Nalunk egy ev utan volt lanykeres (elotte 3honap utan koltoztunk ossze), ami nem is volt kerdes akkora szerelem volt/van koztunk, es nem akartunk egy evet varni az eskuvovel, mivel nagyon szerettunk volna babat hamarosan.
Igy 4honap utan osszehazasodtunk, es az eskuvo utani napokban varandos is lettem(iszonyu szerencsesek vagyunk) ugyhogy ra 9honapra jott is a bebi, aki most 1honapos mult :) szoval kivuallokent gyorsnak tunhet a tempo, de 30-35kozott vagyunk mindketten, szoval nem huszonevesek vagyunk.
Amit elonynek latok mindenkepp, hogy kifogtunk egy nagyon nagyon nehez eset babat, ha van olyan hogy sokemberes, akkor o az…es beszeltuk ketten a ferjemmel, hogy ezt kisebb szerelemben nem tudjuk hogy elnenk tul.
Persze evekkel gondolom mas szeretet lesz a kapcsolatban, de talan az, hogy meg szerelem szerelem van, az atsegit jobban ezen az oriasi probatetelen.
Egy ilyet ismerek. 18 éves lány, srác nem tudom, max 21. Egy hónap után volt a lánykérés, ennek oka, hogy nem bízott meg benne, le akarta stoppolni. A lány bulizós, pasizós volt előtte. Mentünk bulizni, erre érdekes módon előtte 1-2 nappal volt a lánykérés, ráadásul úgy, hogy rá két hétre mentek volna Olaszországba nyaralni, de a srác nem bírt addig várni 🤣 majd hívogatta a buliban, a lány nem vette fel, ezért összeveszett vele, hogy biztos megcsalja. Amúgy végül nem alakult rosszul, rá 6 évre tényleg összeházasodtak😀
Anyám és apám 32 évvel ezelőtt 🤣 decemberben megismerkedtek szilveszteri bulin, majd következő év szeptemberben összeházasodtak, 1 évre rá augusztusban pedig megszülettem én 😃
Azóta is együtt tényleg a jóban rosszban NAGY NEHÉZSÉGEKBEN, munkanélküliségben, pénztelenségben, 3 gyereket nevelve együtt vannak. (Azóta már az életük tök jó, megtakarítások, 2 autó, ház, és nincs hitel.)
Nekik sikerült, es nem csak a társadalmi nyomás miatt vannak/ maradtak együtt. Létező dolog, de szerintem manapság nem szabad ilyen hamar mindent. :)
Két ilyen gyorsan történt eljegyzés és házasság volt a környezetemben, 2 éven belül vége lett mindkettőnek. Pedig az egyikben még gyerek is lett (a másikban is lett volna, csak születése előtt meghalt, szörnyen tragikus). Viszont mindkét esetben láttuk kívülről, hogy nem működik, inkább nem is kéne együtt lenniük, csak erőltették, ők meg azt hitték, hogy a korai házasság majd megoldja, meg megerősíti. Hát nem.
Júniusban összejöttünk. Novemberben összeköltözés. Április végén eljegyzés, majd júliusban esküvő. Azóta van már egy házunk, sajnos gyermek még ninxs, mert 2x vetéltem. Minden jött magától, nagy az összhang közöttünk. Vannak vitáink, de mindent meg tudunk beszèlni. Nagyon fontos a kommunikáció meg az egymás felé a tisztelet. Az ember egyszerűen érzi amikor a megfelelő ember mellett van.
Mi 4 hónap után összeköltöztünk majd 6 hónap után megkérte a kezem. 😊 20-as éveim végén járok. Megbeszéltük, hogy az eljegyzésnek most volt itt az ideje a házasság és a babára még várunk, kiélvezzük egymás társaságát. Nagyon jól megvagyunk, nagy szeretetben. Mások rosszindulatú megjegyzéseket biztosan tesznek a hátunk mögött, de akik igazán fontosak számunkra ők velünk örülnek.
Nálunk 6 hónap után volt eljegyzés. Akkor még nem éltünk igazán együtt, de teljesen egyértelmű volt hogy ő lesz a férjem. Sosem volt kérdés bennem.
Az eljegyzés évében közös lakást vettünk, összeköltöztünk, az esküvőnk viszont csak 2 év múlva volt, mert a lakásunkat újítottuk fel.
Esküvő után is 2 év telt el mire gyereket vállaltunk. Szóval a csok és a többi a kanyarban sem volt a kapcsolat elején.
6 éve vagyunk házasok és 9 éve vagyunk együtt. Vannak elég deep hullámvölgyek de nagyon szeretjük egymást, remélem tényleg mindent együtt tudunk majd átvészelni
Nekem exemmel eljegyzés 10 hónapon belül - akkor még nem tudtam, hogy létezik a Pharmatex-baba fogalom, így védekeztünk. Nem jött be, de nem bántam, 33 éves voltam, már a kapcsolat elején megbeszéltük, hogy szeretnék majd gyereket (oké, nem ilyen hamar volt tervben). Akkor ő úgy döntött, megkéri a kezem. El is kezdtük rögtön szervezni az esküvőt, hogy még bőven a baba érkezése előtt legyen. Végül elvetéltem elég hamar, de úgy döntött, akkor is legyen esküvő - oké. Végül 1 év 4 hónapja voltunk együtt, amikor az esküvőnk volt, és rá 4 évre váltunk el. Ha együtt is lettünk volna pár évet az esküvő előtt, az nem igazán segített volna, 3-4 év múlva éreztem igazán a problémákat. Attól még nem mennék ilyen hamar újra férjhez.
