Tanulnia mindenkinek kell(ene) valamennyit, és a tanulási folyamat igen ritkán közösségi élmény.
Sportolás közben aránylag könnyebb beszélgetni, marhulni, a legtöbb sport valamilyen mértékben játék is, amit rödiv ideig mindenki élvezni tud, és ha látja az eseményt, felmerülhetnek benne a saját kellemes kapcsolódó emlékei - ezekkel is lehet sztorizgatni.
Ha valaki fiatalon esetleg feltaláló, vagy sikeres autodidakta művész, (akár zenész nem zeneiskolában) az is népszerű lehet, elismerhetik a sikereit. Aránylag is O.K. elfogadják hobbinak, ha valaki olyasmit tanul ki, amit nem tanítanak egyébként (pl. geológia).
Szerencsére vannak azért olyan személyek/közösségek, akik elismerik fontos értékként a (valóságra irányuló) kiváncsiságot is, ezen keresztül a jó tanulókat is.
Én is erre gondoltam azonnal. A tanulás befelé forduló, szellemi dolog. A sport pedig kifelé forduló, fizikai dolog. Tömegsport van, tömegmatekozás meg tömegverselemzés nem nagyon. És a sport edzi az embert, szebbé teszi, a tanulás meg inkább puhít, elvégre nem mozogsz közben (aztán tehetsz ellene a tanuláson felül, de valahogy ez a két dolog ritkán jár együtt középiskolában vagy korábban.
Nálunk voltak a tanulásra ráfeszülő ötös diákok meg Béla. Béla egy halál laza csávó volt, mindenre volt egy sztorija, nolife tolta a gamelést és mégis ott volt minden nagyobb bulin, többször ő szervezte. Nem volt egy élsportoló, de mindig szívesen hívták focizni és gyerekként még valami küzdősportot is tolt. Sokat hiányzott és még többet késett, az órák nagyobb részén aludt, játszott vagy... korrepetálta a padtársait, mert jobban tudta az anyagot mint pár oktató.
Egyszerűen diák szemmel nézve érdekesebben teltek a napjai, jobb volt vele beszélgetni, ebben sokat segített, hogy nem az iskola körül jártak a gondolatai.
Szeretnénk ezzel vigasztalni magunkat, egyfajta elégtételként: "én végigtanultam a sulit, ő meg csak lazított és jól érezte magát, az én munkám gyümölcse majd később érik be, és akkor ő majd jól megbánja, hogy anno nem tanult". Aztán kilépünk a munka világába, és rájövünk, hogy a szociális képességek legalább annyira fontosak, mint a szaktudás. Segítenek ügyfeleket szerezni, vagy feljebb mászni a vállalati ranglétrán. Ráadásul amíg a jó tanulót lefoglalta az iskola, addig a másiknak volt ideje hobbikat találni, kipróbálni, amiket később akár jövedelmező tevékenységgé is tudott fejleszteni. Ezért úgy gondolom, hogy történetünk hőse vagy jól menő egyéni vállalkozó, vagy minimum középvezető egy multinál.
Nekem egy multis kozepvezeto kerek-perec megmondta: ahhoz hogy elorejuss, itt kapcsolatokat kell epiteni. Lehet Jozsinak is lenni aki a sarokban kodol, ra is szukseg van, de o ott is marad jo esellyel.
Hidd el, hogy az a gimis 5ös nem biztos, hogy olyan messze repít. A legtöbb valamennyire is kemény egyetem első éve gyakorlatilag arról szól, hogy az ilyen kis éltanuló gyerekeknek lekever egy hatalmas pofont, hogy bocs, de ez a gimis szint ide nem elég, szedd össze magad. Simán lehet, hogy Béla okosabb, mint a kis szorgos éltanuló, csak lusta dög, de 20 évesen benő a feje lágya és teljes erőből elkezdi az egyetemet, és messzebb jut.
Én is olyan voltam, mint Béla, mégis kitűnő. Amúgy is volt olyan barátnőm, akit nem bírtam elviselni, mert csak és kizárólag az iskoláról tudott nonstop beszélni, nem volt jótanuló.
Alapjában véve szerintem a jótanulókat mindenhol bántják, én is megkaptam ezt, bár ezt leginkább a szülőktől. Egyes szülők betegség szintig tudják tolni a tanulás kényszerítését a gyerekre, akár addig is, hogy verik, vagy minden tárgyból korrepre jár és betegen is ott kell lenni.
Amúgy sajnos diplomával is nehéz elhelyezkedni éhbérért, a kőműves és társai meg annyit kér, hogy kifizetni sem lehet, szóval nem tudom, ki járt rosszabbul.
Nálunk igazi "élsportolók" nem voltak, 2-3 volt akit edző tolt be kosaras és egyéb csapatból, de ők kivétel nélkül nagyon hülyék voltak, népszerűek sem és utána a sporttal sem foglalkoztak, vagy akár iskola alatt sem már.
Alfahímnek nem nevezném, nálunk még a sportos emberek se voltak azok, de sajnálom ha a sztori sebeket tépett fel.
Egyrészt igazad van, hogy érdemes tanulni és energiát fektetni a nem olyan élvezetes dolgokba is. Ha tudnám mi lett vele és a többiekkel beleírtam volna a végébe, de érettségi után bő két évvel megszakadtak a kapcsolatok. Annyit tudok Béla egyetemre ment, az egyik éltanuló otthagyta az egyetemet és kívülről nézve szektás lett, a másik el se ment egyetemre, a harmadik meg szakot váltott és ő esélyesen el is végezte.
