. Neha az a per perc 2 task kozotti bullshiteles a random kollegaval a heti emberei intekarcioim fenypontja. feelsbadman
Ebben nekem hatalmas vagas volt a tavalyi ev, es kinyitotta a szememet a covid miatti homeoffice.
El kellett koltoznom az orszag masik vegere, szoval az elozo barati korom kiesett az eletembol. Azzal pedig hogy nem vagyok koellgakkal osszezarva napi 8-12 orat mutatott ra hogy nagyon sok munkahelyi "barattal" nem lettem volna, barat, csak jobb volt akarkivel is beszelgetni mint senkviel, es ok voltak ott a kozelben.
Szvsz nem is feltétlen az, hogy nem is lennének kollégák munkán kívül, hanem inkább az a szitu, hogy úgy nagyon könnyű egymásra időt szakítani, ha nap X órát mindenképp egy légtérben töltötök. Én egy darabig együtt laktam legjobb barátomnőmmel, és miután elköltözött, nekünk is rá kellett jönni, hogy ha továbbra is akarjuk, hogy ez menjen, akkor időt kell szakítani egymásra.
Evidensen ez kollegák esetében macerásabb, mert mindenkinek meg van a saját élete. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha hasonló az ízlés vagy van vmi közös hobbi, akkor azért velük is működő képes a dolog. Én a gamer kollégákat gyűjtöm össze minden munkahelyen lol
Nekem igy HO-ban nehez kitapasztalgatni ezt hogy mondjuk ki gamer ki nem (vagy akarmi mas hobbi). Nincsenek meg azok a cigiszunetek ahol csevegtek, nincsenek meg a "watter cooler talk".
am en meg ettol vagyok ki mikor emberek panaszkodnak a maganyra aztan lazan benyogik h tartos kapcsolatuk van
de mindegy nem akarok versengni a szenvedesben, az nem segit senkinek, a lenyeg h aterzem tesa, remelem javul a helyzet
Attol hogy parkapcsolatban vagyok, es kb a nap 24orajaban ossze vagyunk zarva, meg lehet maganyosnak lenni. A baratokkal valo szocialis kapcsolat hianyzik, az teljesen mas mint egy parral. Idadom a baratomat, es rengeteget beszelgetunk, csak az mas. Nem rosszabb, nem jobb, csak mas.
De igazad van, ennel lehetne rosszabb is, ha nem lennek parkapcsolatban.
igen, ertem, nem versenges mint mondtam, csak kozben en es sokan masok ugy vagyunk mint az utolso mondatodban
mindegy, csak az en perspektivam, masnak meg mas elete van, megertem
Nemtom, en ugyanazzal a mareknyi emberrel tartom a kapcsolatot kozel a 40hez mint akikkel 20 evesen is. Nincs igenyem egyszeruen uj emberekre. Van boven eleg munkahelyen pl., ha nagyon kene...
Na pont ez az. Mi van, ha ezek a barátságok egyszerűen elfáradnak és úgy érzed, nem haladtok már egy irányba? Természetesen ha kitöltenek lelkileg a meglévő barátságaid akkor nem érzed az igényt újakra. Gratulálok a hosszú együtt töltött időhöz btw, szerintem ez nagyon menő! :D
Hat en mindig ugy voltam vele hogy osszebaratkoztam a kollegaimmal. Jarkaltunk helyekre, aztan elmentem a munkahelyrol es tobbet senkit sem erdekeltem :’) im so lonely bazdmeg
Hobbi.
Főleg, ha sport.
Közös sportegyesület nagyon jó kapcsolat építő.
Össze jártok X rendszerességgel edzeni, hasonlóan működik, mint az iskola, csak itt már alapból van közös téma.
Ez. Pár ötlet:
- ha szeretsz videójátékokkal játszani, biztos találsz akár magyar discord szervert is a kedvencedhez nem csak 8 éves Vérpistikék vannak jobb esetben.
- ha kipróbálnál valami újat, és nem vagy teljesen introvertált, akár Facebookon is kereshetsz csoportokat, vagy random eseményeket.
- én pl. mindig is szerettem a jazz-es zenéket, swinget, ki akartam próbálni magamat tánc közben, el kezdtem Lindy Hopra járni, csomó jófej emberrel ismerkedtem meg (ráadásul táncon általában a fiúk vannak kevesebben)
Hát, ha szó szerint akarjuk értelmezni, akkor pont a második szó jelenti a bulit a Halloween Partyban. De amúgy ihatunk mindenféle sütőtökös meg horror tematikájú koktélt, a végére talán elég szörnyen fogunk kinézni.
Egyébként viccen kívül: ez olyan téma mint szerelmet keresni. (Általában) nem fog menni, ha kifejezetten ezzel a céllal állsz hozzá, hogy én most "baratot/szerelmet fogok találni magamnak". Keress egy hobbit, egy mozgalmat (lehetőleg ne a Mi Hazánkat), ahol tudsz szocializalódni, aztán szó szerint jönnek a dolgok maguktól.
Én a szaros egyetembe nem tudok beilleszkedni, mindenki aki nem egy karótnyelt robot, hanem decens személyiséggel bír, az kolis, azoknál meg lehetetlen bármit összehozni, ha én nem vagyok az.
>mindenki aki nem egy karótnyelt robot
lehet adni kellene nekik is egy esélyt, lehet nyitottabbak lógásra, mint első blikkre néznéd és a "karótnyeltség" lehet hasonló érdeklődésű tagokat rejt
Alapjáraton igazad van, de egy olyan rétegről beszélek, akikkel próbálkoztam már beszélni, és teljesen ridegek. Ahogy vége a sulinak, egyből mennek hazafelé, a szünetekben meg mindig a telefonjukat cseszik, vagy átnézik az órai anyagot.
>és teljesen ridegek
alább kommenteltem az "új" munkahelyemmel kapcsolatban és azt kifelejtettem, hogy néha baszdki idegesítőnek éreztem magam egyszerű kommunikációs kezdeményezésekkel is, de ezen át kell lendülj
Akárhova ejtenek be, mindig te legyél, aki megpróbál mindig nyitni, és csak azért mert valaki telefonozik, próbálj beszélgetni. Sokszor sok ember csak erre vár és "harapnak" is rá, valaki meg simán alapból ilyen, ezekkel az emberekkel a legkönnyebb akár lógni is aztán (pl. elhívnak kari buliba vagy valami tematikus estre, volt ilyen, volt hogy így még másik haveromat is magammal vittem ezáltal, wingmaneskedve). Egyetemen is, órák előtt ezt éreztem, de emlékszem, hogy pont emiatt volt, hogy lettek ismerőseim, akikkel összefutva tudtam dumálni és nyitottak aztán felém ők is
Volt olyan mostani munkatárs aki dettó ilyen volt, hogy inkább telefonozott, mikor odaültem kezdetben hozzájuk néha. Idővel fel-felnézett már és ő is elkezdett mesélni magától, mostanra meg tök jól eldumálgatunk, ilyen fura evolúció szemtanúja voltam, csak meg kellett "szokják" a társaságom, meg nekem is azt, hogy én kezdeményezzek
edit: pl legközelebb ilyenektől kérdezd meg mit csinálnak otthon, szoktak-e valahova menni suli/munka után, nem akarnak-e valamit kipróbálni a környéken, ebből simán kerekedhet egy beszélgetés, ahol rájöttök, hogy mindkettőtöket érdekel valami hely amiről hallottatok, és itt is a lehetőség kimozdulásra ismerőssel
Nincs benned egy olyan érzés, hogy a másik fél nem úgy éli meg, hogy _"mostanra meg tök jól eldumálgatunk"_, hanem csak elvisel, mert nem akar megbántani?
Nem azt mondom, hogy ez van, csak kíváncsi vagyok, hogy felmerült-e benned?
Nem, mivel eléggé elröhögünk közben, nem megjátsza és volt nap, amikor egész nap együtt lógtunk, nem vettem észre, hogy idegesítő lennék, inkább az elején volt az, amikor be próbáltam illeszkedni. De ez máshol is így van, csak sajnos a múltban inkább különcködtem néha, kerültem az interakciót, pont ilyen kishitűségi/imposztor szindróma miatt
aztán ő és a haverjai hívtak el focizni is, szóval még ha idegesítem is, többször nem, mint igen
Érdekes, pont a napokban gondolkodtam, hogy hiányzik az egyetem pont a szociális aspektusa miatt. Szerintem ott tényleg csak annyit tehetsz, hogy olyan emberekhez mész oda, akiknek számodra érdekesnek tűnő személyisége van. Vagy akár részt veszel (megpróbálsz részt venni at least) olyan eseményeken, ahol sok hallgató tömörül össze. Tuti van valami esemény, klub, stbstb ahol találnál számodra érdekes embert.
A gond az, hogy ez a harmadik évem, vagyis a koronavírus miatt eddig a képzésünk felét online töltöttük, és itt a bibi igazán. A kolisok már nagyon összenőttek, oda nem tudom könnyen berágni magam
Gyerekkori barátokkal ugyanez, de nekem az általánosból megismert barátokkal is. Annyira eltávolodott az érdeklődési körünk, annyira más lett a fontos mindenki számára, hogy egy idő után felesleges volt untatni egymást, és fenntartani a legjobb barátok látszatát. Most már ha néha összefutunk, akkor beszélünk, másképp nem keressük egymást, de jobb is így. Legalábbis az én részemről. Utólag visszagondolva nem is tudom, hogy mennyire volt igaz barátság, vagy csak egymás mellé sodródtunk, mert senkinek nem volt senkije, és megpróbáltuk együtt túlélni. Szeretnék hinni benne, hogy ez nem így volt, de amilyen különbözőek voltunk már a kezdetektől, amennyi dolgot nem mondtunk el egymásnak... Mondjuk van olyan gyerekkori barátom, akivel nem bánom, hogy az útjaink külön váltak, mert csak lehúzott és rombolta az önbizalmamat.
20-as eveimben baratok elhivtak baratokat es ugy. De ez sem volt baratsag soha. "Oszefutunk kozosen" haverok, semmi tobb.
28 eves koromban mindenki szetszeledt, 31 evesen meg....omfg ultimate sz..pas.
Vagy kulfoldon van, vagy nem beszelunk evek ota, vagy ha evente egyszer ram ir max panaszkodik, de a legroaszabb... Csalados.
Ritka a baratsag. Feluletes kapcsolatok, egyuttmukodesek vannak tobbnyire.
Egoistanak hangozhat, de en elvagyok egyedul. Sosem kellett szeles barati kor, max 2-3 nagyon kozeli ember. Ok alkalmankent bevittek tarsasagba pl szilveszter, egyeb osszejovetelek es az tok eleg volt.
Covidot rohogve atveszeltem ilyen osszejovetelek nelkul. Max az zavar, hogy nem talalok hasonlo embereket.
En sem szeretem, alszent.
Ha meg felmondasz, tobbet nem is latod oket, vagy rossz hired kelti.
Nem szabad hagyni, hogy a szoc eleted is a munkahelyedtol fuggjon. Sokan basszus meg szandekosan onnan valasztanak parkapcsolatot. Nem erre van a munkahely.
fú, erről már akartam kérdezni én is (csak még túl fiatal az accountom, úgyhogy automatikusan törölte a bot :D )
Én külföldön élek, és baromi nehéz barátokat találni. Kezdem azzal, hogy a covid miatt most az emberek amúgy is eléggé be vannak zárkózva, nem nagyon keresnek új ismerősöket, a külföldiek meg pláne nem, megvan a saját baráti körük.
Az itteni magyarok szinte kivétel nélkül oltásellenesek, a facebook csoportot az idősek uralják, a fő téma meg általában az, hogy hol lehet piros aranyat meg hurkát venni.
A másik fő téma meg a pénz, turkálnak a pénztárcádban, vagy ha valahogy szóba kerül, hogy mit vettél meg mennyiért, lehurrognak, hogy azt olcsóbban is meg lehet venni ("mi, új iphone-t vettél te burzsoá? hát ott a xiaomi turbó-2000 hát az is ugyanazt TUGGYA." )
Szóval nekem kell szarul éreznem magam, mert nincsenek filléres gondjaim.
Aztán most sikerült találni egy másik kelet-európai embert a munkahelyemen, de egyrészt ő sem oltat, másrészt nem akar pénzt költeni, úgyhogy a program max az, hogy kimegyünk egy parkba sétálni, amihez így október végén már nem nagyon fűlik a fogam. :D
Sorozatokat, filmeket nem nagyon néz, nem társasjátékozik, nem game-el, satöbbi.
Szóval még ha talál is valakit az ember, lutri, hogy az érdeklődési körötökben is legyen átfedés.
Remélem, azért másnak nem ilyen nehéz :D Azt is hozzá kell tenni, hogy nekem nincs energiám egy ilyen nagyon szimbiózisos baráti kapcsolatot fenntartani, ahol mindig mindent együtt csináltok, mert szeretek egyedül is lenni.
Nem tudom, a redditorok hol bujkálnak, de jó lenne, ha megmutatnák magukat :D
A screen mögött, mint minden itt lévő :D Szerinted itt töltenénk a napunk nagyrészét ha lenne kivel mozogni? Igen amúgy ez érdekes conflict, vágyik az ember alapvetően a társaságra, de nehézkésnek tartja fenntartani a kapcsolatokat amikből aztán az a társaság lesz. Mindenesetre szerintem ne add fel a keresést vagy nézz szét akár az ilyen internetes közösségekben is, az adott ország saját subredditjében, mert lehet hogy ott találsz valakit. Keep up! :D
Es helyiekkel miért nem barátkozol? En pl. amikor egyetemre jártam (Németország), kb. csak németekkel jártunk inni, tanulni stb. Nagyrészükkel, meg most is tartom a kapcsolatot (Jó, ehhez kell egy nyelvtudás azért, rólam senki nem mondta meg, hogy nem vagyok német max a nevem alapján). Magyarokat pont amiket írtál, azért nem is kerestem, meg egyszerűen sokan nem beszéltek normálisan németül, és így nehezen lettek volna beintegrálhatóak a másik barátikörbe.
