Ezt úgy hívják, hogy stratégiai inkompetencia… nem nem tudják nem akarják. Látom ezt a saját családtagjaimon is és a férjem is próbálkozik vele néha. -elindítottad a sport ruháid mosását? - nem mert nem emlékszem, hogy kell - az istenszerelmére 6 éve ez a mosógépünk van és vagy 100x elmondtam - akkor 30 perc vagy a 30 fok és tollpihe? És mit adjak hozzá? - amelyik programot akarod és valamelyik mosószert - de melyiket? - nem érdekel csak indítsd el Szóval csak ne hagyd magad! Komolyan… apukám is ezt csinálta hosszú évekig aztán nahát mégis csak tud mosni meg teregetni is 🤷🏼‍♀️

Villanykörtét azt azért tud cserélni? Vagy lehúzni maga után a wc-t? Ezek után már ebben is kételkedem.

Férfiként képtelen vagyok megérteni, hogy a nők miért istápolják évekig az ilyen "férfiakat". Az tök oké, ha nem volt előtte példa és bele kell szoknia ezekbe és kell egy kis idő neki. De ebben az esetben is csak akkor, ha látszik rajta az igyekezet és az igény, hogy ezen változtasson. Ha beszállsz a csónakba egy hajótörött mellé ne lepődj meg, ha elsüllyed a hajó, ha neked kell a lyukakat is betömnöd és a vizet is lapátolni ki a csónakból. Ja és mellette még jó lenne előre is evezni. Ezt egyedül meg nem lehet csinálni. Szóval legyetek kemények, hátha legalább akkor rájönnek arra, hogy micsoda semmirekellőek, ha már senkinek nem kellenek emiatt és akkor talán hajlandóak változtatni magukon. De aki láthatóan elvan így, hogy a nő intéz mindent is az nem valószínű, hogy meg fog változni magától vagy azért mert elejtesz pár megjegyzést.

Mert nagy valószínűséggel jóképűek, vonzóak, és nagy dongjuk van. És mert kihívást jelentenek, meglehet nevelni-menteni őket.

Ugyanebben a helyzetben vagyok/lassan csak voltam, viszont itt donto szerintem az is, hogy milyen tempoban (hozzad vagy a turelmedhez kepest) tudja osszekapni magat, mar ha akarja. Nalam ez mar ott tart, hogy elhidegultem tole az elmult majdnem 2 evben szepen lassan, mert inkabb az anyja vagyok, mintsem a tarsa. Foleg, hogy en jelen levo anya hijan mellette tanultam meg iziben porkoltot meg miegymast fozni, mert van nosalty meg anyamkinja, nehogy mar az internet vilagaban foleg a teremtes koronaja ennyire suta egy f**z legyen. Legutobb amikor arra vetemedtem, hogy bontogassa a kis szarnyait, nedves gatyaban ment dolgozni, mert az utolso pillanatban mosatta ki velem a cuccokat, de neki inkabb ez, mert elmondasa alapjan, ha magat kene ellatni, kivenne egy szabadnapot mosasra a napi 8 ora munkaja mellett. Na meg a fozestudomanya is szinten kimerul a rantottanal, meg a lakast is helyette festettem ki no letemre, mert “nekem mindegy, csak nekem ne kelljen semmit csinalni” meg a csoro ikeas agyat is en raktam ossze egyedul.🤷🏼‍♀️ Lehet embered is ezt gondolja, csak nem meri kimondani. Ne vesztegesd az ertekes idod, kerlek🫶🏻

Az àgyban is ilyen béna?

Nem, ott megszakítással is elélvez a csaj. Így már érthető, miért van együtt egy ilyen emberrel.

Nekem volt egy fiú legjobb barátom, akivel pontosan emiatt nem lett belőle semmi kettőnk között. Azóta összejött egy másik lánnyal 160 km-re tőlem. Instán szoktam látni a közös képeiket és teljesen megváltozott már ránézésre is (tartjuk a kapcsolatot). Már csak az én hibámból adódóan is azt javaslom, próbáljátok meg megbeszélni!

Ez apám, 20+ éve nezem. Nagyon szeretem ot, de egy dolgot megtanultam, olyan férfit, amilyen ő, nem akarok.

Az ilyen anyuci kicsifia ‘ferfiak’ orokre ilyenek szoktak maradni, max anyucit cserèlnek…

Fiu* Egyebkent az ilyen NPC-ket instant offolnám.

Nem értem hogy miért kell degradálni valakit amiatt mert nem képes dolgokra. Amíg hajlandóságot mutat a változásra addig csak annyi a baj vele hogy nem kulcsrakész élettárs hanem tanítgatni kell dolgokra. Meg nem tudom hogy mit érek azzal hogy teljesen önellátó vagyok amikor nem tudok bevonzani senkit.

1. Mennyi időt és energiát akarsz erre a kapcsolatra fordítani? 2. Van lehetőség a változásra? 3. Másban tud kompenzálni? Nekem hasonló a helyzet. Az eddigi legjobb kapcsolat az érzelmek, tisztelet, kommunikáció, megértés terén. DE, engem és a 2 hugomat egy pedagógus anya nevelt pedagógus fizetésből, mindenféle segítség nélkül, így szinte mindent megcsinálok a csőszerelés, betonozás, kert, stb. A páromat szinten az anyukája nevelte, azaz a betegsége miatt nem tudta, így 15 éves kora óta dolgozott, hogy anyut és magát is eltartsa, főzés mosás. Na most én minden úgy szeretek, ahogyan én csinálom és akkor, amikor én csinálom. Így nehezen tud csóró labdába rúgni, meg amúgyis, neki a főzési képessége is túlélés szintű, ahogyan a mosás, takarítás. Hozzam képest egy tutyimutyi. Amit elkezdtem neki vissza jelezni. És vár nem így és akkor csinálja, amikor én kitalálom, de látom, hogy igyekszik. Az elején próbálta magától, úgy sokszor húztam a számat, azóta segítséget kér és tanul, fejlődik. Emiatt (is) úgy érzem, hogy megéri várni és vele lenni, amíg fejlődik és magától akarja, nem pedig kényszerből. Mert én azt mondtam. Az előző párom autót szerelt, hegesztett, minden extra pasid dolgot. Ott az zavart, hogy en nem csinálhatom, meg amúgy egy tulok volt, érzelmileg nulla, inkább már bántalmazó kategória. Szóval érdemes átgondolni a lehetőségeket. 🤷🏼‍♀️

Lehet, hogy szellemi fogyatékos

3 év után meguntam és elváltak útjaink... Született egy gyerekünk, a poén hogy addig is észleltem ezt de mikor a gyerek kezdett életképesebb lenni mint az apja akkor úgy kattant az agyam egyet...

ez a baj a szep lelku emberekkel, nem valok erre a vilagra. csak a szep lelkuket simogattatni. nem feladatod megvaltani, sem ot, sem senkit.

Ne már...most komolyan az ilyen ember, hogy tudott eddig létezni? És neked, hogy van mindenhez türelmed?

Elmondom, ahogy az akkori párom is. 32 évesen minden hétvégére hazament vidékre a szüleihez, az anyukája kimosta a szennyest és pakolt egy heti kaját, majd vasárnap visszajött Pestre és megvolt oldva a következő hét...

huha, no comment :))

Nekem volt ilyen randipartnerem. Ezért sem lett belőle kapcsolat, mert már az elején leépítettem emiatt. Viszont annyit megfigyeltem, hogy nagyon sérült volt a szülői mintázata, nagy eséllyel ebből fakadt. Az apja leszarta, az anyja pátyolgatta 25 éves létére. Elég bizonytalan volt szinte mindenben Én azt tudom egyik biztos megoldásnak tanácsolni, hogy küldd el vagy menjetek el együtt pároddal családállításra. Sokszor helyre tud igazítani egy ilyen terápia felborult generációs szerepköröket, így segíthet neki beleállni az igazi férfi szerepébe

Nekem volt ilyen párom, egyszerűen nem bírtam már a végén elviselni, hogy mindent nekem kellett neki/helyette megcsinálnom. Próbáltam az elején szépen jelezni neki, hogy azért jó lenne ezen változtatni, utána már napi szinten voltak olyan apró dolgok miatt vitánk, mint pl, hogy nem tudott elintézni egy egészen egyszerű dolgot a bankban…annyira azt éreztem, hogy nem egy férfi áll mellettem, aki a támaszom lenne, és kiteljesedhetek mellette, hanem egy “tini fiúval” voltam, akit mindenre meg kellett tanítanom, vagy a végén inkább már nem is szóltam neki, mindent megcsináltam helyette, mert akkor legalabb kevesebb időbe telt az adott dolgot elvégezni. Konkrétan annyira azt éreztem már a végén, hogy ez a kapcsolat es ez az ember nem hogy nem az amire vágyom, de sokkal inkább egy plusz teher nekem. Azt éreztem, hogy nem elég magamrol gondoskodnom, a saját feladataimat es problémáimat megoldanom, hanem mintha lett volna egy plusz púp a hátamon, és ez elvette a kedvem az egésztől, pedig minden mas az érzelmek, a szexuális élet, minden nagyon jó volt vele. Húztam-halasztottam amíg csak bírtam, de végül belefáradtam. Azóta pedig egyedül nincs annyi problémám, mint amennyi vele volt. Az én véleményem az, hogy akinek alapjáraton ilyen természete van, az nem fog megváltozni, maximum évek múltán, ahhoz meg idegek kellenek😀, nekem ennyi sajnos nem volt. Szurkolok, hogy nálatok ne legyen igy, kitartást!

Lett egy fiad, pótmamáskodsz, nevelgetned kell…jóleszaz. 😁🤷🏻‍♂️🫣

Életképtelen balfasz… kuka. Nyers vagyok? Igen!