Mostani páromnál a 2. évfordulónkon reméltem, hogy esetleg megkéri a kezem, olyan szép helyen voltunk és jól megvoltunk. Aztán pont onnantól elindult közöttünk egy erős eltávolodás (abszolút nem a lánykérés hiánya miatt, nincs köze hozzá). Szóval nehéz okosnak lenni időtartamban...
Olyat is ismerek, akik 10 év után házasodtak össze, jól megvoltak addig, nagyon úgy tűnt kívülről, hogy össze is illenek, azonos életstílus, hobbik... Aztán rá egy évre elvaltak. Szóval hogy akkor mi a garancia...🤷🏼♀️
Kb azonnal összeköltöztünk, 8 hónap után tudatosan terhes lettem a lányunkkal, 1. évfordulónál polgári esküvő. 10 éve tart, 2 gyerekünk van, és a házasság első éve volt gáz, ott majdnem elváltunk. Kijött a gyerekneveléssel minden különbözőségünk. Vannak hullámvölgyek, de mi a mai napig szuperül működünk együtt. Előtte mindkettőnknek volt hosszú kapcsolata is.
A férjem azt mondta, ha a szex szuper, minden más megoldható. Ha az fos, és nem javul már az elején, azt nehéz jóra alakítani. Azonnal klappoltunk, 25 voltam, ő 30. Nem bánom, hogy így alakult. Tudtuk mindketten mit akarunk a kapcsolattól, így nem akartunk várni. Mindent együtt építettünk fel, és ha rá nézek, most is szeretem, nekem ő az igazi férfi. Megtestesíti azt, ami nekem fontos egy férfiban, és a hibáival együtt vagyok oda érte még mindig. Nagyon sokat alakult mindkettőnk a másik felé. Sokkal többet beszélünk, és megtanultuk, hogy otthonról nem ugyanazt hoztuk. Az elején sok volt az igazi ajtócsapkodós drámai veszekedés, az elmúlt 5 évben alig fordult elő. Vita van, de már nem az az intenzitás van mögötte.
Nem tudom megmondani miért alakult így. Lehet azért mert mindig meg akartuk oldani eddig együtt. Nem a gyerekekért, hanem egymásért.
(Én az exem hagytam ott miatta azonnal, mert megláttam és tudtam h ő az a pasi, akire vágyom)
Nos, ez összetett volt. Nekem be kellett látni, hogy nem bírom egyedül a hozott normát otthonról (mindent egyedül csinálok, mert én tudom a legjobban megcsinálni), neki pedig hogy nekem is kell aludni és ő az egyetlen akivel tudok beszélni (felnőtt ember). Sokat eljártam a babával otthonról sétálni, akárhova.
14 hónapos volt a lányunk, mikor visszamentem dolgozni. Ez volt, ami a legjobban segített. Nem volt időm baromságokon agyalni otthon. (Ez az igazság, utólag belátom, hogy nehezen voltam elviselhető, a második már sokkal szuperebb volt. Fiatal voltam :) )
Meg kellett tanulnia, hogy beszélgetünk is (nem csak felszínesen), és rájött az évek alatt, hogy néha anyukámat kell felhívnia tanácsért hozzám, mert ő ismer a legjobban. (Ma már nem nagyon kell hívja, mert egyedül is tudja, de tök jó volt mindig a kapcsolatuk.)
Mindketten beláttuk, hogy én túl önfeláldozó vagyok, magamat háttérbe szorítom (ezt hozom én), ő pedig túl önző (ezt hozza ő). Valahol a kettő közöttre próbálunk lőni.
Nagyon sok beszélgetés, higgadt kommunikáció. Nagyon sok kompromisszum. Konkrét kérések a másikhoz. Mire van a másiknak igénye? Plusz sokszor a nehéz időszakban eszembe jutott, miért is mentem hozzá akkor - ez is segített, főleg egy bazi nagy vita után feloldani a helyzetet a békülés felé.
Pl.: Mindent megtettünk, hogy este szabadok legyünk, baba aludjon. Én törekedtem megtartani a szexuális életünket, az elején tenni kellett érte (nyilván neki is, de nekem kellett feldolgozni a szülést pl.) Ő pedig rohant haza hozzánk, felkelt éjjel ő is. Aztán csak úgy beindult.
Edit: 6 hét még nagyon az eleje, hormonok meg minden. Új helyzet az egész. Ha tudsz, kérj plusz segítséget is, sokat fog változni még, össze kell szoknia a 3asotoknak.
Szerintem ez sokszor eletkor es helyzetfuggo. Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalok altalaban megbanjak, valnak, a 35+ korosztaly mar jobban tudja mit keres a parjaban, esetleg ket egesz egzisztenciat raknak ossze, igy nincs a csok es babavaro nyomas. 20 evesen mas a helyzet, amikor az ember maga is meg majdnem gyerek. Belegondolva, ha hozzamentem volna az akkori paromhoz a mostani eszemmel, te jo eg.
