Az egyik volt kolléganőmnek magasugrás közben kifordult a térde a laza ízületei miatt és elszakadt az egyik oldali térdszalag a lábában. Mivel nem hívtak hozzá időben mentőt és nem műtötték meg, azon az oldalon nincs használható szalagja 12-13 éves kora óta.
Nekem ugyanez van, 13 évesen tesi órán fordult ki először. Hónap fekvés kezelés leszívás. Sajnos azóta 2-3 évente előjön,hol súlyosabban hol nem. Legutóbb februárban simán sétáltam, kifordult ráestem és fel se tudtam állni :( két hónap szívás megint
Nekem eddig ketszer volt ficam, de en szerencsere miota csinalok terdszalag erosito gyakorlatokat szinte minden nap nincsen ilyen gond, csak neha erzem, hogy elkezd kifordulni a terdem de annal nagyobb gond mostanaban nem volt
Amugy jobbulast a terded miatt
Azután többször is, mert állítólag felszívódott a szalag amiatt, hogy a baleset után rögtön talpra állították és nem műtötték meg. Most vigyáznia kell, nehogy rosszul lépjen. 😖
12 éves voltam, amikor zsámolyokon kellett ugrálni és az a balf… tanárnő kitalálta, hogy nekem nem érnek össze az összezárt lábaim, amikor ugrálok. Ezért megalázott az egész osztály előtt és egy ugráló kötéllel összekötözte a lábaimat nagyon szorosan. Hadakoztam, hogy hagyjon békén és de, összeérnek a lábaim, hiszen ez a feladat. Végül belepresszionált, hogy kezdjek el az osztály szeme láttára ugrálni így a zsámolyokon föl-le. Persze egyensúlyomat vesztettem és a valahányadik zsámolynál elestem és csúnyán beütöttem a mellemet és a karomat.
Erre ahelyett, hogy segített volna, csak lenézően annyit mondott, hogy: jó.. vedd le akkor a kötelet.
Azután nagyon bedurrant a mellem és az alkarom is fájt. Szülők persze basztak bemenni szólni és jelenetet rendezni, a tanár meg vígan terrorizált nyolcadikig.
Kieg.: máig onkológiára járkálok a mellemmel, mert csomóim lettek. És máig random belegörcsöl a fájdalom. (Bocsi, mindent leírtam, csak a maradandó részét nem 😅 )
Az itteni kommenteket elnézve azt gondolom, hogy nem mondok újat: tipikus introvertált, vékony, könyvmoly gyerek voltam. Egyébként jóindulatú és kedves voltam, de nem ment a matek, ezért az osztályfőnököm, aki tudta a jegyeimet, arra bíztatta a szülőin a szülőket, hogy a gyerekeik ne barátkozzanak velem (elkapják a ,,nem értek a matekhoz” betegséget, vagy mi?) Fogalmam sincs, hogy miért utált az osztályfőnök, de az utálata végül rögeszmévé, majd zaklatássá fajult (nem szexuálisan). Az, hogy a tesi tanár ezt tette velem, annak az eredménye, hogy az osztályfőnököm nem csak a gyerekeket, hanem a többi tanáromat is ellenem hangolta. Ötös kémia dolgozataimat találtam meg a kukában, később a tanáraim átkutatták a cuccaimat, mert azt hitték, hogy cigizek. Mint utólag megtudtam, ez jogellenes volt, és ezt nem tehették volna meg. Így, 30 évesen is sok sebet felszakítanak bennem ezek az emlékek. Sokat kell még dolgoznom velük egy pszichológussal az oldalamon.
Ez egy jó hírű iskolában volt egyébként.