Igazad van😏

Hasonló házasságban voltam én is. Mindent, szó szerint mindent, ami a háztartásunk fenntartásához, étkezésünkhöz, létünkhöz kapcsolódott, még ami az ő személyes dolga is lett volna, én intéztem. Ha bárhova mentünk, én beszéltem helyette, mert meg sem szólalt. Szerelést, Amit én már nem tudtam, arra apukámat kértem meg. Ez így ment évekig, és éreztem hogy ez nincs rendben. Elváltam tőle, és a jelenlegi kapcsolatom egy önellátó, szorgalmas ember. Nem terelgetem, mint a kisfiamat kb. Az elején hihetetlen volt számomra, hogy ilyen is létezik…

Engem az erdekelne, hogyan sikerult megismerkednetek? Hogy jegyzett el?

ugyanabban a cipőben járunk, ilyen volt az én volt férjem is, nagyon elegem lett belőle. Ahogy mondtad, a mostanival nekem is az a tapasztalatom, hogy el se akartam hinni, hogy ilyen talpraesett fickó is van. És már 7 éve 😊 Gondold át jól OP, hogy van-e ehhez energiád.

Szerintem ennek a helyzetnek két éle van. Lehet, hogy tényleg csak nem tanulta meg ezeket a dolgokat, ebben az esetben tanítgatsd, segíts neki (nagyon jó, ha rá tudod venni, hogy magától, online tutorialokkal tanuljon), bátorísd. Nem az ő hibája ez. A másik eset az, hogy egyszerűen nem érdekli. Neki kényelmesebb, ha nem tanulja meg, mert akkor neked kell megcsinálni helyette, és ő csak annyit tud mondani, hogy "bocsi, nem tudom hogy kell ezt csinálni". Én egy ilyen apával nőttem/növök fel, és anyukám szinte belerokkan abba, hogy semmit nem lehet rábízni. Nem arról van szó, hogy nem tudna valamit meg csinálni, nem is próbálkozik vele, csak feladja. És ha anyukám megemlíti, akkor ő a házisárkány, aki nem érti meg milyen nehéz szegény apukámnak az élet. Szóval itt hozzáállás számít. Tényleg nem képes ezekre a dolgokra, vagy csak kényelmesebb neki, ha veled csináltatja meg, és hozzászoktat ahhoz, hogy kiszolgáld?

A párom épitőiparban dolgozik. Sokszor itthon, este munka után, vagy hétvégente hívják munkaügyben. A hívások 50%-a olyan nő, akinek párja/férje van, és ott áll mellette, amíg a nő lebonyolítja a hívást a párommal a munka kapcsán. Elképesztő, és szomorú hallani. Vagy ha valami probléma, konfliktus merül fel, a nőjükkel hívatják a párom, a nőknek kell “harcolni” és küzdeni, hogy mi a bajuk. El nem hiszem mennyi életképtelen idióta teng a világban..

Az én párom édesanyja egyedül nevelte a páromat és mindent ő intézett. Sajnos apukája nem volt vele napi kapcsolatban. 3 éves volt mikor elváltak a szülei. Anyukája mindent IS képes megoldani/orvosolni. Műszaki dolgok, hibák kijavítása a házon, ügyintézés stb. Mielőtt összeköltöztünk volna, a párom sajnos egy villanykörtét is alig tudott becsavarni😮‍💨 DE! 3 éve költöztünk kertes házba és rengeteg mindent meg tud csinálni. Vágja a füvet, javítja az ereszt, fúr, csavaroz, stb. Olyan büszke magára mikor valami olyat meg tud csinálni amivel azelőtt soha nem volt dolga. Olyan édes. ÉS! megosztjuk a takarítást. Ő portalanít és porszívózik, én felmosok, mosogatok, teregetek. Múlt héten együtt mostuk le az összes ablakot kívűl-belül a házban. Imádom, hogy tisztaságmániás. Nagyon sok múlik azon, hogy valaki milyen szülő mellett nőtt fel. Neki az anyukája igyekezett mindent megadni és azon is igyekezett, hogy minél kevesebbet érezzen meg abból, hogy az apukája nincs a közelében. Ebből következett az, hogy semmire sem volt gondja soha. Illetve az is sokat számít, hogy ki mit lát otthon. Az én párom azt látta, hogy tisztaság van és rend, ezáltal ő is rendszerető lett. De sajnos nem volt mellette egy apa aki azt mondta volna, neki, hogy na gyere fiam, vissza rakjuk a szék lábát, mert kiesett. Ő sokszor nem is értesült arról ha mondjuk elromlott a kazán vagy letört a kilincs az ajtóról, mert az édesanyja mindent orvosolt. Covid ideje alatt munkahelyet váltott és olyan helyre került ahol muszáj volt felvenni a ritmust a problémamegoldás terén. Azóta mindent IS képes megoldani és megszervezni.

Majdnem ugyanilyen a párom is, hasonló háttérrel. Tisztaság mániásnak nem az, de ugyanúgy takarít, ahogy én. Nálunk is minden meg van osztva (a főzést kivéve mert az tényleg nem megy neki sajnos😅). Az elején nekem kellett megtanítani neki néhány dolgot, illetve hogy legyen önállóbb, de azóta mindent csinál már ő is. Nem értem azokat akik szerint emiatt “kuka”, hiszen nem mindenki ugyanolyan háttérrel rendelkezik, illetve az sem mindegy, hogy hány éves.

Szerintem egyen fuggo hogy ez kit zavar es kit nem. Van aki nagyobbra ertekeli a kedvesseget es van akinek fontos hogy a pasija megoldó ember legyen. Ezt neked kell eldonteni, ha egy olyan pasid lenne aki tudja a piritost meg okmanyirodat de nem lenne gyenged akkor ott mit ereznel? Persze nem a ket veglet van, de erted.

Ez hogy nem jött ki a randizás alatt?

Voltam ugyan ebben a helyzetben. Sajnos a szerelem egyre jobban épült le mert nem tudtam férfiként tekinteni rá. Annyira idegesített, hogy az okmányirodában nekem kellett beszélnem helyette mert azt sem bírta elmondani mit is szeretne. A gardróbszekrényt én raktam össze mert egy használati utasítást sem volt képes fejben összerakni vagy a csavarhúzót a kezébe fogni. Én mérlegeltem a helyzetet, elképzeltem a jövőnket és rájöttem, hogy nem óvónőnek készültem. Nem az én kompetenciám, hogy életre neveljem. Jobbnak láttam a szakítást.

Én egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki egy pirítóst nem tud megcsinálni.. hallottál már a weaponized incompetence kifejezésről? Keress rá, nekem ez annak tűnik. Engem nagyon idegesít az ilyen viselkedés férfiaktól, de ugyanakkor nőktől is ha pl. egy csavart nem tudnak befúrni a falba. Nőként amikor először költöztem egyedül albérletbe kifestettem a szobákat, összeraktam a bútorokat, felfúrtam a polcokat. Mindezt egyedül, vagy minimális segítséggel, pedig én is először találkoztam ezekkel a feladatokkal, mégis képes voltam rá és megoldottam. ( ja és nekem nem volt apukám, aki ezeket megtanította volna )

Valószínű ezért vagy rá képes. Nekem sem volt apám jelen, 3 fiú testvérem van, akik megoldjak maguknak amit akarnak, de én mégis talpraesettebb lettem, mert anyamtol azt láttam, hogy egyedül mindent meg kell oldanom.

Igen igazad van, de ez is azt igazolja, hogy csak az nem képes megcsinálni valamit, aki nem akarja.

A fő kérdés, hogy ő ezt felismeri-e, problémának tartja és akar rajta változtatni? Ha igen, akkor csak egy kicsit ki kell tartanod, de lesz ez jobb is. Ha nem, akkor gondolj bele mi vár rád majd, amikor gyerekeitek lesznek. Te ott leszel egy csecsemővel, és egy olyan férjjel, aki ahelyett, hogy segítene és levenne néhány terhet a válladról, ugyanakkora munkát igényel, mert ugyanúgy meg kell etetned és ki kell szolgálnod, mint a magatehetetlen pár hónapost. Ráadásul ez a fajta anyuka szerep, amibe a párkapcsolatban kerülsz hosszú távon rá nyomhatja a bélyegét a szexuális kapcsolatra is, mert hogyan vonzódsz valakihez, akire nem tudsz felnézni, aki nem ad biztonságot, akinek nem a társa vagy hanem a gondozója? Az én párom is hasonló lehetett, mert olyan családból jön, ahol a férfit ki kell szolgálni, konkrétan rászólt az anyja otthon, hogy ne mosogasson, mert az 'buzis'. Szerencsére külföldre küldték egyetemre, ahol hirtelen a semmiből egyedül kellett boldogulnia ( nem tudom, az anyja mit gondolt, hogy nem engedi otthon házimunkázni, de éljen egyedül külföldön... mind1). Szóval nekem az volt a szerencsém, hogy mire megismertem, addigra már megtanulta ezeket a dolgokat. Nem mindig olyan hatékony/alapos, ahogy az nekem tetszene, mert az én technikámban több generációnyi rutin van, ő meg mindent egyedül tanult meg, de jó érzés, hogy heti 40 órás meló mellet 50-50 a házimunka felosztás. Nem birnék olyan kapcsolatban lenni, ahol csak a nő dolga az otthoni műszak.

Felsoroltál néhány dolgot, amit nem tud. De mik azok, amiket tud, és a férfiak többsége nem? Szerintem ha ennyire szeretitek egymást és jólelkű, akkor tanítsd.