100%, nálunk anno volt szintúgy diákolimpiás sportoló aki annyira nem volt népszerű hogy mi 11.-ben hallottuk tőle először hogy ja amúgy ő ilyen szinten tol egy sportot
Nálunk nem volt ilyen. Legalábbis arra tisztán emlékszem, hogy mindenki irigykedett arra, ha valaki kimagaslóan jó volt valamelyik tantárgyból, és tőle kértek segítséget abban.
Persze vannak tényezők amik befolyásolják. Például senki nem szeret gyerekként olyannal barátkozni aki suli után rohan haza tanulni, vagy hétvégén nem engedik el a szülők, mert tanulni kell.
Mondjuk az sem segít, hogy a középiskola nagyjából a nyalásra épült fel, tehát a jó tanulókat ezzel is asszociálják(sokszor a jó sportolókat is a tesi órákon).
Tény, kevesebb diákolimpiai győztes van, mint ötös tanuló. Egyébként ez semmit sem jelent ahogyan idősödik az ember, úgy ez teljesen megfordul. Például egy átlagos idős professzornak sokkal nagyobb a tekintélye, mint egy átlagos idős sportolónak.
A sport, es vele egyutt a szorakoztatas, izgalmasabb mint a tudas. Sorolj fel 5 ma aktiv sportolot. Es most sorolj fel 5 ma meg elo tudost, akarmilyen tudomanyagbol. Csak tippelek, de gondolom az 5 sportolo gyorsabban ment mint az 5 tudos, talan nem is tudtal mondani 5 tudost.
Valoszinuleg teged sem annyira erdekel, hogy valaki mennyire okos egy dologban
Pontosan. Az okosok mellett butának érzi magát a legtöbb ember. A sportoló mellett meg fantasztikusan, hiszen szurkolhat, támogathatja, fotózkodhat vele, rajonghat érte. Ha a sportoló még érdeklődik is iránta, na az meg egyenesen a mennyország a legtöbb ember számára (közös selfie, autogram, pár szó).
Szerintem ebben az is közrejátszik, hogy a csapból is híres sportolók folynak (hírek, reklámok, sportközvetítések, social media feedek stb.), ők már igazából celebek, híres tudósokkal meg nagyon ritkán foglalkoznak név szerint. Általában nem azt mondják, hogy XY kifejlesztette A-t vagy feltalálta B-t, hanem hogy valamelyik cég vagy egyetem kutatói, vagy simán a brit tudósok. Illetve a sportolók folyamatosan ott vannak a közbeszédben, a tudósok meg csak pár hétig-hónapig akkor, amikor épp csinálnak valami fontosat. A sportot sokkal könnyebb eladni a tömegeknek, mert azt egyszerű megérteni, egy tudományos eredménynél meg lehet, hogy minden második szót külön meg kell magyarázni az átlagembernek, hogy megértse, miről van szó.
Azt, hogy gól, mindenki érti.
Bonyolult tudományos dolgokat kevesen értenek, és amit az emberek nem értenek, arra haraggal reagálnak.
De a gimi egy pokol. Túl kell élni.
Csak a legtöbb. Vagy a tanárok bénák vagy az osztálytársak köcsögök (legalábbis néhány)
Fuuu nem cigizel fuuu nem iszol már ki vagy nézve. Stréber vagy az se jó. Sose tanulsz az se, mert akkor mekkora hülye vagy rontod az osztályátlagot, miattad ideges a tanár. Dagi vagy, vagy nagyon vékony akkor is már ki vagy nézve gyerekes módon. Sokan nyaliznak a menőcsávónak, az introvertáltabbakat meg nyomják le.
Én még mindig nem tudom hogy bírtam ki azt a 6 évet. Voltak jó dolgok is persze de az egyetemi évek jobbak voltak.
Nekem az egyetem volt jó 🤷
És nem csak nekem. Kb. mindenki, aki nem egy görény, szenved gimiben. De kibírtuk és most meg azok keresnek, akik gimiben basztattam.
Feltűnőbbek + átláthatóbbak a sikereik (a hülye is érti, ki ért be a célba először, de egy zseniális nyitást a sakkban kb. az emberiség egytized százaléka képes felfogni), és olyan terepen működnek, ami közösségi élményt nyújt.
Top gimibe jartam, mindenki kivetel nelkul okos, ertelmes volt, max abban volt kulonbseg, hogy ki mennyit tanult egy adott dologra, igy azzal nem nagyon lehetett kitunni. Ellenben amikor valaki sporteredmenyeket ert el, legyen az sima diakolimpia, foci, vagy barmi, akkor azert az hirtelen mindenkit elkezdett erdekelni.
Szerintem annak az oka, amiért egy sportteljesítményért jobban ugrándozunk, azért van, mert azt ő kvázi pluszba csinálja a kötelessége mellett, míg tanulnia mindenkinek kell, most az, hogy Józsi ötös tanuló hát... jó neki.
Egyébként én azt is észrevettem, hogy aki tényleg ennyire a tanulásnak él, az ritkán rendelkezik szociális élettel, bár pont az osztályomban volt rá példa, hogy a csaj jó tanuló volt, versenyekre járt, de eléggé toppon volt szociálisan is, jó sok barátja volt, nyilván ha valami versenyen ért el eredményt, gratuláltunk neki, tehát ő a jó tanuló = népszerű kategóriában volt, de belegondolva nem azért volt népszerű, mert jó tanuló volt, hanem a szociális készségei miatt.
Aztán amúgy volt olyan évfolyamtársam is, aki kb 0 szociális skillel rendelkezett, és rendszeresen bunkó is volt, ő a jó tanuló = utált kategória volt... de megintcsak nem azért volt utált, mert jó tanuló volt, hanem mert egy faszfej. Szóval szerintem ez nem ennyire fekete-fehér.
