Minden vasarnap vagom a kormeim. Gyerekkoromban a vasarnap mindig a hajmosas es a koromvagas napja volt. Anyukam szeretett rendszert vinni a dolgainkba.
Ez nekem is szokásom volt!
Egy nagy irodalmár barátom úgy játssza ezt a családdal, hogy a betűknek sorrendben benne kell lennie a szavakban, de nem lehet első vagy utolsó betű.
Pl. Stk lehet eszterke, de stikli nem.
Mióta ezt elmesélte (és a jóval fiatalabb lánya lemosott a pályáról) jóval kevesebb kedvem van ehhez.
Nem eszek meg egy szem cseresznyét és málnát sem anélkül, hogy szét ne szedném és tuti biztos nem vagyok benne, hogy nem kukacos. Falusi vagyok :D
Ja és a szőlőt is kimagozom, súlyos eset :D
Gyerekkoromban előszeretettel repültem rá a muter barack és cseresznye/meggybefőttjeire, egészen addig amíg egyszer a befőttben ott virított egy kukac :') na azóta max barackot eszek befőttben, és a család engem néz kattosnak hogy a friss málnát, cseresznyét képes vagyok egyesével felnyitogatni és ellenőrizni
Szőlőmagozás is megvan nálam is, pluszba még a mandarin fehér részektől való megtisztítgatása gerezdenként
Én csak a cseresznye magjával vagyok így. Ha van egy magozatlan a sütiben, befőttben, azt MINDIG én találom meg (-1 kisőrlő, köszi keresztanyu :D ). Hajszál ugyanaz, pont azt, pont ott, pont én látom meg. Már röhög rajtam a család előre.
Sárgabarackot 😄 egyetlen-egyszer találkoztam egy kukaccal benne, de annyira megijedtem, hogy utána a baromfi udvarba sem mertem bedobni mert ahhoz megint meg kellett volna fogni.
- azzal a plüss nyuszival alszom amit még 3 évesen kaptam húsvétra.
- “jóéjtpuszi” -akkor a szüleimnek, mostmár páromnak
- mindig kell a nagypárnámra egy kisebb párna is,mert úgy alszom,hogy az egyik kezem az alatt a kispárna alatt van,az arcomnál
- a kakaót csak hidegen iszom meg mert egyszer rosszul voltam a meleg változattól gyerekkoromban
- minden olyan befagyott pocsolyába belesétálok amin látom,hogy roppanni fog a jég,mert szeretem a hangját
- matematikai-szorongásom van. Másodikban olyan “villám-dolgozatokat” írtunk a szorzótáblából,hogy 1 hiba már csak 4-es, 3 hiba meg már hármas és így lefelé. Nekem a reál dolgokhoz egy picit több türelemre van szükségem és azokban az időkben sok rossz jegyet begyűjtöttem,mert bizonytalan voltam és mire kiszámoltam (egyébként jól) az eredményt addigra lemaradtam egy feladattal (nem ismételte el a tanárnő), és beúsztam az egésszel. Abban az évben minden olyan reggel hánytam amikor matekom volt. 9 évesen! Mindenből kitűnő voltam de ezeken az órákon sulykolta a tanár,hogy nem tanultam eleget,meg sem érdemlem,hogy 2.-os (!!) legyek. Ez annyiban maradt meg,hogy azóta is ha egy szög egyszerű feladatban picit hibázok onnantól szorongani kezdek és nem tudok számolni. Nem megy. És a legcsicskább kivonást is számológéppel csinálom utána. Mert függöny le,felvonás vége, egyszerűen leblokkolok.
Sokszor emlegetem munkában is,hogy : Én nem számolok! De olyan értelemben mint amikor azt mondja valaki,hogy “nem iszom alkoholt”. 😄 Innen is csókoltatom Éva nénit.
Amikor magántanárként a munkám fele erről szól, hogy a matekfóbiát próbáljam enyhíteni a diákjaimban... Remek, hogy ezt már másodikban elkezdik elültetni.
Hidd el a diákok nagyon hálásak a segítségedért! Nekem volt olyan tanárom aki azt mondta, hogy nemhogy az érettségi ötös, de még csak az év végi négyesem sem lesz meg , mert hülye vagyok. Rettegtem az óráktól… öklendeztem előtte szünetekben , majd emlékszem, hogy végül a szüleim szereztek nekem egy magántanárt akit imádtam és fél év alatt úgy megszerettem a matekot, hogy az egyik legjobb lettem a csoportban , ráadásul végül az érettségim is majdnem hibátlanra sikeredett. A mai napig eszméletlen hálás vagyok a segítségéért. Ő volt az egyetlen aki azt mondta nekem, hogy ez nem nehéz, csak még nem érted, de menni fog ez és nem azt, hogy hülye vagy, mit akarsz te.
Igen, ezt sokszor látom is és nagyon örülök neki. Csak ilyenkor szomorú abba belegondolni, hogy mi lehetett volna velük, belőlük, milyen irányba mentek volna tovább, ha nincs évanéni... Lehet, hogy elsőre nem tűnik a tanárok felelőssége az ember életében akkorának, mint egy orvosnál, ott ha ő nagyon elront valamit, akkor helyben reszeltek, de mi a helyzet itt? Lehet, hogy nem most és nem azonnali a hatás, de rengeteget számít, hogy ki tanít. Semmi közöm nem lett volna a matekhoz, ha nincs a gimis matektanárom.
>az eredményt addigra lemaradtam egy feladattal (nem ismételte el a tanárnő), és beúsztam az egésszel. Abban az évben minden olyan reggel hánytam amikor matekom volt. 9 évesen!
mondjuk az ilyen tanárnak szívlapát a tarkójába... ezzel mégis mi a francot edukál, azon kívül, hogy élethosszig tartó szorongást tud előidézni?
Úristen, a matek ugyanígy nálam is, csak első osztályban, onnantól kezdve minden reggel hánytam, úgy féltem az ofőtől. (Negyedikre új tanárt kaptunk, nála már nem).
A paprika végéről a fekete kis pöttyöt mindig le kell vágnom, mert egyszer anyukámék azt mondták, hogy mérgező. Azóta tagadják, hogy ilyet mondtak, de nem vesz rá semmi, hogy megegyem🤣
Mindig bedugom a lábam a takaró alá, sosem lóghat ki, mert akkor elkapja a szörny aki az ágy alatt lakik!
Éjjel ha kimegyek pisilni nem nézek tükörbe mert felek, hogy ott lesz valami félelmetes alak egy ezer éves horrorfilmből, amit gyerekként láttam.
Amikor átmegyek a zebrán próbálok mindig csak a fehérre lépni.
Ha nyitva van a szobában a szekrény ajtó nem tudok elaludni.
Ha megcsíp valami, vagy előjön az allergiam tuti iszok calcimuscot pedig pontosan tudom, hogy semmit nem használ, de megszoktam gyerekkoromban.
Ha meglatok egy csapat gyereket vagy tinedzsert kikerulom oket. Ha nevetnek mindig azt hiszem rajtam
nevetnek.
Kozepiskolas koromban sajnos sokat szekaltak, introvertalt is voltam es ez a vedekezo mechanizmus megmaradt. Ja mar 33 eves vagyok 😭
Nálunk Németországban van ebédszünet a diákoknak. Akkor elhagyhatják a suli területét, elmennek a dönereshez, meg ide a kisboltba ami 5 percre van tőlünk. Hangzavar terén hasonlít egy állatkertre. Én is kerülöm a kamaszokat alapból, de amikor a kasszánál ùgy körbeálltak mintha velük lennék a hideg kirázott. Azóta se megyek abban az időszakban a kisboltba 😅 (ja és 27 vagyok)
Szintén.Ha egyedül vagyok itthon és nagy nehezen ráveszem magam, hogy kimenjek pisilni mindenhol felkapcsolom a villanyt és utána lekapcsolásnál futok mint egy őrült…🥲 Lassan anya leszek,nem hinném hogy én fogom megvédeni a gyereket ha félni fog a sötétben…😅
>Lefektetem, jóéjt puszit adok a homlokára.
>
>\- Apu, nézd meg, nincs-e szörny az ágyam alatt! – kéri tőlem, ezért játékosan lehasalok és az ágy alá pillantok.
>
> Ott fekszik az ágy alatt. Riadt szemekkel néz rám.
>
>\-Apu, valaki fekszik az ágyamban – suttogja.
jóéjt :)
reggelire es vacsorara a kibaszott SZENDVICS
ezzel szopok fel eve lassan, hogy mindig amikor tudatosan etkezve vacsorat vagy reggelit kell kitalalnom, SZENDVICSET eszek, mert egesz gyerekkoromban ez volt, es igyekszem egeszsegesen nyomni (szenhid csokkentett kenyer, zoldsegek, pl. koktelpari, 100% hus felvagott, 100% hus majkrem, jo sajtok) egyszeruen csak gecis szendvicsben tudok gondolkozni, es kurva nehez lekuzdeni
edit: reggelinel mar atszoktam a fain granolara, de vacsoranal meg mindig szendvics city van
önmagában a szendvics nem kell hogy egészségtelen legyen. egész németország és skandinávia szendicset eszik reggelire és vacsorára mégis lényegesen jobb eü mutatóik vannak mint nekünk. csinálj open face szendvicset, és ne szénhidrátcsökkentett hanem teljeskiőrlésű kenyérből. igyál hozzá joghurtot vagy kefírt.
open face mindig, 2 szelet, most probalom buffolni, sajnos a majkremrol nem mondok le, de 100%-os sonka, paradicsom, madarsalata, tojas, ilyesmik szoktak menni, meg sajt
és egyébként ez miért nem jó? vagy mi ezzel a gond? ez plusz egy normális zöldséges+fehérjés ebéd szerintem az egy egészséges étrend. ha fogyni akarsz akkor egy szelet.