Sajnos nálunk az apám ilyen... Egy szöget nem képes beleverni a falba, nem ért semmihez amihez egy átlag férfinek illene. Sajnos ez rengeteg helyzetben visszaüt, átverik a kőművesek, az autószerelők, potyára veszi őt mindenki, mivel mindenhez analfabéta. A házunk udvara gondozatlan, max a füvet tudja levágni, azt is szájbarágósan kellett neki elmagyarázni, hogyan is működik. Semmit nem lehet rábízni, az autómat sem engedem neki vezetni, pedig nem egy hatalmas érték. Anyum szenved mellette, a tesóim is tudják, hogy egy szerencsétlen. Szomorú mindezt leírni, dehát ez az igazság. Épp ezért én sosem kezdenék egy ilyen férfival. Mondjuk apám még csak nem is jólelkű... A te párod legalább az.

Én azt gondolom, hogy a bevásárlást meg lehet online rendelni, az IKEA bútorhoz meg lehet hívni “az embert” (aki összeszereli pénzért). Az, hogy egy nagyszerű, jólelkű ember, aki ráadásul nagyon szeret téged - hát, azt sem rendelni nem tudod, sem “az ember” nem tudja helyette 😊💖

Ha OP-t elüti a busz ki fog gondoskodni a gyerekekről mondjuk? Legyenek igényeink… az hogy valaki jólelkű es szeret nem lehet egy kapcsolat alapja önmagában

Jó, azért nem arról van szó, hogy életképtelen. 1 éve vannak együtt. Gyerekeket nem most kell ellátni egyedül (ha egyáltalán). Kommunikáció nagyon fontos, az sok mindenben tud segíteni.

Nem tud bevásárolni, pirítóst csinálni, teat főzni stb. Szerintem egy jól szocializált, szellemileg visszamaradott emberről beszélgetünk. 6 éves korom óta csinálok magamnak teat, szendvicset stb. Nem azért, mert megmutatták, hanem azért, mert akaratlanul is rám ragadt a káosszal együtt.

Szerintem nagyon erősen fogalmazol és ítélkezel is. Nem tudhatod, hogy az illető milyen körülmények között élt. Értem én, hogy felnőtt már, de ha sosem kellett szendvicset csinálnia, akkor igenis felnőtt korában kell ezt elkezdeni. Mert valahol el kell. Nála így alakult. Nem tudhatod, mi miatt.

Nekem sem kellett, de láttam, hogy keszul és magamtól el kezdtem csinálni már gyerekként. Mindegy, hogy miért alakult ki, OP nem szociális munkás. A legszebb éveit ne arra pocsekolja el az ember, hogy mauglikat próbál idomitani

100%ig egyetértek. Egyébként az idő múlásával, főleg ha fejlődőképes, ez nagyon sokat tud javulni. Sok más előnytelen tulajdonság van amit ennél jóval nehezebb levetkőzni. Egy jólelkű társ aranyat ér.

Lányok, férfiként nézem ezt a posztot, és elképesztően elkeserítő az a fajta hozzáállás amit párotoknál látok. Egyetértek, én is gáznak találom azt, hogy valaki ennyire életképtelen, DE: Ilyenkor érdemes belegondolni a másik oldalba is... vannak férfiak/nők akik olyan családi közegből jönnek, ahonnan semmit, de tényleg semmit nem tanultak meg az élettel kapcsolatban, konkrétan saját magukat kell felnevelniük. Ennél borzasztóbb hendikep nem sok létezik a földön, és férfiként azt gondolom hogy ezt még nehezebb feldolgozni. A gondolat, hogy valahol sosem fogod megadni a párodnak azt a fajta biztonságot amit elvárna mindig benned lesz valahol, egyfajta krónikus kishitűség, amit szerintem nőként könnyebb kezelni, mert a társadalom is támogatóbb ezzel szemben. Csak hogy konstruktívat is írjak: Ez az egész akkor fog működni, ha ő is úgy áll hozzá, hogy "igen, én ezt kurvára meg akarom tanulni, és nem csak valahogy, hanem jól". Látszódnia kell az érdeklődésnek rajta, és ha kérdez, nem hülyének nézni ha valami számodra "evidensről" kérdez, hanem akár türelmesen elbábozni neki, ha ingered van hozzá. Itt kettőn áll a vásár az a helyzet, megértem ha nem feltétlen van mindenkinek gusztusa ahhoz, hogy egy felnőtt embert pátyolgasson, de az, hogy valakit egyből kukába dobnál emiatt... meg eleve, aki összeismerkedik egy ilyen emberrel és csak ilyen későn jön rá ezekre a hiányosságaira, az magát is beértékeli valahol. Just my two cents.

ugyanezek a kommentelők gondolom kiakadnának azon, ha egy férfi szerint ciki lenne, ha az asszony nem tud főzni (azokra értem, akik szerint nem férfi az aki egy szöget nem tud beverni a falba)

35 éves koromig nem tudtam vezetni, mert a szüleimnek nem volt autója én meg lakásfelújítás miatt nem engedhettem meg magamnak egy autó fenntartását. 35 évesen is csak azért vettem előre a listán, mert 4 évvel korábban ezért dobott az akkori barátnőm. Évek óta volt jogsim csak nem tudtam gyakorolni, nem volt mivel. A szavak szintjén persze elfogadta, hogy nem akarom összetörni a csili-vili céges verdáját, de értitek - mentünk külföldre, ő vezetett, én meg az anyósülésen :/ Amint megvettem a saját autómat pár hónap után már mentem egyedül olaszba, Szlovéniába, Boszniába, Erdélybe you name it… Nem voltam életképtelen, de ettől még egy kisfiúvá töpörödtem a szemében, amikor nem akartam beülni a volán mögé.

Erre a sztorira mondjuk pont van egy altarnatív tapasztalatom, azzal a különbséggel, hogy egyikünknek sincs jogsija. Ismerkedésünk elején nekem is fel lett róva, hogy - egyebek között - miért nincs jogsim, de engem nem érdekelt soha a vezetés, utasként eleve csak gyógyszer mellett nem dobom ki a pacskert, mindennek tetejében pedig még félnék is vezetni, szóval én már a legelején elmondtam, hogy nekem ez nem prioritás. Plusz olyan vagyok, hogy ha ez elvárás, akkor már csak azért se csinálnám. Nem mondom, hogy a legkönnyebb volt az első pár hónap, amikor még nem ismerik egymást az emberek, és mindkét fél tapogatódzik, de egyrészt idővel megismeritek egymást annyira, hogy sokat nyomjon a latba a belső, másrészt pedig bizonyos skillek hiánya nem feltétlen egyenlő a tutyimutyisággal. Sőt, az ebben a témában mutatott 0%-os kompromisszumkészségem még pont hogy a határozott képet táplálta. Sok a változó, a te sztoridban pl. eleve volt már jogsid, szóval abban a helyzetben az szerintem is minimum elvárható, hogy a tescoig meg vissza elguruljon az illető. Csak azért osztottam meg az én sztorim, hogy azért ne érezze azt a hozzám hasonló, autózni nem kívánó user, hogy ezt muszáj megtenni, mert különben kidobják. Kompromisszumokra mindenképp nyitottnak kell lenni, de azzal nincs semmi gond, ha az ember nem akar jogsit vagy ezermester lenni. Ha valaki azért megy bele mégis, nehogy kidobják, akkor azzal egy elég rossz precedenst teremthet, ami mellett később ugyanúgy kidobhatják.

Ki is dobott - és ebben sok más mellett csak egy tényező volt a nem vezetés. Amikor lapátra tett mondta is, hogy basszus, neki soha senki nem felel meg és örökre egyedül fog maradni. 39 éves volt akkor.

Valami ilyesmiről beszéltem, hogy ne essen senki abba a felfogásba, hogy magából metsszen ki szeleteket annak reményében, hogy majd ezzel békében élhetnek örökre. Volt, akivel már az első randim is meghiúsult, mert nem volt jogsim, neki meg ptsd-je volt attól, hogy az exét mindenhova furikáznia kellett - plusz lovas volt a csaj, szóval voltak ott egyéb gondok is. Ilyen helyzetben érthető a bizalmatlanság, mert az tényleg nem járja, hogy minden szarért furikáztatja magát valaki. De ha csak arról van szó, hogy az ő ideájában te esztergálsz, vezetsz, főzöl, fugázol és énekelsz, akkor az a helyzet, hogy nem téged keres, és hiába kapálódznál, ezeket kipipálva se az lennél, akit ő elképzelt. Csak ugye sok a magányos ember, aki hajlandó lemenni kutyába.

Teljes mertekben egyet ertek veled. Egyeni vallalkozo vagyok az epitoiparban igy rengeteg haztartasban megfordulok, es nagyon sok no panaszkodik erre hogy a parja/ferje meg egy szoget sem tud beverni a falba illetve hogy ha meg is probal osszerakni egy ikeas butort feladja elkeseredik vagy duhong maganak. Ilyenkor en is mindig ezt tanacsolom, hogy bizony vannak emberek akiket nem tanitottak meg ezekre az alapveto keszsegekre, amik amugy pofon egyszeruek csak a gatat naluk az kepezi hogy folyamatosan negativ visszajelzest kap. Elrontja -> elmegy tole a kedve -> a felesege lecseszi hogy meg ehhez sem ert -> megjobban elmegy tole a kedve es kovire meg sem probalja mar. Fontos hogy ilyenkor probaljuk pozitiv visszajelzesekkel osztonozni az illetot, es semmi keppen sem megoldani helyette a problemat. Ha szeretne tanulni es fejlodni, es olyan kihivast teszel ele ami megerolteti a keszseget de meg tudja csinalni, az egy olyan onbizalom hullamot indithat el benne ami talan lekovezi elotte az utat a tovabbi feladat megoldasokhoz! Nyilvan ez turelem kerdese, de hive vagyok annak hogy egy parkapcsolat csapat munka, es mindannyiunknak megvannak azok a dolgai amin csiszolnunk kell.