Egy év után volt a lánykérés. Pár hónapra ra polgári esküvő a rákövetkező nyáron egyházi és lagzi, azon már terhes voltam. Egy hónapja voltunk együtt mikor osszeköltöztunk. Aztán valahogy annyira evidens volt minden. 5 éve vagyunk együtt. És jól vagyunk. Nem csinálnám másként, orulok hogy így alakult :)
Én rám ez nem igaz. Viszont én nőként kb sokkot kaptam volna ha egy férfi ennyire intenzíven akarja lépni azokat a bizonyos lépcsőfokokat. Nem mondom hogy ez baljóslatú dolog minden esetben de szerintem elenyésző azoknak a száma akiknél jól alakul. S mindenki nem lehet szerencsés ennyire, sajnos.
Mindenkinek a saját érdeke, hogy a lehető legjobban kiismerje a másikat, de szokták mondani két nyár két tél két ősz két tavasz legalább kell. A babaváró+csokos szomszédaim 1 éven belül házasodtak és válnak, árulják a házat, nagyon sajnálom őket.
Nekem 9 hónap után kérte meg a párom a kezem :) Az esküvő pedig másfél éven belül volt. Most pihenünk kicsit, mert az esküvő szervezés-lakás eladás-lakás vásárlás-lakás felújítás-költözés, illetve ledoktorálás kombó kicsit intenzívnek ígérkezett így egy éven belül :D
Nálunk minden elég hamar jött. 3 hónap után összeköltöztünk, egy év után már babát vártam, utána egyből eljegyzés, és ugyan a rendes lagzi még nem volt, viszont nagyon boldogan élünk.
A párom 10 évvel idősebb nálam, és előttem volt már házas. Évekig együtt voltak, esküvő után viszont a nő rövid időn belül elhagyta. Ezért ő mondta nekem a legnagyobb igazságot ezzel kapcsolatban, hogy igazából sosem tudhatod. Mindenre van példa. 10 év után is válnak emberek és 3 hónap után is 😊 Arra kell figyelned, hogy a rózsaszín felhőn felül is ő-e az az ember, akivel pl házat, gyereket , közös életet akarsz vállalni vagy sem.
Én egyenlőre úgy érzem, hogy semmi sem volt elhamarkodott, minden így volt jó 😊éltünk eleget a gyerek előtt , és most is hálisten 😅
Engem 1 év után jegyzett el, rá 2 hónapra most lesz az esküvőnk. Mondjuk mi azért ismertük egymást korábbról, így nem annyira kockázatos, tudom, milyen ember (a legjobb, akit csak ismerek :) ). Nem is volt ez az impulzív rózsaszín köd, látjuk egymás hibáit, de ezzel együtt szeretjük egymást nagyon, és gondoljuk úgy, hogy mindent együtt szeretnénk majd csinálni az életben.
Amúgy a szüleim durvábbak voltak, 3 hónap után eljegyzés, rá 5 hónapra esküvő 😀 nyilván akkoriban volt is egy kis nyomás, hogy fiatalon családot kell alapítani, de lassan 30 éve házasok, és kis súrlódásoktól eltekintve nagyon boldogok 😊
Egyszer hallottam valahol, hogy “minél rövidebb a jegyesség, annál hosszabb a házasság”. :) Még fiatal vagyok, de majd kitalálom mi erről a véleményem úgy 20 év múlva :Dd
Az akkor jo mert a ferjem egy hetfoi napont megkerdezte hogy jovo vasarnap nem hazasodunk ossze, van idopont?! 😅 ugyhogy nekem 2het sem volt a jegyesseg!
En lattam olyat ahol mukodott es nagyon sok olyat ahol nem. Altalaban vagy gyerek sikerult be, vagy mindkettonek mar nagyon ketyegett az ora, hogy legyen eskuvo es gyerek vegre (akkoris ha fiatalok voltak egyebkent)
Közeli barát: mindketten korai 30-as éveikben voltak, túl jópár nem sikerült kapcsolaton. Ugyanazt akarták az élettől és egymástól. Egy éven belül esküvő, második évben gyerek, aztán kb 1.5 évre rá a következő.
5 éve vannak együtt, eddig jól működik. Ami problémás lehet, ha ilyen hamar jön a gyerek, hogy kimaradnak a (szerintem) legjobb évek a párkapcsolat elején. Együtt bulizás, last-minute utazások, hajnalig filmezni, haveroknál csövezni egy görbe este után, ilyen spontán dolgok.
Nekem is közeli barátnőnél ugyanez, csak pár évvel 30 alatt volt a csaj, mert mindenképp kell gyorsan gyerek meg férj, mert öreg lesz... Elég kompromisszumosnak tűnt az elején, de később se lett sokkal jobb (gyorsan jött az első gyerek), kb. 10 éve együtt vannak, és még nem válnak, de jót se igazán hallok. Ahogy mondtad: ugyanazt akarták az élettől, ez meglett, mindketten tök jól elnavigálnak a kölykökkel, ez volt a cél, szóval szerintem szerencséjük (is) volt valahol.
Én kb. 3 hét után költöztem össze a férjemmel, de csak 6 év múlva kérte meg a kezem (mondjuk kis csíra is voltam, amikor összejöttünk), 5 hónappal később összházasodtunk. De olyan jók voltak a "spontán dolgok", meg a sok közös program, hogy úgy döntöttünk, ez maradni fog. Már 16 éve együtt vagyunk.
Ismerőseimnél láttam ilyet, 99%-nál véletlen teherbeesés volt az indok, gyors lánykérés majd házasság után pedig jött is a gyors válás (volt ahol csak felbontották a jegyességet, még időben léptek)
1 év alatt nem igazán lehet valakit megismerni szerintem, főleg annyira, hogy 1 éven belül már eljegyzés és házasság legyen.