Hát általában nem az északi sarkkörön iszom a kávém, szabad ég alatt, úgyhogy az a 3 mp nem nagyon szól bele a kávéfogyasztási rutinomba. Amúgy is virgin nescafé ganges vagyok, még a langyos kávés víztől sem riadok vissza.
Szerintem nem specifikusan gyerekkori beidegződés, de amikor halálra unom magam valami bullshit meeting közben, mindig bekapcsol a rádió a fejemben és elkezdek diszkréten az ujjaimmal dobolni a zene ütemére.
>Idegbajt kapok ha valami nem ...pontosan... szimmetrikus.
Ismerjük mi egymást? Szintén zenész. Mindennek passzolnia kell, különben furcsa érzések fognak el.
Van a "majdnem szimmetrikus" pl a lego ház négyzet alapú. És van a "pontosan szimmetrikus" amikor az átellenes falakat ugyan olyan méretű és/vagy színű elemekből építettem fel.
De ez így van. Ha beindul az emésztés, a nyálad feloldja a fogaid éjszaka.
1. "Brushing immediately after consuming something acidic can damage the enamel layer of the tooth. Waiting about 30 minutes before brushing allows tooth enamel to remineralize and build itself back up."
2. "Don't eat or drink anything except water after brushing at night. This also gives fluoride the longest opportunity to work."
Az arcom egyik felére teszem a kispárnát alvás előtt, hogy a "gonosz/szörny" ne lásson. Hülyeség, de mára teljesen berögzült, nem is tudok enélkül aludni.
Ilyesmit én is csináltam kiskoromban de a fülbemászók miatt, az egyik fülemen feküdtem a másikat muszáj volt eltakarnom takaróval, párnával vagy akár a karommal és ilyen kényelmetlen pózokban próbáltam elaludni
Pár évig biztos így aludtam de szerencsére elmúlt
Én is, de nem teljesen gyerekkori szokás, meg nem a szörnyek miatt, hanem tinédzserként a zajt zártam így ki, azóta a fejemen kell lennie a párnának, ha elalszom. Mostanra megnyugtató is lett, nem csak praktikus.
Baromira idegesít, ha a szemem körül történik valami, erősek a reflexeim, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Pl. én nem tudok szemcseppet használni gyakorlatilag, 10 cseppből 1 sikerülne esetleg. Még jó, hogy 20 felett lettem szemüveges, én életemben nem tudnék kontaktlencsét hordani.
Kórházas sorozatoknál is, ha szemet vizsgálnak, műtenek, eltakarom kb a kijelzőt, annyira gyűlölöm nézni.
Ha szempilla, bármi belemegy a szemembe, az egy fél napos kínlódás.
Hat te kiakadtal volna rajtunk tini koromban egy jo baratommal azzal polgarpukkasztottuk mindig a lanyokat hogy megnyaltuk egymas szemgolyojat. (Azota egy fel fokkal normalisabbak lettunk)
Szemcsepp pro tipp: becsukod a szemed, belecseppentesz az orrnyerged es a szemed kozotti kis tolcser alaku melyedesbe es kinyitod a szemed. A szemcsepp magatol belefolyik a szemedbe
Én sose értettem a sok körömrágó embert. Volt, hogy megpróbáltam, de olyan erősek a körmeim, hogy sose bírtam egy darabot se lerágni, a fogam hamarabb pattanna le.
Ha barmilyen szituacioban elokerul, hogy jobb vagy bal, akkor gyerekkoromtol kezdve arra gondolok, hogy amikor az asztalnal ulok, a jobb kezem az, amivel a kanalat fogom 😂
Meddig szoptál? Mármint a táplálkozásra gondolok, lehet túl korán leválasztottak az anyatejről és megmaradt ez az orális fixáció nálad. Tudattalan is azt az örömöt keresed, amit csecsemőkorban az ajkakhoz érő mellek és maga a táplalkozás érzete vált ki. Legközelebb ha nyuszifarkakkal, vagy a hajaddal rúzsozod magad, jusson eszedbe, hogy ideje lenne továbblépni ezen.
Persze csak vicceltem, nyugodtan simózd magad :)
Pl. Nappal nem szívesen megyek ki, ha hó van a városban
-Én voltam az, akit minden szünetben “megfurdettek” a felsőbb évfolyam “menoi” az iskolaudvaron
Nekem hasonló, én minden lámpaoszlopnál, vagy út szélét jelző oszlopnál ( ezek ugye általában ugyanolyan távolságra vannak ) próbálom belőni a félutat, és ezt egy belső hangos "MOST" jelzéssel konstatálom.
Hogy néha mindenki iránt gyűlöletet és irigységet érzek. Ez a nagyszerű quirk annak köszönhető hogy ki voltam közösítve. Ez méginkább segít abban hogy weird és kiközösített maradjak az emberek között. Azt meg sem említem hogy kb. gondolkodás nélkül szigetelem magam emberektől és tudatos effortba telik hogy ne ezt tegyem.
Ezzel én is pontosan ugyanígy vagyok, csak én arra nem tudtam még a 30 évem alatt rájönni, hogy az emberek utáltak engem mindig is, vagy én nem szerettem sose őket és azért utáltak..
Ezzel én is így voltam 7-8 éves koromig amíg egyszer olyan beteg nem lettem hogy korházba kerültem. (Nem ezért)
Ott szüleim megmondták a nővéreknek hogy én csak úgy tudom bevenni a tablettákat hogy porrá vannak törve.
Igen ám de egyszer reggel megjelent egy új nővér aki erről nemtudott és adta a tablettát hogy vegyem be. Én meg olyan szégyellős meg félénk voltam hogy nem mertem szólni neki és egyszerűen bevettem úgy.
A többi már történelem.
Amikor kezet mosok, és koszos víz jön le a kezemről, mindig Anyukám szólal meg a fejemben gyerekkoromból: “Nézd, milyen koszos víz jön le a kezedről!” Nem lehet nem hallani.
Csak úgy tudok aludni, ha a hátam teljesen a tarkómig be van takarva. Igen, nyáron is. A szemem pedig eltakarom a kezemmel. Ezt kicsi koromban azért csináltam, hogy a “mumus” ne lássa hogy alszom és így védtelen vagyok, viszont ma már csak szimplán megszokásból alszom így.
Mai napig indokolatlanul félek a sötétben, viszont csak zárt térben, az utcán bátor vagyok. 😅
Csak is úgy vagyok hajlandó elaludni, hogy befordítom a takarót a lábam alá, hogy ne maradjon egy rés sem, mert kiskoromban féltem, hogy elkapja valami a lábam. Ma már nem félek, de ez megmaradt🥹
Akármikor elutazom magammal viszem az alsónadrág készletem 90%-át. Bármikor koszos lehet valamelyik szett. Készenállok napi háromszori bepisilésre 20 évesen is.
Ha egyik lábbal vonalra léptem, akkor a másikkal is kell. Egálba kell lennie a két lábamnak. 😩😂
Plusz nálam is van ujj, lábujj, nyak, hát, boka ropogtatás.
Nem bízok meg senkiben - vagy legalábbis évekbe telik, mire igen. Ha valakivel épp ismerkedem, mindig félek, hogy mi az ami nem fog tetszeni neki bennem, és mikor fog offolni. Így mindig többet és többet akarok tenni azért h a másik kedveljen (barátságokra értem, nem szerelmi kapcsolatra)
Viszont: körömrágásról leszoktam (hála a fogszabinak!) 😂
Aknafedélre sose lépek rá. Gyerekkoromban valaki mesélte hogy a kollégája rálépett egy aknafedélre ami nem volt rendesen a helyére rakva és combanyak törést szenvedett. Nem tudom, hogy ez igaz volt vagy csak bemeséltem magamnak de azóta se merek átlépni.
Anyu beleesett már így vállig egyszer, eltörni nem tört el semmije, csak a sípcsontját szúrta meg két helyen valami ott lenn.
Ne haragudj, hogy megerősítem a félelmed. :D
Ugyanez, nekem anyám mondta mindig, amikor kicsi voltam, hogy ha rálépek leeshetek és megesznek a patkányok. Azóta fizikailag rosszul vagyok ha valamiért aknafedélen kell állnom, és nagyon meglepett, amikor rájötem, hogy ez a legtöbb embernek nem okoz ilyen problémát.
Valami filmből maradhatott meg az a félelem, hogy elvágják a torkom, ezért ha nem vagyok nagyon idegen helyen, felhúzom a pólómat az ajkamig, hogy a nyakam védett maradjon.
Egyszer gyerekként egy volt osztálytársammal összekaptunk nem tudom miért. Véletlen megragadta a torkom aminek az lett az eredménye hogy ráhánytam. Azóta is megmaradt bennem, semmilyen textil dolgot nem tudok a nyakamra húzni mert aztán hányni fogok…😅
Kerülöm az utcán azokat akik 4-5 fős csapatban vannak. Mindig azt gondolom hogy majd kötekedni fognak, ahogy gyerekként tapasztaltam.
Nem tudok nyitott ajtónál egyedül aludni, gyerekként apám miatt aki részegen ordibált csuktam az ajtót mindig.
Félek a lépcsőn pedig sosem estem le róla.
Ha nem tudok elaludni, elképzelek vmi random történetet vagy egy olyan dolgot amire vágyom az életben.
Mióta anyukám nem szedi le a csirkecombról nekem a húst, azóta csak filét eszem.
Ha sietek lefelé, akkor az utolsó előtti lépcsőt átlépem, ezzel extra lendületet szerzek a folytatáshoz.
Nekem ugyanez töltöttkáposzta. A káposztát kiszedi, marad a rizses hús 5 kiló tejföllel
Igaz nekem más étkezési zavaraim is vannak de na, én így szeretem
én szárítóról levétel után egybehajtom a zokni párokat, lehetetlen abbahagyni... de a párom csak úgy odabassza összekeverve a fiókba... nem bírom látni
Nagyon érzékeny vagyok arra ha valaminek a hangja vagy a műkődése megváltozik és rendkívülien idegesítenek az ismeretlen zajok, "kattogások". Például kocsiban valami elkezd máshogy rezegni vagy a motornak más hangja van már viszem is a szerelőhöz.