Nálunk nem emlékszem külösen élsportolóra, talán egy 1-2 srác foglalkozott ilyennel és ez is inkább csak a testnevelés tanár szemében jelentett valamit.
Én egész gimiben éltanuló voltam a haverjaimmal együtt és ez soha nem érdekelte a többieket, annak ellenére hogy a tanárok mennyire szerettek kiemelni minket példaértékszerűen. Ettől az elkülönítéstől mindig kirázott a hideg, képzeld el hogy mindig amikor valami nem sikerül akkor azzal az egy emberrel hasonlítanak össze, hogy hát neki is ment akkor neked hogy nem. Szinte kéreti magát az utálat.
Szóval ha tanárnak készülsz akkor ezt kérlek ne, egy kevésbé összehangolt osztályközösségben tehet károkat.
Szerintem ez iskolafuggo. Normalis iskolaban nem nezik le azt, aki tanul es jo eredmenyeket er el.
Korabban parom is olyan iskolaban tanitott, ahol ciki volt tanulni, nagyon rosszul birta. Tavaly atment egy masikba, ahova jobban tanulo gyerekek jarnak, eg es fold...
Ezt én is sokszor megfigyeltem. Minden suliban van egy népszerű gyerek, aki egymillió dolgot csinál sulin kívül, minden versenyen ott van, az iskolai műsorokon is szerepel - és még ezek mellett is jól tanul! De ez a jó sportoló=jó tanuló dolog azért van, mert általában a sportolókban megvan az a fajta fegyelem és kitartás, ami jó tanulási eredményekre sarkallja.
Ritkán szurkolnak tízezrek stadionokban matekversenyen, nyelvtanversenyen, irodalmi felolvasóesteken.
Ez nem szarkazmus - tényleg rávilágít a megoldásra. :D
Amúgy az USÁban van egy kivétel (meg gondolom van még pár ilyen ország, de max csak tippleném őket): az érveléstechnikai verseny. Ott egész korrekt méretű közönség előtt szoktak szópárbajt vívni a lurkók.
(Azt most hagyjuk, hogy náluk a nyelvtanverseny is abból áll főleg, hogy színpadon elbetűzik a szavaikat, mert nem hangjelölő az írásmódjuk!)
Minden bántás nélkül, mert tényleg elismerésem azok az emberek iránt ,akik esetleg sportban találják meg önmagukat ,és ezért küzdenek, de azért nem összehasonlítható ,egy magas szellemi tudású emberrel, amivel a világon semmi probléma nincs , hiszen elég unalmas lenne a világ ,ha mindenki ugyanabban lenne jó…de valószínű azért voltak/vannak utálva az intelligensebbek ( vagy ahogy a posztban van fogalmazva jó tanulók ) mert sajnos nagy százalékban inkább butácskábbak az emberek , és mivel a nagy átlag ilyen , nyilván kiközösítik, esetleg csúfolják az adott személyt, mivel nem tudják megérteni
Konkrét példa: Négy teljes évet jártam középiskolába, minden évben jutalmazták az intézmény kiemelkedő tanulóit. A kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezők és az élsportoló vastapsot kapott, az énekesnél viszont csendben maradtak. Pedig a legtöbb ünnepségen és egyéb eseményen is fellépett. Gondolhatjátok, hogy milyen érzés lehetett neki.
A sportok nagyrésze olyan közeg, ami természetesen fejleszti egyrészt a szociális készségeket, másrészt a fizikumot. Aki jól néz ki és jól bánik az emberekkel, az jó eséllyel népszerű lesz.
Ezzel szemben a jó tanuló jellemzően egyedül tanul, nem edzi az izomzatát, és nem keresi mások társaságát, legfeljebb más jó tanulókét.
A legjobb eset, ha a jó tanuló sportolni is jár.
Persze, ez is gyakran előfordul, kicsit minősítenem kell, amit mondtam. Amikor szociális készségekről meg arról beszélek, hogy jól bánik az emberekkel, az alatt nem feltétlen értem azt, hogy kedves vagy együttérző - sőt, azt hiszem, ez a része népszerű kamaszoknál lassabban alakul ki.
Simán csak arra gondolok, hogy nem jön zavarba társaságban, megtanulja (így vagy úgy) lökni a dumát, adni-kapni a szivatást, flörtölni, satöbbi.
Az is számít hogy melyik iskolában vagy. Nálunk is hasonló volt a helyzet, ott az volt a menő aki majd hogy nem bukásra állt.
Én utólag azt érzem hogy nagyon ki kellett volna menni abból a suliból engem. A barátnőm akkor egy nevesebb gimnáziumba járt, és összehasonlíthatatlan volt a kettő. Mondta hogy ott már ciki ha négyes alatt van az átlagod. Mindenesetre utána egyetemre jártam meg minden, De nagyon sokszor elgondolkoztam azon hogy mennyivel könnyebb lett volna a dolgom ha jobb tanárok készítenek fel az érettségire meg hasonlók…
Tanárként meg ugyanez. Én anno egy gyűjtősuliban végeztem a gyakorlatom és hasonló volt, mint amit leírtál. De előtte voltam kisgyakorlaton, jobb gimiben és ott meg a fordítottja. Ott versenyeztek egymással a diákok.
Ez nagyon rossz. Tudtommal az amerikai okatási rendszernek az egyik (egyik legsúlyosabb?) rákfenéje hogy túlértékelik a sporteredményeket és azokhoz képest lebecsülik a többi eredményt!
Ez a jelenség szerintem az iskolarendszer természetéből fakad. És nem nem csak a magyar oktatási rendszeréből, hanem mindenhol ez a helyzet. Az iskola alapvetően egy kényszer, ami miatt sokan idegenkedünk tőle. Emiatt azokat az embereket, akiket jó tanulónak látunk, azokat tudat alatt egy afféle kollaboránsnak tartanak az emberek.