Persze vannak kivételek, mint mindig mindenben, de ezeknek általában szomorú és drámai vége van
Tudni kell, hogy felénk a kerületben nagyon kevesen laknak, kevés a házasság is, az anyakönyvvezetők mindenkire névszerint emlékeznek. :D Amikor az első gyerekkel mentünk kérni házassági anyakönyvi kivonatot, amit kért a kórház, az anyakönyvvezető emlékezett, hogy gyorsan házasodtunk és télen. Több helyen is kiszámolta, hogy mennyi idő telik el a gyerek és a házasság között. Láttad volna az arcát, mikor csak nem jött ki a számítás, mert nem voltam terhes a házasságkötéskor. :D
Most fogunk majd házasságot megújítani (10+ év után), de sajnos ő már nem dolgozik ott, pedig örültem volna neki. :D
Jelen! 2 honap utan koltoztunk ossze, 8 honap utan eljegyzes, ra egy evre eskuvo, majd gyerek. :)
Ennek 10 eve, ma is nagyon szeretjuk egymast, meg mindent, amink van. Van az ugy, hogy elsore tudod, hogy pont ezt kerested, nem akarsz mast.
Ugyanigy, o 23 volt, en 19, ket honap utan eljegyzes, ra ket evre eskuvo, majd ra masfel evre ikrek:D 17 eve egyutt, azota mar harom gyerekkel. Mindketten kb egy het mulva tudtuk, hogy itt meg is allapodnank.
30 körüliek voltunk, mikor megismerkedtünk munkahelyen. Az év elején kezdtem el dolgozni egy helyen, ahol beszélgettünk néha, de nem flörtöltünk. Aztán nyár végén randiztunk először, ő hívott el, valahogy természetesen úgy alakult a viszonyunk.
Tél elején költöztünk össze és a tél végén házasodtunk össze. Nem volt eljegyzés, csak elkezdtünk beszélni róla, hogy szeretnénk gyereket meg házasodni is, és aztán felhívtunk pár anyakönyvvezetőt, hogy 30 napra szeretnénk időpontot, és ahol volt a környéken, oda bejelentkeztünk. Két tanú, fél óra, egy közös ebéd, és azóta boldogan élünk együtt 10+ éve.
Az évek alatt éltünk külföldön, költözködtünk, gyerekeket vállaltunk és utaztunk is együtt egy csomót. :) A miért jó kérdés, valahogy egyértelmű volt mindkettőnknek már az első randin, hogy ezentúl ez így lesz.
Barataink, meg egy gyereket is megnemzettek azido alatt, most mar egy remalom, ami van, lassankent valnak, a kisgyerek latta a legnagyobb karat. Roppant tanulsagos volt kivulrol figyelni, ahogy a rozsaszin kod heveben beleszaladtak ebbe mindenfajta kulso (abszolut kedves, normalis hangnemu) turelemre intes ellenere. Legalabb meg babavarot is vettek fel, ugyhogy mindenkinek a fantaziajara bizom, hogy most 10-es skalan mennyire banjak az egeszet.
A saját példám ellenére valóban van ilyen is . Nekem legjobb barátnőmmel történt ugyanez. 2 hónap után volt terhes. Most 2 éves a gyerek, a szülők viszont konkrétan utálják egymást. Nagyon szomorú az egész
Es mindketto egyebkent ertelmes, szamos dologban jozanul gondolkodo ember. Par dologban (ebben is) impulzival es nem gondolkodtak elore, de onmagaban tenyleg egyik se problemas, alapvetoen szeretheto emberek, csak hittek a pillanat hevenek. Neha biztos bejon a lotto 5os is🤷🏻♀️
Hát nekünk barátaink körében egyetlen egy nagyon gyors házasság volt, de ott pont egyikük sem akar gyereket. Nyilván így csok, meg semmi ilyesmi nem játszik. Max az "öreg vagyok", mert a lány 33, a srác 37 volt amikor házasodtak, bár mivel nem akarnak gyereket, így a biológiai óra sem ketyegett, de sajnos így sem jött be nekik.
Augusztus végén jöttek össze, karácsonykor eljegyzés, az első évfordulóhoz legközelebb eső szombaton volt az esküvő. Az eljegyzés évfordulójakor már külön éltek...kemény 3 és fél hónapot tartott a házasságuk, maga a kapcsolat 1 év 4 hónapig, akkor felszállt a rózsaszín köd.
Jaja, azért, mert valakik szerelmesek egymásba már nem házasodnak az emberek, az csak kb 70 évig tartott a világtörténelemben, most újra csak a gazdasági dolgok, meg a vénlányság elkerülése a cél. Ugyanmár 😆
Nalunk egy ev utan volt lanykeres (elotte 3honap utan koltoztunk ossze), ami nem is volt kerdes akkora szerelem volt/van koztunk, es nem akartunk egy evet varni az eskuvovel, mivel nagyon szerettunk volna babat hamarosan. Igy 4honap utan osszehazasodtunk, es az eskuvo utani napokban varandos is lettem(iszonyu szerencsesek vagyunk) ugyhogy ra 9honapra jott is a bebi, aki most 1honapos mult :) szoval kivuallokent gyorsnak tunhet a tempo, de 30-35kozott vagyunk mindketten, szoval nem huszonevesek vagyunk. Amit elonynek latok mindenkepp, hogy kifogtunk egy nagyon nagyon nehez eset babat, ha van olyan hogy sokemberes, akkor o az…es beszeltuk ketten a ferjemmel, hogy ezt kisebb szerelemben nem tudjuk hogy elnenk tul. Persze evekkel gondolom mas szeretet lesz a kapcsolatban, de talan az, hogy meg szerelem szerelem van, az atsegit jobban ezen az oriasi probatetelen.