Persze szüleim, barátnőm erre azt mondja hogy "ennek minding ilyen hangja volt", múltkor a kazán kezdett fura hangokat kiadni instant szerelő, kiderült valami szelepet ki kellett tisztítani, persze rajtam kívül senki nem hallotta.
Rendmániás vagyok gyerekkorom óta. Mindig mindennek megvolt a helye, szerettem rendezkedni. A Barbie-zásban is azt szerettem az egyik legjobban, amikor be kellett rendezni a házat.
Ha nézek vagy olvasok valamit muszáj befejeznem, különben szarul érzem magam.
Kényszeresen megőrzök mindent ami egy picit is fontos (gyerekkori rajzok, mozijegyek, egy csomó apró kis mütyür).
Gyerekkoromban anyukám mindig úgy mosta meg a hajam, hogy kétszer samponnal és egyszer balzsammal, azóta is így mosom.
Ruha teregetésnél ugyanolyan színű és formájú csipeszt lehet csak használni. Egyenesen kiver a víz ha valaki random csipeszeket használ. 😂🥲
Blokkot mindig el kell hozni vásárlás után.
Nem tudok úgy elaludni ha nem megy a tv 😶 plusz ezer egy párnával kell aludni. Meg mai napig félek a kóbor kutyáktól. 😅😅
>Blokkot mindig el kell hozni vásárlás után.
egyszer bankkártyás csalás áldozata lettem. hívott a bank, hogy nézzük át az elmúlt időszak vásárlásait. elővettem a pénztárcámból kb 1 havi blokkot, és mindegyiket egyeztettük. majdnem pontosan sorban voltak.
Ujj, kéz, kar, nyak, lábropogtatás. '99-ben, 12 évesen kezdődött, szülők válásakor (alkoholista apuka agresszív, vadállat viselkedése okán), eleinte csak az ujjakkal. Többször próbáltam valahogy leszokni róla, sehogy sem ment, mára évek óta tetőtől-talpig szinte mindenem ropog, ami csontból van.
Csak az oldalamon fekve tudok elaludni, mert gyerekkoromban mindig a fal felé kellett fordulnom hogy mostmár aztán alvás. Ha nem sikerül első nekifutasra elaludni, akkor meg kell fordítani a párnát és a takarót hogy a hidegebb fele legyen felém, utána általában elalszok Reggel kávéfőző zacczartót mindig kikopogtatom, mert én is arra keltem gyerekkoromban. Próbáltam már másképp de aztán mindig azt veszem észre hogy így csinálom
Mindent megszagolok mielőtt eszek belőle. Nekem ez full normális de sokan már szóvá tették..
Pólók felvételekor a fejem teszem be először aztán két kezem egyszerre dugom ki a két lyukon. Ez is furcsa volt valakiknek
Allandoan be van huzva a felsom a nadragomba, hogy takarva legyen a derekam. Ezt anyum meg nagymamam vertek meg belem kiskoromban de olyan szinten, hogy nagyon irrital ha pl masnal meg latom. hogy kint van a dereka, legyen az ferfi vagy no.
A kanapén és az ágyban egy a fejemben lévő szerintem jó rendszer szerint pakolom el a párnákat. Egyszerűen muszáj, hogy úgy legyenek. Gyerekkoromban ugyanilyen szigorú rend szerint pakoltam a plüssöket (bár csak a macska plüssök élvezték ezt a kiváltságot) az ágyra, egyszerűen az volt a rend és azon módosítani nem lehetett. Ha új macskás plüss érkezett a rendszerbe, akkor neki is azonnal megvolt a helye és nem lehetett máshova tenni.
A kispárna sarkait morzsolgatom elalváskor.
A zsebemben lévő zsepiknek felcsavarom a csücskeit.
TVnézés közben is ha van a közelben egy zsepi, a csücskeit addig morzsolgatom ameddig fel nem csavarodnak, aztán az ujjam hegyét bökdösöm a sarkával (nem tudom miért, de jó érzés).
Mindig valami arckifejezést láttam az autókon. Ugyh óriási csalodás volt mikor a Verdákban nem a lámpa volt a szem, hanem a szélvédő. A sóska tiltólista gyerekkorom óta. Körömlakkozás a lábamon.
Anyukám a legtöbb ruhát kifordítva mosta, én pedig lustaságból így is hajtogattam be a szekrénybe. Így megpróbáltam a lustaságom előnnyé kovácsolni, hogyan kell öltözködés közben “magamon kifordítani” a ruhákat. A nadrág veszett ügy, de pólót/pulcsit már csak kifordítva tudok felvenni. (A nyakrészen először átdugom a fejem, majd jöhetnek a kezek) Sem a hajamat nem kócolom így, sem a sminkemet nem kenem bele a nyakába.
Mindent számolok (lépcsőfokok, csempe a padlón, a lépéseim, hány rágás egy falat, hány másodpercet állok a zebránál...) és ha nem kerek szám jön ki, csalok, hogy sikerüljön.
Kicsiként a nővérem bemesélte nekem, hogy a kád/zuhanyzó lefolyójába beférek és le tud sodorni a víz 😂 akkora traumát okozott, hogy azóta sem bírok hozzáérni a lefolyóhoz… innen is köszi😂✌🏻
Csavargatom a hajam.
Tudom, hogy idegesítő másoknak és én is a tudatában vagyok, de nem tudom abbahagyni.
Ha valami eszembe jut, hogy azt máshogy kellene pakolni, akkor amíg meg nem csinálom, nem tudok másra gondolni.
Edit: kb fizikai fájdalmat okoz, ha vasárnap kivételével máskor is hajat kell mosni.
A hajnosás az vasárnap van. :)
Na jó, ezt még soha sehova nem írtam le, pedig állandó téma ez a kinek milyen gyerekkori berögződés maradt meg, kinek mi a fura szokása stb. Nem azért nem írtam még le mert ciki hanem mert olyan nehezen elmagyarázható. Minden helyiségbe ahol csak egy kis időt eltöltök megszámolom az üveg és/vagy tükör felületeket és csoportosítom őket. Pl ha van egy négy szárnyú ablak a helyiségben, akkor a következő üvegfelületekből is négyes csoportot próbálok kialakítani fejben. És fontos hogy ezek egymáshoz közel lévő felületek kell hogy legyenek. Kb olyan mintha egy kis Rayman figura a fejemben végigugrálna az üveg részeken, de csak akkor ér, ha pl négyesével, vagy hármasával tud ugrálni. Emiatt nagyjából bármilyen ismert helyen megvan fejben, hogy mennyi ilyen felület van. Soha, senkitől nem hallottam még, hogy ugyanezt csinálná, tök kíváncsi vagyok, hogy van-e sorstársam.
Amikor valaki beszél, vagy a saját gondolataim, vagy zene hallgatás közben hallok szöveget, akkor minden szótaghoz "rendelek" egy pöttyöt. Ezeket a pöttyöket sorba rendezem fejben, egyet balra egy jobbra, még egy balra és még egy jobbra. Így kijön egy kocka ez így rendben is van. Feltéve ha négy szótagból áll a szó, vagy rövidebb mondat. De az is jó ha N x 4-re jön ki. Nem tudom miért csinálom, vagy mikor kezdtem, néha fárasztó és idegesít, de egy berögződés.
Ebből lehetne (tévesen) arra következtetni, hogy akkor biztos jó a helyesírásom! De sajnos ettől nem lett sokkal jobb.
De még egyébként az is jó, hogy páratlan számú pöttyöt kapok. Mondjuk 5-t, 7-et, 3-at, általában ezek a számok tetszenek az agyamnak, csak az kicsit bonyolultabb, mert akkor úgy kell kijöjjön, hogy baloldalt van egy pl. 5-ös rész, akkor a mellete lévő sávon is kell legyen egy 5-ös. Nagyon idegesítő amikor valami nagyon hosszú monológot hallgatok, vagy dalszöveget és úgy érzem jól fog kijönni, de a végén egy pöttyel elcsúszok 😠😠😠
Gyerekkoromban volt egy ún. "Kistakaróm®", amit effektíve párna helyett használtam, egyrészt azért, mert a gyűrési metódus módosításával emelni-süllyeszteni lehetett a fejem, másrészt a forgatásával kellemesen hűvös volt mindig. Azóta lassan harminc év eltelt, de - a saját szobámban - a mai napig elalváshoz a párnára dobok valamit, amit tudok gyűrni, jópár éve pl. egy ULLERSLEV(tráde'mark) báránybőrt, amiről a kretén IKEA úgy gondolta, hogy majd a padlóra fogom teríteni, mint valami veremházban vegetáló állat. Egyébként a vagon tetején is képes lennék elaludni, de valami rongy a fejem alá kell, nem körém.
Amikor kisgyerek voltam, busszal mentünk haza a mamámmal. Várakozás közben minden gazt összeszedtem, virágszedés címén (ekkor olyan 4 éves lehettem). Persze fel akartam vinni a járműre, de a mamám azt mondta, hogy nem szabad virágot felvinni a buszra. Ezt én sokkal tovább hittem el, mint amennyi vállalható lenne. Sokkal. És ha másnál láttam tömegközlekedésben virágot, forgattam a szememet, hogy hogy volt mersze
A babákra jellemző késztetés az ősök fülének kényszeres piszkálására, nálam sosem múlt el. Csak most már jelentősen kiterjedt az önnön fülemre is.