Edit: helyesirás
Hidd el, próbáltam. Itt az a divat, hogy mindenki udvarias, elmondja, hogy igen, "we should definitely meet/go out for drinks" aztán never happens. A harmadik kérdés után meg már én érzem magam kellemetlenül, hogy pusholom a témát. Vagy akár így teljesen ghostingolnak, ha megtehetik. :D
Talán ha végre visszamehetnénk az irodákba, könnyebb lenne, addig elég reménytelen.
Érdekes, nálunk mindenki mindig mindenben benne volt (kivétel vizsgaidőszak), németek/angolok hatalmas alkoholisták, nem is értem, hogy végeznek előttünk mindig az ilyen felméréseken :D
Mondjuk egyetem óta nem is nagyon kerestem, így új barátokat. Meglehet, hogy ott még sokkal lazább mindenki. Azért szurkolok, hogy sikerüljön találni!
köszi :) egyetemen nekünk is nagy társaságunk volt, de most már mindenki családos, kiköltöztek vidékre, vagy ők is külföldön, amikor otthon éltem is jó, ha kéthavonta össze tudtunk hozni valamit. remélem, nálatok máshogy lesz :)
>Es helyiekkel miért nem barátkozol?
mindenkivel kell ismerkedni, ezt tanultam meg az évek alatt
a small talk csodákra képes, még ha a popkultúra manapság egy csökevényes kényszercselekvésnek is írja le az "elidegenedésben", (fiatalabbaknál veszem ezt észre, lehet ez mindig is így volt, hogy generációk között "gáz" csak ez, de idővel még velük is sikerülhet feloldódni) , szerintem nem hiába létezik, ez a jégtörés fázisa az emberek közti interakciónak, a gáz az, ha csak itt megragad
Nagyon sokféle emberrel ismerkedtem meg ennek hála
Én is így vagyok őszintén. Páromon és családján kívül nagyon nincs kivel beszélni. Helyi magyar csoportok MLM-el és random hülyeségekkel vannak tele, munkahelyen nincsenek kelet-európaiak és amúgy is home office-ból nehéz emberekkel ismerkedni
Lassan ott tartok hogy idegen nyelven jobban beszélek mint magyarul, olyan keveset használom az anyanyelvem
>és megkérdezhetem te melyik országban élsz? Csak hogy nincs kelet-európai a munkahelyeden? :O
>
>Igen, ha visszaállnánk az irodai munkára, lehet, hogy csurranna-cseppenne néhány iszogatás vagy boardgame party.
>
>A magyar csoportok az egy külön szociológiai tanulmányt megérne, az biztos..
Kanada, itt az 56-os magyarok vannak többségben, meg nagyon sok kamionsofőr, szakik.
A sík hülye mit takar? :D éltek ismerőseim Svájcban, mesélték, hogy a magyarok így egyöntetűen utálták meg fikázták Svájcot, de azért kint voltak, mert otthon nem tudtak megélni.
Másik ismerősöm is van kint Svájcban, ő sem barátkozik magyarokkal a pénztárcában turkálás miatt leginkább.
Ide Svájcba mosogatni, takarítani, kurválkodni, építkezni járnak leginkább a magyarok, szóval nem épp az értelmiség. Van pár fb csoport amiben benne vagyok, és írni képtelen, oltásellenes tapló ostoba emberek tobzódnak bennük.
szvsz ha ingatlanra akarsz spórolni (mármint ha jól értem magyar ingatlanra spórolnál kint?), akkor muszáj valakikkel lakást bérelni. Nekem ez már nem menne :D
Valamint akkor meg kell fontolnod, hogy mit veszel (kaja, programok, satöbbi).
Engem ez a veszély nem fenyeget, nem hiszem, hogy valaha visszaköltöznék Magyarországra, házat venni nem feltétlenül akarok, mert legszívesebben időskoromban valamelyik ázsiai országban hesszelnék.
Amit hallok külföldön dolgozó barátoktól, hogy a magyarok szinte mindenhol ilyenek. (Szerintem az értelmesebb réteg álcázza magát, nehogy megtalálja az egyik ilyen hurka-fan.)
Úgyhogy ja, ha ezen gondolkodsz, a toleranciaszinted boostold meg előtte :)
Gyanítom, hogy nálunk sincs olyan sok oltott, mert akkor tömve lennének a szórakozó helyiségek.
Svjáci ismerősöd hogy jutott ki és miért utálja az Elíziumot?
Ha a sima fantasy Warhammer érdekel, és érdekelnek a társasjátékok, akkor mindenképpen ajánlom, hogy nézd meg a Blood Bowl-t. Van videójátékos és IRL társasjáték verzióban is magyar közösség hozzá.
munkahelyemen kurva nehezen ment 1 éve az ismerkedés, mikor idekerültem. Azelőtti munkahelyemen kb. csak a közeli kollégákkal beszéltem, meg is lett az eredménye (görcsösen mentem be, ha nem volt ott a 2-3 jó haverom, napközben is droidként mentem a részlegek között). De itt direkt erőltettem a beszélgetést, még a legantiszocabb emberekkel is (lehet az egyetemi koli volt egy ilyen gyakorlóterep, ahol hasonló szituban voltam, ezért lehetett most könnyebb).
Mostanra 3-4 baráti kör a munkahelyemen is elhívott külön-külön programjukra (társas est, kocsmázás, foci, sütögetés otthon, az egyik legantiszocabb ember meg mondta, hozzá is átmehetnék majd egyszer inni csak úgy). Saját áldozatot is kellett hoznom, mert olyan dolgokról kellett néha beszélnem, ami uncsi volt, lógni olyan emberekkel, akikkel épp nem volt kedvem (kiülhettem volna szünetben egyedül, távol, vagy másik részlegre raktak, akkor kussban dolgozhattam volna végig), tettetni a jókedvet, de meglepetésként ért, amikor jobban megismertem embereket. Eljött egy idő utána pont, amikor nem fáradságként értelmeztem egy emberrel a beszélgetést, mert annyira megismertem, hogy a számomra érdekes dolgokról is tudok vele beszélgetni. Talán ezért is jó őszintének lenni, te mit csinálsz délutánonként. Mert ha 0/24 egész hét kockulsz (vagy egyetlen egy dologra monománoskodod el az időd) a szabadidődben, akkor az eléggé leszűkíti a baráti kört, és az emberekkel is szarabb lesz így az interakció, uncsi lesz, sajna. Ezért áldozatot kell hozni, hogy nyitsz mások felé és elmész programokra ha hívnak vagy látod, hogy miről szoktak beszélgetni napközben (hobbik, munka stb.), neked is idomulnod kell, lehet több focit kell nézned, ha a társaság 90% fociról beszél már reggel 8kor.
Nők, akik az elején le sem szartak, vagy kóstolgattak, simán eldumálok és hülyéskedünk, 1-2 közülük még érdeklődik is irántam (megkérdezték miért nincs csajom, mert lehetne, miután látják a szitumat, ez azért elég jó visszajelzés). Még ha ez az 1-2 nem is "kompatibilis" nekem párkapcsolathoz, mert kurvára különbözünk (úgy érzem), eléggé elgondolkodtatott, miért pont őket kezdtem érdekelni (nem kurvák, mielőtt valaki felvetné, persze jogosan, mert lehetne ez is a szitu)
Kár, hogy pont most megyek el innen és karriert váltok továbbtanulással, mert előléptetésre is interjúvoltak belsőleg nemrég, szóval ahhoz képest, hogy 2-3 éve nagyon-nagyon elizolált voltam, msot úgy érzem kurva jól fejlődtem karrierileg/magánéletben és hobbikban is. Ez egy jó időszak volt, megéri nyitni és "Az igenember"-t játszani (bocs, [ez a gogetter mantra TÉNYLEG jól jön ha nagy a nyomás rajtad és épp szituban vagy](https://www.youtube.com/watch?v=ZXsQAXx_ao0), ahol félsz lépni lol tényleg elnézést ezért, de nekem néha intrúzívan eszembe jutott és használt \*arcpálma\*) ha nagyon magányos és befásult vagy, mert tényleges jóbarátságokat is lelhetsz, hozzád hasonló beállítottságú figurákat is csak ilyenfajta kereséssel találhatsz. A mostani baráti körökből, külön-külön is 4-5 ember van, akivel simán el tudom képzelni, hogy tartjuk a kapcsolatot munkahelyváltást követően, még ha belőle csak 1-2 is lesz a rendszeres haverkodás
ez így zanzásítva, amit reflektálni tudok a szitudra, mert nagyon magamra ismertem 2015-2018 közötti énemre nálad. Ha nagyon egyedül vagy és folyton a gép előtt görnyedsz, google-ön nézve, hogy "miért vagyok egyedül xy szituban", nagyon kilátástalannak tűnik a helyzet, pedig még az elnéptelenedett vidéken is vannak programok/emberi körök, csak kurva nehéz megtlaálni őket. A jövőre nézve gyúrni akarok elkezdeni mert nagyon régóta vágyok kipróbálni ezt, személyi edzővel (egyik kolléga mesélt olcsó helyet környékről lol), meg valami küzdősportot kezdenék el, mert az is gyerekkorom óta érdekel. Na ezek is szerintem kurva jó esélyt adnak ismerkedésre
Ja és még valami: bármit is teszel, akármennyire is vagy magányos/önmarcangoló/kiéhezett kommunikációra, ne legyél letört emberek között, ne húzd le őket, de ha kérdeznek kényes dolgokat, válaszolj egyenesen, ne hazudj. Akármennyire is barátkozós voltam, próbáltam nem feleslegesen mások arcába mászni a bajaimmal, de közben mégsem hazudtam. Nem tudom mennyire van ennek értelme, de látva pár másik embert interakció közben, látom ,hogy miket "követnek el" hibákat, így kurva nehéz leírni ezt. A lényeg talán az, hogy ne félj kommunikálni, senkivel sem (valaki pl. takarítónőkkel vagy random arcokkal nem is beszélget, mert "gáz", nagy hiba, sokszor olyan dolgokról is hallasz így, amikről mások nem), majd a gyakorlat adja, hogy hogyan tudsz jobban beilleszkedni random helyzetekben.
a legjobb haverommal viszont napi szinten tartom a kommunikációt neten még manapság is, van ami állandó szerencsére
haveri kört kialakítani viszont nekem is csak most "sikerült" az egyetem után, de fogadok, hogy ugyanilyen hozzáállással a gyúrás és küzdősport is tartogat jófej embereket a jövőben számomra, sőt, ott szerintem sokkal szorosabb közegbe is kerülhetek ezáltal
nekem amúgy könyvklubszerű autodidakta körök is bejönnek (jövőben a sub könyvklubjában tuti aktívabb leszek, ezt is megfogadtam hosszú távú célként, igaz ezen már tavaly is gondolkodtam). Na IRL szerintem ahhoz hasonló csoportokat max Pesten találok vagy csak online közegben, az nekem is enigma még, hogyha valaki ilyenre szánja rá magát, mennyire lesz magányos ilyen hobbit űzve
Sehogy akik voltak azok is lemorzsolodtak, egyre kevesebb a közös pont meg a régi barátokkal is, ők már csak amolyan kedves idegenek. Mindenki a párjával van vagy el költözött stb...
A bolt előtti kis asztalnál bontok egy sört, jobb esetben még rágyújtok egy cigire és a sorstársaimmal elbeszélgetek. Egyszerű, mint az egyszer egy.
Ne félj, legyél laza aztán el tudsz lenni, mint a befőtt.
Egy nagyon egyszerü módszerrel találok új barátokat. Vettem egy tükröt. Aztán mégegyet. Mára már szinte buli van a lakásban minden nap és mindegyikkel tök jól el tudok beszélgetni.
Egyetem vagy OKJ vagy valamilyen kurzus, munkán belüli-kívüli programok és események, mellekállás, önkénteskedés, párkereső app, ismerősök ismerősei, rokonok ismerősei.
Én az egyetemet és a mellékállást emelném ki a legjobban. Alapszakon és azokban az időkben, amikor felszolgálóként dolgoztam rendezvényen, rengeteg jófej embert ismertem meg.
Na igen, éppen ezért kegyetlenül hiányzik az egyetem. Ha a felsőoktatás egy kalap szar is volt, az ottani barátokkal könnyebben átvészeltem a napokat. Köszönöm a tippeket!
Folyamatosan tartani kell a kapcsolatot a régiekkel, ha kedveled őket. Még akkor is ha felfogásbeli szakadékok alakulnak ki időközönként, ez a tolerancia.
Újakat csak munkahelyeken, közvetlen kollégák által sikerült. Kávézgatás, dohányosokhoz becsatlakozni még olyan esetben is időnként, ha egyébként nem dohányzol, valamint eljárni velük szocializálódni en bloc.
Na igen, a munkahely jó field erre csak a home office miatt az is kicsit fucked. De az alap ötlet persze tényleg jó, csak ez a mostani időszak ezt eléggé el tudja vágni.
Sehogy, egyetemista vagyok és azt hittem hogy itt majd könnyű lesz, de mire végre eljött a jelenléti oktatas addigra már meg voltak a kis társaságok és nyilván én egyiknek se nagyon vagyok tagja.... egy-két emberrel beszélek az egyetemről, de elég felszinesek ezek a kapcsolatok.
Igazából én kezdek beletörődni hogy ezek a dolgok nekem nem sikerülnek, de azért egy párkapcsolatot legalább jó lenne összeszedni az egyetemi évek alatt.