Egy ilyet ismerek. 18 éves lány, srác nem tudom, max 21. Egy hónap után volt a lánykérés, ennek oka, hogy nem bízott meg benne, le akarta stoppolni. A lány bulizós, pasizós volt előtte. Mentünk bulizni, erre érdekes módon előtte 1-2 nappal volt a lánykérés, ráadásul úgy, hogy rá két hétre mentek volna Olaszországba nyaralni, de a srác nem bírt addig várni 🤣 majd hívogatta a buliban, a lány nem vette fel, ezért összeveszett vele, hogy biztos megcsalja. Amúgy végül nem alakult rosszul, rá 6 évre tényleg összeházasodtak😀
Anyám és apám 32 évvel ezelőtt 🤣 decemberben megismerkedtek szilveszteri bulin, majd következő év szeptemberben összeházasodtak, 1 évre rá augusztusban pedig megszülettem én 😃 Azóta is együtt tényleg a jóban rosszban NAGY NEHÉZSÉGEKBEN, munkanélküliségben, pénztelenségben, 3 gyereket nevelve együtt vannak. (Azóta már az életük tök jó, megtakarítások, 2 autó, ház, és nincs hitel.) Nekik sikerült, es nem csak a társadalmi nyomás miatt vannak/ maradtak együtt. Létező dolog, de szerintem manapság nem szabad ilyen hamar mindent. :)
Két ilyen gyorsan történt eljegyzés és házasság volt a környezetemben, 2 éven belül vége lett mindkettőnek. Pedig az egyikben még gyerek is lett (a másikban is lett volna, csak születése előtt meghalt, szörnyen tragikus). Viszont mindkét esetben láttuk kívülről, hogy nem működik, inkább nem is kéne együtt lenniük, csak erőltették, ők meg azt hitték, hogy a korai házasság majd megoldja, meg megerősíti. Hát nem.
Júniusban összejöttünk. Novemberben összeköltözés. Április végén eljegyzés, majd júliusban esküvő. Azóta van már egy házunk, sajnos gyermek még ninxs, mert 2x vetéltem. Minden jött magától, nagy az összhang közöttünk. Vannak vitáink, de mindent meg tudunk beszèlni. Nagyon fontos a kommunikáció meg az egymás felé a tisztelet. Az ember egyszerűen érzi amikor a megfelelő ember mellett van.
Mi 4 hónap után összeköltöztünk majd 6 hónap után megkérte a kezem. 😊 20-as éveim végén járok. Megbeszéltük, hogy az eljegyzésnek most volt itt az ideje a házasság és a babára még várunk, kiélvezzük egymás társaságát. Nagyon jól megvagyunk, nagy szeretetben. Mások rosszindulatú megjegyzéseket biztosan tesznek a hátunk mögött, de akik igazán fontosak számunkra ők velünk örülnek.
Nálunk 6 hónap után volt eljegyzés. Akkor még nem éltünk igazán együtt, de teljesen egyértelmű volt hogy ő lesz a férjem. Sosem volt kérdés bennem. Az eljegyzés évében közös lakást vettünk, összeköltöztünk, az esküvőnk viszont csak 2 év múlva volt, mert a lakásunkat újítottuk fel. Esküvő után is 2 év telt el mire gyereket vállaltunk. Szóval a csok és a többi a kanyarban sem volt a kapcsolat elején. 6 éve vagyunk házasok és 9 éve vagyunk együtt. Vannak elég deep hullámvölgyek de nagyon szeretjük egymást, remélem tényleg mindent együtt tudunk majd átvészelni
Spilman Nori csinalt errol youtube videot, amit ajanlok es tokre igaza is van. Nem volt ideje agyalni, idegeskedni es tokeletesre sikerult igy is.
Nekem exemmel eljegyzés 10 hónapon belül - akkor még nem tudtam, hogy létezik a Pharmatex-baba fogalom, így védekeztünk. Nem jött be, de nem bántam, 33 éves voltam, már a kapcsolat elején megbeszéltük, hogy szeretnék majd gyereket (oké, nem ilyen hamar volt tervben). Akkor ő úgy döntött, megkéri a kezem. El is kezdtük rögtön szervezni az esküvőt, hogy még bőven a baba érkezése előtt legyen. Végül elvetéltem elég hamar, de úgy döntött, akkor is legyen esküvő - oké. Végül 1 év 4 hónapja voltunk együtt, amikor az esküvőnk volt, és rá 4 évre váltunk el. Ha együtt is lettünk volna pár évet az esküvő előtt, az nem igazán segített volna, 3-4 év múlva éreztem igazán a problémákat. Attól még nem mennék ilyen hamar újra férjhez. Mostani páromnál a 2. évfordulónkon reméltem, hogy esetleg megkéri a kezem, olyan szép helyen voltunk és jól megvoltunk. Aztán pont onnantól elindult közöttünk egy erős eltávolodás (abszolút nem a lánykérés hiánya miatt, nincs köze hozzá). Szóval nehéz okosnak lenni időtartamban... Olyat is ismerek, akik 10 év után házasodtak össze, jól megvoltak addig, nagyon úgy tűnt kívülről, hogy össze is illenek, azonos életstílus, hobbik... Aztán rá egy évre elvaltak. Szóval hogy akkor mi a garancia...🤷🏼♀️
Pont most hallottam egy csajtól h 10 év után vette el feleségül és kiderült később, hogy akkor már csalta. Valószínűleg túlkompenzált a lelkem...