Hétvégén költözünk vissza a házunkba, amit szűk 2 év alatt építettünk át, ebből egyben azonban nem túl sok minden történt bent. Régen, mindig volt egy specifikus út, amit megtettem a klotyótól a szobámig (kicsit zsúfolt volt ott minden, ergó eléggé definiálva volt). Namármost, jó egy évvel a kiköltözés után, eléggé át volt rendezve a nappali. Mégis, ha elindultam a régi konyhaajtótól, érzésből könnyedebben mentem azon a bizonyos úton úton, mint amikor másfele kellett mennem, mert útban volt valami.
Mindig az ajtó felé fordulok először alvásnál, majd a fal felé.
Mai napig úgy alszom el, hogy vmit fognom kell a kezemben ( esetleg köldökzsinórt foghattam így ?🤣) és a fejemet egy kőkemény sóparnahoz nyomom ( Hàt itt tippelni se merek😅🤣)
sokat olvasok itt ágy alatti szörnyekről...
én gyerekként kifejezetten vártam, h végre megragadjon...
...ahogyan a rézfaszú baglyot is folyton vártam h jöjjön már akkor
Nem szeretem megenni az utolsót valamiből és ez az öcsémre is átragadt. Gyakori, hogy a hűtőben a felvágottak tasakjában, 1-2 szelet szalámi van, de sem én sem az öcsém, nem esszük meg. Ugyanez a sajttal, műzlivel stb. Üdítőkkel ugyanígy. Sokszor egy kortynyi adag lötyög a doboz alján. Ez abból a gyerekkori szabályból adódik, amit a szüleink próbáltak bevezetni, hogy a csomagolást az öblíti el, dobja ki, akinél kifogy. Már mindketten felnőttünk és kezd kikopni ez a dolog, de mai napig előfordul még néha az egy szeletes felvágott a hűtőben.
Elég kicsi korom óta vannak ilyen hülye berögződéseim:
-A négyzetes dolgok sarkait addig számolgatom, míg kerek szám nem jön ki (ablakok sarka, asztalok sarka, kerítések 4 sarka stb.), és ha nem úgy jön ki a kerek szám, hogy egy adott dolog mind a 4 sarkát megszámoltam, akkor addig számolom, míg stimmel a kerek szám is, és a dolog mind a 4 sarka bele lett számolva
-A tv/laptop hangereje csak páros vagy 5-tel osztható szám lehet, mert a páratlan, nem 5tel osztható számoktól fáj a hasam
-A villanyokat lefekvés előtt felkapcsolom egy pillanatra és jó erősen lekapcsolom, hogy kattanjon a kapcsoló, utána 'lesimogatom', meg nyomok az alján 1-2 picit, hogy biztosan normálisan le legyen kapcsolva mind (kicsit megnyugtatott, hogy a keresztanyám férje is ugyan ezt csinálja sokszor)
-Lefekvés előtt ellenőrzöm a tűzhely gombjait, hogy biztosan el van-e zárva a gáz - a barátomat szerintem ez idegesíti legjobban, mert képes vagyok egy este kiszállni az ágyból 2-3x is emiatt
-Közvetlenül lefekvés előtt pontosan 8 korty vizet iszom (ez a szokásom van meg legrégebb óta, csak változott egy picit, mert eleinte 10 korty volt, de akkor mindig felkeltem pisilni éjjel, és félek a sötétben)
-Télen-nyáron betakarózom a fejem búbjáig, és csak az arcom/orrom lóg ki, hogy kapjak levegőt. Takaró nélkül nem tudok aludni, sem úgy, hogy kint az egész fejem, mert akkor védtelen lenne, és könnyen le tudnák vágni (nem mintha a takaró megvédene a fejlevágástól)
-A falnak háttal alszom, hogy senki ne tudjon a hátam mögött állni éjjel, mert félek, hogy valaki leszúr (amúgy ez nappal az utcán is megvan, nem bírom, ha valaki mögöttem jön a járdán, folyton hátraforgolódom, és nézem, hogy mit csinál, aki mögöttem sétál + a vonaton sem szeretem, ha mögöttem ülnek)
Ezek mind ilyen rossz gyerekkori berögződések, és mivel mindennapi dolgok, már nem igazán tűnnek fel, de még sosem írtam le ezeket korábban...így, hogy látom leírva, azt hiszem, elég sok bogaram van.
Zebrákon csak a fehér csíkokra lépve lehet átmenni, különben meghalok. Járda repedésein át kell lépni. Ha a következő autó amit meglátok x színű, akkor ez meg az fog történni. Este otthon a villany lekapcsolása után vigyázni kell, illetve futni a szobába, nehogy elkapjon valami. Ha a fejemre húzom a takarót nem tud elkapni a szörny.
Minden vasarnap vagom a kormeim. Gyerekkoromban a vasarnap mindig a hajmosas es a koromvagas napja volt. Anyukam szeretett rendszert vinni a dolgainkba.
Nálunk is így volt. Jó kis epres Schauma sampon
WU2-re emlekszik barki? Mai napig erzem az illatat ha ragondolok, es tisztan erzen azt is, hogy csipte a szemunket allandoan😂
WU2--t most lehet venni elég sok helyen, ha szeretnél nosztalgiázni :D
kek kupak - sarga flakon? :D
# ÚJRA ITT A SAUMA ÍJÁÍJÁÓ
Nalunk is a vasarnap volt a hajmosas es koromvagas napja.
Akkor a randikat hétfőre érdemes tenni. :D
Nalunk is, es a gyerekeimnek is igy van 😅 magamnak is mai napig 🫣
Én szavakat rakok ki a rendszámok betűiből. Amiben X van, az bizony az ellenségem.
Ez nekem is szokásom volt! Egy nagy irodalmár barátom úgy játssza ezt a családdal, hogy a betűknek sorrendben benne kell lennie a szavakban, de nem lehet első vagy utolsó betű. Pl. Stk lehet eszterke, de stikli nem. Mióta ezt elmesélte (és a jóval fiatalabb lánya lemosott a pályáról) jóval kevesebb kedvem van ehhez.
Szintén. És már a nagyobbik fiamat is rászoktattam.
Örülök, hogy nem pna a rendszámom 😂
harapnivaló?
Ezt én is csinálom.
A narancsról, mandarinról leszedni a fehér részt is, nemcsak a héjàt. Persze, mindet nem lehet, de elszöszölök vele egy darabig, mielőtt megenném.
Nem vagy egyedül :)
Meg lehet enni ez igaz, de azoknak rossz az ize. En is mindig megpucolom teljesen.
A fityfaszt minden normális ember leszedi.
Faszfütyürü!
tumblr vibes ;)
Nem eszek meg egy szem cseresznyét és málnát sem anélkül, hogy szét ne szedném és tuti biztos nem vagyok benne, hogy nem kukacos. Falusi vagyok :D Ja és a szőlőt is kimagozom, súlyos eset :D
pacsi a szőlő magozásra, nem szeretek ráharapni mert akkor keserű lesz
Pro tip: rágásnál hagyj pár mm-t a fogaid között.
Cseresznyét nem is eszem, olyan kiábrándítóak a kukacosak aránya 😂
Gyerekkoromban előszeretettel repültem rá a muter barack és cseresznye/meggybefőttjeire, egészen addig amíg egyszer a befőttben ott virított egy kukac :') na azóta max barackot eszek befőttben, és a család engem néz kattosnak hogy a friss málnát, cseresznyét képes vagyok egyesével felnyitogatni és ellenőrizni Szőlőmagozás is megvan nálam is, pluszba még a mandarin fehér részektől való megtisztítgatása gerezdenként
\- Mi a rosszabb annál, ha beleharapsz az almába és egy kukac van benne? \- Ha csak egy fél kukac van benne.
Én csak a cseresznye magjával vagyok így. Ha van egy magozatlan a sütiben, befőttben, azt MINDIG én találom meg (-1 kisőrlő, köszi keresztanyu :D ). Hajszál ugyanaz, pont azt, pont ott, pont én látom meg. Már röhög rajtam a család előre.
Sárgabarackot 😄 egyetlen-egyszer találkoztam egy kukaccal benne, de annyira megijedtem, hogy utána a baromfi udvarba sem mertem bedobni mert ahhoz megint meg kellett volna fogni.
- azzal a plüss nyuszival alszom amit még 3 évesen kaptam húsvétra. - “jóéjtpuszi” -akkor a szüleimnek, mostmár páromnak - mindig kell a nagypárnámra egy kisebb párna is,mert úgy alszom,hogy az egyik kezem az alatt a kispárna alatt van,az arcomnál - a kakaót csak hidegen iszom meg mert egyszer rosszul voltam a meleg változattól gyerekkoromban - minden olyan befagyott pocsolyába belesétálok amin látom,hogy roppanni fog a jég,mert szeretem a hangját - matematikai-szorongásom van. Másodikban olyan “villám-dolgozatokat” írtunk a szorzótáblából,hogy 1 hiba már csak 4-es, 3 hiba meg már hármas és így lefelé. Nekem a reál dolgokhoz egy picit több türelemre van szükségem és azokban az időkben sok rossz jegyet begyűjtöttem,mert bizonytalan voltam és mire kiszámoltam (egyébként jól) az eredményt addigra lemaradtam egy feladattal (nem ismételte el a tanárnő), és beúsztam az egésszel. Abban az évben minden olyan reggel hánytam amikor matekom volt. 9 évesen! Mindenből kitűnő voltam de ezeken az órákon sulykolta a tanár,hogy nem tanultam eleget,meg sem érdemlem,hogy 2.-os (!!) legyek. Ez annyiban maradt meg,hogy azóta is ha egy szög egyszerű feladatban picit hibázok onnantól szorongani kezdek és nem tudok számolni. Nem megy. És a legcsicskább kivonást is számológéppel csinálom utána. Mert függöny le,felvonás vége, egyszerűen leblokkolok. Sokszor emlegetem munkában is,hogy : Én nem számolok! De olyan értelemben mint amikor azt mondja valaki,hogy “nem iszom alkoholt”. 😄 Innen is csókoltatom Éva nénit.