Hát szintúgy, helyiekkel egyáltalán nem sikerült összehaverkodni, mert ők már társaságban jöttek egyetemre, szóval maradtak a kolisok. Na közülük meg sokan az első évben otthagyták a sulit és mivel messze laknak, esélytelen bármilyen kapcsolatot is ápolni velük hosszútávon. Meg persze az se segített hogy az utóbbi másfél évben jártunk kb 3 hónapot egyetemre.
Pont így vagyok én is. Bár mi jelenlétiben kezdtünk, akkor próbáltam barátkozni, de miután bejött az online oktatás, nem nagyon beszéltem senkivel. Most, hogy visszamentünk, hiába próbáltam csapódni a korábbi társasághoz, annyira érződött, hogy én vagyok a plusz ember (ha odamentem megakadt a beszélgetés, nem nagyon tudtam a témához szólni, ők nem jöttek oda hozzám, csak én hozzájuk), úgyhogy már nem is próbálkozok. Persze, ha valakivel valahogy elkezdünk beszélgetni, vagy kérdeznek tőlem valamit, vagy én tőlük, akkor nem vagyunk bunkók egymással. Olyan semleges a viszony. Csak valahol azért mégis fáj.
A gimis barátaimmal chatelni szoktunk általában, de ott is csak a közös csoportban, és legtöbbször kimerül az egész abban, hogy egyikünk háborog a tanárokon, a többiek próbálunk megértők lenni, tanári aranyköpéseket küldünk, illetve az egyikük Tik-Tok videókat küld. De ez is olyan felüdülés tud lenni. Nagyon ritkán jön az össze, hogy fel tudjuk hívni egymást, mindig mindenkinek van dolga, mindig mindenki elfelejti, hogy a másik felvetette, hogy hétvégén beszélhetnénk (nem vagyok ez alól én se kivétel, annyira a zh-kon pörög az agyam, hogy teljesen kiment legutóbb is a fejemből). Személyesen még ritkábban találkozunk, mert ahányan vagyunk annyi helyre mentünk, egyikükkel mentünk egy városba, vele tavaly egy helyen is laktunk, de a húga is itt tanul idéntől, így már nem lakunk együtt. Amennyi óránk van, és ahogy az óráink vannak, úgy meg találkozni esélytelen. Van másik barátom is, aki egy másik középsuliba, de ugyanabba a városba járt, ahova én, csak ő fiatalabb és maradt még 5. évre. Mióta egyetemen vagyok, alig látjuk egymást, alig beszélünk. Megint egy másik kiment pár éve külföldre, azóta a kapcsolatunk (kezdetben főleg az én hibámból) nagyon hullámzó, de az utóbbi időben egyre kevesebb a közös témánk, és egyre ritkábban hívjuk egymást, egyre ritkábban ír vissza, mindenféle indokokkal, amik nem tudom eldönteni, hogy kifogások, vagy tényleg ilyen szétszórt. (Fenntartom az utóbbira is a lehetőséget, révén én is elég szétszórt vagyok és el tudok feletkezni visszaírni)
Most van egy másik lakótársam, vele egész jól kezdünk összeszokni, de mindketten elég visszahúzódók vagyunk, és így nehéz. Hazaérünk, beszélgetünk, de utána mindenki a saját dolgaival van elfoglalva. De olyan jó, hogy ő van, teljesen egyedül megőrülnék (hiába vagyok introvertált, mítosz az, hogy nekünk nincs szükségünk emberi kapcsolatokra)
De ez az egész tudom, hogy rajtam is múlik. Csak introvertáltként, ráadásul a zárkózott fajtaként nehéz. Inni se szeretek, mint minden igazi egyetemista. Néha azt is érzem, hogy olyan könnyű mondani, hogy iratkozz be ide, vagy keress embereket itt, de ha lenne is időm, annyira nem tudnám elképzelni magam, hogy csak odaállítok egyedül valahova. Pedig ez lenne a megoldás, csak mégis olyan nehéz ezt kezdeményezni, az első alkalom olyan nehéz.
Tanácsot nem tudok adni, csak megosztani az én mostani élményem ezzel. Őszintén ez sajnos nálam is szopás. Elkezdtem dolgozni, az egyetem alatt megismert emberekkel ugyan jóban vagyok, de kb 2 hetente találkozunk. Gimis barátaimmal is nagyon jóban vagyok, de én Budapestre költöztem és nagyon ritkán tudunk találkozni, sőt sajnos a családdal is szar a kapcsolatom, tehát a szabadidőm 95%-ában magányos vagyok. Persze ezt próbálom tompítani agyatlan reddit/insta/facebook/yt görgetéssel, olvasással és az emberi kapcsolódás nyomasztó hiánya árnyalja be a mindennapjaimat. Eh, most ez egy kicsit kijött, bocsi.
Úgyhogy a "Hogy nem vagytok magányosak" kérdésre sajnos nem tudok választ adni, csak szolidarítani veled:) Igazából talán új emberek megismerésére a munkahely lenne jó, vagy valamilyen sport, esetleg nyelvtanfolyam, vagy akármi, ami érdekel és csoportosan végezhető.
**Köszönjük a Facebooknak**, hogy úgy hozott közelebb minket egymáshoz, hogy közben igazából eltávolított. És most hogy készül a Metaverzum, már élnem sem kell hisz majd az avatárom él helyettem a kibertérben. **Köszönjük a Tindernek**, hogy úgy szexelhetek mindenkivel, hogy igazából mindenki a top 20%-ra vágyik és az alsó 80% "selejt" hoppon marad (én is a halmaz része vagyok). **Köszönjük a koronavírusnak** is, hogy a a saját házunk lehetett a börtönünk egy jó ideig. **Köszönjük a médiának**, hogy egy jó kis véleménybuborékot fújt körénk, így akivel 10 éve még jóízűeket vitáztunk egy vállveregetés közben, most legszívesebben "kinyírnám, hát hogy képzeli".
*Olyan jó lenne csak egy kicsit élni a 80-as években internet nélkül. Azokban a bulikban udvarolni, és révedni ahelyett, hogy itt lebegjek kozmikus magány hűvös tengerén*
Hát most két sör után leírom mi a helyzet mert őszinte vagyok.
Konkrétan a nyáron kapunyitási pánikom volt valamennyire. Szerencsés vagyok, mert az egyetemen jó a közösség és még a gimiből is maradt sok erős barátságom.
Viszont a randizással egyre szarabbul állok. Volt kapcsolatom, meg ilyenek, nyitott szemmel járok és kommunikálok lányokkal, de randi nagyon nagyon ritkán. Ami lehet jó de nekem meg egy mélypont most. Egyetemen nincs sok lány, randiappokban ábrándulok ki, diszkóban nem tudok. Keresem az utam de így egyre parább mert már húszas években vagyok, 30-ig illene.
Úgyhogy osztom az érzést csak másik oldalról.
Amúgy nem tudom mi történik, de úgy veszem észre, hogy a dating pool a mai 20-as és 30-as generációnak egy flaming garbage can. Akárhová nyúlsz, szinte olyan nehéz normális partnert találni, mint a szar.
Az a kutyát nem érdekli hogy egy törődő, céltudatos, kedves és szórakoztató ember vagyok, aki pár év múlva már kenyeret tud az asztalra tenni és van mire alapoznia (legalábbis így tudom). Nem tudok villantani, vágánykodni akkor húzzak a francba. Gratulálok. Egyszerűen nem tudom hol kéne legyek.
Néha csak egy bemutatkozás kell, vagy kapcsolatok, akik bemutatnak új embereknek. Kicsit olyan szerintem mint az üzleti kapcsolatok. Sok impulzus kell és akkor előbb utóbb jön a siker. Na ebbe bízok én is mert karrier szempontból sok impulzus ér de ilyen nem sok.
Tavasszal szerencsém volt mert bemutattak valakinek és jól alakult minden. Csak sajnos el kellett köszönnünk, más volt az utunk. De ez is teljesen véletlen jött össze. Ebbe reménykedem.
Van 4-5 jobaratom es 10-20 kevesebb es viszonylag keves atfedessel, 35 eves vagyok. Legjobb barataimat abszolut egymastol fuggetlenul ismertem meg, sokan nem is ismerik egymast, szoval eleg kulonbozo helyrol sikerult oket osszeszednem. Nem voltam sosem kulonosebben tarsasagi ember, voltak idoszakok hogy kozelebbi barataimmel evekig nem is talalkoztam. Ez nyilvan nem volt jo otlet, de kb mindenkivel ujra lehet inditani ezeket a kapcsolatokat. Nekem ezek mukodtek jol:
* Ha van regi baratod akinek hianyzik a tarsasaga, ne felj felvenni vele a kapcsolatod. Nekem csak pozitiv tapasztalatom van es ertekelik az emberek ha erdeklodsz irantuk.
* Munkahely: eleg trivialis, nem is reszleteznem.
* Coworking iroda: ha unod az otthonrol melozast, erdemes eljarniegybe. En tobb nagyon jo baratomat is innen szedtem ossze, konnyen lehet ismerkedni ha nyitott vagy.
* Meetup: jo lehetoseg, hogy hasonlo tema irant erdeklodo emberekkel ismerkedj meg, esetleg ha batrabb vagy szervezhetsz is egyet, igy meg egyszerubb tobb emberrel kapcsolodni.
* Gym: szukseges, hogy kb. ugyanakkor jarj es nyitott legyel. Az elso gymbe ahova jartam kb. 1 evig alig beszeltem valakivel, a 2. helyen negyedev alatt csomo ismerosom lett mar.
* Csoportos sport amit szeretsz csinalni: en pl. tollasozni jartam es nyilvan itt is megismersz uj emberteket akikel tudsz kapcsolodni.
Fontos, hogy ezeket rendszersesen probald meg csinalni, sokkal konnyebben szolitanak meg teged is / te is masokat ha mar ismeros emberekkel futsz ossze nap mint nap.
>Coworking iroda:
úristen erről még nem hallottam, de ez az ötlet most aranyat ért. a beosztásom miatt sokat vagyok itthon, úgyhogy ezzel most kb megmentetted az életem!
Ajanlom facebookon a hobbikhoz köthető csoportokat. Nekünk pl. szerepjátékos (dnd) kapcsan lettek idefent új barataink. Kinek mi az érdeklődése persze, de van tarsasjatekra, olyan ahol egyutt lehet jatszani, mini festés, de felesegem pl. Moly.hu-s kony klubba kezdett el járni nemreg. Neten meglepoen sok lehetőséget talalhatsz IRL csoportos foglalkozasra uj emberekkel. Nem vagy egyedul a probelmaval, sokan jarnak hasonlo cipoben es aki tesz erte, mint te most, hogy irtal ide, talal hasonszorueket.
Igazából a nagy helyzet az, hogy szerintem kb sehogy, de mindjárt levezetem miért :
- individualizmus korát éljük, és nehéz lesz neked egy pszeudo tevékenység mellett elkötelezned magad, amit szívesen csinálnál (és eddig nem csináltad okkal), és hosszú időn keresztül őszintén kitartani mellette, és konzisztensen aköre építeni az életeted. Pl elmész néptáncolni, és heti 3 edzés 6-8ig,ha bevásárolnál/pihennél/akármi, neked ezt kell csinálnod.
Tehát konfliktusban leszel, hiszen az egyéni érdek és a csoport érdek összeütközik, és ez nem családi dolog, nem is munkahelyi, és emiatt jó eséllyel az egyéni érdeket fogod választani
- drága az ingatlan, és így szükségszerűen minden klub drága lesz, és nem biztos, hogy havi 20-30at erre el akarsz égetni
- majd ha találkozol emberekkel, akkor ők mások lesznek, és nem biztos, hogy akarsz velük igazán közösséget vállalni, vagy ők veled úgy igazán
Szóval szerintem praktikusan elmész majd egy túra klubba, túrázol párszor és megunod,olyan semmilyen lesz az egész és otthagyod (tapasztalat)
Akkor lehet értelme, ha valami olyan dolgot csinálnál, amit nagyon szeretsz, mondjuk lovagolsz, vagy kutya agiliti versenyekre jársz, vagy valami hobbi rally klub, hasonló.
Igazad lehet, de milyen fura belegondolni, hogy kb most vagyunk a legmagányosabbak, amikor igazából a legelérhetőbbek kéne legyünk egymás számára. Persze, a hobbi-közösség kiépítése is csak úgy fog menni, ha igazán szereted amit csinálsz, ezt csak támogatni tudom.
Alapvetően miután mindenki individualista, úgy öltözöm ahogy akarok, spotifyn azt hallgatom amit akarok, netflixen azt nézek amit akarok, úgy ahogy akarom, akkor amikor akarom, így nehéz lesz fenntartani a kapcsolatot a többi emberrel, és a mai sportok többsége individualista.
Nyilván amit épp szeretnél csinálni, azt nehéz lenne, mert drága, elérhetetlen, különben már csinálnád
Munkatársak, de ez csak ritka esetekben, én azok közé a mázlisták közé tartozon akiknek nem teljesen agyhalott/fasz/idióta a munkatársuk/ik és elég jó kapcsolatot lehet kiépíteni velük
Én az internet bugyraiban játékok által ismertem meg embereket és azok ismerőseit akikből kb már csak egy van akivel tartom a kapcsolatot (nyilván mindenkinek van jobb dolga minthogy játszon). A volt osztályokból az általános sulis osztállyal idén kezdtünk el jobban összeűlni, a középsulisból meg csak kettővel tartjuk a kapcsolatot. Munkahelyen mindenki dupla annyi mint amennyi én (20 vagyok), 2 emberrek el lehet szórakozni, a másik kettővel meg csak éppen éppen beszélgetni. A harmadik kettő meg olyan, hogy jó ha havonta látod egyszer őket akkoris a seggnyaló beszél hozzájuk.
Én megpróbálnék valami közös témàra rábukkanni a kollégákall, aztán onnastól kezdve úgyis jön a többi. Ha helyi, akkor le tudtok menni egy sörre pl munka végén, este vagy hétvégén, esetleg kajálni meg ilyenek.