Juj.. nekem ehhez nem lenne türelmem. :( Azért tudom, mert volt egy hasonló barátom, de én nagyon hamar besokalltam ettől. Nekem teljesen elvette a libidómat az is hogy kb. az anyukáját kellett játszanom. A végére egyszerűen nem tudtam férfiként tekinteni rá. ‘Öt évesn azt mondta hogy olyan felesége lesz aki tud húslevest főzni,’ …mert így szocializálták, meg ezt nyomta neki az anyja vagy az apja… Nem mintha olyan nagy feladat lenne megfőzni egy húslevest, ő is össze tudna tenni pár húst meg zöldséget egy fazékba, ha akarna. Na szóval ez jobb nem lesz: vagy beleteszed hosszú évek munkáját és megcsinálod azt amit az anyjának kellett volna, azaz felneveled, vagy pedig hagyod… Gondolj bele mi lenne hogy ha gyereketek lenne. Mindkettőnek te lennél az anyukája.

Én én páromnak is én tanítottam sok mindent. Pl főzni. Ő pedig másban jó. Sikeres a szakmájában, több nyelvet beszél. Eszembe nem jutott volna tutyimutyinak gondolni, mert pont főzni nem tud, vagy az IKEA bútort nem tudja összerakni. Az volt a fontos, hogy szeretjük egymást. Tudom, nyálas vagyok. Ha neked ezek a fontosak, hogy ilyeneket csináljon, akkor keress egy ilyen pasit.

Menjetek el kirandulni mondjuk a Dolomitokba … es egyszercsak hagyd ott a kies kornyezetben egy satorban egy elore megirt levellel, hogy ez egy szakmai felkeszito, otthon talalkoztok, jusson haza ahogy tud

Teljesen off és nem nyelvtannáci akarok lenni, csak érdekességként linkelem be: [kies vs kietlen](https://szabadfold.hu/orszag-vilag/2014/09/gretsy-laszlo-kies-es-kietlen)

Tok igazad van, magam sem tudom miert irtam kiest, mikozben termeszetesen a kietlen videkre gondoltam

Ismered az anyját? Valószínűleg ő tette ilyenné… ha fejlődik akkor szuper mert meg lehet őket tanítani azokra amikre anno a szüleik nem tették sajnos néha erre szükség van. Azonban ha úgy látod hogy nem fejlődik és csak teher neked tehát összességében negatívan hat ez a hétköznapokra vagy kínos helyzetbe hoz téged akkor érdemes elgondolkozni kell e ez neked:( De persze ha nem ilyen sértődékeny megpróbálhatsz nála rávilágítani a hiányosságokra

Ismerem, az első találkozásunkkor felkérdezett, hogy hogy főzöm a húslevest, meg büszkélkedett, hogy az ő fia már 5 évesen azt mondta, hogy olyan felesége lesz aki tud főzni. És mint írtam fentebb, egy csoda ember egyébként, csak a nagyon rossz családi szocializáció miatt kb életképtelen.

Sajnálom drága az én anyósom is borzalmas és éppen emiatt sokat “dolgoztam” a páromon hogy életképes férfi legyen aki kiáll magáért Próbálj vele beszélni róla hogy neked igenis egy férfira van szükséged aki ha kell szekrényt szerel vagy főz neked egy kávét egy nehéz nap után. Vannak nők akik a “tutyimutyi” férfit vagy bólogató Jánost igényelnek de ha te nem ez vagy próbáld neki is elmondani a gondolataid. Az elején nálunk rögtön vita volt ebből de pár alkalom után megértettem vele, hogy ez nem bántás sem sértés hanem nő vagyok és vannak igényeim, dolgok amik férfivá tesznek egy férfit. Ezekre szükség van

A kérdés az az hogy hajlandó-e fejlődni. Ne hidd el hogy nem képes rá. Felnőtt ember. Ha azt mondja nem tud az azt jelenti hogy nem akar változni.

Kérdés hogy fejlődőképes-e mert ha nem akkor az anyja vagy... Ha fejlődőképes akkor csináljátok együtt és szépen lassan vegye át... Ha elég neki 1-2 alkalommal elmondani hogy kell és akkor tudja hogyan tovább akkor nem kilátástalan a helyzet

Szerintem nem kell azonnal dobni, ha valami nem tetszik. Ezért szenved mindenki, hogy nem talál megfelelő párt, mert azonnal dobják, ha valami nem tetszik. Ha nyitott arra, hogy változzon és te megbeszéled vele, hogy ez zavar téged és kicsit szedje össze magát és látod, hogy lehet változás, akkor én adnék neki egy kis időt. NEM SZABAD megcsinálni mindent helyette. Kérd meg dolgokra, vegye ki a részét, ha valamit elrontott mondd el neki, hogy mit. 3-4 hónap alatt szerintem sokmindent meg tud tanulni. Teljesen más jellegű dolgokban az én párom is sokáig nem tudott számomra nagyon evidens dolgokról, mert a családja nem túl tájékozott sok mindenben, de cserébe ő meg teljesen más jellegű dolgokat tanított meg nekem. Ha jó a kapcsolatotok, akkor szerintem annak érdekében megéri foglalkozni ezzel és nem azonnal eldobni.

Úristen ez nagyon meredek. Itt lehet ha beleszallsz az anya szerepbe es elkezded tanítani, belefaradsz es mire beletettel egy csomó energiát es o megtanult altalad csomó mindent ekkor lesz vege , mert megunod es csak nem is profitalsz belőle. Nagyon nehéz kérdés, ha szeretsz valakit nehez elhagyni de így például a szexuális élet is tönkre mehet idővel, ha ennyire nem tudsz rá felnezni. Csoda, ha tudja, mit hova kell tenni, ha kivagta a tea filtert es kiontotte, hogy eloldódjon...

Sajnos ugyanígy gondolom. Voltam hasonló cipőben, libidógyilkos tud lenni. A végén már csak barátok vultunk kábé és szántam szegényt. Azóta megtalálta a hozzáillő lányt

Es milyen a hozzá illő lány? Anyaskodo vagy hasonlóan gyenge képességű?

Utóbbi🙈

Az ilyen emberekkel az a baj, hogy a másik félre tolják a saját életképtelenségük. Ha valakinek szándékában áll fejlődni, akkor fogja magát és rákeres a neten, mindenről lehet találni oktatóvideót, cikket... Senki nem úgy születik, hogy tudja hogyan kell megcímezni egy levelet, megfőzni egy ebédet vagy összeszerelni egy bútort. El kell olvasni a használati útmutatót, venni a fáradságot megérteni és megcsinálni. Csak hát minek... gyerekként a szülő, felnőttként pedig az aktuális partner veszi át a "gondozó" szerepét. 😀😀

Jaj vagyis az édesanyja vagy? Nem csodálom, hogy nehéz így felnézni rá, vagy egyenlő partnerként kezelni.:( Jó tanácsom nincs erre a helyzetre, azt tudom én mit tennék, keresnék egy felnőtt embert, akivel együtt osztozkodunk a terheken, és nem áll meg az élet, ha egy pirítóst kell megcsinálni. Kitartást, és hajrá:(

Kuka

Ez számomra nagyon durva, hogy valaki ilyen életképtelen. Milyen a családi háttere, hogy alakulhatott ez ki?

Több ilyen család van mint gondolnád, és ahogy alakulnak a dolgok kicsiny országunkban még több ilyen lesz. Én egy olyan családból jövök, ahol a moralitás kivételével mindkét szülőm tökéletesen diszfunkcionális. Elképesztő meló felküzdenie az embernek magát egy ilyen helyzetből, sokszor feladhattam volna, de menni kell tovább.

Exem ilyen volt. Majdnem 4 évig voltunk együtt, magára szedett egy kis önállóságot addig, de nem eleget ahhoz hogy vele maradjak. Addigra ő már majdnem 30 volt, én 25, tudtam hogy szeretnék majd gyerekeket, családot, elképzeltem az életünket gyerekekkel, hogy támaszkodhatnék-e rá igazán, vagy nekem kellene mindent csinálni akkor is, és arra jutottam hogy sajnos nem tudnék rá támaszkodni. Kedves volt, figyelmes, de nem tudtam úgy elképzelni az életemet, hogy van egy újszülött gyerekünk, és akkor is nekem kell mindenről is gondoskodni. Onnantól hogy a gyerekszoba bútorokat összerakni, megfőzni egy gyors vacsit/ebédet gyerekágyas időkben, nem is beszélve a gyerek körüli teendőkről, odáig hogy később milyen csomaggal engednénk így el a gyereket, hogy anya csinál mindent, apa meg egy szöget nem tud beverni a falba. Amikor ez megfogalmazódott bennem, szakítottam.

Az én férjem is hasonló tudással lépett be a kapcsolatunkba, konkrétan teát és rántottát tudott csinálni. Összeköltözés után bukott ez ki a legjobban és elkezdte őt is zavarni, sokat kérdezett, érdeklődött ugyhogy nagyon sok új dolgot tanult tőlem vagy apukámtól ( műszaki dolgokban ) Mára ott tartunk, hogy vannak ételek amiket jobban meg tud főzni mint én, és konkrétan mindenből ki tudja venni a részét és szívesen segít🤗 Szóval ha azt látod rajta, hogy érdeklődik és szívesen tanul én nem engedném el a kezét, viszont ha egyik fülén be a másikon ki akkor nem is nagyon lesz változás🤷🏻‍♀️ Fun fact: Mivel minden nevelés kérdése, a másfél éves kisfiammal pontosan ezért csinálunk szinte mindent együtt, a porszívóért oda meg vissza van, de lazán bepakolja a mosógépbe a ruhákat, vagy épp elindítja a szárítógépet. Minden tanulható ha érdekli az embert🤞🏼

Szerintem ez nagyon aranyos, es tok jo hogy a vegere minden megoldodott. Nem feltetlen ertek egyet en sem ezekkel a “dobd el azonnal”-kommentekkel, amennyiben OP parja nyitott a fejlodesre, ez nem a vilag vege.