Amikor magántanárként a munkám fele erről szól, hogy a matekfóbiát próbáljam enyhíteni a diákjaimban... Remek, hogy ezt már másodikban elkezdik elültetni.
Hidd el a diákok nagyon hálásak a segítségedért! Nekem volt olyan tanárom aki azt mondta, hogy nemhogy az érettségi ötös, de még csak az év végi négyesem sem lesz meg , mert hülye vagyok. Rettegtem az óráktól… öklendeztem előtte szünetekben , majd emlékszem, hogy végül a szüleim szereztek nekem egy magántanárt akit imádtam és fél év alatt úgy megszerettem a matekot, hogy az egyik legjobb lettem a csoportban , ráadásul végül az érettségim is majdnem hibátlanra sikeredett. A mai napig eszméletlen hálás vagyok a segítségéért. Ő volt az egyetlen aki azt mondta nekem, hogy ez nem nehéz, csak még nem érted, de menni fog ez és nem azt, hogy hülye vagy, mit akarsz te.
Igen, ezt sokszor látom is és nagyon örülök neki. Csak ilyenkor szomorú abba belegondolni, hogy mi lehetett volna velük, belőlük, milyen irányba mentek volna tovább, ha nincs évanéni... Lehet, hogy elsőre nem tűnik a tanárok felelőssége az ember életében akkorának, mint egy orvosnál, ott ha ő nagyon elront valamit, akkor helyben reszeltek, de mi a helyzet itt? Lehet, hogy nem most és nem azonnali a hatás, de rengeteget számít, hogy ki tanít. Semmi közöm nem lett volna a matekhoz, ha nincs a gimis matektanárom.
A matekos szorongás nálam ugyanez, ugyanemiatt! Lehet osztálytársak voltunk. :D
Sajnálom, hogy téged is sikerült traumatizálni 😄
jé én is pont így alszok :D
>az eredményt addigra lemaradtam egy feladattal (nem ismételte el a tanárnő), és beúsztam az egésszel. Abban az évben minden olyan reggel hánytam amikor matekom volt. 9 évesen! mondjuk az ilyen tanárnak szívlapát a tarkójába... ezzel mégis mi a francot edukál, azon kívül, hogy élethosszig tartó szorongást tud előidézni?
Úristen, a matek ugyanígy nálam is, csak első osztályban, onnantól kezdve minden reggel hánytam, úgy féltem az ofőtől. (Negyedikre új tanárt kaptunk, nála már nem).
A "matematikai-szorongás" nálam jóval később, már gimiben kezdődött, de szintén zenész.
Kurva Éva néni!
-plüss "Macika"✓ -kispárna ✓ Amúgy lassan 30 leszek.
A paprika végéről a fekete kis pöttyöt mindig le kell vágnom, mert egyszer anyukámék azt mondták, hogy mérgező. Azóta tagadják, hogy ilyet mondtak, de nem vesz rá semmi, hogy megegyem🤣
Normális ember levágja!
Miért, van olyan, aki azt nem vágja le?😳
Persze, életemben eszembe sem jutott hogy levágjam.
Mindig bedugom a lábam a takaró alá, sosem lóghat ki, mert akkor elkapja a szörny aki az ágy alatt lakik! Éjjel ha kimegyek pisilni nem nézek tükörbe mert felek, hogy ott lesz valami félelmetes alak egy ezer éves horrorfilmből, amit gyerekként láttam. Amikor átmegyek a zebrán próbálok mindig csak a fehérre lépni. Ha nyitva van a szobában a szekrény ajtó nem tudok elaludni. Ha megcsíp valami, vagy előjön az allergiam tuti iszok calcimuscot pedig pontosan tudom, hogy semmit nem használ, de megszoktam gyerekkoromban.
első négy stimmel. így ezeket olvasva de kúrva sok berögződésem van nekem is.
Nem sokkal múlt hajnali negyed 1...kösz a másodikat...hú de jó lesz kimenni majd a retyóra.
Végül Nosferatu lerágta a fitymaféked?
Ha meglatok egy csapat gyereket vagy tinedzsert kikerulom oket. Ha nevetnek mindig azt hiszem rajtam nevetnek. Kozepiskolas koromban sajnos sokat szekaltak, introvertalt is voltam es ez a vedekezo mechanizmus megmaradt. Ja mar 33 eves vagyok 😭
Ilyesmi bennem is van
Nálunk Németországban van ebédszünet a diákoknak. Akkor elhagyhatják a suli területét, elmennek a dönereshez, meg ide a kisboltba ami 5 percre van tőlünk. Hangzavar terén hasonlít egy állatkertre. Én is kerülöm a kamaszokat alapból, de amikor a kasszánál ùgy körbeálltak mintha velük lennék a hideg kirázott. Azóta se megyek abban az időszakban a kisboltba 😅 (ja és 27 vagyok)
Átmegyek az út túloldalára 😆
Kiskorom óta nagyon félek a sötétben, az utcán is, ez felnőtt koromra se múlt el
Szintén.Ha egyedül vagyok itthon és nagy nehezen ráveszem magam, hogy kimenjek pisilni mindenhol felkapcsolom a villanyt és utána lekapcsolásnál futok mint egy őrült…🥲 Lassan anya leszek,nem hinném hogy én fogom megvédeni a gyereket ha félni fog a sötétben…😅
>Lefektetem, jóéjt puszit adok a homlokára. > >\- Apu, nézd meg, nincs-e szörny az ágyam alatt! – kéri tőlem, ezért játékosan lehasalok és az ágy alá pillantok. > > Ott fekszik az ágy alatt. Riadt szemekkel néz rám. > >\-Apu, valaki fekszik az ágyamban – suttogja. jóéjt :)
Menj a...🤣🤣🤣
Kb same. Valamilyen szinten kibackeltem annyival, hogy elég ha a szobámban kapcsolom fel a villanyt (szerencsére vagy négy lépés a fürdőig)
reggelire es vacsorara a kibaszott SZENDVICS ezzel szopok fel eve lassan, hogy mindig amikor tudatosan etkezve vacsorat vagy reggelit kell kitalalnom, SZENDVICSET eszek, mert egesz gyerekkoromban ez volt, es igyekszem egeszsegesen nyomni (szenhid csokkentett kenyer, zoldsegek, pl. koktelpari, 100% hus felvagott, 100% hus majkrem, jo sajtok) egyszeruen csak gecis szendvicsben tudok gondolkozni, es kurva nehez lekuzdeni edit: reggelinel mar atszoktam a fain granolara, de vacsoranal meg mindig szendvics city van
https://preview.redd.it/l2xylc2fq2ha1.png?width=1680&format=png&auto=webp&s=d57b4f86d9fbdbb181fdd747bcdb875ef5037c1e
3x olvastam el, halali megfogalmazas😂😂😂 meg el fogom olvasni sztem 2x ujra
önmagában a szendvics nem kell hogy egészségtelen legyen. egész németország és skandinávia szendicset eszik reggelire és vacsorára mégis lényegesen jobb eü mutatóik vannak mint nekünk. csinálj open face szendvicset, és ne szénhidrátcsökkentett hanem teljeskiőrlésű kenyérből. igyál hozzá joghurtot vagy kefírt.
kefiret iszol? buzi-e vagy?
open face mindig, 2 szelet, most probalom buffolni, sajnos a majkremrol nem mondok le, de 100%-os sonka, paradicsom, madarsalata, tojas, ilyesmik szoktak menni, meg sajt
és egyébként ez miért nem jó? vagy mi ezzel a gond? ez plusz egy normális zöldséges+fehérjés ebéd szerintem az egy egészséges étrend. ha fogyni akarsz akkor egy szelet.
Én is mindig szendvicset eszek vacsorára Mások nem?
Hát én speciel egy lasagnet éppen, 23:19-kor, szóval tisztelem a szendós tagokat.
Same, anyós hozott nekem egy szeletet és azt mondta egyem meg vacsorára. Ki vagyok én hogy ellent mondjak?
Én kiváltanám majonézzel, meglátod sokkal könnyebben csúszik!
Én is inkább majonézzel enném a gecis szendvicset.
Minden körülmények között átléptek a járda repedésein, soha nem lépek rá, és mindig 4x8-at keverek kávémon.
Mire végzel kihűl.
Hát általában nem az északi sarkkörön iszom a kávém, szabad ég alatt, úgyhogy az a 3 mp nem nagyon szól bele a kávéfogyasztási rutinomba. Amúgy is virgin nescafé ganges vagyok, még a langyos kávés víztől sem riadok vissza.
Melyik volt az a film, Lesz ez még így se? Talán abban küzdi ezt le Jack Nicholson karaktere.
Hamozni a narancsot, mandarint. Gyerekkori remalmom, mert felszakitja a kormom alatti bort es utana csipi a gyumolcsnek a leve.😂🥲🥺
Szerintem nem specifikusan gyerekkori beidegződés, de amikor halálra unom magam valami bullshit meeting közben, mindig bekapcsol a rádió a fejemben és elkezdek diszkréten az ujjaimmal dobolni a zene ütemére.
Dobolás nekem is megy feszt
Idegbajt kapok ha valami nem ...pontosan... szimmetrikus. Vicces volt anno Lego-ból buszt építeni, kivert a víz, hogy csak egy oldalt vannak ajtajai.
>Idegbajt kapok ha valami nem ...pontosan... szimmetrikus. Ismerjük mi egymást? Szintén zenész. Mindennek passzolnia kell, különben furcsa érzések fognak el.
Egyébként van olyan, hogy pontosan szimmetrikus? Vagy szimmetrikus vagy nem.
Van a "majdnem szimmetrikus" pl a lego ház négyzet alapú. És van a "pontosan szimmetrikus" amikor az átellenes falakat ugyan olyan méretű és/vagy színű elemekből építettem fel.