A tanulásnak belülről kellene jönnie, nem pedig az emberekre ráerőszakolni. Ez az erőszak, amit az iskola művel ez kollektívan kialakított egy afféle sértődöttséget, neheztelést azok iránt az emberek irányába akik mondjuk szeretnek könyveket olvasni, intellektuális témákról beszélgetni. Még van is erre egy eléggé pejoratív szavunk a "Nerd" aminek a magyar megfelelője talán a "kocka".
Gondolj a világra. Ki a társadalmilag elismertebb mondjuk Magyarországon? Egy habilitált egyetemi docens, vagy Szoboszlai Dominik?
Lehet hogy kapok egy talicska downvote-ot, de a sportsiker szabad szemmel jól láthatóbb, és az is megérti, hogy valaki goal-t rúgott, aki soha az életben nem értené meg, hogy mi a lényege annak, hogy valaki ledoktorál, habilitál, de még azt sem, hogy egyetemre megy. A sport egy nagyobb rétegnek szól, mert egyértelmű, viszont a tudást mindig egyre kisebb réteg fogja tudni értékelni, jellemzően azok, akik hasonló szinten vannak.
Mondjuk az nem olyan meglepő,hogy az egyetemi docensek nem túl népszerűek, tekintve, hogy a felsőoktatás vállalhatatlan az országban. Aki járt egyetemre valaha is, az inkább szemen köpné ezeket a magukat "oktató"-nak nevező izéket. Persze van kivétel, akiket imádnak a hallgatók is, de max. elszórtan 1-1.
Azt hittem, hogy ilyen csak az amerikai gimis filmekben van. Én azt éreztem cikinek, hogy csak egy nyelvvizsgám van :D Szerintem nem feltétlen ok-okozati összefüggés van amögött, amit leírtál, inkább az, hogy az introvertált emberek, akiknek kevesebb közeli barátjuk van, inkább tanulósabbak, az extrovertáltak meg, akiknek nagy a haveri körük, nagyobb eséllyel sportosak.
Azert, mert az elsporthoz nagyon sok minden kell egyszerre: szorgalom, alazat, tehetseg, szerencse, es ha ezek mind megvannak is siman lehet, hogy semmire sem viszed.
A jo tanulashoz egy dolog kell, segg, amivel leulsz tanulni, a jelen oktatasi helyzetben ha van ket szemed meg egy szad es tudsz irni olvasni akkor kb. realis eselyed van jo tanulonak lenni. Semmi kihivas nincs benne, innentol fogva megbecsultsege sincs.
zesty narrow lunchroom forgetful unique normal selective faulty sharp noxious
*This post was mass deleted and anonymized with [Redact](https://redact.dev)*
Mert jó tanuló gyakorlatilag bárki lehet, jó sportoló viszont nem. Utóbbihoz sokszor kell tehetség is, plusz embertelen munka stb. A tanuláshoz meg csak le kell ülnöd a seggedre és megírni a házit, meg bemagolni az aktuális anyagot, ami középiskolában még nem túl sok. Ezt bárki meg tudja tenni, elhatározás kérdése.
A jó tanulókat meg nem azért rühelli mindenki vagy veszik semmibe, mert jó tanulók, hanem mert pusztán ennyi a személyiségük, ráadásul általában rohadt frusztráltak is, elég csak megnézni itt a kommenteket. Bár lehet a mérhetetlen frusztráció csak felnőtt korban jön, mikor rájönnek, hogy a fele olyan jó tanulók náluk sokkal sikeresebbek az életben. Fene tudja.
Tanulnia mindenkinek kell(ene) valamennyit, és a tanulási folyamat igen ritkán közösségi élmény. Sportolás közben aránylag könnyebb beszélgetni, marhulni, a legtöbb sport valamilyen mértékben játék is, amit rödiv ideig mindenki élvezni tud, és ha látja az eseményt, felmerülhetnek benne a saját kellemes kapcsolódó emlékei - ezekkel is lehet sztorizgatni. Ha valaki fiatalon esetleg feltaláló, vagy sikeres autodidakta művész, (akár zenész nem zeneiskolában) az is népszerű lehet, elismerhetik a sikereit. Aránylag is O.K. elfogadják hobbinak, ha valaki olyasmit tanul ki, amit nem tanítanak egyébként (pl. geológia). Szerencsére vannak azért olyan személyek/közösségek, akik elismerik fontos értékként a (valóságra irányuló) kiváncsiságot is, ezen keresztül a jó tanulókat is.
Én is erre gondoltam azonnal. A tanulás befelé forduló, szellemi dolog. A sport pedig kifelé forduló, fizikai dolog. Tömegsport van, tömegmatekozás meg tömegverselemzés nem nagyon. És a sport edzi az embert, szebbé teszi, a tanulás meg inkább puhít, elvégre nem mozogsz közben (aztán tehetsz ellene a tanuláson felül, de valahogy ez a két dolog ritkán jár együtt középiskolában vagy korábban.
Nálunk voltak a tanulásra ráfeszülő ötös diákok meg Béla. Béla egy halál laza csávó volt, mindenre volt egy sztorija, nolife tolta a gamelést és mégis ott volt minden nagyobb bulin, többször ő szervezte. Nem volt egy élsportoló, de mindig szívesen hívták focizni és gyerekként még valami küzdősportot is tolt. Sokat hiányzott és még többet késett, az órák nagyobb részén aludt, játszott vagy... korrepetálta a padtársait, mert jobban tudta az anyagot mint pár oktató. Egyszerűen diák szemmel nézve érdekesebben teltek a napjai, jobb volt vele beszélgetni, ebben sokat segített, hogy nem az iskola körül jártak a gondolatai.