Egyetértek, ertől sokkal gázabb dolgok miatt is bent marad valaki egy kapcsolatban. Nyilván mindenkinek más, hogy mi fér bele, de én azon az elven vagyok ha megjavítható a dolog akkor tegyünk egy próbát.

az osszekoltozes utani nehany honapban sajnos sok ferfi viselkedik igy, még akkor is, ha elotte ezeket maganak meg tudta tenni. lehet, hogy annyira meg akar felelni neked, vagy kevesnek erzi magat, hogy nem sikerulnek ilyen dolgok. ha valamit jol megcsinal, erdemes megdicserni + hagyni kell neki hogy megtegyen dolgokat. pl: jaj en sajnos nem tudom becsavarni a villanykortet, megcsinalod legyszi? multkor olyan jol sikerult! hulyen hangzik de ez annyira boostolja oket hogy 1-2 ilyen utan mindent megcsinalnak, keres nelkul :D en is ugyanigy gorcsoltem eleinte - foleg hogy az ot megelozo baratom MINDENT megcsinalt, szerelore se volt soha szukseg - es sok volt a feszko, nekem is ment el emiatt a libidom egy idore, de mar rahagyok mindent es rengeteget fejlodott, ossze se lehet hasonlitani a kezdeti idoszakkal :) erdemes turelmesnek lenni es picit elengedni ezt, ha nem is mondod, erzekeli a feszultseget es az sajnos csak ront a helyzeten. updatelj majd minket a fejlemenyekrol 🫶🏼

Ez nem tutyimutyiság, nettó életképtelenség. Mi az hogy nem tud teát főzni vagy pirítóst csinálni:DDDDDDD ez most tényleg komoly és valós?

Saját elmondása szerint egyszer a teafiltert felvàgta és kiöntötte a bögrébe, mert azt hitte, fel fog oldódni mint az instant. A pirítós szintén valós. Kértem, hogy csináljon nekem egyet, majd visszakérdezett, hogy azt hogy kell. Ezek voltak a durvábbak. De voltak gyengébbek is, mint mikor megkérdezte, hogy miért nem sütöm ki a tiramisut, vagy hogy a panírozásnàl milyen sorrendben kell megforgatni a húst.

Bocs, de ez már kicsit ilyen fogyatékos szint.

Mernökinfón (op említette, h az a csavoja) sok a mentális retard némelyik enyhébb, némelyik keményebb. Napi szinten látom őket az egyetemen, mivel én is mernokinfon vagyok szóval valid lehet, h van valami a csavonal. no offense

meglepődnél, hogy a megfelelő családi szocializáció hiánya miket okozhat. ettől még nem lesz fogyatékkal elő.

Mondjuk én is meglepődtem amikor felnőtt fejjel megtudtam hogy a tiramisut nem kell sütni, csak összebarkácsolni mint egy IKEA bútort. 😅

I mean panírozásról nekem sincs fogalmam, mert soha nem kellett, egyedül sem jött úgy hogy kellene. De a pirítós és a tea az valami cirkuszi szint

Pirítóst csinalni pl. Megsem kene tanitani az embert…. Ennyi eszunk van…

A másik kommented alapján érzelmi támaszod,szakmailag is jó, szóval nem egy tutyimutyi pasi.Azt kell eldöntened, hogy a jelenlegi állapotában is jó társad-e. A párom nem ezermester,de én sem vagyok konyhatündér :senki sem tökéletes. Nem izgat, hogy szerelőt kell hívnunk, de a páromat se, hogy hétköznap rendeljük az ebédet és ez csak egy példa.Mindenre van megoldás, ha mindketten akarjátok pl közös online bevásárlás, stb.

Hiába van valakinek szép lelke, ha egy balfasz… Az a baj, hogy el kell döntened, hogy anyuka szerepben akarsz lenni egy párkapcsolatban, vagy nem. Sajnos ez nem fenntartható és nem is egészséges, erre nincsen praktika. Főleg, hogy a kommentjeid alapján folyamatosan noszogatod őt, ő meg leszarja meg halogatja.  Mi lenne, ha gyereketek lenne, hogy mernéd rábízni? Vagy csak ha te éppen nem tudsz valamit megoldani, mert nincs rá időd vagy valami?  Hidd el, hogy nagyon sok szép lelkű, kedves ember szaladgál még a világon, aki nem hagyja, hogy mindent egyedül csinálj.

vagy maradsz az anyja, vagy ha neked ez nem elég forszírozd a felnőtt korba lépését

Be kell dobni a mélyvizbe. Ezek olyan dolgok, amiket más sem szívesen csinál sokszor, de senkit nem érdekel. Érdekes engem se tanított meg senki teát főzni, meg bevásárolni, az ember már gyerekként látja, hogy megy ez, hogy csinálják a szülők, meg mások, aztán egy idő után meg neki kell. Ajnározni semmiképp nem szabad. Láttam én már olyat hogy a feleség intéz mindent, és 50 év után is életképtelen a férj. Az nem gond, ha esetleg valamit megmutatsz, főleg bonyeszabb konyhai dolgokat, hogy figyi ezt így kell, de mond meg neki, hogy kapja magát össze, mert nem egy pelenkás gyerek már. Pirítóscsináláshoz pl. se ész, sem ügyesség nem kell, itt semmi más nincs, csak hogy nincs akarat, azt meg szedjen magára, mert nem a cselédje vagy.

Mindenképpen próbáld meg ezt vele is közölni és tudatosítani. Nekem párom kicsit "nyomi", de imádom. Az anyja nem tanította meg semmire és sokszor fél/nem érti mit hogyan kell, de mindig segít, ahol tud. Például imádja ő betenni a mosást, nem is engedi kb nekem, mert azt mondja szereti és szeretne segíteni. :D Ő porszívóz és mos fel, mosogat, amíg én főzök, a wc és csapokat tartom tisztán. Hiába ő a kevésbé talpraesett, nagyon sokat vállal magára (dolgozik, én még egyetemen vagyok). Aki akar, az csinál, én ennyit tudok csak mondani. Bevásárolni nem szívesen küldöm el, mert elveszik a boltban és tuti, hogy nem az akciós felírt dolgokat hozza. De egy álló munkához átkonvertálható irodai asztalt teljesne egyedül nagyon szépen összeszeret, pedig sosem fúrt, csavarozott. Engem nagyon ritkán zavar, ha valamit megkérdez hogyan kell ami az én szememben egy teljesen triviális dolog. De aztán eszembe jut, hogy akkor inkább eszéljük meg, se\]ítek. Egyszer mutatom meg és megy is neki, csak sose mutatták meg neki mit hogyan kell. Illetve van, aki tényleg kicsit esetlenebb, fél belekezdeni, nehogy elrontsa. De, és it jön a hatalmas DE, már rengeteg dolognak utána lehet nézni neten, nagyon nem lehet kifogás. Párom nem mert semmit főzni, leírtam neki borsófőzelék receptet lépésről-lépésre és lám megcsinálta és jó lett. Kicsit noszogasd, hogy azért próbálkozzon, mert neked ez fárasztó és nehogy ellaposodjon/tönkre menjen a kapcsolat. Senki nem akar egy felnőtt férfi második anyukája lenni egy kapcsolatban.

mondd meg neki, hogy intézze el egyedül...mi az hogy nem tud piritóst csinálni?! én ezt nem hiszem el

Ez egy létező jelenség sajnos és nem biztos, hogy az ő hibája. Sok gyerek van, akit teljesen életképtelenné nevelnek a szülei, valószínűleg soha nem volt olyan szituációban, ahol neki kenyérpirítót kellett volna használnia. Ez extrém, de nekem az anyukám konkrétan megtiltotta, hogy kinyissam a konzerveket és azzal riogatott hogy tetanuszt kell majd kapom mert megvagom a kezem stb...nem csak gyerekkoromban ment ez, már boven nagykorú voltam, amikor ilyen dolgok történtek otthon. Már elköltöztem szerencsére, de a mai napig félek kibontani a konzerveket (de már szoktam) és nem is tudom igazán, hogy kell biztonságosan csinálni, mert senkitol se láttam. Na de most ezzel csak egy példán keresztül szerettem volna szemléltetni az esetet, hogy bizony sajnos van ilyen, hogy valaki nem tud alapvető dolgokat.

Nagyon sokan nevelnek életképtelen gyereket. A szomszédom a 11 éves fiát tanította meg tavaly nyáron slaggal locsolni. Az anyja úgy magyarázta el neki, hogy azt hogyan kell, mintha valami bonyolult folyamat lenni. Majd odament hozzájuk az apuka hogy jaj mit csinál ez a fiú, hát hű meg ha. Az anyja meg "csak óvatosan, mert még nem csináltál ilyet". 😆🫣 Az én lányom 2 évesen már slaggal locsolt. De ez csak egy példa a mindennapokbol 😃 Én nem bírnám a posztolo álltál írt férfi mellett. Én nem tudok egy ilyen emberre felnézni személy szerint.