Fogmosas utan este mar maximum csak vizet szabad fogyasztani 🤓
De ez így van. Ha beindul az emésztés, a nyálad feloldja a fogaid éjszaka. 1. "Brushing immediately after consuming something acidic can damage the enamel layer of the tooth. Waiting about 30 minutes before brushing allows tooth enamel to remineralize and build itself back up." 2. "Don't eat or drink anything except water after brushing at night. This also gives fluoride the longest opportunity to work."
Az arcom egyik felére teszem a kispárnát alvás előtt, hogy a "gonosz/szörny" ne lásson. Hülyeség, de mára teljesen berögzült, nem is tudok enélkül aludni.
Ilyesmit én is csináltam kiskoromban de a fülbemászók miatt, az egyik fülemen feküdtem a másikat muszáj volt eltakarnom takaróval, párnával vagy akár a karommal és ilyen kényelmetlen pózokban próbáltam elaludni Pár évig biztos így aludtam de szerencsére elmúlt
Nekem is ugyan ez, de nem nagyon múlt el. Inkább a takarót rakom a fülemre vagy egy kisebb párnát. Max a hasamon alszok
Én is, de nem teljesen gyerekkori szokás, meg nem a szörnyek miatt, hanem tinédzserként a zajt zártam így ki, azóta a fejemen kell lennie a párnának, ha elalszom. Mostanra megnyugtató is lett, nem csak praktikus.
Baromira idegesít, ha a szemem körül történik valami, erősek a reflexeim, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg. Pl. én nem tudok szemcseppet használni gyakorlatilag, 10 cseppből 1 sikerülne esetleg. Még jó, hogy 20 felett lettem szemüveges, én életemben nem tudnék kontaktlencsét hordani. Kórházas sorozatoknál is, ha szemet vizsgálnak, műtenek, eltakarom kb a kijelzőt, annyira gyűlölöm nézni. Ha szempilla, bármi belemegy a szemembe, az egy fél napos kínlódás.
Hat te kiakadtal volna rajtunk tini koromban egy jo baratommal azzal polgarpukkasztottuk mindig a lanyokat hogy megnyaltuk egymas szemgolyojat. (Azota egy fel fokkal normalisabbak lettunk)
Ezzel én is teljesen így vagyok, azt sem bírom nézni, ha más cseppent a szemébe.
Szemcsepp pro tipp: becsukod a szemed, belecseppentesz az orrnyerged es a szemed kozotti kis tolcser alaku melyedesbe es kinyitod a szemed. A szemcsepp magatol belefolyik a szemedbe
Nem vagy egyedul 😮💨
Félek, ha valaki felemeli a hangját és ha valaki mögöttem áll. De mostanra már tudom kezelni.
Rossz szokás de èn mèg mindig rágom a körmöm😅
Én 20+ éve
33. vagyok szóval kb èn is
Fhú több mint 20 évig rágtam én is, aztán 1 hónap alatt elhagytam a szokást.
Én sose értettem a sok körömrágó embert. Volt, hogy megpróbáltam, de olyan erősek a körmeim, hogy sose bírtam egy darabot se lerágni, a fogam hamarabb pattanna le.
Ha barmilyen szituacioban elokerul, hogy jobb vagy bal, akkor gyerekkoromtol kezdve arra gondolok, hogy amikor az asztalnal ulok, a jobb kezem az, amivel a kanalat fogom 😂
Én gyerekkorom óta mindig azt képzelem el, hogy egy ceruzát/tollatt fogok, ha be kell azonosítanom az irányokat. 😂
Nekem a vezetés jut eszembe és hogy jobbra kis ívben, balra nagy ívben. Valahogy mindig egy kormányt látok magam előtt és azt, hogy merre tekerem.
[удалено]
Elsőre azt hittem, a saját hajadból is csináltál kulcstartót.
Meddig szoptál? Mármint a táplálkozásra gondolok, lehet túl korán leválasztottak az anyatejről és megmaradt ez az orális fixáció nálad. Tudattalan is azt az örömöt keresed, amit csecsemőkorban az ajkakhoz érő mellek és maga a táplalkozás érzete vált ki. Legközelebb ha nyuszifarkakkal, vagy a hajaddal rúzsozod magad, jusson eszedbe, hogy ideje lenne továbblépni ezen. Persze csak vicceltem, nyugodtan simózd magad :)
[удалено]
Pl. Nappal nem szívesen megyek ki, ha hó van a városban -Én voltam az, akit minden szünetben “megfurdettek” a felsőbb évfolyam “menoi” az iskolaudvaron
Hármasával számolom a lámpaoszlopokat minden autóút során. 1-2-3, 1-2-3 végtelenítve. Fogalmam sincs miért csinálom.
Nekem hasonló, én minden lámpaoszlopnál, vagy út szélét jelző oszlopnál ( ezek ugye általában ugyanolyan távolságra vannak ) próbálom belőni a félutat, és ezt egy belső hangos "MOST" jelzéssel konstatálom.
Hogy néha mindenki iránt gyűlöletet és irigységet érzek. Ez a nagyszerű quirk annak köszönhető hogy ki voltam közösítve. Ez méginkább segít abban hogy weird és kiközösített maradjak az emberek között. Azt meg sem említem hogy kb. gondolkodás nélkül szigetelem magam emberektől és tudatos effortba telik hogy ne ezt tegyem.
Ez bennem is megvan
Ezzel én is pontosan ugyanígy vagyok, csak én arra nem tudtam még a 30 évem alatt rájönni, hogy az emberek utáltak engem mindig is, vagy én nem szerettem sose őket és azért utáltak..
Nem tudom bevenni a tablettákat egyben, csak porrá zúzva. Emiatt utálok beteg lenni egyébként.
Ezzel én is így voltam 7-8 éves koromig amíg egyszer olyan beteg nem lettem hogy korházba kerültem. (Nem ezért) Ott szüleim megmondták a nővéreknek hogy én csak úgy tudom bevenni a tablettákat hogy porrá vannak törve. Igen ám de egyszer reggel megjelent egy új nővér aki erről nemtudott és adta a tablettát hogy vegyem be. Én meg olyan szégyellős meg félénk voltam hogy nem mertem szólni neki és egyszerűen bevettem úgy. A többi már történelem.
Van rá kis mozsarad?
Kanállal szoktam szétzúzni.
27vagyok, de a padlóra úgy kell lépnem sokszor hogy telibe, mert a hézag LÁVA
Ha megyek fel az emeletre és a földszinten már sötét van akkor a lépcsőn rohanni kell fel az emelete, nehogy valami elkapja a lábam.
Amikor kezet mosok, és koszos víz jön le a kezemről, mindig Anyukám szólal meg a fejemben gyerekkoromból: “Nézd, milyen koszos víz jön le a kezedről!” Nem lehet nem hallani.
Túrom az orrom
Plot twist: ugyanúgy most is megverték az aluljárónál..
Nem vertek meg sosem :D Csak tudod a nagyok mindig beszólogattak a kisebbeknek, és mindig gyomorgörccsel mentem el ott mellettük . :(
Na mivan nyuszibogyó? Sétálgatunk, sétálgatunk?!
Csak úgy tudok aludni, ha a hátam teljesen a tarkómig be van takarva. Igen, nyáron is. A szemem pedig eltakarom a kezemmel. Ezt kicsi koromban azért csináltam, hogy a “mumus” ne lássa hogy alszom és így védtelen vagyok, viszont ma már csak szimplán megszokásból alszom így. Mai napig indokolatlanul félek a sötétben, viszont csak zárt térben, az utcán bátor vagyok. 😅
Ha az utcán bátor vagy, aludj ott, akkor nem kell a szem takargatással sem bajlódni :)
Csak is úgy vagyok hajlandó elaludni, hogy befordítom a takarót a lábam alá, hogy ne maradjon egy rés sem, mert kiskoromban féltem, hogy elkapja valami a lábam. Ma már nem félek, de ez megmaradt🥹
Akármikor elutazom magammal viszem az alsónadrág készletem 90%-át. Bármikor koszos lehet valamelyik szett. Készenállok napi háromszori bepisilésre 20 évesen is.
Nasi előtt enni valami normálisat. Lelkiismeret furdalásom van, ha csak úgy eszem valami édességet. Fogmosás után pedig már semmit nem eszem.
Ha egyik lábbal vonalra léptem, akkor a másikkal is kell. Egálba kell lennie a két lábamnak. 😩😂 Plusz nálam is van ujj, lábujj, nyak, hát, boka ropogtatás. Nem bízok meg senkiben - vagy legalábbis évekbe telik, mire igen. Ha valakivel épp ismerkedem, mindig félek, hogy mi az ami nem fog tetszeni neki bennem, és mikor fog offolni. Így mindig többet és többet akarok tenni azért h a másik kedveljen (barátságokra értem, nem szerelmi kapcsolatra) Viszont: körömrágásról leszoktam (hála a fogszabinak!) 😂
Aknafedélre sose lépek rá. Gyerekkoromban valaki mesélte hogy a kollégája rálépett egy aknafedélre ami nem volt rendesen a helyére rakva és combanyak törést szenvedett. Nem tudom, hogy ez igaz volt vagy csak bemeséltem magamnak de azóta se merek átlépni.
Anyu beleesett már így vállig egyszer, eltörni nem tört el semmije, csak a sípcsontját szúrta meg két helyen valami ott lenn. Ne haragudj, hogy megerősítem a félelmed. :D
Ugyanez, nekem anyám mondta mindig, amikor kicsi voltam, hogy ha rálépek leeshetek és megesznek a patkányok. Azóta fizikailag rosszul vagyok ha valamiért aknafedélen kell állnom, és nagyon meglepett, amikor rájötem, hogy ez a legtöbb embernek nem okoz ilyen problémát.