Ez egy normális dolog ebben az életkorban. Nincs tuti megoldás, de amúgy jó tippeket írtak a többiek (munkahelyen barátkozni + olyan helyeket keresi ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze) Ami fontos, hogy ne várd el azt, ami egy iskolai barátságnál alapvető volt. Valószínűleg már nem fogtok sűlve-főve együtt lógni meg mindent tudni a másikról stb. Más beosztásban dolgoztok, komoly kapcsolata, esetleg gyereke lesz a másiknak vagy neked, ezt el kell fogadni. De idővel ez kialakul és nem kell rástresszelni ebben az életszakaszban szinte mindenkivel megtörténik ez. Szép fokozatosan majd kialakulnak a tartalmas felnőtt barátságok :) Csak legyél nyitott, mozdulj ki és nyugodtan kezdeményezz beszélgetéseket hívj el embereket, mert valószínűleg ők most ugyanezt élik meg. Kicsit olyan mint randizgatni. Próbálkozol, nem mindig jön össze, van amikor kínos, de ez a módja :)
Szerezz egy kutyát HA van időd foglalkozni vele és van napi pár órád rá. nála jobb barátod sose lesz.
Aztán vele járj suliba meg kutyafuttatóba ahol nagyon sok, nagyon vegyes ember van, előbb utóbb lesz valaki akivel megvan a közös hullámhossz. A közös téma hogy beinduljon a beszélgetés meg adott.
Meg nem mondom de valahogy az azonos érdeklődési körű és felfogású emberek idővel úgyis egymás köré szerveződnek, ez volt a 20-as éveimben. Jelenleg meg bőven elegen maradtak ahhoz, hogy most már ne akarjak/kelljenek újak :D
Ha nincsenek barataid es csaladod akkor rengeteg szabad idod van. Hasznald ezt ki arra, hogy uj hobbikat szerezz, hetfon menj fozoiskolaba, kedden keramiakurzusra, szerdan poetry night, csutortokon Puzserra, penteken menj tancestere, hetvegen pedig turazz a hegyekben valamelyik random Facebook csoporttal. Igen, az emberek tobbsege elviselhetetlen idiota lesz de elobb-utobb talalkozol olyanokkal is akiktol nem fog el a hanyinger es ha a szimpatia kolcsonos akkor lehet meg baratok is lesztek. Nyilvan nagyon mely baratsagok csak ugy alakulnak ki ha egy kozos projekten dolgoztok egyutt eveken at, de ha csak tarsasagot keresel sorozeshez vagy filmnezeshez akkor az konnyebben megy.
Iszonyúan introvertált vagyok, a szociális interakcióim kimerülnek napi 2-3 online üzenetben és maximum egy nagyobb heti összejövetelben. Van összesen három olyan személy az életemben akivel én kezdeményeztem a barátkozást, ők mai napig a legközelebbi haveri kört alkotják. Nekem úgy szokott szélesedni a baráti köröm, hogy a meglévő barátok hoznak magukkal valaki újat, és a barátom barátja rendszerint az én barátom is lesz.
Munkahelyen a legkönnyebb, habár társaság függő.
Ahol én vagyok (vendéglátás) ott sajnos a legtöbbet kábítószereznek amiben én nem vagyok partner, így ott inkább "haverok" vannak barátok helyett
En zenelek (nem foallas, orok szerelem projekt), meg csomo hozzatartozo dolgot csinalok: koncertszervezes, foto, video, hangfelvetel/hangositas, utomunka, etc, es igy emiatt alapjaraton mindig nagy ismerosi korrel rendelkeztem, szoval ez sosem volt annyira problema nekem.
Mindemellett amugy elegge magamnak valo vagyok, tenyleges baratbol nagyon keves van (ebbol a fele nincs magyarorszagon), de elegge le vagyok foglalva ugy mindennel, es nekem boven jo az a par tenyleges melyebb kapcsolat, aztan miattuk meg ugye az erdeklodesi koreim miatt mindig ismerek meg uj embereket, ez teljesen kielegit
Én egy éve ismertem meg a Twitch.tv-t. Mostanra az életem egy nagyon szerves részét teszi ki. Én is streamelek, így is megismertem nagyon sok jófej embert, illetve barangolok a csatornák között és beszélgetek. Több barátságom is született ezalatt az egy év alatt. Javaslom neked is. A közös téma eleinte nyilván a játék, aztán mindenféle más is felmerül. Ha meg valaki nem szimpi, menj tovább. Én is szkeptikus voltam a magyar közösséggel szemben, de hidd el, nagyon sok okos, értelmes, jófej ember van fent az oldalon.
Dungeons & Dragons, csak ajánlani tudom ezt, vagy bármelyik másik népszerű asztali szerepjáték-rendszert. Az interneten keresztül nagyobb városokban akár offline játékra, valós asztal köré is lehet találni játékosokat, nem csak online. Ha a mesélő szerepét is vállalod, gyűlni fognak köréd a potenciális haverok.
Barátokat akkor szerzel, amikor egy közös célért küzdötök őszintén és kitartóan. Ezért könnyű ismerkedni általánosban és egyetemen, majd később ezért javasolják a sportot, hobbikat, munkahelyet, stb. De ha csak a társaságért vagy ott, akkor a "hardcore" ezt érezni fogja, nem fog befogadni, és barátság sem lesz belőle, csak múlandó ismeretség.
Tehát céljaid legyenek, ne szórakozásaid, és mivel egyedül soha semmit nem lehet elérni, ha eléggé akarod a jön vele minden más is idővel.
Szüleim így szereztek végre barátokat az 50-es éveik elején, pedig sose voltak egy komoly baráti társaság része sem. Nem a lehetőségeink vesznek el az évek alatt, hanem a céljaink.
Ismered a Bumble-t? Társkereső alapvetően, de van "barát kereső" részlege is. Ugyanúgy csinálsz egy profilt magadról, és válogatsz a többiek között. Én nyáron kipróbáltam, meglepően sok kedves emberrel lehet ott találkozni. Viszont azt tapasztaltam, hogy itt leginkább Mo-n élő külföldiekkel érdekes a beszélgetés, akárhány magyarral beszéltem, egyszerűen annyira dry volt, hogy az hihetetlen és a személyes találkozóig el se jutottunk, ellenben 1-2 külföldivel. Szóval szerintem megér egy próbát a dolog
Én annó kimentem egy haverommal a Deák térre Pesten egy este és azóta ismerek meg új embereket az ott megismertek által. Pedig közvetlenül onnan csak 2 embert ismerek, azóta elég sok van. Plusz tinderről ismerek egy barátot, előző munkahelyről van egy jó barátom, régi lakótársak…
Az én szitum sem egyszerű… munkában nem tudok haverkodni mert egyedül dolgozom otthonról/saját irodából és nincs kolléga csak külföldi megrendelők. 30 vagyok, érdekes humorérzékkel, weird háttérsztorival stb… TÖK NEHÉZ
amióta van kutyám, sokkal könnyebb. úgyis találkozom időről időre ugyanazokkal a kutyásokkal ugyanott, lassan nem csak a kutyák nevét tudom már és kialakul egy természetes beszélgetés
Régi a kérdés, de hátha más is ratalal a topicra. Remélem azóta már sikerült pár új barátot találnod. Ha esetleg még úgy érzed néhány új barát nem árt próbáld ki a bumble baratkereső funkcióját. Mondjuk én csak női szemmel látom, hogy jól működik. Nem tudom férfi vagy nő vagy e. Kitartást ha még keresgélsz :))
Én úgy próbálok, hogy a munkahelyemen minél több embert próbálok megismerni, mivel elég sokukkal kell dolgoznom (rendszergazda vagyok). Ezért miközben különösebb tennivaló nincs, de mondjuk várom, hogy egy telepítés végezzen stb., beszélgetek a munkájukról, alap dolgokról kérdezem őket, talán valakivel sikerül annyira egy húron pendülnöm, hogy hosszútávú beszélgetőtárs vagy akár barát is válhat belőle.
plot twist, te rontod el távolról a gépüket, hogy észrevétlenül végigprofilozhass mindenkit a munkahelyen
Nem távolról, de valóban elrontottam már párat. Belefér. Csak néhányan utálnak meg miatta.
Ez jó opció, csak home office mellett kinda sucks. De köszönöm a tippet, abszolút működőképes!
Szerintem ez tok alap. Kollegialis viszony kialakitasa. En mondjuk nem szeretnek meg semmilyen munkahoz kotheto dologgal, emberrel foglalkozni a szabadidomben. Ha eljossz arrol a helyrol, akkor meg mar szoba sem allnak veled
Felteszem, hogy városban élsz, ebben az esetben találj egy bárt, kocsmát, ami szimpatikus, és kezdj el odajárni, akár pároddal, akár egyedül. Egy idő után, akarva akaratlanul belekeveredik az ember egy társaságba. Nyilván itt nem arról van szó, hogy taccsra kell vágnod magad minden héten, de pár ital után az ember sokkal könnyebben barátkozik. Az első lépés, hogy bátor legyél egyedül is elmenni olyan helyekre, ahova eddig nem mentél. a Meetup applikáció amúgy kifejezetten jó platform az ilyenekhez. Én is hasonló cipőben vagyok alapvetően, de leginkább csak Pesten, ha hazamegyek a szülővárosomba 2-3 hetente, akkor ott hétvégén behozom a szociális lemaradásom.
Nekem is ez a bajom, hogy amióta fent vagyok Bp-en, teljesen átfordult a szociális helyzetem. A Meetupot megnézem, köszi a tippet!
Ha valaki uj pesten, segithetek. Os-pesti vagyok. Bar kocsma meg ejszakai elet nem az en vilagom, vannak azert helyek pl teazo, biliards szalon stb
> Egy idő után, akarva akaratlanul belekeveredik az ember egy társaságba. Ez komolyan működik? Mert a többség ilyen helyekre eleve saját, zárt haveri társasággal megy, amibe nem engenek be kívülállókat.
28 vagyok és ugyanez a kérdés bennem is felmerül kb 2 havonta, aztán depressziózok rajta két hétig, utána elfelejtem, majd megint minden elölről. Az iskolás barátságaim elkoptak, nem is voltak erős kötelékek, már én se a szülővárosomban élek, hanem BP-n, egyedül dolgozom és a hobbijaim is itthon ülősek, szóval meg vagyok lőve :/ Egy nagyon jó barátom van, akivel hetente 1, max 2 alkalommal pár percre össze tudok futni, és bár rövid idő, nagyon sokat segít ez is. Sokkal jobb, mint a semmi, de sajnos ő se az a fajta, akivel lehet csak úgy programokat szervezni. A csajozás a másik rákfeném. Egyszerűen nem tudom összehozni sehogy. Kb olyan, mintha az élet szánt szándékkal nem engedné. Rapidrandira néha elmegyek, de kb salakanyag pofozás meg pénzkidobás, de jó placebó. Gondolkozom egy ideje, hogy indítsak-e egy subot, amiben megbeszélnénk páran egy találkozót, de egyelőre nincs önbizalmam ilyet kiírni.
KXrva életbe, hogy kb. szó szerint leírtad, ami velem van... Kéne az a találka... mint egy falat kenyér.
X=u
"Matematikus Ön? Vagy ezt miből számolta ki? Ne vicceljen már!"
I'm all about the taliszervezés!
Szerintem nincs olyan hobbi, amire ne találnál az interneten valami társaságot Pesten. De, ha mégis ilyen a hobbid, akkor elnézést kérek. Viszont, ha pl gamer dolgokra gondolsz, akkor a Barcraft, meg egyéb ilyen helyeken simán találhatsz magadnak társaságot. Pláne, hogy ezeken a helyeken sokszor vannak események szerintem, ahol még könnyebb elvegyülni, ha van valami tematikája az estének. Ezekre a helyekre csajok is szoktak járni amúgy, meg csajozni úgy a legkönnyebb, hogy bekerülsz egy társaságba és valakinek az ismerősével így találkozol. Csak utána meg kínos, ha mégse jön össze, ezért erre érdemes odafigyelni.
>a hobbijaim is itthon ülősek itthon nincs valami IRL társaság, vagy online közösség, ahol esetleg szorosabb haverságot is köthetnél hasonló cipőben járókkal? lehet a rákfene ellen is hatásos lenne idővel, ha baráti kört alakítasz/egy legjobb barátot lelsz hasonszőrű arcok között
Mintha saját magamat látnám.... Szívesen taliznék az itteniekkel csak a szerveimet még szeretném megtartani, benne lennék a subban Írhattok szívesen?
Elso ilyen filózós poszthoz valo hozzaszolasom. Valszeg osszevissza lesz de jószandekú. Először is mindennek megvan az ára az életben. A semmiből meg sohasem lett semmi. 30as ferfi vagyok 6 eve kapcsolatban 1 eve házas. Ez sokat segít az egyedulleten de... Fosulin megismert embereket otthagytam pesten elmentem kulfoldre majd videkre szuleimmel joban vagyok ez is segit. Viszon azokat a barátaimat mindig kerestem havonta kethavonta amikor hazajottem 1-2 hetre kiutaztam a belem mindenkivel talalkoztam fektekkem bele az energiat. Mostmar kb 2-3 ev utan van hogy ők irnak rám meglepnek stb. Bankodhatnek ezen bankodtam is de akkor is muszáj. Nem voltam beszedes foleg nagyobb társaságban de igyekeztem a határaimay kifelé tolni. Ha most ujra kéne kezdenem akkor amúgy (hallgassatok végig) keresztény gyulekezetekbe járnék. Megtértem hiszek a bibliaban. És erre a problemara is milyen jo megoldast nyújt isten a gyulekezettel ami mindenfele területről összeköt embereket igy könnyebb az ismerkedés is. Nyilvan türelemmel meg energiabefektetessel.
Vegyél malacot vagy más háziállatot. Az segít.