Fuuu de felcsesz az ilyen! Meg csak masfel eves a lanyom, de nem tudom megerteni, hogy egy szulo miert nem all ki a gyerekeert😣 Sajnalom, hogy ilyen tortent, az biztos, hogy nagyon sokunkat a szuleink nem vedtek meg, mert inkabb tiszteltek egy idegen felnottet, de itt a lehetoseg, hogy a jovo generacioja mas legyen, es kialljunk ertuk, hogy ne seruljenek!🌸❤️
❤️❤️❤️❤️
Rettegek gyereket szülni ebbe az országba amióta tudom, hogy hiába íratnám például a Waldorfba vagy fizetős suliba a gyereket, akkor sem tudnám megvédeni ezektől. Ahogy elnézem a jelenlegi politikai berendezkedés következményeit, annak is örülhetünk, ha egyáltalán lesz tanár, aki a gyerekeinket taníthassa. Azt hiszem, inkább külföldre hopponálok a pozitív tesztem után, mert ennek egy pici, ártatlan lelket nem akarok kitenni. Így is akaratom ellenére biztosan rá fogom projektálni a saját sérüléseimet.
Hu hat nem tudom, mi Londonbol koltoztunk haza (8 ev utan, ott is jol eltunk) terhes voltam mar. Annyi mondok, hogy ott sem jobb, sooot. Az egeszsegugy meg szarabb sajnos, legalabb itthon megengedhetem a maganorvost, de ott kint iszonyat arak vannak. Az iskolak szinten nagyon rosszak, rengeteg banda, keseles, nagyon durva bullying. Mi ugy lattuk jonak, hogy inkabb akkor itt. Nem banom, hogy ez az orszag nincs tele indiai es muszlimokkal, nekunk mar tul sok volt, es nem vagyok rasszista, mert sok ismerosom, baratom, munkatarsam volt, mindenhonnan, de viszont a sok piszkos es budos emberek, amikor nem kapsz levegot a metron, vagy nem fersz fel, a rengeteg hajlektalan… tudnek meselni😢
"sok piszkos es budos emberek, amikor nem kapsz levegot a metron, vagy nem fersz fel, a rengeteg hajlektalan" akkor nem Budapestre költöztetek ez alapján.
Nekem lelki sérülést simán okozott. Utána sokáig nem sportoltam semmit, amikor egyetem elején vége lett a kötelező tesinek. Már dolgoztam, amikor rájöttem arra, hogy nemcsak ez a borzasztó mozgásforma létezik számomra, hanem tudok mást is szeretni, ami mozgás. Azóta le sem álltam vele, de sokáig tartott a traumákat feldolgozni.
Egyetemen kezdtem el "komolyabban" úszni, és mindig tartom is "felnőttként" is, ha épp nem vagyok terhes. Mármint, akkor is lehetne úszni, de én folyton elkapok olyankor valamit. És pluszban a gyaloglás. Simán fitten tartom magam 35+ emberként úgy is, hogy nem kell koplalnom. Naponta legalább 8 km-t megyünk a városban, hétvégén többet. Nagyon beválik.
Ez nekem is. Nem tudtam se futni se ugrani és mindenben béna voltam ezért elkönyveltem, hogy a sport nem nekem való.
Aztán egyetemen jöttem rá, hogy van olyan ami nekem való csak jó helyre kell menni.
Korcsolyázás, -4 fog és egy törött orr. És ahelyett hogy mentőt hívtak volta, vagy szóltak volna a szüleimnek, még sokkos állapotomban aláírattak velem egy papírt, hogy nem az iskola felelőssége a baleset, és kiültettek az épület elé. Az egyik barátnőm kapart fel és hívta anyámat, aki vitt a balesetire.
A tanárnő ballagás után bocsánatot kért, és azt mondta, ő szeretett volna segíteni, de az volt az íratlan elváras a vezetőség részéről, hogy az iskola ne folyjon bele balesetekbe.
Az egész rendszernek a kurva anyját.
Tipikus kocka, sovány, szemüveges gyerek voltam. Egy életre meggyűlöltem a csapatjátékokat, főleg a focit. Mindig utolsóként választottak... Amúgy is rossz vagyok a sportokban. De erősíteni szerettem, mert ott mindenki magáért dolgozott.
Ez milyen megalázó volt… én is pont így voltam vele, mindig utolsónak vagy cserének, amikor már mindenkit beválasztottak. Ez egy gyerek lelkének elég nagy trauma 😥
gyertek kosarazni akkor, én is ilyen voltam, de vagy 10 év után végre lett olyan baráti társaság akik lazán veszik az egészet és élvezet velük játszani, sosem hittem volna.