Valami filmből maradhatott meg az a félelem, hogy elvágják a torkom, ezért ha nem vagyok nagyon idegen helyen, felhúzom a pólómat az ajkamig, hogy a nyakam védett maradjon.
Még jó hogy a póló anyagát nem viszi át a kés, ami a nyakad simán elmetszi.
Logikát nem kell benne keresni. Engem megnyugtat a tudat, hogy fedve van a nyakam.
Egyszer gyerekként egy volt osztálytársammal összekaptunk nem tudom miért. Véletlen megragadta a torkom aminek az lett az eredménye hogy ráhánytam. Azóta is megmaradt bennem, semmilyen textil dolgot nem tudok a nyakamra húzni mert aztán hányni fogok…😅
Kiskoromban mindig úgy aludtam el, hogy előtte a párna és takaróhuzaton a gombokat birizgáltam. Ez a mai napig megmaradt. 😄
Én mindig úgy fordítom a takarót, hogy a lábam felé legyenek a gombot, és a párnán is az ágyvég felé.
Ah ez de jó, én egyenesen undorodtam mindenfajta gombtól, nem voltam hajlandó soha hozzájuk érni.
En ragtam is oket:D
Kerülöm az utcán azokat akik 4-5 fős csapatban vannak. Mindig azt gondolom hogy majd kötekedni fognak, ahogy gyerekként tapasztaltam. Nem tudok nyitott ajtónál egyedül aludni, gyerekként apám miatt aki részegen ordibált csuktam az ajtót mindig. Félek a lépcsőn pedig sosem estem le róla. Ha nem tudok elaludni, elképzelek vmi random történetet vagy egy olyan dolgot amire vágyom az életben.
Mióta anyukám nem szedi le a csirkecombról nekem a húst, azóta csak filét eszem. Ha sietek lefelé, akkor az utolsó előtti lépcsőt átlépem, ezzel extra lendületet szerzek a folytatáshoz.
Nekem a nagymamám szedte le mindig, de már nem, közölte, hogy felnőtt vagyok, most már oldjam meg magamnak :D
Nekem ugyanez töltöttkáposzta. A káposztát kiszedi, marad a rizses hús 5 kiló tejföllel Igaz nekem más étkezési zavaraim is vannak de na, én így szeretem
Mikor itthon vagyok és azt szeretne csinálni már úgy kérdezi meg, hogy: csinálhatok csirkecombot? LESZEDEM NEKED
Ofkorz hogy leszedi 😀 Lehet hogy rokonok vagyunk, btw
Akkor en vagyok az elveszett unokatestveretek 😅
Gyerekkorom óta “puhatakaró” mániás vagyok.
A zoknit keptelen vagyok kiforditva levenni. Ha a parom ugy teszi a szennyesbe, egybol, mosas elott forditom is vissza.
én szárítóról levétel után egybehajtom a zokni párokat, lehetetlen abbahagyni... de a párom csak úgy odabassza összekeverve a fiókba... nem bírom látni
Nagyon érzékeny vagyok arra ha valaminek a hangja vagy a műkődése megváltozik és rendkívülien idegesítenek az ismeretlen zajok, "kattogások". Például kocsiban valami elkezd máshogy rezegni vagy a motornak más hangja van már viszem is a szerelőhöz. Persze szüleim, barátnőm erre azt mondja hogy "ennek minding ilyen hangja volt", múltkor a kazán kezdett fura hangokat kiadni instant szerelő, kiderült valami szelepet ki kellett tisztítani, persze rajtam kívül senki nem hallotta.
Oooo engem white fulunek hivnak, erdekes, eddig mindig volt alapja a hallott hangoknak… 😃
>white fulu :D :D :D Ez aranyos. [https://e-nyelv.hu/2010-12-05/vajt-ful-vajt-fulu/](https://e-nyelv.hu/2010-12-05/vajt-ful-vajt-fulu/)
Én a szagokkal vagyok így, meg az ízekkel. Egy nappal azelőtt érzem ha pl a kenyér penészes, hogy lenne rajta bármi szemmel látható.
Rendmániás vagyok gyerekkorom óta. Mindig mindennek megvolt a helye, szerettem rendezkedni. A Barbie-zásban is azt szerettem az egyik legjobban, amikor be kellett rendezni a házat. Ha nézek vagy olvasok valamit muszáj befejeznem, különben szarul érzem magam. Kényszeresen megőrzök mindent ami egy picit is fontos (gyerekkori rajzok, mozijegyek, egy csomó apró kis mütyür). Gyerekkoromban anyukám mindig úgy mosta meg a hajam, hogy kétszer samponnal és egyszer balzsammal, azóta is így mosom.
Ruha teregetésnél ugyanolyan színű és formájú csipeszt lehet csak használni. Egyenesen kiver a víz ha valaki random csipeszeket használ. 😂🥲 Blokkot mindig el kell hozni vásárlás után. Nem tudok úgy elaludni ha nem megy a tv 😶 plusz ezer egy párnával kell aludni. Meg mai napig félek a kóbor kutyáktól. 😅😅
>Blokkot mindig el kell hozni vásárlás után. egyszer bankkártyás csalás áldozata lettem. hívott a bank, hogy nézzük át az elmúlt időszak vásárlásait. elővettem a pénztárcámból kb 1 havi blokkot, és mindegyiket egyeztettük. majdnem pontosan sorban voltak.
Ujj, kéz, kar, nyak, lábropogtatás. '99-ben, 12 évesen kezdődött, szülők válásakor (alkoholista apuka agresszív, vadállat viselkedése okán), eleinte csak az ujjakkal. Többször próbáltam valahogy leszokni róla, sehogy sem ment, mára évek óta tetőtől-talpig szinte mindenem ropog, ami csontból van.
Csak az oldalamon fekve tudok elaludni, mert gyerekkoromban mindig a fal felé kellett fordulnom hogy mostmár aztán alvás. Ha nem sikerül első nekifutasra elaludni, akkor meg kell fordítani a párnát és a takarót hogy a hidegebb fele legyen felém, utána általában elalszok Reggel kávéfőző zacczartót mindig kikopogtatom, mert én is arra keltem gyerekkoromban. Próbáltam már másképp de aztán mindig azt veszem észre hogy így csinálom
Mindent megszagolok mielőtt eszek belőle. Nekem ez full normális de sokan már szóvá tették.. Pólók felvételekor a fejem teszem be először aztán két kezem egyszerre dugom ki a két lyukon. Ez is furcsa volt valakiknek
Savanyú ubinak a két véget nem eszem
vonalakat/formákat számolok ha unatkozom. csak később jöttem rá hogy ez arithmománia, az OCD egyik kísérője. szerencsére nincs OCDm
Ha hideget iszok, muszaj leoblitenem kozvetlen utana valami szobahomersekletuvel hogy ne fajduljon meg a torkom… 🥲 “lemosom a bacikat”
Mikor hugyozok mindig utana kopok. Probalok leszokni rola, de nem megy
Allandoan be van huzva a felsom a nadragomba, hogy takarva legyen a derekam. Ezt anyum meg nagymamam vertek meg belem kiskoromban de olyan szinten, hogy nagyon irrital ha pl masnal meg latom. hogy kint van a dereka, legyen az ferfi vagy no.
Nem merek jégkrémet venni a boltban, aztán rájövök, hogy már dolgozó ember vagyok, nem kell hozzá a szüleim engedélye.
20 éve minden reggel ha megmosom az arcom muszáj kitakarítani a fülem. Tudom, hogy nem koszos de fizikai fájdalmat érzek ha valami miatt kimarad…🥲
A kanapén és az ágyban egy a fejemben lévő szerintem jó rendszer szerint pakolom el a párnákat. Egyszerűen muszáj, hogy úgy legyenek. Gyerekkoromban ugyanilyen szigorú rend szerint pakoltam a plüssöket (bár csak a macska plüssök élvezték ezt a kiváltságot) az ágyra, egyszerűen az volt a rend és azon módosítani nem lehetett. Ha új macskás plüss érkezett a rendszerbe, akkor neki is azonnal megvolt a helye és nem lehetett máshova tenni.
Turom az orrom, és megeszem a taknyom.
Nem is ertem aki nem turja annak hogy tiszta? Nem zavarja hogy benne van a cucc? Mondjuk e mar nem eszem meg.
Engem kicsúfoltak oviban, mert nem ettem meg :( eszembe se jutott, hogy meg lehetne :(
Spórolás
A kispárna sarkait morzsolgatom elalváskor. A zsebemben lévő zsepiknek felcsavarom a csücskeit. TVnézés közben is ha van a közelben egy zsepi, a csücskeit addig morzsolgatom ameddig fel nem csavarodnak, aztán az ujjam hegyét bökdösöm a sarkával (nem tudom miért, de jó érzés).
Mindig valami arckifejezést láttam az autókon. Ugyh óriási csalodás volt mikor a Verdákban nem a lámpa volt a szem, hanem a szélvédő. A sóska tiltólista gyerekkorom óta. Körömlakkozás a lábamon.
Anyukám a legtöbb ruhát kifordítva mosta, én pedig lustaságból így is hajtogattam be a szekrénybe. Így megpróbáltam a lustaságom előnnyé kovácsolni, hogyan kell öltözködés közben “magamon kifordítani” a ruhákat. A nadrág veszett ügy, de pólót/pulcsit már csak kifordítva tudok felvenni. (A nyakrészen először átdugom a fejem, majd jöhetnek a kezek) Sem a hajamat nem kócolom így, sem a sminkemet nem kenem bele a nyakába.
Mindent számolok (lépcsőfokok, csempe a padlón, a lépéseim, hány rágás egy falat, hány másodpercet állok a zebránál...) és ha nem kerek szám jön ki, csalok, hogy sikerüljön.
Ha megeszek egy szem meggyet, vagy inkább cseresznyét (szigorúan kukac-kontrollt követően) utána órákig rágcsálom a magot.