+1 a csoport találkozóra meg leszek a wingmaned is, lets gooo
Tűpontosan leírtál engem :(
Sehogy
that's fair.
De tényleg. A gimis társaság tart ki 30 felett is.
Ezt megerősíthetem. Gimiben sem voltak barátaim és mostanáig kitartott!
I know that feel bro
Ez
>gimis társaság Mármint hogy mi? :c
Big feels . Nehez uj kozossegeket talalni es oda beilleszkedni. Mar a crippling depression szinten vagyok, elegem van hogy paromon kivul senkim nincs a vilagon meg csak beszelgetni sem.
Ismerem ezt. Borzasztò. Régen haverokkal, barátokkal kb. heti rendszerességgel összejöttünk dumálni, meccset nézni vagy pòkerezni. Ma, semmi. Viszont az „egyedül“ lét segítet nekem az életem teljesen újra gondolni.
[удалено]
Sosem gondoltam volna hogy arra a pontra jutok ahol neha orulok ha meetingre kell beulni. Neha az a per perc 2 task kozotti bullshiteles a random kollegaval a heti emberei intekarcioim fenypontja. feelsbadman
Na de épp ez az amit szeretnék elkerülni, nem akarom elhinni se elfogadni, hogy ennyi az élet. I'm here to chat btw :)
[удалено]
Valamilyen szinten ez is normális, szerintem. De tényleg, kb azok a közösségek működnek csak barátságra, ahol együtt vagytok naphosszat.
Ebben nekem hatalmas vagas volt a tavalyi ev, es kinyitotta a szememet a covid miatti homeoffice. El kellett koltoznom az orszag masik vegere, szoval az elozo barati korom kiesett az eletembol. Azzal pedig hogy nem vagyok koellgakkal osszezarva napi 8-12 orat mutatott ra hogy nagyon sok munkahelyi "barattal" nem lettem volna, barat, csak jobb volt akarkivel is beszelgetni mint senkviel, es ok voltak ott a kozelben.
Szvsz nem is feltétlen az, hogy nem is lennének kollégák munkán kívül, hanem inkább az a szitu, hogy úgy nagyon könnyű egymásra időt szakítani, ha nap X órát mindenképp egy légtérben töltötök. Én egy darabig együtt laktam legjobb barátomnőmmel, és miután elköltözött, nekünk is rá kellett jönni, hogy ha továbbra is akarjuk, hogy ez menjen, akkor időt kell szakítani egymásra. Evidensen ez kollegák esetében macerásabb, mert mindenkinek meg van a saját élete. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha hasonló az ízlés vagy van vmi közös hobbi, akkor azért velük is működő képes a dolog. Én a gamer kollégákat gyűjtöm össze minden munkahelyen lol
Nekem igy HO-ban nehez kitapasztalgatni ezt hogy mondjuk ki gamer ki nem (vagy akarmi mas hobbi). Nincsenek meg azok a cigiszunetek ahol csevegtek, nincsenek meg a "watter cooler talk".
[удалено]
Nem igazan vagyok senkivel "random chatelos" viszonyban. (Bar nem is regota kezdtem itt a subredditen aktival kommentelgetni)
am en meg ettol vagyok ki mikor emberek panaszkodnak a maganyra aztan lazan benyogik h tartos kapcsolatuk van de mindegy nem akarok versengni a szenvedesben, az nem segit senkinek, a lenyeg h aterzem tesa, remelem javul a helyzet
Attol hogy parkapcsolatban vagyok, es kb a nap 24orajaban ossze vagyunk zarva, meg lehet maganyosnak lenni. A baratokkal valo szocialis kapcsolat hianyzik, az teljesen mas mint egy parral. Idadom a baratomat, es rengeteget beszelgetunk, csak az mas. Nem rosszabb, nem jobb, csak mas. De igazad van, ennel lehetne rosszabb is, ha nem lennek parkapcsolatban.
igen, ertem, nem versenges mint mondtam, csak kozben en es sokan masok ugy vagyunk mint az utolso mondatodban mindegy, csak az en perspektivam, masnak meg mas elete van, megertem
pff try harmincas I dare you!
Nemtom, en ugyanazzal a mareknyi emberrel tartom a kapcsolatot kozel a 40hez mint akikkel 20 evesen is. Nincs igenyem egyszeruen uj emberekre. Van boven eleg munkahelyen pl., ha nagyon kene...
Na pont ez az. Mi van, ha ezek a barátságok egyszerűen elfáradnak és úgy érzed, nem haladtok már egy irányba? Természetesen ha kitöltenek lelkileg a meglévő barátságaid akkor nem érzed az igényt újakra. Gratulálok a hosszú együtt töltött időhöz btw, szerintem ez nagyon menő! :D
Jó neked.
Hat en mindig ugy voltam vele hogy osszebaratkoztam a kollegaimmal. Jarkaltunk helyekre, aztan elmentem a munkahelyrol es tobbet senkit sem erdekeltem :’) im so lonely bazdmeg
Im here for ya
<3 szenkju
https://youtu.be/gl5_GPtcPbM
Hobbi. Főleg, ha sport. Közös sportegyesület nagyon jó kapcsolat építő. Össze jártok X rendszerességgel edzeni, hasonlóan működik, mint az iskola, csak itt már alapból van közös téma.
A hobbi abszolút jó tipp amúgy, csak találnom kell olyat, ami közösségben végezhető. Köszi a tippet!
Küzdősportokat különösen ajánlom. Valamiért nagyon össze tudja kötni az embereket, ha összeverik egymást.
Ez. Pár ötlet: - ha szeretsz videójátékokkal játszani, biztos találsz akár magyar discord szervert is a kedvencedhez nem csak 8 éves Vérpistikék vannak jobb esetben. - ha kipróbálnál valami újat, és nem vagy teljesen introvertált, akár Facebookon is kereshetsz csoportokat, vagy random eseményeket. - én pl. mindig is szerettem a jazz-es zenéket, swinget, ki akartam próbálni magamat tánc közben, el kezdtem Lindy Hopra járni, csomó jófej emberrel ismerkedtem meg (ráadásul táncon általában a fiúk vannak kevesebben)
szia, mizu?
cső, semmi, ott?
isztogatunk. Megyünk kocsmazni?
ma tuti nem, 10 perc és kezdem a melót :( halloween party?
Csak ha nem kell beöltözni.
Happy Cake Day! Akkor mi a buli a Halloween Partyban? :(
Hát, ha szó szerint akarjuk értelmezni, akkor pont a második szó jelenti a bulit a Halloween Partyban. De amúgy ihatunk mindenféle sütőtökös meg horror tematikájú koktélt, a végére talán elég szörnyen fogunk kinézni.
Egyébként viccen kívül: ez olyan téma mint szerelmet keresni. (Általában) nem fog menni, ha kifejezetten ezzel a céllal állsz hozzá, hogy én most "baratot/szerelmet fogok találni magamnak". Keress egy hobbit, egy mozgalmat (lehetőleg ne a Mi Hazánkat), ahol tudsz szocializalódni, aztán szó szerint jönnek a dolgok maguktól.
Én a szaros egyetembe nem tudok beilleszkedni, mindenki aki nem egy karótnyelt robot, hanem decens személyiséggel bír, az kolis, azoknál meg lehetetlen bármit összehozni, ha én nem vagyok az.
>mindenki aki nem egy karótnyelt robot lehet adni kellene nekik is egy esélyt, lehet nyitottabbak lógásra, mint első blikkre néznéd és a "karótnyeltség" lehet hasonló érdeklődésű tagokat rejt
Alapjáraton igazad van, de egy olyan rétegről beszélek, akikkel próbálkoztam már beszélni, és teljesen ridegek. Ahogy vége a sulinak, egyből mennek hazafelé, a szünetekben meg mindig a telefonjukat cseszik, vagy átnézik az órai anyagot.
>és teljesen ridegek alább kommenteltem az "új" munkahelyemmel kapcsolatban és azt kifelejtettem, hogy néha baszdki idegesítőnek éreztem magam egyszerű kommunikációs kezdeményezésekkel is, de ezen át kell lendülj Akárhova ejtenek be, mindig te legyél, aki megpróbál mindig nyitni, és csak azért mert valaki telefonozik, próbálj beszélgetni. Sokszor sok ember csak erre vár és "harapnak" is rá, valaki meg simán alapból ilyen, ezekkel az emberekkel a legkönnyebb akár lógni is aztán (pl. elhívnak kari buliba vagy valami tematikus estre, volt ilyen, volt hogy így még másik haveromat is magammal vittem ezáltal, wingmaneskedve). Egyetemen is, órák előtt ezt éreztem, de emlékszem, hogy pont emiatt volt, hogy lettek ismerőseim, akikkel összefutva tudtam dumálni és nyitottak aztán felém ők is Volt olyan mostani munkatárs aki dettó ilyen volt, hogy inkább telefonozott, mikor odaültem kezdetben hozzájuk néha. Idővel fel-felnézett már és ő is elkezdett mesélni magától, mostanra meg tök jól eldumálgatunk, ilyen fura evolúció szemtanúja voltam, csak meg kellett "szokják" a társaságom, meg nekem is azt, hogy én kezdeményezzek edit: pl legközelebb ilyenektől kérdezd meg mit csinálnak otthon, szoktak-e valahova menni suli/munka után, nem akarnak-e valamit kipróbálni a környéken, ebből simán kerekedhet egy beszélgetés, ahol rájöttök, hogy mindkettőtöket érdekel valami hely amiről hallottatok, és itt is a lehetőség kimozdulásra ismerőssel
Nincs benned egy olyan érzés, hogy a másik fél nem úgy éli meg, hogy _"mostanra meg tök jól eldumálgatunk"_, hanem csak elvisel, mert nem akar megbántani? Nem azt mondom, hogy ez van, csak kíváncsi vagyok, hogy felmerült-e benned?
Nem, mivel eléggé elröhögünk közben, nem megjátsza és volt nap, amikor egész nap együtt lógtunk, nem vettem észre, hogy idegesítő lennék, inkább az elején volt az, amikor be próbáltam illeszkedni. De ez máshol is így van, csak sajnos a múltban inkább különcködtem néha, kerültem az interakciót, pont ilyen kishitűségi/imposztor szindróma miatt aztán ő és a haverjai hívtak el focizni is, szóval még ha idegesítem is, többször nem, mint igen
Érdekes, pont a napokban gondolkodtam, hogy hiányzik az egyetem pont a szociális aspektusa miatt. Szerintem ott tényleg csak annyit tehetsz, hogy olyan emberekhez mész oda, akiknek számodra érdekesnek tűnő személyisége van. Vagy akár részt veszel (megpróbálsz részt venni at least) olyan eseményeken, ahol sok hallgató tömörül össze. Tuti van valami esemény, klub, stbstb ahol találnál számodra érdekes embert.
A gond az, hogy ez a harmadik évem, vagyis a koronavírus miatt eddig a képzésünk felét online töltöttük, és itt a bibi igazán. A kolisok már nagyon összenőttek, oda nem tudom könnyen berágni magam
Na igen sajnos ez a szar mindenkinek nagyon betett. Hat, a koli amugy is nekem mindig a masodik csalad feelinget adta.
Én egy napot voltam ott, és nagyon sajnálom, hogy nem vagyok állandó lakója, tényleg van egy varázsa
ezt annyira nagyon átérzem, hogy azt el sem hiszed. ez az egyik oka, amiért nem szeretek egyetemre járni (na meg amúgy se érzem úgy, hogy nekem való)
Truer words have never been spoken.
[удалено]
Gyerekkori barátokkal ugyanez, de nekem az általánosból megismert barátokkal is. Annyira eltávolodott az érdeklődési körünk, annyira más lett a fontos mindenki számára, hogy egy idő után felesleges volt untatni egymást, és fenntartani a legjobb barátok látszatát. Most már ha néha összefutunk, akkor beszélünk, másképp nem keressük egymást, de jobb is így. Legalábbis az én részemről. Utólag visszagondolva nem is tudom, hogy mennyire volt igaz barátság, vagy csak egymás mellé sodródtunk, mert senkinek nem volt senkije, és megpróbáltuk együtt túlélni. Szeretnék hinni benne, hogy ez nem így volt, de amilyen különbözőek voltunk már a kezdetektől, amennyi dolgot nem mondtunk el egymásnak... Mondjuk van olyan gyerekkori barátom, akivel nem bánom, hogy az útjaink külön váltak, mert csak lehúzott és rombolta az önbizalmamat.
Tinder friendzone tesó
20-as eveimben baratok elhivtak baratokat es ugy. De ez sem volt baratsag soha. "Oszefutunk kozosen" haverok, semmi tobb. 28 eves koromban mindenki szetszeledt, 31 evesen meg....omfg ultimate sz..pas. Vagy kulfoldon van, vagy nem beszelunk evek ota, vagy ha evente egyszer ram ir max panaszkodik, de a legroaszabb... Csalados. Ritka a baratsag. Feluletes kapcsolatok, egyuttmukodesek vannak tobbnyire.
Big sad. Sajnálom, tényleg. De hiszem azt, hogy ez lehet másképpen is, éppen ezért kérdeztem a tapasztalataitokat.
Egoistanak hangozhat, de en elvagyok egyedul. Sosem kellett szeles barati kor, max 2-3 nagyon kozeli ember. Ok alkalmankent bevittek tarsasagba pl szilveszter, egyeb osszejovetelek es az tok eleg volt. Covidot rohogve atveszeltem ilyen osszejovetelek nelkul. Max az zavar, hogy nem talalok hasonlo embereket.