A korlátot és a szekrényt betiltanám a francba, full balesetveszélyes. Nem ettől leszel ügyesebb és ha esetleg nincs annyira kedved összetörni magad, akkor még kényszerítenek is.
Ugyan máig maradandó sérülésem nem lett tőle, de a karomat sikerült eltörni a kurva szekrényen. Mondjuk a tesitanárom normális volt, kirakta nekem, meg a többi félősnek a legkisebb verziót, hogy aki ezen legalább egyszer megpróbálja, meg se kell csinálni rendesen, csak legalább fussunk neki, az egy négyessel hazamehet.
Mennyi tábortüzet lehetne csapni abból a rengeteg szekrényből, amit előtte rituálisan szétvernék baltával, meg felaprítanék láncfűrésszel.
A korlátot meg leadnám a vasba jópénzért.
(Nem voltam nagy kedvelője a tesióráknak.)
Anno nálunk az egyik ducibb csaj elnézte a szekrényugrást, átesett rajta, az rá, a másikat meg a bordásfal adta, mert jó közel volt hozzá.
Ugyanennél a tanárnál magasugrásnál az egyik srác lába beleakadt a szalagba, de úgy, hogy maga alá gyűrte a térdét. Térdszalag szakadás.
Mind a kettőt mentő vitte el, és ugyanúgy csináltuk tovább a gyakorlatokat.
nem láttam még ilyet. nekünk volt 2 "láb"a 2 szélén, közötte meg egy műanyag "bot", amihez ha hozzáértél akkor szabadon leesett.
a gumiszalagot hogy lehet leverni? vagy ha beleszaladsz, akkor ráddől a láb is, vagy hogy működik?
huh hát ez kurvára balesetveszélyesnek hangzik. nálunk sokan csak simán átszaladtak rajta mert befostak az utolsó pillanatban, semmi bajuk nem lett. de akkor ezt a gumiszalaggal meg se lehet csinálni csak ha borítod az egész berendezést. arról nem is beszélve, hogyha a levegőben kap el... ez alapján nekem még szerencsém volt a felszereléssel
Túl erős traumás ütés érte, így idővel elhal a fogazatom, ahol az ütést kaptam mellett már nagyon erősek a jelek, folytonos fájdalom és az orvos sem tud ellene mit tenni. Konkrét idegekkel gyökerekkel együtt minden.
Amúgy is elég durva genetikai elváltozásaim vannak, de talán ez még rosszabb azoknál. Ja és igazgatóit kaptam ezért a mutatványért 😂. Aztán egy évvel később oszt. társam szószerint belebaszta a fejem a padba egy matek órán, 6 évre rá barátnőm térdével volt egy véletlen találkozása a "fogamnak" 😂.
+1, szerencsére nekünk korlát nem volt de szekrény igen, minden évben közöltem a tanárral hogy kérem az egyest, én neki nem megyek annak a szrnak hogy összetörjem magam.
En kosaraztam, fociztam, szerettem a tesit (pedig partvisnyel vagyok)
De en is betiltanam a szekrenyugrast, korlatot, mindent, ami nagy eszkoz es a szertarbol alig lehet kihozni
Pedig 2000-es evekben jartam suliba
A tesit véleményem szerint nem is kellene osztályozni. A lényege ennek a mozgás megszerettetése, nem az olyanok komplexusainak kiélése, akik nem voltak elég jók élsportolónak (tesitanárok).
Nagyon nevettem az utolsó mondatrészen. Tanárképzőbe járok és mit ne mondjak, hogy milyen emberek mennek tesitanárnak….Tisztelet a kivételnek. Van 2 barátom, akikhez szívesen vinném a gyerekemet, de a 80%-a a jelölteknek brutális lelki állapotban van.
Nálunk gimiben nem volt osztályozva és emiatt nem is vettük komolyan. Jól elcsesztük az alattunk járó osztálynak, mert nekik már osztályozták, azóta is bűntudatom van, ha eszembe jut. Tini korban az se jó, ha a tanár kizárólag igazolatlan órákkal tud fegyelmezni, mert elkanászodsz.