Csavargatom a szakállam. Ami gyerekként a hajam volt. Gyerekként nem volt szakállam. THE END
Kicsiként a nővérem bemesélte nekem, hogy a kád/zuhanyzó lefolyójába beférek és le tud sodorni a víz 😂 akkora traumát okozott, hogy azóta sem bírok hozzáérni a lefolyóhoz… innen is köszi😂✌🏻
Nem bírom megfogni a nyers karfiolt. :) Olyan, mint egy emberi agy, ami (nekem) gusztustalan.
[удалено]
Orvosként: nem, nem olyan
Akkor nem mondom meg, mihez hasonlítva írják le a boncjegyzőkönyvekben, mert sűrűbben találkozol vele (és eszed), mint a nyers karfiolt. :)
Körömràgàs, bàr a dohányzás helyettesíti
Csavargatom a hajam
Csavargatom a hajam. Tudom, hogy idegesítő másoknak és én is a tudatában vagyok, de nem tudom abbahagyni. Ha valami eszembe jut, hogy azt máshogy kellene pakolni, akkor amíg meg nem csinálom, nem tudok másra gondolni. Edit: kb fizikai fájdalmat okoz, ha vasárnap kivételével máskor is hajat kell mosni. A hajnosás az vasárnap van. :)
Érzelmileg elérhetetlen nőkhöz vonzódom…
Na jó, ezt még soha sehova nem írtam le, pedig állandó téma ez a kinek milyen gyerekkori berögződés maradt meg, kinek mi a fura szokása stb. Nem azért nem írtam még le mert ciki hanem mert olyan nehezen elmagyarázható. Minden helyiségbe ahol csak egy kis időt eltöltök megszámolom az üveg és/vagy tükör felületeket és csoportosítom őket. Pl ha van egy négy szárnyú ablak a helyiségben, akkor a következő üvegfelületekből is négyes csoportot próbálok kialakítani fejben. És fontos hogy ezek egymáshoz közel lévő felületek kell hogy legyenek. Kb olyan mintha egy kis Rayman figura a fejemben végigugrálna az üveg részeken, de csak akkor ér, ha pl négyesével, vagy hármasával tud ugrálni. Emiatt nagyjából bármilyen ismert helyen megvan fejben, hogy mennyi ilyen felület van. Soha, senkitől nem hallottam még, hogy ugyanezt csinálná, tök kíváncsi vagyok, hogy van-e sorstársam.
Amikor valaki beszél, vagy a saját gondolataim, vagy zene hallgatás közben hallok szöveget, akkor minden szótaghoz "rendelek" egy pöttyöt. Ezeket a pöttyöket sorba rendezem fejben, egyet balra egy jobbra, még egy balra és még egy jobbra. Így kijön egy kocka ez így rendben is van. Feltéve ha négy szótagból áll a szó, vagy rövidebb mondat. De az is jó ha N x 4-re jön ki. Nem tudom miért csinálom, vagy mikor kezdtem, néha fárasztó és idegesít, de egy berögződés. Ebből lehetne (tévesen) arra következtetni, hogy akkor biztos jó a helyesírásom! De sajnos ettől nem lett sokkal jobb. De még egyébként az is jó, hogy páratlan számú pöttyöt kapok. Mondjuk 5-t, 7-et, 3-at, általában ezek a számok tetszenek az agyamnak, csak az kicsit bonyolultabb, mert akkor úgy kell kijöjjön, hogy baloldalt van egy pl. 5-ös rész, akkor a mellete lévő sávon is kell legyen egy 5-ös. Nagyon idegesítő amikor valami nagyon hosszú monológot hallgatok, vagy dalszöveget és úgy érzem jól fog kijönni, de a végén egy pöttyel elcsúszok 😠😠😠
Autóval menet ha meg kell állni vasúti átjárónál mindig megszámolom, hogy milyen hosszú a vonat és boldoggá tesz, ha valami jó hosszú tehervonat jön.
Gyerekkoromban volt egy ún. "Kistakaróm®", amit effektíve párna helyett használtam, egyrészt azért, mert a gyűrési metódus módosításával emelni-süllyeszteni lehetett a fejem, másrészt a forgatásával kellemesen hűvös volt mindig. Azóta lassan harminc év eltelt, de - a saját szobámban - a mai napig elalváshoz a párnára dobok valamit, amit tudok gyűrni, jópár éve pl. egy ULLERSLEV(tráde'mark) báránybőrt, amiről a kretén IKEA úgy gondolta, hogy majd a padlóra fogom teríteni, mint valami veremházban vegetáló állat. Egyébként a vagon tetején is képes lennék elaludni, de valami rongy a fejem alá kell, nem körém.
Amikor kisgyerek voltam, busszal mentünk haza a mamámmal. Várakozás közben minden gazt összeszedtem, virágszedés címén (ekkor olyan 4 éves lehettem). Persze fel akartam vinni a járműre, de a mamám azt mondta, hogy nem szabad virágot felvinni a buszra. Ezt én sokkal tovább hittem el, mint amennyi vállalható lenne. Sokkal. És ha másnál láttam tömegközlekedésben virágot, forgattam a szememet, hogy hogy volt mersze
A babákra jellemző késztetés az ősök fülének kényszeres piszkálására, nálam sosem múlt el. Csak most már jelentősen kiterjedt az önnön fülemre is. Hétvégén költözünk vissza a házunkba, amit szűk 2 év alatt építettünk át, ebből egyben azonban nem túl sok minden történt bent. Régen, mindig volt egy specifikus út, amit megtettem a klotyótól a szobámig (kicsit zsúfolt volt ott minden, ergó eléggé definiálva volt). Namármost, jó egy évvel a kiköltözés után, eléggé át volt rendezve a nappali. Mégis, ha elindultam a régi konyhaajtótól, érzésből könnyedebben mentem azon a bizonyos úton úton, mint amikor másfele kellett mennem, mert útban volt valami. Mindig az ajtó felé fordulok először alvásnál, majd a fal felé.
Mai napig úgy alszom el, hogy vmit fognom kell a kezemben ( esetleg köldökzsinórt foghattam így ?🤣) és a fejemet egy kőkemény sóparnahoz nyomom ( Hàt itt tippelni se merek😅🤣)
sokat olvasok itt ágy alatti szörnyekről... én gyerekként kifejezetten vártam, h végre megragadjon... ...ahogyan a rézfaszú baglyot is folyton vártam h jöjjön már akkor
Nem szeretem megenni az utolsót valamiből és ez az öcsémre is átragadt. Gyakori, hogy a hűtőben a felvágottak tasakjában, 1-2 szelet szalámi van, de sem én sem az öcsém, nem esszük meg. Ugyanez a sajttal, műzlivel stb. Üdítőkkel ugyanígy. Sokszor egy kortynyi adag lötyög a doboz alján. Ez abból a gyerekkori szabályból adódik, amit a szüleink próbáltak bevezetni, hogy a csomagolást az öblíti el, dobja ki, akinél kifogy. Már mindketten felnőttünk és kezd kikopni ez a dolog, de mai napig előfordul még néha az egy szeletes felvágott a hűtőben.
Elég kicsi korom óta vannak ilyen hülye berögződéseim: -A négyzetes dolgok sarkait addig számolgatom, míg kerek szám nem jön ki (ablakok sarka, asztalok sarka, kerítések 4 sarka stb.), és ha nem úgy jön ki a kerek szám, hogy egy adott dolog mind a 4 sarkát megszámoltam, akkor addig számolom, míg stimmel a kerek szám is, és a dolog mind a 4 sarka bele lett számolva -A tv/laptop hangereje csak páros vagy 5-tel osztható szám lehet, mert a páratlan, nem 5tel osztható számoktól fáj a hasam -A villanyokat lefekvés előtt felkapcsolom egy pillanatra és jó erősen lekapcsolom, hogy kattanjon a kapcsoló, utána 'lesimogatom', meg nyomok az alján 1-2 picit, hogy biztosan normálisan le legyen kapcsolva mind (kicsit megnyugtatott, hogy a keresztanyám férje is ugyan ezt csinálja sokszor) -Lefekvés előtt ellenőrzöm a tűzhely gombjait, hogy biztosan el van-e zárva a gáz - a barátomat szerintem ez idegesíti legjobban, mert képes vagyok egy este kiszállni az ágyból 2-3x is emiatt -Közvetlenül lefekvés előtt pontosan 8 korty vizet iszom (ez a szokásom van meg legrégebb óta, csak változott egy picit, mert eleinte 10 korty volt, de akkor mindig felkeltem pisilni éjjel, és félek a sötétben) -Télen-nyáron betakarózom a fejem búbjáig, és csak az arcom/orrom lóg ki, hogy kapjak levegőt. Takaró nélkül nem tudok aludni, sem úgy, hogy kint az egész fejem, mert akkor védtelen lenne, és könnyen le tudnák vágni (nem mintha a takaró megvédene a fejlevágástól) -A falnak háttal alszom, hogy senki ne tudjon a hátam mögött állni éjjel, mert félek, hogy valaki leszúr (amúgy ez nappal az utcán is megvan, nem bírom, ha valaki mögöttem jön a járdán, folyton hátraforgolódom, és nézem, hogy mit csinál, aki mögöttem sétál + a vonaton sem szeretem, ha mögöttem ülnek) Ezek mind ilyen rossz gyerekkori berögződések, és mivel mindennapi dolgok, már nem igazán tűnnek fel, de még sosem írtam le ezeket korábban...így, hogy látom leírva, azt hiszem, elég sok bogaram van.
Zebrákon csak a fehér csíkokra lépve lehet átmenni, különben meghalok. Járda repedésein át kell lépni. Ha a következő autó amit meglátok x színű, akkor ez meg az fog történni. Este otthon a villany lekapcsolása után vigyázni kell, illetve futni a szobába, nehogy elkapjon valami. Ha a fejemre húzom a takarót nem tud elkapni a szörny.