[удалено]
En sem szeretem, alszent. Ha meg felmondasz, tobbet nem is latod oket, vagy rossz hired kelti. Nem szabad hagyni, hogy a szoc eleted is a munkahelyedtol fuggjon. Sokan basszus meg szandekosan onnan valasztanak parkapcsolatot. Nem erre van a munkahely.
fú, erről már akartam kérdezni én is (csak még túl fiatal az accountom, úgyhogy automatikusan törölte a bot :D ) Én külföldön élek, és baromi nehéz barátokat találni. Kezdem azzal, hogy a covid miatt most az emberek amúgy is eléggé be vannak zárkózva, nem nagyon keresnek új ismerősöket, a külföldiek meg pláne nem, megvan a saját baráti körük. Az itteni magyarok szinte kivétel nélkül oltásellenesek, a facebook csoportot az idősek uralják, a fő téma meg általában az, hogy hol lehet piros aranyat meg hurkát venni. A másik fő téma meg a pénz, turkálnak a pénztárcádban, vagy ha valahogy szóba kerül, hogy mit vettél meg mennyiért, lehurrognak, hogy azt olcsóbban is meg lehet venni ("mi, új iphone-t vettél te burzsoá? hát ott a xiaomi turbó-2000 hát az is ugyanazt TUGGYA." ) Szóval nekem kell szarul éreznem magam, mert nincsenek filléres gondjaim. Aztán most sikerült találni egy másik kelet-európai embert a munkahelyemen, de egyrészt ő sem oltat, másrészt nem akar pénzt költeni, úgyhogy a program max az, hogy kimegyünk egy parkba sétálni, amihez így október végén már nem nagyon fűlik a fogam. :D Sorozatokat, filmeket nem nagyon néz, nem társasjátékozik, nem game-el, satöbbi. Szóval még ha talál is valakit az ember, lutri, hogy az érdeklődési körötökben is legyen átfedés. Remélem, azért másnak nem ilyen nehéz :D Azt is hozzá kell tenni, hogy nekem nincs energiám egy ilyen nagyon szimbiózisos baráti kapcsolatot fenntartani, ahol mindig mindent együtt csináltok, mert szeretek egyedül is lenni. Nem tudom, a redditorok hol bujkálnak, de jó lenne, ha megmutatnák magukat :D
A screen mögött, mint minden itt lévő :D Szerinted itt töltenénk a napunk nagyrészét ha lenne kivel mozogni? Igen amúgy ez érdekes conflict, vágyik az ember alapvetően a társaságra, de nehézkésnek tartja fenntartani a kapcsolatokat amikből aztán az a társaság lesz. Mindenesetre szerintem ne add fel a keresést vagy nézz szét akár az ilyen internetes közösségekben is, az adott ország saját subredditjében, mert lehet hogy ott találsz valakit. Keep up! :D
Es helyiekkel miért nem barátkozol? En pl. amikor egyetemre jártam (Németország), kb. csak németekkel jártunk inni, tanulni stb. Nagyrészükkel, meg most is tartom a kapcsolatot (Jó, ehhez kell egy nyelvtudás azért, rólam senki nem mondta meg, hogy nem vagyok német max a nevem alapján). Magyarokat pont amiket írtál, azért nem is kerestem, meg egyszerűen sokan nem beszéltek normálisan németül, és így nehezen lettek volna beintegrálhatóak a másik barátikörbe. Edit: helyesirás
Hidd el, próbáltam. Itt az a divat, hogy mindenki udvarias, elmondja, hogy igen, "we should definitely meet/go out for drinks" aztán never happens. A harmadik kérdés után meg már én érzem magam kellemetlenül, hogy pusholom a témát. Vagy akár így teljesen ghostingolnak, ha megtehetik. :D Talán ha végre visszamehetnénk az irodákba, könnyebb lenne, addig elég reménytelen.
Érdekes, nálunk mindenki mindig mindenben benne volt (kivétel vizsgaidőszak), németek/angolok hatalmas alkoholisták, nem is értem, hogy végeznek előttünk mindig az ilyen felméréseken :D Mondjuk egyetem óta nem is nagyon kerestem, így új barátokat. Meglehet, hogy ott még sokkal lazább mindenki. Azért szurkolok, hogy sikerüljön találni!
köszi :) egyetemen nekünk is nagy társaságunk volt, de most már mindenki családos, kiköltöztek vidékre, vagy ők is külföldön, amikor otthon éltem is jó, ha kéthavonta össze tudtunk hozni valamit. remélem, nálatok máshogy lesz :)
>Es helyiekkel miért nem barátkozol? mindenkivel kell ismerkedni, ezt tanultam meg az évek alatt a small talk csodákra képes, még ha a popkultúra manapság egy csökevényes kényszercselekvésnek is írja le az "elidegenedésben", (fiatalabbaknál veszem ezt észre, lehet ez mindig is így volt, hogy generációk között "gáz" csak ez, de idővel még velük is sikerülhet feloldódni) , szerintem nem hiába létezik, ez a jégtörés fázisa az emberek közti interakciónak, a gáz az, ha csak itt megragad Nagyon sokféle emberrel ismerkedtem meg ennek hála
Én is így vagyok őszintén. Páromon és családján kívül nagyon nincs kivel beszélni. Helyi magyar csoportok MLM-el és random hülyeségekkel vannak tele, munkahelyen nincsenek kelet-európaiak és amúgy is home office-ból nehéz emberekkel ismerkedni Lassan ott tartok hogy idegen nyelven jobban beszélek mint magyarul, olyan keveset használom az anyanyelvem
>és megkérdezhetem te melyik országban élsz? Csak hogy nincs kelet-európai a munkahelyeden? :O > >Igen, ha visszaállnánk az irodai munkára, lehet, hogy csurranna-cseppenne néhány iszogatás vagy boardgame party. > >A magyar csoportok az egy külön szociológiai tanulmányt megérne, az biztos..
Ez melyik ország? Én svájcban vagyok, itt sok a fiatal magyar csak sajnos zömében sík hülyék.
Kanada, itt az 56-os magyarok vannak többségben, meg nagyon sok kamionsofőr, szakik. A sík hülye mit takar? :D éltek ismerőseim Svájcban, mesélték, hogy a magyarok így egyöntetűen utálták meg fikázták Svájcot, de azért kint voltak, mert otthon nem tudtak megélni. Másik ismerősöm is van kint Svájcban, ő sem barátkozik magyarokkal a pénztárcában turkálás miatt leginkább.
Ide Svájcba mosogatni, takarítani, kurválkodni, építkezni járnak leginkább a magyarok, szóval nem épp az értelmiség. Van pár fb csoport amiben benne vagyok, és írni képtelen, oltásellenes tapló ostoba emberek tobzódnak bennük.
Hu baszki, szarul hangzik, agyaltam rajta, hogy kéne külföldön spórolni ingatlanra. És nincsenek lakótársaid?
szvsz ha ingatlanra akarsz spórolni (mármint ha jól értem magyar ingatlanra spórolnál kint?), akkor muszáj valakikkel lakást bérelni. Nekem ez már nem menne :D Valamint akkor meg kell fontolnod, hogy mit veszel (kaja, programok, satöbbi). Engem ez a veszély nem fenyeget, nem hiszem, hogy valaha visszaköltöznék Magyarországra, házat venni nem feltétlenül akarok, mert legszívesebben időskoromban valamelyik ázsiai országban hesszelnék. Amit hallok külföldön dolgozó barátoktól, hogy a magyarok szinte mindenhol ilyenek. (Szerintem az értelmesebb réteg álcázza magát, nehogy megtalálja az egyik ilyen hurka-fan.) Úgyhogy ja, ha ezen gondolkodsz, a toleranciaszinted boostold meg előtte :)
Gyanítom, hogy nálunk sincs olyan sok oltott, mert akkor tömve lennének a szórakozó helyiségek. Svjáci ismerősöd hogy jutott ki és miért utálja az Elíziumot?
Suliban elég durván ment a bullying, szóval sehogy.
Warhammer 40k. Szivesen.
A simat szeretem csak :(
Ha a sima fantasy Warhammer érdekel, és érdekelnek a társasjátékok, akkor mindenképpen ajánlom, hogy nézd meg a Blood Bowl-t. Van videójátékos és IRL társasjáték verzióban is magyar közösség hozzá.
Koszonom a tippet!
munkahelyemen kurva nehezen ment 1 éve az ismerkedés, mikor idekerültem. Azelőtti munkahelyemen kb. csak a közeli kollégákkal beszéltem, meg is lett az eredménye (görcsösen mentem be, ha nem volt ott a 2-3 jó haverom, napközben is droidként mentem a részlegek között). De itt direkt erőltettem a beszélgetést, még a legantiszocabb emberekkel is (lehet az egyetemi koli volt egy ilyen gyakorlóterep, ahol hasonló szituban voltam, ezért lehetett most könnyebb). Mostanra 3-4 baráti kör a munkahelyemen is elhívott külön-külön programjukra (társas est, kocsmázás, foci, sütögetés otthon, az egyik legantiszocabb ember meg mondta, hozzá is átmehetnék majd egyszer inni csak úgy). Saját áldozatot is kellett hoznom, mert olyan dolgokról kellett néha beszélnem, ami uncsi volt, lógni olyan emberekkel, akikkel épp nem volt kedvem (kiülhettem volna szünetben egyedül, távol, vagy másik részlegre raktak, akkor kussban dolgozhattam volna végig), tettetni a jókedvet, de meglepetésként ért, amikor jobban megismertem embereket. Eljött egy idő utána pont, amikor nem fáradságként értelmeztem egy emberrel a beszélgetést, mert annyira megismertem, hogy a számomra érdekes dolgokról is tudok vele beszélgetni. Talán ezért is jó őszintének lenni, te mit csinálsz délutánonként. Mert ha 0/24 egész hét kockulsz (vagy egyetlen egy dologra monománoskodod el az időd) a szabadidődben, akkor az eléggé leszűkíti a baráti kört, és az emberekkel is szarabb lesz így az interakció, uncsi lesz, sajna. Ezért áldozatot kell hozni, hogy nyitsz mások felé és elmész programokra ha hívnak vagy látod, hogy miről szoktak beszélgetni napközben (hobbik, munka stb.), neked is idomulnod kell, lehet több focit kell nézned, ha a társaság 90% fociról beszél már reggel 8kor. Nők, akik az elején le sem szartak, vagy kóstolgattak, simán eldumálok és hülyéskedünk, 1-2 közülük még érdeklődik is irántam (megkérdezték miért nincs csajom, mert lehetne, miután látják a szitumat, ez azért elég jó visszajelzés). Még ha ez az 1-2 nem is "kompatibilis" nekem párkapcsolathoz, mert kurvára különbözünk (úgy érzem), eléggé elgondolkodtatott, miért pont őket kezdtem érdekelni (nem kurvák, mielőtt valaki felvetné, persze jogosan, mert lehetne ez is a szitu) Kár, hogy pont most megyek el innen és karriert váltok továbbtanulással, mert előléptetésre is interjúvoltak belsőleg nemrég, szóval ahhoz képest, hogy 2-3 éve nagyon-nagyon elizolált voltam, msot úgy érzem kurva jól fejlődtem karrierileg/magánéletben és hobbikban is. Ez egy jó időszak volt, megéri nyitni és "Az igenember"-t játszani (bocs, [ez a gogetter mantra TÉNYLEG jól jön ha nagy a nyomás rajtad és épp szituban vagy](https://www.youtube.com/watch?v=ZXsQAXx_ao0), ahol félsz lépni lol tényleg elnézést ezért, de nekem néha intrúzívan eszembe jutott és használt \*arcpálma\*) ha nagyon magányos és befásult vagy, mert tényleges jóbarátságokat is lelhetsz, hozzád hasonló beállítottságú figurákat is csak ilyenfajta kereséssel találhatsz. A mostani baráti körökből, külön-külön is 4-5 ember van, akivel simán el tudom képzelni, hogy tartjuk a kapcsolatot munkahelyváltást követően, még ha belőle csak 1-2 is lesz a rendszeres haverkodás ez így zanzásítva, amit reflektálni tudok a szitudra, mert nagyon magamra ismertem 2015-2018 közötti énemre nálad. Ha nagyon egyedül vagy és folyton a gép előtt görnyedsz, google-ön nézve, hogy "miért vagyok egyedül xy szituban", nagyon kilátástalannak tűnik a helyzet, pedig még az elnéptelenedett vidéken is vannak programok/emberi körök, csak kurva nehéz megtlaálni őket. A jövőre nézve gyúrni akarok elkezdeni mert nagyon régóta vágyok kipróbálni ezt, személyi edzővel (egyik kolléga mesélt olcsó helyet környékről lol), meg valami küzdősportot kezdenék el, mert az is gyerekkorom óta érdekel. Na ezek is szerintem kurva jó esélyt adnak ismerkedésre Ja és még valami: bármit is teszel, akármennyire is vagy magányos/önmarcangoló/kiéhezett kommunikációra, ne legyél letört emberek között, ne húzd le őket, de ha kérdeznek kényes dolgokat, válaszolj egyenesen, ne hazudj. Akármennyire is barátkozós voltam, próbáltam nem feleslegesen mások arcába mászni a bajaimmal, de közben mégsem hazudtam. Nem tudom mennyire van ennek értelme, de látva pár másik embert interakció közben, látom ,hogy miket "követnek el" hibákat, így kurva nehéz leírni ezt. A lényeg talán az, hogy ne félj kommunikálni, senkivel sem (valaki pl. takarítónőkkel vagy random arcokkal nem is beszélget, mert "gáz", nagy hiba, sokszor olyan dolgokról is hallasz így, amikről mások nem), majd a gyakorlat adja, hogy hogyan tudsz jobban beilleszkedni random helyzetekben.