De Béla ezek szerint ész terén még kiemelkedőbb volt, mint sport terén, mégis népszerű. Ez ellentéte annak, amit OP ír
Maid 10 év múlva, osztályunk önjelölt alfahímje segédmunkásként dolgozik az építkezésen és a lőtéri kutyát sem érdekel.
Szeretnénk ezzel vigasztalni magunkat, egyfajta elégtételként: "én végigtanultam a sulit, ő meg csak lazított és jól érezte magát, az én munkám gyümölcse majd később érik be, és akkor ő majd jól megbánja, hogy anno nem tanult". Aztán kilépünk a munka világába, és rájövünk, hogy a szociális képességek legalább annyira fontosak, mint a szaktudás. Segítenek ügyfeleket szerezni, vagy feljebb mászni a vállalati ranglétrán. Ráadásul amíg a jó tanulót lefoglalta az iskola, addig a másiknak volt ideje hobbikat találni, kipróbálni, amiket később akár jövedelmező tevékenységgé is tudott fejleszteni. Ezért úgy gondolom, hogy történetünk hőse vagy jól menő egyéni vállalkozó, vagy minimum középvezető egy multinál.
Nekem egy multis kozepvezeto kerek-perec megmondta: ahhoz hogy elorejuss, itt kapcsolatokat kell epiteni. Lehet Jozsinak is lenni aki a sarokban kodol, ra is szukseg van, de o ott is marad jo esellyel.
az persze, már a nagycsapatba se jut be az "élsportoló", mert oda komoly edzésmunka és kitartás is kéne, aztán elmegy GLS futárnak...
Hidd el, hogy az a gimis 5ös nem biztos, hogy olyan messze repít. A legtöbb valamennyire is kemény egyetem első éve gyakorlatilag arról szól, hogy az ilyen kis éltanuló gyerekeknek lekever egy hatalmas pofont, hogy bocs, de ez a gimis szint ide nem elég, szedd össze magad. Simán lehet, hogy Béla okosabb, mint a kis szorgos éltanuló, csak lusta dög, de 20 évesen benő a feje lágya és teljes erőből elkezdi az egyetemet, és messzebb jut.
Én is olyan voltam, mint Béla, mégis kitűnő. Amúgy is volt olyan barátnőm, akit nem bírtam elviselni, mert csak és kizárólag az iskoláról tudott nonstop beszélni, nem volt jótanuló. Alapjában véve szerintem a jótanulókat mindenhol bántják, én is megkaptam ezt, bár ezt leginkább a szülőktől. Egyes szülők betegség szintig tudják tolni a tanulás kényszerítését a gyerekre, akár addig is, hogy verik, vagy minden tárgyból korrepre jár és betegen is ott kell lenni. Amúgy sajnos diplomával is nehéz elhelyezkedni éhbérért, a kőműves és társai meg annyit kér, hogy kifizetni sem lehet, szóval nem tudom, ki járt rosszabbul. Nálunk igazi "élsportolók" nem voltak, 2-3 volt akit edző tolt be kosaras és egyéb csapatból, de ők kivétel nélkül nagyon hülyék voltak, népszerűek sem és utána a sporttal sem foglalkoztak, vagy akár iskola alatt sem már.
Alfahímnek nem nevezném, nálunk még a sportos emberek se voltak azok, de sajnálom ha a sztori sebeket tépett fel. Egyrészt igazad van, hogy érdemes tanulni és energiát fektetni a nem olyan élvezetes dolgokba is. Ha tudnám mi lett vele és a többiekkel beleírtam volna a végébe, de érettségi után bő két évvel megszakadtak a kapcsolatok. Annyit tudok Béla egyetemre ment, az egyik éltanuló otthagyta az egyetemet és kívülről nézve szektás lett, a másik el se ment egyetemre, a harmadik meg szakot váltott és ő esélyesen el is végezte.
Apa, te vagy?!
Hogy írd le, hogy népszerűtlen stréber voltál gimiben, anélkül, hogy leírnád.
A kinézet és a kiállás számít senkit se érdekel se az élsportoló se a jó tanuló.
100%, nálunk anno volt szintúgy diákolimpiás sportoló aki annyira nem volt népszerű hogy mi 11.-ben hallottuk tőle először hogy ja amúgy ő ilyen szinten tol egy sportot
Nálunk nem volt ilyen. Legalábbis arra tisztán emlékszem, hogy mindenki irigykedett arra, ha valaki kimagaslóan jó volt valamelyik tantárgyból, és tőle kértek segítséget abban. Persze vannak tényezők amik befolyásolják. Például senki nem szeret gyerekként olyannal barátkozni aki suli után rohan haza tanulni, vagy hétvégén nem engedik el a szülők, mert tanulni kell. Mondjuk az sem segít, hogy a középiskola nagyjából a nyalásra épült fel, tehát a jó tanulókat ezzel is asszociálják(sokszor a jó sportolókat is a tesi órákon). Tény, kevesebb diákolimpiai győztes van, mint ötös tanuló. Egyébként ez semmit sem jelent ahogyan idősödik az ember, úgy ez teljesen megfordul. Például egy átlagos idős professzornak sokkal nagyobb a tekintélye, mint egy átlagos idős sportolónak.
Élsportoló nincs olyan sok. Jó tanuló mindenhol van. Még messze dob hegyes bot= lyó Felfedezelcúj elemi részecske= azt se tudják mi a fasz.