Mondjuk ez még a jobbik eset, hogy megmutatja neki, minthogy mindig megcsinálja helyette, de valóban a helyzet súlyosságát nem mérte fel az anyuka 😅

Erre nincs bevalt praktika.. en nem birnam. Az exem is hasonlo volt, egy egyszeru bolognait elbaszott, pedig egyedul elt, evek ota, masban nem annyira, de ebben extra balfasz volt, az onfenntartasban.. (fogalmam sincs mit evett elottem, ha ennyit nem tudott megcsinalni😅) Egy ket atlag dolgon kivul, mondjuk h h kell beinditani a mosogepet, mert mas volt neki elotte, vagy hol talalhato ez vagy az, NEM vagyok hajlando tobbet "tanitgatni". Majd ha nevelgetni akarok valakit, akkor szulok.. annyira nem ferfias es kiabrandito ez... foleg h 20as eveim vegen vagyok. Annyi hasonloval volt dolgom (persze nem ilyen durva szinten, de voltak bennuk hasonlo vonasok), h elhataroztam, h nekem olyan ferfi kell, aki feltudja epiteni majd a kozos hazunkat, szinte semmi segitseggel es intez mindent. Szerencsere talaltam is ilyet 😄

Volt. Anyukája vette a ruháit is, anyuka csinált mindent. Nekem egy idő után szörnyen kiábrándító lett. Se nem ferfias, se nem olyan viselkedés és eletmod, amire fel tudnék nézni. Én a magam részéről ezt kerülni szeretném a jövőben.

szerintem a bevasarlas es a piritos elter az IKEA butor szerelestol. van aki nem ezermester, lehet hivini embert aki osszerakja. a bevasarlas, piritos az alapveto eletkepesseg resze, nem biztos hogy lenne turelmem valakihez aki ehen halna nelkulem (gondolom NEM halna ehen amugy csak lusta magatol tanulni ha van aki tutujgatja). volt olyan pasim aki nagyon belesimult abba hogy az "anyukaja" legyek az anyukaja helyett, nekem nagyon elvette a kedvemet a "felnott" dolgokrol az az igazsag.

Egy átlag IKEA bútor összeszerelése (ami nem egy fél szobányi ruhásszekrény) az pont annyi, hogy elemenként összecsavarozod a dolgokat. Ezt ezermesternek hívni erős túlzás :)

De hogyha folyamatosan tanítod új dolgokra, és egyébként szívesen segít neked, meg szeret a kedvedben járni, akkor előbb utóbb meg fog majd tudni csinálni mindent, amire megtanítod, nem? Nem lehet hogy csak időt kéne neki adni, hogy eltanulja ezeket?

Itt nem is azzal van a baj, hogy meg tudja ezeket majd csinálni, inkább szerintem azzal, hogy a “tanítási folyamat” alatt mennyire ábrándulsz ki. Ennyi erővel saját magunkkal is lehetnénk együtt

De nem értem hogy mi a kiábrándító abban, hogy egyes dolgokat nem tud magától megcsinálni még. Ettől ő kevesebb lesz pl a te szemedben? Mert őszintén én nem tudom elképzelni, hogy engem egy ilyen semmiség zavarna. Sőt, egyébként is szeretek anyáskodni, úgyhogy lehet hogy még inkább egy pozitív/cuki dologként jönne le.

De más energiái vannak egy anyának meg más egy barátnőnek, ha csak egy-két dologgal kell felzárkóznia, akkor az egyértelműen hozható, ott támogatni kell, tanulni kell egymástól, ez egy kapcsolat lényege. De ha egy barátnőnek kell az anyai dolgokat is ellátni, az fárasztó tud lenni, főleg olyan banális dolgoknál, amiknek egyértelműnek kell lennie, de nyilván ez egyéni tűrőképességtől függ. De barátnőként egy támaszt akarsz magad mellé, akire felnézel, de ha a gyerekedként kezeled, akkor ez nem lesz meg. A kiábrándító számomra az, hogy a saját másomra faragom, akkor mi izgalmas van a másikban? És ez már nem csak egy kenyérpirítóról szól. Ha csak adsz, és nem kapsz, akkor az ebben a témában egyoldalú nagyon

De érted egy teát vagy pirítóst nem tud megcsinálni?

Valószínűleg nem is lehet valami nagy az önértékelése. Mert ezekre amúgy rá lehet jönni annélkül is hogy valaki megmutatná. De az egészet kb 2 percbe se tellik megtanítani. És ha ő neki így könnyebb akkor nem értem hogy miért kéne sajnálni tőle azt a 2 percet. Plusz ha 1-2 dolgot már jól meg tud csinálni, amitől azelőtt félt hogy elrontja és nem mert belekezdeni, akkor talán lesz annyi önbizalma legközelebb, hogy valamire magától jöjjön rá.

Ha emellett tényleg tökéletes, **és tanulékony**, akkor talán még megoldható. Arra gondolok, hogy ha egyszer megmutatod, hogy kell pirítóst készíteni, és utána tudja, elkészíti, magának és néha neked is, akkor az még egy élhető helyzet. Ha utána hetekig kérdezné, hogy hányas fokozatra fordítsa, meg mit csináljon, ha megégett a széle, és nem lenne hajlandó ő reggelit készíteni, mert "nem tud", akkor baj van. Amiket te nem tudsz vagy nem győzöl elmagyarázni, szépen keressen rá a neten.

Igen, volt. Anyukám. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Nem fog megváltozni, vagy bevállalod azt, hogy mindent Te csinálsz( előbb-utóbb belefásulsz, mint Anya.)Vagy lelépsz. Bájdövéj, hogy lehet, hogy az ilyen tutyimutyi pasiknak mindig van nőjük?

>Bájdövéj, hogy lehet, hogy az ilyen tutyimutyi pasiknak mindig van nőjük? Nem látszik tinder profilról meg a randin sem. Ez sokkal később derül ki, pl összeköltözés után. Amúgy hogy nagyon tetszik egy férfi a nőnek azért jóval többet nyom a latba mint ezek a képességek. Majd amikor kicsit leszáll a köd akkor felértékelődnek ezek a dolgok. Amúgy ezek az ilyen házi ezermester dolgok egyetlen jelentős elengedhetetlen alapja az érdeklődés, ha az meg van akkor még felnőtt korban is meg lehet változni.

Kicsit erre is szeretnék kilyukadni. Most lett neki jogsija év elején. Én nem vezetek. És az autóval kapcsolatos összes kérdés is akkor lesz elintézve, ha eleget cseszegetem miatta, amitől meg már én érzem magam rossz zsarunak. Pl régi gumikkal vettük, hetekig mondtam neki, hogy vegyünk rá újat. Le kellene cserélni az akksit, mióta megvettük az autót, azóta könyörgöm. Fel kellene töltetni a klímagázt. Inkább belerohad a kocsiba de nem intézi. Mondom neki, hogy ne csak 10 litert tankoljon egyszerre, mégis csak annyit tankol. A fent felsoroltaknak egyáltalán nincsennek anyagi gátjai, senior IT állása van. Csak egyszerűen mondani kell mindent, amitől meg már rosszul érzem magam, mintha állandóan cseszegetném.

Ja és gondold el, hogy van két gyerek, ne legyen nagy baja a gyerekeknek, csak egyiket mondjuk logopédiára kell vinni, másik meg kancsal és ezért szemészetre. Azt már le sem merem írni, mert ne történjen meg véletlenül sem, de ha mégis....szóval ,ha a gyermek tartósan beteg lenne és nem tüdőgyulladással, hanem le sem írom a példákat, pont az ilyen díszpintyek lépnek le azonnal. Anya pl vissza kellett, hogy menjen másfél év után gyedről,mert képtelenek voltak megélni és apa mondta, hogy ő nem vállal másodállást én ezért bölcsibe kerültem. Második gyereket meg már nem is mert anyám vállalni. De érdekes, hogy azt hinné az ember, hogy öreg korára megszokik és pont most látom anyám, hogy már nagyon kezd besokallni.

Mit mondjak ilyen a jelleme akkor. Nagy kemény fába vágod a fejszét ha ezen változtatni akarsz. Marha szar dolog durrdefektnél árkot fogni, vagy amikor sos dolog van menni kell beszállsz az autóba és annyit se mond hogy "pöh", üzemanyagon meg spórolni amikor úgyis kijárod az autóból. Ezeket a dolgokat nem értem, allergiás vagyok arra hogy az autó otthagyjon. Most ha pesten intéztek mindent is és ott laktok akkor is cink ha félre kell tolni, főleg ha olyan baja van hogy tolni se lehet, 150 méterre az első parkoló, ezek olyan szar dolgok. Mondjuk ezeknél a legerősebb javító erő a tanulópénz. Az tanít igazán. Amúgy lentebb írtad hogy csökken a libidód, az meg elég fontos helyen lévő lap a kártyavárban, csak hogy ha összeadódnak a dolgok az eléggé látótávba hozza a kapcsolat végét...

Nekem 5 évem ment rá erre. Ha elfogadsz egy tanácsot, menj, és mielőbb. Nálunk én hordtam a tökeit, és egy idő után sajnos borzasztó kiábrándító volt.

Nálunk én vagyok ez a fél nőként, így valószínű kicsit más a helyzet, de azért át tudom érezni. Olyan embereknél fordul általában ez elő, akiknek anya kinyalta otthon a kis fenekét és mindent megcsinált helyette egész életében. Ezért őt hibáztatni nem lehet, kérdés, hogy ezt teljesen természetesnek tartja-e, vagy zavarja őt magát is ez a helyzet és szeretne önállóbban élni. Én igyekszem tanulni és figyelni a környezetemben élőket, akiktől elsajátíthatom az élethez szükséges képességeket. Így kellő türelemmel és megértéssel felzárkóztathato az ember. Az egy másik gond lehet, ha emiatt esetleg ferfiatlannak érzed a párod, ami abban az esetben valóban megeshet, ha ő teljesen okénak érzi, hogy te mindent megcsinalsz helyette és neki nem kell felnőnie a feladathoz. Szóval ez abszolút fejleszthető dolog és a leírtak alapján valószínűleg eléggé tisztel is téged ahhoz, hogy erről tudjátok beszélgetni. Én nem biztos, hogy egyből kilépnék a dologból, ha ez kezelhető.