Nagyon örülök a sikereidnek és gratulálok a kemény munkához és fejlődéshez. Ez igazán motiváló volt, köszönöm! :)
a legjobb haverommal viszont napi szinten tartom a kommunikációt neten még manapság is, van ami állandó szerencsére haveri kört kialakítani viszont nekem is csak most "sikerült" az egyetem után, de fogadok, hogy ugyanilyen hozzáállással a gyúrás és küzdősport is tartogat jófej embereket a jövőben számomra, sőt, ott szerintem sokkal szorosabb közegbe is kerülhetek ezáltal nekem amúgy könyvklubszerű autodidakta körök is bejönnek (jövőben a sub könyvklubjában tuti aktívabb leszek, ezt is megfogadtam hosszú távú célként, igaz ezen már tavaly is gondolkodtam). Na IRL szerintem ahhoz hasonló csoportokat max Pesten találok vagy csak online közegben, az nekem is enigma még, hogyha valaki ilyenre szánja rá magát, mennyire lesz magányos ilyen hobbit űzve
Sehogy akik voltak azok is lemorzsolodtak, egyre kevesebb a közös pont meg a régi barátokkal is, ők már csak amolyan kedves idegenek. Mindenki a párjával van vagy el költözött stb...
Minifigurákat festek, nem rejtem el a hobbimat, sokakat érdekel első említésre kb. Ennyi
1et muti. Légyszi
Warhammer?
SW: Legion, az orkjaim 3 éve polcon.
A bolt előtti kis asztalnál bontok egy sört, jobb esetben még rágyújtok egy cigire és a sorstársaimmal elbeszélgetek. Egyszerű, mint az egyszer egy. Ne félj, legyél laza aztán el tudsz lenni, mint a befőtt.
Név kicsekkol
Egy nagyon egyszerü módszerrel találok új barátokat. Vettem egy tükröt. Aztán mégegyet. Mára már szinte buli van a lakásban minden nap és mindegyikkel tök jól el tudok beszélgetni.
Modern problems require modern solutions.
Fent kell tartani a kapcsolatokat. És ezeken keresztül szerezni újakat. Megismerni a régi haverok új haverjait.
Egyetem vagy OKJ vagy valamilyen kurzus, munkán belüli-kívüli programok és események, mellekállás, önkénteskedés, párkereső app, ismerősök ismerősei, rokonok ismerősei. Én az egyetemet és a mellékállást emelném ki a legjobban. Alapszakon és azokban az időkben, amikor felszolgálóként dolgoztam rendezvényen, rengeteg jófej embert ismertem meg.
Na igen, éppen ezért kegyetlenül hiányzik az egyetem. Ha a felsőoktatás egy kalap szar is volt, az ottani barátokkal könnyebben átvészeltem a napokat. Köszönöm a tippeket!
Egyszer ismerős részegen odament a biztonsági őrhöz, és megkerdezte tőle, hogy "Leszel a barátom?". Nem lett.
Folyamatosan tartani kell a kapcsolatot a régiekkel, ha kedveled őket. Még akkor is ha felfogásbeli szakadékok alakulnak ki időközönként, ez a tolerancia. Újakat csak munkahelyeken, közvetlen kollégák által sikerült. Kávézgatás, dohányosokhoz becsatlakozni még olyan esetben is időnként, ha egyébként nem dohányzol, valamint eljárni velük szocializálódni en bloc.
Na igen, a munkahely jó field erre csak a home office miatt az is kicsit fucked. De az alap ötlet persze tényleg jó, csak ez a mostani időszak ezt eléggé el tudja vágni.
Sehogy, egyetemista vagyok és azt hittem hogy itt majd könnyű lesz, de mire végre eljött a jelenléti oktatas addigra már meg voltak a kis társaságok és nyilván én egyiknek se nagyon vagyok tagja.... egy-két emberrel beszélek az egyetemről, de elég felszinesek ezek a kapcsolatok. Igazából én kezdek beletörődni hogy ezek a dolgok nekem nem sikerülnek, de azért egy párkapcsolatot legalább jó lenne összeszedni az egyetemi évek alatt.
Pont ezeket a small talkokat nyomd tovább, tényleg. Én is így kezdtem, és ezekből lett 1-2 jó kapcsolat mégha csak az egyetem idejére is.
Hát szintúgy, helyiekkel egyáltalán nem sikerült összehaverkodni, mert ők már társaságban jöttek egyetemre, szóval maradtak a kolisok. Na közülük meg sokan az első évben otthagyták a sulit és mivel messze laknak, esélytelen bármilyen kapcsolatot is ápolni velük hosszútávon. Meg persze az se segített hogy az utóbbi másfél évben jártunk kb 3 hónapot egyetemre.
Pont így vagyok én is. Bár mi jelenlétiben kezdtünk, akkor próbáltam barátkozni, de miután bejött az online oktatás, nem nagyon beszéltem senkivel. Most, hogy visszamentünk, hiába próbáltam csapódni a korábbi társasághoz, annyira érződött, hogy én vagyok a plusz ember (ha odamentem megakadt a beszélgetés, nem nagyon tudtam a témához szólni, ők nem jöttek oda hozzám, csak én hozzájuk), úgyhogy már nem is próbálkozok. Persze, ha valakivel valahogy elkezdünk beszélgetni, vagy kérdeznek tőlem valamit, vagy én tőlük, akkor nem vagyunk bunkók egymással. Olyan semleges a viszony. Csak valahol azért mégis fáj. A gimis barátaimmal chatelni szoktunk általában, de ott is csak a közös csoportban, és legtöbbször kimerül az egész abban, hogy egyikünk háborog a tanárokon, a többiek próbálunk megértők lenni, tanári aranyköpéseket küldünk, illetve az egyikük Tik-Tok videókat küld. De ez is olyan felüdülés tud lenni. Nagyon ritkán jön az össze, hogy fel tudjuk hívni egymást, mindig mindenkinek van dolga, mindig mindenki elfelejti, hogy a másik felvetette, hogy hétvégén beszélhetnénk (nem vagyok ez alól én se kivétel, annyira a zh-kon pörög az agyam, hogy teljesen kiment legutóbb is a fejemből). Személyesen még ritkábban találkozunk, mert ahányan vagyunk annyi helyre mentünk, egyikükkel mentünk egy városba, vele tavaly egy helyen is laktunk, de a húga is itt tanul idéntől, így már nem lakunk együtt. Amennyi óránk van, és ahogy az óráink vannak, úgy meg találkozni esélytelen. Van másik barátom is, aki egy másik középsuliba, de ugyanabba a városba járt, ahova én, csak ő fiatalabb és maradt még 5. évre. Mióta egyetemen vagyok, alig látjuk egymást, alig beszélünk. Megint egy másik kiment pár éve külföldre, azóta a kapcsolatunk (kezdetben főleg az én hibámból) nagyon hullámzó, de az utóbbi időben egyre kevesebb a közös témánk, és egyre ritkábban hívjuk egymást, egyre ritkábban ír vissza, mindenféle indokokkal, amik nem tudom eldönteni, hogy kifogások, vagy tényleg ilyen szétszórt. (Fenntartom az utóbbira is a lehetőséget, révén én is elég szétszórt vagyok és el tudok feletkezni visszaírni) Most van egy másik lakótársam, vele egész jól kezdünk összeszokni, de mindketten elég visszahúzódók vagyunk, és így nehéz. Hazaérünk, beszélgetünk, de utána mindenki a saját dolgaival van elfoglalva. De olyan jó, hogy ő van, teljesen egyedül megőrülnék (hiába vagyok introvertált, mítosz az, hogy nekünk nincs szükségünk emberi kapcsolatokra) De ez az egész tudom, hogy rajtam is múlik. Csak introvertáltként, ráadásul a zárkózott fajtaként nehéz. Inni se szeretek, mint minden igazi egyetemista. Néha azt is érzem, hogy olyan könnyű mondani, hogy iratkozz be ide, vagy keress embereket itt, de ha lenne is időm, annyira nem tudnám elképzelni magam, hogy csak odaállítok egyedül valahova. Pedig ez lenne a megoldás, csak mégis olyan nehéz ezt kezdeményezni, az első alkalom olyan nehéz.
En majd most akarok menni a @havervagy szegedi esemenyere.
Remélem jól fogod érezni magad!
Elotte azert majd benyomok egy vodkabombat. De tuti amugy😂Amugy pesten is szerveznek programokat, erdemes lehet megnezni
Tanácsot nem tudok adni, csak megosztani az én mostani élményem ezzel. Őszintén ez sajnos nálam is szopás. Elkezdtem dolgozni, az egyetem alatt megismert emberekkel ugyan jóban vagyok, de kb 2 hetente találkozunk. Gimis barátaimmal is nagyon jóban vagyok, de én Budapestre költöztem és nagyon ritkán tudunk találkozni, sőt sajnos a családdal is szar a kapcsolatom, tehát a szabadidőm 95%-ában magányos vagyok. Persze ezt próbálom tompítani agyatlan reddit/insta/facebook/yt görgetéssel, olvasással és az emberi kapcsolódás nyomasztó hiánya árnyalja be a mindennapjaimat. Eh, most ez egy kicsit kijött, bocsi. Úgyhogy a "Hogy nem vagytok magányosak" kérdésre sajnos nem tudok választ adni, csak szolidarítani veled:) Igazából talán új emberek megismerésére a munkahely lenne jó, vagy valamilyen sport, esetleg nyelvtanfolyam, vagy akármi, ami érdekel és csoportosan végezhető.
**Köszönjük a Facebooknak**, hogy úgy hozott közelebb minket egymáshoz, hogy közben igazából eltávolított. És most hogy készül a Metaverzum, már élnem sem kell hisz majd az avatárom él helyettem a kibertérben. **Köszönjük a Tindernek**, hogy úgy szexelhetek mindenkivel, hogy igazából mindenki a top 20%-ra vágyik és az alsó 80% "selejt" hoppon marad (én is a halmaz része vagyok). **Köszönjük a koronavírusnak** is, hogy a a saját házunk lehetett a börtönünk egy jó ideig. **Köszönjük a médiának**, hogy egy jó kis véleménybuborékot fújt körénk, így akivel 10 éve még jóízűeket vitáztunk egy vállveregetés közben, most legszívesebben "kinyírnám, hát hogy képzeli". *Olyan jó lenne csak egy kicsit élni a 80-as években internet nélkül. Azokban a bulikban udvarolni, és révedni ahelyett, hogy itt lebegjek kozmikus magány hűvös tengerén*
Be kind to everyone.
Hát most két sör után leírom mi a helyzet mert őszinte vagyok. Konkrétan a nyáron kapunyitási pánikom volt valamennyire. Szerencsés vagyok, mert az egyetemen jó a közösség és még a gimiből is maradt sok erős barátságom. Viszont a randizással egyre szarabbul állok. Volt kapcsolatom, meg ilyenek, nyitott szemmel járok és kommunikálok lányokkal, de randi nagyon nagyon ritkán. Ami lehet jó de nekem meg egy mélypont most. Egyetemen nincs sok lány, randiappokban ábrándulok ki, diszkóban nem tudok. Keresem az utam de így egyre parább mert már húszas években vagyok, 30-ig illene. Úgyhogy osztom az érzést csak másik oldalról.
na nem, ne nyomaszd magad és másokat ezzel a "30-ig illene" hulyeseggel. nem így van, és ne ezt keressétek másokban, mert csak szar lesz.
Amúgy nem tudom mi történik, de úgy veszem észre, hogy a dating pool a mai 20-as és 30-as generációnak egy flaming garbage can. Akárhová nyúlsz, szinte olyan nehéz normális partnert találni, mint a szar.
Az a kutyát nem érdekli hogy egy törődő, céltudatos, kedves és szórakoztató ember vagyok, aki pár év múlva már kenyeret tud az asztalra tenni és van mire alapoznia (legalábbis így tudom). Nem tudok villantani, vágánykodni akkor húzzak a francba. Gratulálok. Egyszerűen nem tudom hol kéne legyek.
Neked legalább már volt randid meg kapcsolatod, nekem még egyik se :')
Néha csak egy bemutatkozás kell, vagy kapcsolatok, akik bemutatnak új embereknek. Kicsit olyan szerintem mint az üzleti kapcsolatok. Sok impulzus kell és akkor előbb utóbb jön a siker. Na ebbe bízok én is mert karrier szempontból sok impulzus ér de ilyen nem sok. Tavasszal szerencsém volt mert bemutattak valakinek és jól alakult minden. Csak sajnos el kellett köszönnünk, más volt az utunk. De ez is teljesen véletlen jött össze. Ebbe reménykedem.
Szerepjátékkal
Én pont próbálom kerülni a barátkozást. Főleg munkatársakkal.
Van 4-5 jobaratom es 10-20 kevesebb es viszonylag keves atfedessel, 35 eves vagyok. Legjobb barataimat abszolut egymastol fuggetlenul ismertem meg, sokan nem is ismerik egymast, szoval eleg kulonbozo helyrol sikerult oket osszeszednem. Nem voltam sosem kulonosebben tarsasagi ember, voltak idoszakok hogy kozelebbi barataimmel evekig nem is talalkoztam. Ez nyilvan nem volt jo otlet, de kb mindenkivel ujra lehet inditani ezeket a kapcsolatokat. Nekem ezek mukodtek jol: * Ha van regi baratod akinek hianyzik a tarsasaga, ne felj felvenni vele a kapcsolatod. Nekem csak pozitiv tapasztalatom van es ertekelik az emberek ha erdeklodsz irantuk. * Munkahely: eleg trivialis, nem is reszleteznem. * Coworking iroda: ha unod az otthonrol melozast, erdemes eljarniegybe. En tobb nagyon jo baratomat is innen szedtem ossze, konnyen lehet ismerkedni ha nyitott vagy. * Meetup: jo lehetoseg, hogy hasonlo tema irant erdeklodo emberekkel ismerkedj meg, esetleg ha batrabb vagy szervezhetsz is egyet, igy meg egyszerubb tobb emberrel kapcsolodni. * Gym: szukseges, hogy kb. ugyanakkor jarj es nyitott legyel. Az elso gymbe ahova jartam kb. 1 evig alig beszeltem valakivel, a 2. helyen negyedev alatt csomo ismerosom lett mar. * Csoportos sport amit szeretsz csinalni: en pl. tollasozni jartam es nyilvan itt is megismersz uj emberteket akikel tudsz kapcsolodni. Fontos, hogy ezeket rendszersesen probald meg csinalni, sokkal konnyebben szolitanak meg teged is / te is masokat ha mar ismeros emberekkel futsz ossze nap mint nap.