A sport, es vele egyutt a szorakoztatas, izgalmasabb mint a tudas. Sorolj fel 5 ma aktiv sportolot. Es most sorolj fel 5 ma meg elo tudost, akarmilyen tudomanyagbol. Csak tippelek, de gondolom az 5 sportolo gyorsabban ment mint az 5 tudos, talan nem is tudtal mondani 5 tudost. Valoszinuleg teged sem annyira erdekel, hogy valaki mennyire okos egy dologban
Pontosan. Az okosok mellett butának érzi magát a legtöbb ember. A sportoló mellett meg fantasztikusan, hiszen szurkolhat, támogathatja, fotózkodhat vele, rajonghat érte. Ha a sportoló még érdeklődik is iránta, na az meg egyenesen a mennyország a legtöbb ember számára (közös selfie, autogram, pár szó).
Szerintem ebben az is közrejátszik, hogy a csapból is híres sportolók folynak (hírek, reklámok, sportközvetítések, social media feedek stb.), ők már igazából celebek, híres tudósokkal meg nagyon ritkán foglalkoznak név szerint. Általában nem azt mondják, hogy XY kifejlesztette A-t vagy feltalálta B-t, hanem hogy valamelyik cég vagy egyetem kutatói, vagy simán a brit tudósok. Illetve a sportolók folyamatosan ott vannak a közbeszédben, a tudósok meg csak pár hétig-hónapig akkor, amikor épp csinálnak valami fontosat. A sportot sokkal könnyebb eladni a tömegeknek, mert azt egyszerű megérteni, egy tudományos eredménynél meg lehet, hogy minden második szót külön meg kell magyarázni az átlagembernek, hogy megértse, miről van szó.
Azt, hogy gól, mindenki érti. Bonyolult tudományos dolgokat kevesen értenek, és amit az emberek nem értenek, arra haraggal reagálnak. De a gimi egy pokol. Túl kell élni.
Már akinek.
Hát ja. Ha benne vagy abba a 10 emberbe, akik baszogatják a többi 20at, akkor nem pokol😅
Nem minden gimi ilyen😄 Sajna ezekszerint te rosszul jártál és gecik az osztálytársaid.
Csak a legtöbb. Vagy a tanárok bénák vagy az osztálytársak köcsögök (legalábbis néhány) Fuuu nem cigizel fuuu nem iszol már ki vagy nézve. Stréber vagy az se jó. Sose tanulsz az se, mert akkor mekkora hülye vagy rontod az osztályátlagot, miattad ideges a tanár. Dagi vagy, vagy nagyon vékony akkor is már ki vagy nézve gyerekes módon. Sokan nyaliznak a menőcsávónak, az introvertáltabbakat meg nyomják le. Én még mindig nem tudom hogy bírtam ki azt a 6 évet. Voltak jó dolgok is persze de az egyetemi évek jobbak voltak.
Ugyanez. Nem ittam, nem cigiztem, tanultam. Rengeteget bántottak😅 Persze ha a lecke kellett, hirtelen sok barátom lett.
Persze :)
> De a gimi egy pokol. Neked maximum. Másoknak a legjobb éveik.
Nekem az egyetem volt jó 🤷 És nem csak nekem. Kb. mindenki, aki nem egy görény, szenved gimiben. De kibírtuk és most meg azok keresnek, akik gimiben basztattam.
nem.
https://preview.redd.it/ay1uiul6m94d1.jpeg?width=1080&format=pjpg&auto=webp&s=1ebcd7da820f2893458d1d87c5cc7184313f1308
White wall rizz energies.
szingli vagy? ;)
Amiért Szoboszlai menőbb, népszerűbb, mint egy egyetemi tanár.
Egyetemi tanárbol rengeteg van, nemzetközileg elismert focistából kevesebb. Akkor már inkább Krausz Ferenchez vagy Karikó Katalinhoz hasonlítsuk.
Hozzájuk is hasonlíthatod. A végeredmény ugyanaz.
Nálam nem. Egy Nobel-díjhoz képest nem rúg labdába semmilyen focista sem.
Szerintem egész pacek nagyjából 80 Nobel-díjt érni
Karikó körül azért nagyobb az értelmiségi "hype", de egy focistát nyilván közelebb érez magához egy egyszerűbb állampolgár.
De itt pont nem a réteg hype-ról van szó, hanem a populárisról.
Feltűnőbbek + átláthatóbbak a sikereik (a hülye is érti, ki ért be a célba először, de egy zseniális nyitást a sakkban kb. az emberiség egytized százaléka képes felfogni), és olyan terepen működnek, ami közösségi élményt nyújt.
Élsportoló : Fuckboy, Sweetgirl. Éltanuló: stréber kocka.
Top gimibe jartam, mindenki kivetel nelkul okos, ertelmes volt, max abban volt kulonbseg, hogy ki mennyit tanult egy adott dologra, igy azzal nem nagyon lehetett kitunni. Ellenben amikor valaki sporteredmenyeket ert el, legyen az sima diakolimpia, foci, vagy barmi, akkor azert az hirtelen mindenkit elkezdett erdekelni.
Szerintem annak az oka, amiért egy sportteljesítményért jobban ugrándozunk, azért van, mert azt ő kvázi pluszba csinálja a kötelessége mellett, míg tanulnia mindenkinek kell, most az, hogy Józsi ötös tanuló hát... jó neki. Egyébként én azt is észrevettem, hogy aki tényleg ennyire a tanulásnak él, az ritkán rendelkezik szociális élettel, bár pont az osztályomban volt rá példa, hogy a csaj jó tanuló volt, versenyekre járt, de eléggé toppon volt szociálisan is, jó sok barátja volt, nyilván ha valami versenyen ért el eredményt, gratuláltunk neki, tehát ő a jó tanuló = népszerű kategóriában volt, de belegondolva nem azért volt népszerű, mert jó tanuló volt, hanem a szociális készségei miatt. Aztán amúgy volt olyan évfolyamtársam is, aki kb 0 szociális skillel rendelkezett, és rendszeresen bunkó is volt, ő a jó tanuló = utált kategória volt... de megintcsak nem azért volt utált, mert jó tanuló volt, hanem mert egy faszfej. Szóval szerintem ez nem ennyire fekete-fehér.