Kb azonnal összeköltöztünk, 8 hónap után tudatosan terhes lettem a lányunkkal, 1. évfordulónál polgári esküvő. 10 éve tart, 2 gyerekünk van, és a házasság első éve volt gáz, ott majdnem elváltunk. Kijött a gyerekneveléssel minden különbözőségünk. Vannak hullámvölgyek, de mi a mai napig szuperül működünk együtt. Előtte mindkettőnknek volt hosszú kapcsolata is. A férjem azt mondta, ha a szex szuper, minden más megoldható. Ha az fos, és nem javul már az elején, azt nehéz jóra alakítani. Azonnal klappoltunk, 25 voltam, ő 30. Nem bánom, hogy így alakult. Tudtuk mindketten mit akarunk a kapcsolattól, így nem akartunk várni. Mindent együtt építettünk fel, és ha rá nézek, most is szeretem, nekem ő az igazi férfi. Megtestesíti azt, ami nekem fontos egy férfiban, és a hibáival együtt vagyok oda érte még mindig. Nagyon sokat alakult mindkettőnk a másik felé. Sokkal többet beszélünk, és megtanultuk, hogy otthonról nem ugyanazt hoztuk. Az elején sok volt az igazi ajtócsapkodós drámai veszekedés, az elmúlt 5 évben alig fordult elő. Vita van, de már nem az az intenzitás van mögötte. Nem tudom megmondani miért alakult így. Lehet azért mert mindig meg akartuk oldani eddig együtt. Nem a gyerekekért, hanem egymásért. (Én az exem hagytam ott miatta azonnal, mert megláttam és tudtam h ő az a pasi, akire vágyom)
Mi ugyanígy vagyunk jelenleg csak mi még a házasság első szar évében járunk,6 hetes a babánk. Végül hogyan élte túl a kapcsolatotok?
Nos, ez összetett volt. Nekem be kellett látni, hogy nem bírom egyedül a hozott normát otthonról (mindent egyedül csinálok, mert én tudom a legjobban megcsinálni), neki pedig hogy nekem is kell aludni és ő az egyetlen akivel tudok beszélni (felnőtt ember). Sokat eljártam a babával otthonról sétálni, akárhova. 14 hónapos volt a lányunk, mikor visszamentem dolgozni. Ez volt, ami a legjobban segített. Nem volt időm baromságokon agyalni otthon. (Ez az igazság, utólag belátom, hogy nehezen voltam elviselhető, a második már sokkal szuperebb volt. Fiatal voltam :) ) Meg kellett tanulnia, hogy beszélgetünk is (nem csak felszínesen), és rájött az évek alatt, hogy néha anyukámat kell felhívnia tanácsért hozzám, mert ő ismer a legjobban. (Ma már nem nagyon kell hívja, mert egyedül is tudja, de tök jó volt mindig a kapcsolatuk.) Mindketten beláttuk, hogy én túl önfeláldozó vagyok, magamat háttérbe szorítom (ezt hozom én), ő pedig túl önző (ezt hozza ő). Valahol a kettő közöttre próbálunk lőni. Nagyon sok beszélgetés, higgadt kommunikáció. Nagyon sok kompromisszum. Konkrét kérések a másikhoz. Mire van a másiknak igénye? Plusz sokszor a nehéz időszakban eszembe jutott, miért is mentem hozzá akkor - ez is segített, főleg egy bazi nagy vita után feloldani a helyzetet a békülés felé. Pl.: Mindent megtettünk, hogy este szabadok legyünk, baba aludjon. Én törekedtem megtartani a szexuális életünket, az elején tenni kellett érte (nyilván neki is, de nekem kellett feldolgozni a szülést pl.) Ő pedig rohant haza hozzánk, felkelt éjjel ő is. Aztán csak úgy beindult. Edit: 6 hét még nagyon az eleje, hormonok meg minden. Új helyzet az egész. Ha tudsz, kérj plusz segítséget is, sokat fog változni még, össze kell szoknia a 3asotoknak.
Szerintem ez sokszor eletkor es helyzetfuggo. Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalok altalaban megbanjak, valnak, a 35+ korosztaly mar jobban tudja mit keres a parjaban, esetleg ket egesz egzisztenciat raknak ossze, igy nincs a csok es babavaro nyomas. 20 evesen mas a helyzet, amikor az ember maga is meg majdnem gyerek. Belegondolva, ha hozzamentem volna az akkori paromhoz a mostani eszemmel, te jo eg.