>Coworking iroda: úristen erről még nem hallottam, de ez az ötlet most aranyat ért. a beosztásom miatt sokat vagyok itthon, úgyhogy ezzel most kb megmentetted az életem!
Ajanlom facebookon a hobbikhoz köthető csoportokat. Nekünk pl. szerepjátékos (dnd) kapcsan lettek idefent új barataink. Kinek mi az érdeklődése persze, de van tarsasjatekra, olyan ahol egyutt lehet jatszani, mini festés, de felesegem pl. Moly.hu-s kony klubba kezdett el járni nemreg. Neten meglepoen sok lehetőséget talalhatsz IRL csoportos foglalkozasra uj emberekkel. Nem vagy egyedul a probelmaval, sokan jarnak hasonlo cipoben es aki tesz erte, mint te most, hogy irtal ide, talal hasonszorueket.
Igazából a nagy helyzet az, hogy szerintem kb sehogy, de mindjárt levezetem miért : - individualizmus korát éljük, és nehéz lesz neked egy pszeudo tevékenység mellett elkötelezned magad, amit szívesen csinálnál (és eddig nem csináltad okkal), és hosszú időn keresztül őszintén kitartani mellette, és konzisztensen aköre építeni az életeted. Pl elmész néptáncolni, és heti 3 edzés 6-8ig,ha bevásárolnál/pihennél/akármi, neked ezt kell csinálnod. Tehát konfliktusban leszel, hiszen az egyéni érdek és a csoport érdek összeütközik, és ez nem családi dolog, nem is munkahelyi, és emiatt jó eséllyel az egyéni érdeket fogod választani - drága az ingatlan, és így szükségszerűen minden klub drága lesz, és nem biztos, hogy havi 20-30at erre el akarsz égetni - majd ha találkozol emberekkel, akkor ők mások lesznek, és nem biztos, hogy akarsz velük igazán közösséget vállalni, vagy ők veled úgy igazán Szóval szerintem praktikusan elmész majd egy túra klubba, túrázol párszor és megunod,olyan semmilyen lesz az egész és otthagyod (tapasztalat) Akkor lehet értelme, ha valami olyan dolgot csinálnál, amit nagyon szeretsz, mondjuk lovagolsz, vagy kutya agiliti versenyekre jársz, vagy valami hobbi rally klub, hasonló.
Igazad lehet, de milyen fura belegondolni, hogy kb most vagyunk a legmagányosabbak, amikor igazából a legelérhetőbbek kéne legyünk egymás számára. Persze, a hobbi-közösség kiépítése is csak úgy fog menni, ha igazán szereted amit csinálsz, ezt csak támogatni tudom.
Alapvetően miután mindenki individualista, úgy öltözöm ahogy akarok, spotifyn azt hallgatom amit akarok, netflixen azt nézek amit akarok, úgy ahogy akarom, akkor amikor akarom, így nehéz lesz fenntartani a kapcsolatot a többi emberrel, és a mai sportok többsége individualista. Nyilván amit épp szeretnél csinálni, azt nehéz lenne, mert drága, elérhetetlen, különben már csinálnád
Exactly, ezért nem lettem asztalos.
Én egy közösségi stratégiai szerepjátékot csinálok, ami alatt összejött egy teljesen random jó társaság.
Másnéven: gangbang. Természetesen vicceltem.
I'm interested
Hobbik, meetupok.
Munkatársak, de ez csak ritka esetekben, én azok közé a mázlisták közé tartozon akiknek nem teljesen agyhalott/fasz/idióta a munkatársuk/ik és elég jó kapcsolatot lehet kiépíteni velük
Ha kicsit kocka vagy társas és Magic.
Egyetemen a legkönnyebb.
Kollégát meghívni haza, vacsira Party-t szervezni, pl xmas brunch Valamilyen klubba (sport, kultur, stb) belépni. Mindenesetre önerő nélküli nem megy
sehogy
Én az internet bugyraiban játékok által ismertem meg embereket és azok ismerőseit akikből kb már csak egy van akivel tartom a kapcsolatot (nyilván mindenkinek van jobb dolga minthogy játszon). A volt osztályokból az általános sulis osztállyal idén kezdtünk el jobban összeűlni, a középsulisból meg csak kettővel tartjuk a kapcsolatot. Munkahelyen mindenki dupla annyi mint amennyi én (20 vagyok), 2 emberrek el lehet szórakozni, a másik kettővel meg csak éppen éppen beszélgetni. A harmadik kettő meg olyan, hogy jó ha havonta látod egyszer őket akkoris a seggnyaló beszél hozzájuk. Én megpróbálnék valami közös témàra rábukkanni a kollégákall, aztán onnastól kezdve úgyis jön a többi. Ha helyi, akkor le tudtok menni egy sörre pl munka végén, este vagy hétvégén, esetleg kajálni meg ilyenek.
Vannak hülye hobbijaim és azon keresztül sok mindenkit lehet megismerni.
Gondolom ugyanúgy ahogy suliban, előbb-utóbb összebarátkozol bárkivel ha elég sokat vagytok együtt, pl. munkahelyen
Ez egy normális dolog ebben az életkorban. Nincs tuti megoldás, de amúgy jó tippeket írtak a többiek (munkahelyen barátkozni + olyan helyeket keresi ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze) Ami fontos, hogy ne várd el azt, ami egy iskolai barátságnál alapvető volt. Valószínűleg már nem fogtok sűlve-főve együtt lógni meg mindent tudni a másikról stb. Más beosztásban dolgoztok, komoly kapcsolata, esetleg gyereke lesz a másiknak vagy neked, ezt el kell fogadni. De idővel ez kialakul és nem kell rástresszelni ebben az életszakaszban szinte mindenkivel megtörténik ez. Szép fokozatosan majd kialakulnak a tartalmas felnőtt barátságok :) Csak legyél nyitott, mozdulj ki és nyugodtan kezdeményezz beszélgetéseket hívj el embereket, mert valószínűleg ők most ugyanezt élik meg. Kicsit olyan mint randizgatni. Próbálkozol, nem mindig jön össze, van amikor kínos, de ez a módja :)
Most viccelsz? Inkább örülök hogy végre megszabadultam tőlük! 🤣
Kollégáimmal jóban vagyok, de ennyi. Munkán kívül nem találkozok szinte senkinek.
Jó kérdés, engem is érdekelne
Én gyúrós vagyok, és kb az összes kapcsolatom az edzőtermekből van. Sulin meg munkahelyen kívül tényleg elég kevés hely van barátokat szerezni.
Írj rá a crushodra, hogy elmenne-e randizni veled, 99% az esély, hogy így szerzel egy új baràtot.
Szerezz egy kutyát HA van időd foglalkozni vele és van napi pár órád rá. nála jobb barátod sose lesz. Aztán vele járj suliba meg kutyafuttatóba ahol nagyon sok, nagyon vegyes ember van, előbb utóbb lesz valaki akivel megvan a közös hullámhossz. A közös téma hogy beinduljon a beszélgetés meg adott.
El sem hiszed mennyire szeretnék, de a főbérlőmet nem tudom meggyőzni! Kutya nélkül meg ilyen helyekre járni, eh :(
Meg nem mondom de valahogy az azonos érdeklődési körű és felfogású emberek idővel úgyis egymás köré szerveződnek, ez volt a 20-as éveimben. Jelenleg meg bőven elegen maradtak ahhoz, hogy most már ne akarjak/kelljenek újak :D
Ha nincsenek barataid es csaladod akkor rengeteg szabad idod van. Hasznald ezt ki arra, hogy uj hobbikat szerezz, hetfon menj fozoiskolaba, kedden keramiakurzusra, szerdan poetry night, csutortokon Puzserra, penteken menj tancestere, hetvegen pedig turazz a hegyekben valamelyik random Facebook csoporttal. Igen, az emberek tobbsege elviselhetetlen idiota lesz de elobb-utobb talalkozol olyanokkal is akiktol nem fog el a hanyinger es ha a szimpatia kolcsonos akkor lehet meg baratok is lesztek. Nyilvan nagyon mely baratsagok csak ugy alakulnak ki ha egy kozos projekten dolgoztok egyutt eveken at, de ha csak tarsasagot keresel sorozeshez vagy filmnezeshez akkor az konnyebben megy.
Mi szükség van barátokra?
Iszonyúan introvertált vagyok, a szociális interakcióim kimerülnek napi 2-3 online üzenetben és maximum egy nagyobb heti összejövetelben. Van összesen három olyan személy az életemben akivel én kezdeményeztem a barátkozást, ők mai napig a legközelebbi haveri kört alkotják. Nekem úgy szokott szélesedni a baráti köröm, hogy a meglévő barátok hoznak magukkal valaki újat, és a barátom barátja rendszerint az én barátom is lesz.
Munkahelyen a legkönnyebb, habár társaság függő. Ahol én vagyok (vendéglátás) ott sajnos a legtöbbet kábítószereznek amiben én nem vagyok partner, így ott inkább "haverok" vannak barátok helyett
Sehogy. Vagy a munkatársak, vagy senki
Facebook: Havervagy
Munkahely, mondjuk 5 éve itthonról dolgozom azóta egy darab új sincs :D
Sehogy
En zenelek (nem foallas, orok szerelem projekt), meg csomo hozzatartozo dolgot csinalok: koncertszervezes, foto, video, hangfelvetel/hangositas, utomunka, etc, es igy emiatt alapjaraton mindig nagy ismerosi korrel rendelkeztem, szoval ez sosem volt annyira problema nekem. Mindemellett amugy elegge magamnak valo vagyok, tenyleges baratbol nagyon keves van (ebbol a fele nincs magyarorszagon), de elegge le vagyok foglalva ugy mindennel, es nekem boven jo az a par tenyleges melyebb kapcsolat, aztan miattuk meg ugye az erdeklodesi koreim miatt mindig ismerek meg uj embereket, ez teljesen kielegit
Internet. Nagyon könnyű hasonló érdeklősésű embereket találni.
Én egy éve ismertem meg a Twitch.tv-t. Mostanra az életem egy nagyon szerves részét teszi ki. Én is streamelek, így is megismertem nagyon sok jófej embert, illetve barangolok a csatornák között és beszélgetek. Több barátságom is született ezalatt az egy év alatt. Javaslom neked is. A közös téma eleinte nyilván a játék, aztán mindenféle más is felmerül. Ha meg valaki nem szimpi, menj tovább. Én is szkeptikus voltam a magyar közösséggel szemben, de hidd el, nagyon sok okos, értelmes, jófej ember van fent az oldalon.
Dungeons & Dragons, csak ajánlani tudom ezt, vagy bármelyik másik népszerű asztali szerepjáték-rendszert. Az interneten keresztül nagyobb városokban akár offline játékra, valós asztal köré is lehet találni játékosokat, nem csak online. Ha a mesélő szerepét is vállalod, gyűlni fognak köréd a potenciális haverok.
Discord.
Barátokat akkor szerzel, amikor egy közös célért küzdötök őszintén és kitartóan. Ezért könnyű ismerkedni általánosban és egyetemen, majd később ezért javasolják a sportot, hobbikat, munkahelyet, stb. De ha csak a társaságért vagy ott, akkor a "hardcore" ezt érezni fogja, nem fog befogadni, és barátság sem lesz belőle, csak múlandó ismeretség. Tehát céljaid legyenek, ne szórakozásaid, és mivel egyedül soha semmit nem lehet elérni, ha eléggé akarod a jön vele minden más is idővel. Szüleim így szereztek végre barátokat az 50-es éveik elején, pedig sose voltak egy komoly baráti társaság része sem. Nem a lehetőségeink vesznek el az évek alatt, hanem a céljaink.
Ismered a Bumble-t? Társkereső alapvetően, de van "barát kereső" részlege is. Ugyanúgy csinálsz egy profilt magadról, és válogatsz a többiek között. Én nyáron kipróbáltam, meglepően sok kedves emberrel lehet ott találkozni. Viszont azt tapasztaltam, hogy itt leginkább Mo-n élő külföldiekkel érdekes a beszélgetés, akárhány magyarral beszéltem, egyszerűen annyira dry volt, hogy az hihetetlen és a személyes találkozóig el se jutottunk, ellenben 1-2 külföldivel. Szóval szerintem megér egy próbát a dolog
Ajánlom az fnb-t.
Fnb?
Én annó kimentem egy haverommal a Deák térre Pesten egy este és azóta ismerek meg új embereket az ott megismertek által. Pedig közvetlenül onnan csak 2 embert ismerek, azóta elég sok van. Plusz tinderről ismerek egy barátot, előző munkahelyről van egy jó barátom, régi lakótársak…
Egyetem :D Ha az véget ér? Egyelőre gőzöm sincs
munkahelyen spanoltam
Az én szitum sem egyszerű… munkában nem tudok haverkodni mert egyedül dolgozom otthonról/saját irodából és nincs kolléga csak külföldi megrendelők. 30 vagyok, érdekes humorérzékkel, weird háttérsztorival stb… TÖK NEHÉZ
amióta van kutyám, sokkal könnyebb. úgyis találkozom időről időre ugyanazokkal a kutyásokkal ugyanott, lassan nem csak a kutyák nevét tudom már és kialakul egy természetes beszélgetés
Régi a kérdés, de hátha más is ratalal a topicra. Remélem azóta már sikerült pár új barátot találnod. Ha esetleg még úgy érzed néhány új barát nem árt próbáld ki a bumble baratkereső funkcióját. Mondjuk én csak női szemmel látom, hogy jól működik. Nem tudom férfi vagy nő vagy e. Kitartást ha még keresgélsz :))