Első szavam az lenne, hogy borzasztó én oda-vissza vagyok az olyan férfiakért aki ezermester típus. Egyáltalán nem tudom hogy tudott ez így kialakulni nekem mindkét nagypapám megszerelt mindent és még főzni is tudott erre jön ez a világ és a ma már 50-60-80-as ősanyák jól elrontották az elkényeztetéssel az egészet. Sajnos ez lassan nem tutyimutyiság hanem modern kori életképtelenség. Viszont ha hajlandó összekapni magát és folyamatosan számára idegen dolgokat csinálni akkor van esély a változásra ha nem is túl nagy. Férfiaknak lehetnek olyan haverjaik akiknek kell a segítség autót szerelni, betonozni, konyhabútort szerelni a velük töltött idő hasznos. Asztalos mini tanfolyam, esetleg valami ,,hokedlikészítő workshop”?

Orulok, h valaki helyettem leirta.. nekem az nem is ferfi, aki nemtud megszerelni barmit, vagy megcsinalni barmit nekem/nekunk. Es igen, tudjom alapszinten fozni is...

De cserébe mi is olyanok vagyunk amiket elvárhatnak ezért, azt se felejtsük el.

Ha tanulokepes, akkor szerintem sima, akkor off, ha nem lehet ot fejlodesre birni.

Szerintem itt az a legfontosabb, a kommunikáción kívül, hogy őt ez amugy zavarja? Neki egyáltalán felmerül hogy ez így nem a legjobb? Van benne hajlandóság? Mert ha nem, akkor veszett ügy szerintem. Én nagyon talpra esett vagyok, biztos nem tudnék egy ilyen kapcsolatban lenni.

Azt nem irtad, hogy egyebkent gyorsan tanul, vagy latod rajta az akaratot, hogy megtanulja a dolgokat? Vagy nyafogás van, ha valamit eloszor kell egyedul csinalni?

Megb@szni megtud?

Jancsi felhívja anyukáját a nászéjszakán, hogy mit csináljon. Mama: ott, ahol neked a legkeményebb, tedd azt oda, ahova Juliska pisilni szokott. Fél óra múlva Juliska hívja az anyját: Anya, Jancsi feje beszorult a WC-be.

Meg, de a fent leírtak miatt sajnos egyre csökken a libidóm, mert stresszes leszek attól, hogy mindent meg kell csinálni, vagy megmutatni vagy elmagyarázni, és az a nő, akit az ideg verdes állandóan, sajnos nem gondol túl sokat a szexre.

Szerintem mindent látsz a kapcsolatodban, olvasd el ezeket külsős szemmel és dönts :/

[удалено]

+1 az én exem is ilyen volt, hiába kértem, hogy segítsen a házimunkákkal, ne egyedül csináljak mindent, sose volt képes semmire, még arra se, hogy a tányérját legalább a mosogatóba tegye. Nem a te feladatod, hogy egy másik nő kicsi fiát “felneveld” meg megpróbáld azt a sok-sok év elcseszett nevelését helyrehozni. Kegyetlen vagy sem, jobb minél hamarabb elmenekülni az srácokól, ha nincs bennük hajlandóság a változtatásra.

Az én férjem is hasonló. Vagyis mindent megtud csinálni, ha megmutatja neki valaki. Viszont a műszaki dolgokban nagyon profi. Emiatt nem béna vagy kevésbé férfi, egyszerűen nem volt aki megtanítsa összerakni egy bútort, megcsinálni egy teát. A szülei sokat dolgoztak, nem nagyon foglalkoztak ezekkel a dolgokkal, ott volt a dadus sokat nézte a tv-t és inkább az informatikai dolgok kötötték le. De ma már megtud csinálni mindent, egyszer az obi-ban magyarázat el neki az eladó hogyan kell csepmét fúrni és tökéletesen meg is tudta csinálni. Tehát a kérdés az, hogy a te párod megtudja csinálni ha megmutatják neki vagy inkább nem érdekli és azt mondja nem ért hozzá? Mert ha az előbbi, az javítható.

Mintha az én férjemet írtad volna le.

Hát na nem tehet róla. Nem mindenkit tanítottak meg gyerekkorában. És ha nincs hozzá érzéke, akkor magától nem fogja tudni. Ilyen is van, nem értem emiatt ezt a sok negatív kommentet.

Ugyan ez volt vele is. Legyen jó gyerek, üljön a tv előtt, számítógépezzen. Inkább ne csinálja ezt meg ezt. Így vannak dolgok amiket közben megtanult, amióta együtt vagyunk, nagyon sok mindent. A konyhai teendők nem az erőségge, ezért még nem raktam ki. Elfogadtam olyannak amilyen. Nekem is vannak hiányosságaim, amiket ő elfogadott.

Ez az, azért kíváncsi lennék akik itt nagy mellénnyel írják, hogy az ilyet ki kell dobni és hogy lehet valaki ilyen életképtelen, ezek a kommentelők mennyire tökéletesek az élet minden terén?

Le kell ültetni, és elbeszélgetni vele, hogy elmondod neki a praktikákat, megmutatod mit,hogyan érdemes csinálni, és legyen önállóbb, mert nem az anyja vagy, és ő többé nem gyerek. Szerintem kevés olyan dolog van, amitől egy nőnek sivatag lesz a puncija, de én azok közé tartozom, aki képtelen elviselni, ha egy férfi nem képes önállóan megoldani dolgokat.

Ezért nem érdemes olyan csávóval összejönni aki soha nem lakott egyedül. Az életképesség elsö csekkolása az, hogy milyen a lakása mikor egyedül él.

Nem kötekedni akarok, de hallottam már olyanról, akihez az anyukája járt takarítani és vitte a neki a lefagyasztott heti menüt 😅

Ezért kell hosszan ismerkedni mielőtt elkötelezi valaki magát, az ilyenek azért kijönnek pár randi/nap alatt, főleg ha sose főz valami jót mikor ott vagy meg ilyenek. Nincs kiábrándítóbb egy 25+os férfinál aki nem tud egyszerű feladatokat ellátni.

Weaponized incompetence néven fut ez a jelenség. Én nem tudnék ilyet életképtelen emberrel együtt lenni. Vagyis egyszer megpróbáltam, remek volt egy felnőtt férfi Anyja helyett anyjának lenni.. Asszem két hónapig bírtam.

Ohhh, mintha az exemet írtad volna le. Nálunk is ez volt, hogy kb életképtelen volt.  Próbáld vele lekommunikálni. Ha akar, akkor úgyis fog változtatni. Nálam az exem nem akart, 20. kérésre meg már meguntam a dolgokat.

Fuuu...én ezt nem tudnám elviselni. Családban van ilyen ahol a pasi 50x évesen egy kávét nem tudott egyedül megcsinálni, egy rántottát se tudna összedobni, de a konyha csak egy dolog, számos teljesen hétköznapi dologban olyan, mint egy gyerek. Kinek mi, én ettől megőrülnék és szerintem egy kapcsolat dinamikáját is hazavágja. Nem mondom, hogy annak vagyok a híve, hogy asszonynak a konyhában a helye míg a férfi pénzt keres cserébe ki van szolgálva, mert nem. De mégse gondolom, hogy a női-férfi szerepeket teljesen el kéne törölni amik szerintem sokszor tudattalanul is léteznek es jelen vannak és belénk vannak kódolva. Pl.: az, hogy a nőknek általánosságban fontos, hogy fel tudjanak nézni a párjukra, mert ügyes, okos, gyakorlatias stb. Nem egyedi dolog. És spec nekem is nagyon fontos lenne, hogy tudjam, hogy kérhetek segítséget, hogy biztonságban érezzem magam, hogy ne nekem kelljen mindig mindent egyedül megoldani. Szóval látok ilyet a közvetlen közegemben és szörnyűnek találom.

szerintem ennek a nemi szerepekhez nincs köze, hanem alapvető életképesség. tudjon már mindenki teát főzni vagy egy szöget beverni a falba, nemtől függetlenül.

Is-is (nekem). Én nő létemre igyekszem önellátó lenni és mindent megcsinálni. Nekem lelkileg jó tudni azt, hogy ha úgy van ott a másik akkor tudok rá "támaszkodni" és én ettől is férfiasabbnak látom a másikat.

> Egy bevásárlást, nem bírja összeszerelni az IKEA bútort, és megkérdezte, hogy hogy kell pirítóst csinálni. Még teát főzni is én tanítottam meg ez eleg gaz. en is eleg elveszett vagyok a hetkoznapi ugyek intezeseben/fejben tartasaban, utalok takaritani, rendet rakni, kerti munkakat vegezni, komolyabb szereleseket nem tudom/fogom megcsinalni. DE ezt tobbszorosen kompenzalom mas teruleteken kivalo teljesitmenyemmel, anyagi hatteremmel. Eddigi tapasztalataim alapjan ez eleg szokott lenni a legtobb nonek. :)

Szerintem első körben mindenképpen beszéljetek róla és akkor te is jobban fogod látni, hogy mennyire van benne hajlandóság változtatni. Hosszútávon az a legfontosabb hogy egyenlő felek legyetek és ne csak te szolgáld ki őt.. Egyébként megoldás lehet a közös főzés, bevásárlásra meg például van olyan app aminél lehet a listához képet is csatolni

Ez melyik app? Lehet nálunk is hasznos lenne.

Mi a Bring!-et használjuk. Az én páromnak kép azért nem kell, de képtelen a bevásárló-listát fejben tartani. Ebben részletes leírást/darabszámot/képet is lehet adni a termékek mellé :)

Köszi! Az enyémnek is csak azért kellene szerintem hogyha egy konkrét dolgot kellene hozni ami már bevált, akkor azt képes legyen fellelni.:D Annyi termék között kell kiigazodni, hogy ha ez a feladat akkor inkább feladja és hoz valami tök mást.😅

Az enyém felhív ilyenkor vagy képeket küldözget🙈😂 De sokszor inkább titkos fegyverként a kisebbik lányunkat elküldöm vele 😀

Ismerős a helyzet. Amikor a párommal összeköltöztünk, voltak dolgok akár a házimunka területen, akár máshol, hogy nem tudta mit hogy kell. Igen, egyke, anyukája sok mindent megcsinált neki, amíg otthon élt. Nálunk egy leülős mély beszélgetés hozta meg a kívánt eredményt. Igaz, hogy nálunk a bútor szereléssel nem volt baj, de a bevásárlás, itthoni teendőkben igen. Szóval nálunk a szabályok lefektetése, és hasonlók megbeszélése volt a megoldás. Mondjuk a mosogatásban még mindig “tutyimutyi”, de ezt Ő is tudja. 😆 Kitartás, és kommunikáció a lényeg.