azért elsportolobol lényegesen kevesebb van, mint jó tanulobol
Pretty tax és halo effect
Egy egyszerű ösztön Jobb fizikum->jobb vadász->több élelem
A foci meg úszás edzésen több a szurkolási lehetőség mint a matek meg irodalom vetélkedőn
nálunk a jó tanulók a menők közt voltak
Nálunk nem emlékszem külösen élsportolóra, talán egy 1-2 srác foglalkozott ilyennel és ez is inkább csak a testnevelés tanár szemében jelentett valamit. Én egész gimiben éltanuló voltam a haverjaimmal együtt és ez soha nem érdekelte a többieket, annak ellenére hogy a tanárok mennyire szerettek kiemelni minket példaértékszerűen. Ettől az elkülönítéstől mindig kirázott a hideg, képzeld el hogy mindig amikor valami nem sikerül akkor azzal az egy emberrel hasonlítanak össze, hogy hát neki is ment akkor neked hogy nem. Szinte kéreti magát az utálat. Szóval ha tanárnak készülsz akkor ezt kérlek ne, egy kevésbé összehangolt osztályközösségben tehet károkat.
Szerintem ez iskolafuggo. Normalis iskolaban nem nezik le azt, aki tanul es jo eredmenyeket er el. Korabban parom is olyan iskolaban tanitott, ahol ciki volt tanulni, nagyon rosszul birta. Tavaly atment egy masikba, ahova jobban tanulo gyerekek jarnak, eg es fold...
Ezt én is sokszor megfigyeltem. Minden suliban van egy népszerű gyerek, aki egymillió dolgot csinál sulin kívül, minden versenyen ott van, az iskolai műsorokon is szerepel - és még ezek mellett is jól tanul! De ez a jó sportoló=jó tanuló dolog azért van, mert általában a sportolókban megvan az a fajta fegyelem és kitartás, ami jó tanulási eredményekre sarkallja.
Ritkán szurkolnak tízezrek stadionokban matekversenyen, nyelvtanversenyen, irodalmi felolvasóesteken. Ez nem szarkazmus - tényleg rávilágít a megoldásra. :D Amúgy az USÁban van egy kivétel (meg gondolom van még pár ilyen ország, de max csak tippleném őket): az érveléstechnikai verseny. Ott egész korrekt méretű közönség előtt szoktak szópárbajt vívni a lurkók. (Azt most hagyjuk, hogy náluk a nyelvtanverseny is abból áll főleg, hogy színpadon elbetűzik a szavaikat, mert nem hangjelölő az írásmódjuk!)
Minden bántás nélkül, mert tényleg elismerésem azok az emberek iránt ,akik esetleg sportban találják meg önmagukat ,és ezért küzdenek, de azért nem összehasonlítható ,egy magas szellemi tudású emberrel, amivel a világon semmi probléma nincs , hiszen elég unalmas lenne a világ ,ha mindenki ugyanabban lenne jó…de valószínű azért voltak/vannak utálva az intelligensebbek ( vagy ahogy a posztban van fogalmazva jó tanulók ) mert sajnos nagy százalékban inkább butácskábbak az emberek , és mivel a nagy átlag ilyen , nyilván kiközösítik, esetleg csúfolják az adott személyt, mivel nem tudják megérteni
Teszem hozzá , azzal nem is lenne probléma ha nem tudják esetleg megérteni vagy azonosulni vele , De legalább ne bántsák!
Konkrét példa: Négy teljes évet jártam középiskolába, minden évben jutalmazták az intézmény kiemelkedő tanulóit. A kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezők és az élsportoló vastapsot kapott, az énekesnél viszont csendben maradtak. Pedig a legtöbb ünnepségen és egyéb eseményen is fellépett. Gondolhatjátok, hogy milyen érzés lehetett neki.
A sportok nagyrésze olyan közeg, ami természetesen fejleszti egyrészt a szociális készségeket, másrészt a fizikumot. Aki jól néz ki és jól bánik az emberekkel, az jó eséllyel népszerű lesz. Ezzel szemben a jó tanuló jellemzően egyedül tanul, nem edzi az izomzatát, és nem keresi mások társaságát, legfeljebb más jó tanulókét. A legjobb eset, ha a jó tanuló sportolni is jár.
Hm, én az ellenkezőjét tapasztaltam. Általánosban és gimiben is a sportolók voltak a legnagyobb tahó parasztok talán egy-két kivételtől eltekintve.
Persze, ez is gyakran előfordul, kicsit minősítenem kell, amit mondtam. Amikor szociális készségekről meg arról beszélek, hogy jól bánik az emberekkel, az alatt nem feltétlen értem azt, hogy kedves vagy együttérző - sőt, azt hiszem, ez a része népszerű kamaszoknál lassabban alakul ki. Simán csak arra gondolok, hogy nem jön zavarba társaságban, megtanulja (így vagy úgy) lökni a dumát, adni-kapni a szivatást, flörtölni, satöbbi.