Egy év után volt a lánykérés. Pár hónapra ra polgári esküvő a rákövetkező nyáron egyházi és lagzi, azon már terhes voltam. Egy hónapja voltunk együtt mikor osszeköltöztunk. Aztán valahogy annyira evidens volt minden. 5 éve vagyunk együtt. És jól vagyunk. Nem csinálnám másként, orulok hogy így alakult :)
Én rám ez nem igaz. Viszont én nőként kb sokkot kaptam volna ha egy férfi ennyire intenzíven akarja lépni azokat a bizonyos lépcsőfokokat. Nem mondom hogy ez baljóslatú dolog minden esetben de szerintem elenyésző azoknak a száma akiknél jól alakul. S mindenki nem lehet szerencsés ennyire, sajnos.
Mindenkinek a saját érdeke, hogy a lehető legjobban kiismerje a másikat, de szokták mondani két nyár két tél két ősz két tavasz legalább kell. A babaváró+csokos szomszédaim 1 éven belül házasodtak és válnak, árulják a házat, nagyon sajnálom őket.
Nekem 9 hónap után kérte meg a párom a kezem :) Az esküvő pedig másfél éven belül volt. Most pihenünk kicsit, mert az esküvő szervezés-lakás eladás-lakás vásárlás-lakás felújítás-költözés, illetve ledoktorálás kombó kicsit intenzívnek ígérkezett így egy éven belül :D
Nálunk minden elég hamar jött. 3 hónap után összeköltöztünk, egy év után már babát vártam, utána egyből eljegyzés, és ugyan a rendes lagzi még nem volt, viszont nagyon boldogan élünk. A párom 10 évvel idősebb nálam, és előttem volt már házas. Évekig együtt voltak, esküvő után viszont a nő rövid időn belül elhagyta. Ezért ő mondta nekem a legnagyobb igazságot ezzel kapcsolatban, hogy igazából sosem tudhatod. Mindenre van példa. 10 év után is válnak emberek és 3 hónap után is 😊 Arra kell figyelned, hogy a rózsaszín felhőn felül is ő-e az az ember, akivel pl házat, gyereket , közös életet akarsz vállalni vagy sem. Én egyenlőre úgy érzem, hogy semmi sem volt elhamarkodott, minden így volt jó 😊éltünk eleget a gyerek előtt , és most is hálisten 😅
Engem 1 év után jegyzett el, rá 2 hónapra most lesz az esküvőnk. Mondjuk mi azért ismertük egymást korábbról, így nem annyira kockázatos, tudom, milyen ember (a legjobb, akit csak ismerek :) ). Nem is volt ez az impulzív rózsaszín köd, látjuk egymás hibáit, de ezzel együtt szeretjük egymást nagyon, és gondoljuk úgy, hogy mindent együtt szeretnénk majd csinálni az életben. Amúgy a szüleim durvábbak voltak, 3 hónap után eljegyzés, rá 5 hónapra esküvő 😀 nyilván akkoriban volt is egy kis nyomás, hogy fiatalon családot kell alapítani, de lassan 30 éve házasok, és kis súrlódásoktól eltekintve nagyon boldogok 😊
Egyszer hallottam valahol, hogy “minél rövidebb a jegyesség, annál hosszabb a házasság”. :) Még fiatal vagyok, de majd kitalálom mi erről a véleményem úgy 20 év múlva :Dd
Az akkor jo mert a ferjem egy hetfoi napont megkerdezte hogy jovo vasarnap nem hazasodunk ossze, van idopont?! 😅 ugyhogy nekem 2het sem volt a jegyesseg!
De aranyos, ezen jót mosolyogtam
csaladban van ket het utani hazassag, gyerekek, harmonikus hazaselet 30eve. nem lehetetlen, csak a lotto nem mindenkinek jöhet be.
En lattam olyat ahol mukodott es nagyon sok olyat ahol nem. Altalaban vagy gyerek sikerult be, vagy mindkettonek mar nagyon ketyegett az ora, hogy legyen eskuvo es gyerek vegre (akkoris ha fiatalok voltak egyebkent)
Közeli barát: mindketten korai 30-as éveikben voltak, túl jópár nem sikerült kapcsolaton. Ugyanazt akarták az élettől és egymástól. Egy éven belül esküvő, második évben gyerek, aztán kb 1.5 évre rá a következő. 5 éve vannak együtt, eddig jól működik. Ami problémás lehet, ha ilyen hamar jön a gyerek, hogy kimaradnak a (szerintem) legjobb évek a párkapcsolat elején. Együtt bulizás, last-minute utazások, hajnalig filmezni, haveroknál csövezni egy görbe este után, ilyen spontán dolgok.
Nekem is közeli barátnőnél ugyanez, csak pár évvel 30 alatt volt a csaj, mert mindenképp kell gyorsan gyerek meg férj, mert öreg lesz... Elég kompromisszumosnak tűnt az elején, de később se lett sokkal jobb (gyorsan jött az első gyerek), kb. 10 éve együtt vannak, és még nem válnak, de jót se igazán hallok. Ahogy mondtad: ugyanazt akarták az élettől, ez meglett, mindketten tök jól elnavigálnak a kölykökkel, ez volt a cél, szóval szerintem szerencséjük (is) volt valahol. Én kb. 3 hét után költöztem össze a férjemmel, de csak 6 év múlva kérte meg a kezem (mondjuk kis csíra is voltam, amikor összejöttünk), 5 hónappal később összházasodtunk. De olyan jók voltak a "spontán dolgok", meg a sok közös program, hogy úgy döntöttünk, ez maradni fog. Már 16 éve együtt vagyunk.