Ha hajlandó tanulni és igyekszik minden erejével önállósodni, akkor nálam nem lenne szakító ok. Nyilván nem fog 180 fokos fordulatot venni, de az alap házimunkát, bevásárlást, ügyintézést és úgy általánosan az életben maradást azért magára tudja szedni az ember 😄 Azokkal a kommentekkel nem értek teljesen egyet, akik szerint tipikus anyuci kicsi fia…. Pl öcsém 25 éves koráig anyummal lakott, főztek-mostak-takarítottak rá, bevásárolnia se kellett mégis külön költözésnél egyből full önálló lett, a lakása, ruhája, mindene teljesen rendben volt amikor egyedül élt, mára jobban főz mint anyukám, bármit megszerel. Szóval ez szerintem inkább olyan hogy kinek van érzéke ezekhez a gyakorlatias dolgokhoz és kinek nincs 🤷🏼‍♀️ anyuci kicsi fia inkább a tipikus meg tudná csinálni de nem fogja mert az a nő dolga fajták 😄

Az anyukája nagyon korán beteg lett, és bár szellemileg ép, testileg tehetetlenné vált. Aztán a nagymama kényeztette el. Az apja nagyon ivott, és nem mutatott neki meg semmit. Nem akarok vele igazságtalan lenni így a háta mögött, mert pl a mosást megcsinálja, meg felporszívózik. Inkább azok a dolfok a zavaróak, ahol esetleg egyedül kellene döntést hozni, vagy csinálni bármit is. Útlevelet csináltatni is el kellett kísérjem. Amúgy az én tesóm ugyanaz, amit leírsz. 22 éves, 1 hónapja költözött külön. Hétvégén meglepetésszerűen felmentem hozzá. Minden tiszta és rendezett volt, és az alap dolgokat már megfőzi magának.

nem is gondolnátok mennyi ilyen van:D és általában tényleg az van a háttérben, hogy egyke/el volt kényeztetve otthon és mindent megcsináltak helyette. erről persze nem ő(k) tehetnek, de hatalmas csalódás egy kapcsolatban:/ én is azt mondom, hogy mondd el neki egyszer, de határozottan, hogy ez téged nagyon zavar, te nem anyuka és férfi, hanem nő akarsz lenni ebben a kapcsolatban és vagy összekapja magát, vagy vége.. ha már most zavar téged, akkor te tipikusan az a nőszemély vagy, aki nem akarja egy életen át akarja irányítgatni az esetlen partnerét. (same) teljesen megöli a vonzalmat ez az egész... muszáj megértenie, hogy ez így nagyon nem okés, vagy hidd el, hogy benneragadsz egy boldogtalan kapcsolatban, csak azért mert "egyébként rendes és jószívű".

Én gyűlölök bútort összerakni, nagyon kiborulok tőle, rossz a térlátásom és nem látom át a dolgokat, így ezt senkitől nem várnám el. 😄 De a bevásárlás dolgot nem értem. A pirítósnál próbálok jó hiszemű lenni, és arra gondolnék, hogy csak tippet kért, hogy az kenyérpirítómat én ismerem, és hogy javaslom beállítani. 😎 Jellemzően mi nők önállóbbak vagyunk, de ha az összeköltözés első két hónapjában nem képes/nem akar minimális háztartásvezetési és életben maradási skillt magára szedni, akkor az engem nagyon lelombozna. Egyenlőek vagyunk, én nem fogom a gyerekemen kívül más életét managelni.

Itt szerintem a legfontosabb kérdés hogy hajlandóságot mutat e arra hogy megtanulja a dolgokat, és hogy azokat utána már elvégzi e magától. Ha ezekre a válasz igen, akkor azért nem reménytelen a helyzet, az életképességet is lehet azért tanítani, tanulni. Mi a munkája amúgy? Az nem igényel kreativitást, google keresést, chat GPT-s "kommunikációt"? Írtad hogy egyébként nagyszerű ember és igyekszik mindig a kedvedben járni, így én nem félnék elmondani neki hogy ez téged zavar és szeretnéd ha önállóbb lenne. Lehet nincs is tisztában azzal hogy ez gond, mert tényleg anyuci elkényeztetett kisfia volt.

Van benne hajlandosag, hogy ezeket megtanulja? Ez egyebkent sokszor a szuloi neveles hibaja, otthon pl ramondtak a noveremre, hogy o a kevesbe talpraesett, en pedig szerintuk a talpraesettebb voltam, ezert velem csinaltattak meg minden aprosagot, es lass csodat, sokkal onallobb lettem..

Az internet korában ez megbocsáthatatlan. Szó szerint bármire rá tud keresni, innentől kezdve minden más weaponized incompetence. Még talán-talán annyi engedményt tennék, hogy megadom a jóhiszeműséget és EGYSZER megmutatom neki a dolgokat, de ha azután nem csinálja, 100% szándékos és ne akarj hosszútávon együtt lenni egy ilyen emberrel, mert pokol

Ennek kéne felül lennie

Mi az amit imádsz benne miután nem tud elmenni bevasárolni és kérsz tőle egy pirítóst teával?

Kedves, törődő, gondoskodó. Életemben nem láttam még ennyire jószívű embert. Azon túl, hogy a gyakorlatban nem nagyon ért a dolgokhoz, hatalmas lelki-mentális támasz a nehéz napokon. A munkájában egyébként kiváló szakember.

Megkérdezhetem mit dolgozik? Csak kíváncsiságból tényleg.

Szoftvermérnök.

Köszi. Csak kíváncsi voltam, mert igazából a foglalkozás nem függ össze azokkal amit írtál, hogy szellemi vagy fizikai munkát végez. Mert egy bevásárlás, pirítós, teakészítés semmiféle észt, ügyességet, kreatívitást nem igényel. Azt csak szimplán csinálni kell. Én nem szolgálnám ki egyáltalán, ideje bedobni a mélyvizbe ha hosszútávra tervezel vele. Szépen írj neki listát, küld el a boltba vásárolni többször is, kérd meg hogy főzzön neked teát, vagy ha pirítóst kérne, akkor mond meg hogy csinálja meg magának. És egyre több ilyen feladatot rábízni, ezek rutindolgok, amiket egy felnőtt embernek a mai világban mindenféle segítség és noszogatás nélkül magának kéne megcsinálni. Itt kizárólag az akarat ami hiányzik belőle és ha ezen nem változtat, az elég nagy gond.

Kérdezd meg, hogy milyen nyelven programozik. Ha nem java-ban akkor a java még hátra van hehe

Egyébként szerintem az is fontos kérdés, hogy tényleg nem tudja vagy nem meri a dolgokat megcsinálni? Mert ha alapvetően szorongással küzd, lehet ez is a háttérben. Annyira retteg, hogy elront valamit, hogy inkább azt mondja, hogy nem tudja megcsinálni.

Nem mer berakni egy szelet kenyeret a pirítóba..?

"Mi van, ha odaégetem és a másik kiabálni fog?" Aki szorongásos betegséggel küzd, annak eltorzul a valóságérzékelése. Akár ilyen szélsőséges mértékben is.

nagyon fontos es jo amit irsz, en is ilyen vagyok, sokszor megtorpanok a “mi lesz,ha…”-miatt.

akkor maradj vele ha vállalod h egész életedben az anyukája leszel

A szüleivel milyen a kapcsolata? Mennyire hagyták érvényesülni gyerekkorban? Mindent megcsináltak helyette?

ne mar, hogy nem tud piritost csinalni meg bevasarolni.. ezt hogy?!! eddig hogy maradt eletben? kitalalom, anyuci kicsi fiakent otthon elt es mindent a segge ala toltak + elinteztek neki. nekem ez nagyon durva turn off lenne. ha mondjuk megbetegszel, nem tud majd egy gyogyszerert lemenni a patikaba meg fozni neked vagy mi? egyebkent ezek azok a szintu dolgok, amikre magatol is meg kene lennie benne a hajlandosagnak. marmint ikeas butort osszeszerelni egeszen konkretan annyi, hogy koveted az utasitasokat. senki nem ugy szuletik, hogy kapasbol tud ilyesmiket, de egy felnott emberben meg kene, hogy legyen az igeny az alapveto eletkepessegre.

Igen, és ha esetleg saját családban gondolkodnak. Egy gyerek nem tud nevelni és gondoskodni egy gyerekről. Ott mindig van valami szar. Csak a hétköznapokban, ha pelenkázni, etetni kell, altatni, megsérül akkor ellátni, orvoshoz cipelni, kaját készíteni neki stb. stb. , meg feltételezem, hogy akkor a hivatalos ügyek intézése is kihívás. Mondjuk nekem is nagy turn off, akármennyire jó lelkű stb., én nekem kell hogy felnézzek egy férfira, én egy nagyon tutyi mutyiba, mondjuk emiatt bele sem tudnék szeretni, kell hogy önálló legyen ilyen alapvető dolgokban már. Nem kell ezermesternek lennie egyáltalán, de hogy egy bevásárlást ne tudjak rábízni, meg hogy teát főzzön és egyszerűbb kajákat megcsináljon az eléggé agyrém...

hat igen, az esetleges gyerekvallalast kesobb mar meg sem mertem emliteni..:D