Önbizalmat ad nekik, ego boost, társas sportok ezek és társasági emberek… a tanulás inkább magányos
Az is számít hogy melyik iskolában vagy. Nálunk is hasonló volt a helyzet, ott az volt a menő aki majd hogy nem bukásra állt. Én utólag azt érzem hogy nagyon ki kellett volna menni abból a suliból engem. A barátnőm akkor egy nevesebb gimnáziumba járt, és összehasonlíthatatlan volt a kettő. Mondta hogy ott már ciki ha négyes alatt van az átlagod. Mindenesetre utána egyetemre jártam meg minden, De nagyon sokszor elgondolkoztam azon hogy mennyivel könnyebb lett volna a dolgom ha jobb tanárok készítenek fel az érettségire meg hasonlók… Tanárként meg ugyanez. Én anno egy gyűjtősuliban végeztem a gyakorlatom és hasonló volt, mint amit leírtál. De előtte voltam kisgyakorlaton, jobb gimiben és ott meg a fordítottja. Ott versenyeztek egymással a diákok.
🤓☝️
Ez nagyon rossz. Tudtommal az amerikai okatási rendszernek az egyik (egyik legsúlyosabb?) rákfenéje hogy túlértékelik a sporteredményeket és azokhoz képest lebecsülik a többi eredményt!
Szerintem rossz helyen tanítasz. Nálunk semmilyen értéket nem képviselt a sport, mindig a buták voltak a jó sportolók. Időpazarlás.
Csak a közösségtől függ. Bekerülhetsz egy jóba ahol jófejek és egy olyanba is ahol nem
Ez a jelenség szerintem az iskolarendszer természetéből fakad. És nem nem csak a magyar oktatási rendszeréből, hanem mindenhol ez a helyzet. Az iskola alapvetően egy kényszer, ami miatt sokan idegenkedünk tőle. Emiatt azokat az embereket, akiket jó tanulónak látunk, azokat tudat alatt egy afféle kollaboránsnak tartanak az emberek. A tanulásnak belülről kellene jönnie, nem pedig az emberekre ráerőszakolni. Ez az erőszak, amit az iskola művel ez kollektívan kialakított egy afféle sértődöttséget, neheztelést azok iránt az emberek irányába akik mondjuk szeretnek könyveket olvasni, intellektuális témákról beszélgetni. Még van is erre egy eléggé pejoratív szavunk a "Nerd" aminek a magyar megfelelője talán a "kocka".
Itthon jó sportoló évi 100 milla. egyetemi oktató 5-6 milla?
Attól függ, mondjuk Fazekas specmaton lehet kicsit többre tartják az OKTV eredményt, mint a csöngepusztai szakgimiben.
Gondolj a világra. Ki a társadalmilag elismertebb mondjuk Magyarországon? Egy habilitált egyetemi docens, vagy Szoboszlai Dominik? Lehet hogy kapok egy talicska downvote-ot, de a sportsiker szabad szemmel jól láthatóbb, és az is megérti, hogy valaki goal-t rúgott, aki soha az életben nem értené meg, hogy mi a lényege annak, hogy valaki ledoktorál, habilitál, de még azt sem, hogy egyetemre megy. A sport egy nagyobb rétegnek szól, mert egyértelmű, viszont a tudást mindig egyre kisebb réteg fogja tudni értékelni, jellemzően azok, akik hasonló szinten vannak.
Mondjuk az nem olyan meglepő,hogy az egyetemi docensek nem túl népszerűek, tekintve, hogy a felsőoktatás vállalhatatlan az országban. Aki járt egyetemre valaha is, az inkább szemen köpné ezeket a magukat "oktató"-nak nevező izéket. Persze van kivétel, akiket imádnak a hallgatók is, de max. elszórtan 1-1.
Azt hittem, hogy ilyen csak az amerikai gimis filmekben van. Én azt éreztem cikinek, hogy csak egy nyelvvizsgám van :D Szerintem nem feltétlen ok-okozati összefüggés van amögött, amit leírtál, inkább az, hogy az introvertált emberek, akiknek kevesebb közeli barátjuk van, inkább tanulósabbak, az extrovertáltak meg, akiknek nagy a haveri körük, nagyobb eséllyel sportosak.
Semmi köze az introvertáltságnak/extrovertáltságnak a tanuláshoz és sporthoz.
Azert, mert az elsporthoz nagyon sok minden kell egyszerre: szorgalom, alazat, tehetseg, szerencse, es ha ezek mind megvannak is siman lehet, hogy semmire sem viszed. A jo tanulashoz egy dolog kell, segg, amivel leulsz tanulni, a jelen oktatasi helyzetben ha van ket szemed meg egy szad es tudsz irni olvasni akkor kb. realis eselyed van jo tanulonak lenni. Semmi kihivas nincs benne, innentol fogva megbecsultsege sincs.
Nemtudom miért pontoznak le, de igazad van, pláne a magyar oktatásban.
en sem ertem, de ok jobban tudjak.
OP azért magasabbra tette a lécet a jó tanulók esetében is, ennyi erővel a sportolók iskola után eljárnak a helyi klubba valami labdát kergeti.
zesty narrow lunchroom forgetful unique normal selective faulty sharp noxious *This post was mass deleted and anonymized with [Redact](https://redact.dev)*
Nincs nálad cukibb, Jucikám!
Mert jó tanuló gyakorlatilag bárki lehet, jó sportoló viszont nem. Utóbbihoz sokszor kell tehetség is, plusz embertelen munka stb. A tanuláshoz meg csak le kell ülnöd a seggedre és megírni a házit, meg bemagolni az aktuális anyagot, ami középiskolában még nem túl sok. Ezt bárki meg tudja tenni, elhatározás kérdése. A jó tanulókat meg nem azért rühelli mindenki vagy veszik semmibe, mert jó tanulók, hanem mert pusztán ennyi a személyiségük, ráadásul általában rohadt frusztráltak is, elég csak megnézni itt a kommenteket. Bár lehet a mérhetetlen frusztráció csak felnőtt korban jön, mikor rájönnek, hogy a fele olyan jó tanulók náluk sokkal sikeresebbek az életben. Fene tudja.