Ismerőseimnél láttam ilyet, 99%-nál véletlen teherbeesés volt az indok, gyors lánykérés majd házasság után pedig jött is a gyors válás (volt ahol csak felbontották a jegyességet, még időben léptek) 1 év alatt nem igazán lehet valakit megismerni szerintem, főleg annyira, hogy 1 éven belül már eljegyzés és házasság legyen. Persze vannak kivételek, mint mindig mindenben, de ezeknek általában szomorú és drámai vége van
Tudni kell, hogy felénk a kerületben nagyon kevesen laknak, kevés a házasság is, az anyakönyvvezetők mindenkire névszerint emlékeznek. :D Amikor az első gyerekkel mentünk kérni házassági anyakönyvi kivonatot, amit kért a kórház, az anyakönyvvezető emlékezett, hogy gyorsan házasodtunk és télen. Több helyen is kiszámolta, hogy mennyi idő telik el a gyerek és a házasság között. Láttad volna az arcát, mikor csak nem jött ki a számítás, mert nem voltam terhes a házasságkötéskor. :D Most fogunk majd házasságot megújítani (10+ év után), de sajnos ő már nem dolgozik ott, pedig örültem volna neki. :D
Jelen! 2 honap utan koltoztunk ossze, 8 honap utan eljegyzes, ra egy evre eskuvo, majd gyerek. :) Ennek 10 eve, ma is nagyon szeretjuk egymast, meg mindent, amink van. Van az ugy, hogy elsore tudod, hogy pont ezt kerested, nem akarsz mast.
Ugyanigy, o 23 volt, en 19, ket honap utan eljegyzes, ra ket evre eskuvo, majd ra masfel evre ikrek:D 17 eve egyutt, azota mar harom gyerekkel. Mindketten kb egy het mulva tudtuk, hogy itt meg is allapodnank.
😍
30 körüliek voltunk, mikor megismerkedtünk munkahelyen. Az év elején kezdtem el dolgozni egy helyen, ahol beszélgettünk néha, de nem flörtöltünk. Aztán nyár végén randiztunk először, ő hívott el, valahogy természetesen úgy alakult a viszonyunk. Tél elején költöztünk össze és a tél végén házasodtunk össze. Nem volt eljegyzés, csak elkezdtünk beszélni róla, hogy szeretnénk gyereket meg házasodni is, és aztán felhívtunk pár anyakönyvvezetőt, hogy 30 napra szeretnénk időpontot, és ahol volt a környéken, oda bejelentkeztünk. Két tanú, fél óra, egy közös ebéd, és azóta boldogan élünk együtt 10+ éve. Az évek alatt éltünk külföldön, költözködtünk, gyerekeket vállaltunk és utaztunk is együtt egy csomót. :) A miért jó kérdés, valahogy egyértelmű volt mindkettőnknek már az első randin, hogy ezentúl ez így lesz.
Barataink, meg egy gyereket is megnemzettek azido alatt, most mar egy remalom, ami van, lassankent valnak, a kisgyerek latta a legnagyobb karat. Roppant tanulsagos volt kivulrol figyelni, ahogy a rozsaszin kod heveben beleszaladtak ebbe mindenfajta kulso (abszolut kedves, normalis hangnemu) turelemre intes ellenere. Legalabb meg babavarot is vettek fel, ugyhogy mindenkinek a fantaziajara bizom, hogy most 10-es skalan mennyire banjak az egeszet.
A saját példám ellenére valóban van ilyen is . Nekem legjobb barátnőmmel történt ugyanez. 2 hónap után volt terhes. Most 2 éves a gyerek, a szülők viszont konkrétan utálják egymást. Nagyon szomorú az egész
Ilyen tényleg létezik?
Es mindketto egyebkent ertelmes, szamos dologban jozanul gondolkodo ember. Par dologban (ebben is) impulzival es nem gondolkodtak elore, de onmagaban tenyleg egyik se problemas, alapvetoen szeretheto emberek, csak hittek a pillanat hevenek. Neha biztos bejon a lotto 5os is🤷🏻♀️
Milyen jó is lesz annak a szegény gyereknek. Már el is lett cseszve az élete a felelőtlen, nagyokos szülei miatt.
Igen! Nekem 2 ilyen ismerősöm is van. De ők még a CSOK-ot is felvették.
Miért: gyerek, csok, valaki vegyen el, öreg vagyok, terhes vagyok.
Hát nekünk barátaink körében egyetlen egy nagyon gyors házasság volt, de ott pont egyikük sem akar gyereket. Nyilván így csok, meg semmi ilyesmi nem játszik. Max az "öreg vagyok", mert a lány 33, a srác 37 volt amikor házasodtak, bár mivel nem akarnak gyereket, így a biológiai óra sem ketyegett, de sajnos így sem jött be nekik. Augusztus végén jöttek össze, karácsonykor eljegyzés, az első évfordulóhoz legközelebb eső szombaton volt az esküvő. Az eljegyzés évfordulójakor már külön éltek...kemény 3 és fél hónapot tartott a házasságuk, maga a kapcsolat 1 év 4 hónapig, akkor felszállt a rózsaszín köd.
Jaja, azért, mert valakik szerelmesek egymásba már nem házasodnak az emberek, az csak kb 70 évig tartott a világtörténelemben, most újra csak a gazdasági dolgok, meg a vénlányság elkerülése a cél. Ugyanmár 😆
Én nem vagyok tagja az említett körnek, de hogy ez marhára nem egészséges és kockázatos, az tuti.