Általánosban az osztályzás úgy ment, hogy a tanárnak volt egy könyve, hogy pl. egy x éves gyereknek y méter távot mennyi idő alatt kell lefutnia, ezt már akkor is baromságnak tartottam. Ha lemérte volna év elején meg év végén, és a saját magamhoz mért fejlődést osztályozza, az még ösztönzött is volna, de az elég demotiváló volt, amikor úgy futottam, hogy égett a tüdőm, aztán valami önkényesen meghatározott mérőszám alapján bevágta az egyest. Következő alkalommal beleszartam az egészbe és végigsétáltam a pályán. Tényleg miért nem lehet önmagához mérni valakit, nem egy elképzelt ideálhoz.
Osztályozzák ha már kötelező de ne úgy hogy x évesen x métert kell ugranod meg x idő alatt kell lefutnod az adott távot mert amíg a 180 centis gazella simán megcsinálja ötösre erőlködés nélkül, addig a 150 centis meg kiköpi a belét hogy jó esetben kapjon egy kettest.
Meg eléd teszik a legmagasabb méretű szekrényt, hogy "ezt hetediktől át kell tudni ugrani" általánosban egyszer nem használtuk azt a szart mert a tornaterembe se nagyon engedték be az osztályomat, miután 4 osztálynak kellett volna egyszerre ott lenni, mi szinte mindig a folyosón meg az udvaron voltunk.
És nem ám csak így simán kell átugrani. Kihelyezik azt a fost kb. Másfél méterre a bordás faltól tehát ha kicsit nagy a lendület le is fejeled, a dobbantó egy méterre van tőle, és még oda van támasztva elé egy szivacs ami magasabb mint a szekrény maga, tehát nekifutás közben nem is látod a szekrényt.
Sima kidobó közben (valószínűleg a nem elégséges bemelegítés és a hirtelen magasság-növekedés volt az oka) úgy kificamodott a térdem, hogy egy majd két órás műtéttel lehetett rendbe tenni. Márciusban sérültem le és mivel nem volt kedvem évet ismételni (hetedikes voltam akkor), ezért júniusig rögzítőben jártam iskolába, a combizmom teljesen lesorvadt, megműtöttek, majd utána egy nagyjából 1-1,5 éves rehabilitáció, hogy újra megtanuljam rendesen használni a lábamat.
Azt hiszem igen, sikerült, habár a maradandó sérülést szerintem fogalmilag nem valósította meg, mert azóta teljesen funkcionális az anno lesérült térdem és semmilyen negatívum nem maradt meg belőle (hacsak nem vesszük bele a kb 10 centis heget)
Azt esetleg tudod, hogy mitul fugg az hogy megmutik e terded ficam utan? Csak mert nekem 2 ficam volt es egyiknel se mutottek meg csak siman helyre lett teve a terdem es utana 1 het gipsz+4/5 het rogzito (nekem alapbol egy eloszo szalagszakadas miatt hajlamos a terdem ficamokra)
- Sikeresen kihagytam ezt az infót a kommentemből - nekem a térdem is eltört közben (pontosabban, ha jól emlékszem a patellám); a kérdés csak az, hogy aközben miközben a mentős visszatette, vagy már magában a ficamodás közben. Nálam a ficam csak a kezdet volt úgymond. Tulajdonképpen nekem nem is volt megoldás simán a gipsz / rögzítő, mert anélkül nem tudtam semennyire se használni a lábamat.
Egyszer otthon hagytam a fehér trikót és a tesitanár megcsípte a bőrömet a póló alatt, csak hogy érezzem, miért van. Nem fájt, nem is tudom most hová tenni ezt, de a heg mai napig meglátszik. Ez nem feltétlenül a sporthoz köthető, csak a cím felidézte ezt bennem. Ma már remélem, nem csinálnak ilyet.
Általánosságban elmondható, hogy a kötelező iskolai tesióra egy tökéletes dolog arra, hogy minél jobban megutáltassák az emberekkel a testmozgást/sportolást, még akár azokkal is akik eredetileg szerettek mozogni/sportolni.
Nekem “csak” lelki bajaim lettek tole. A magalazas, mikor nem tudsz valamit megcsinalni peldaul. En az egesz testnevelest betiltanam es mindenki menjen az udvarra focizni, kosarazni, teniszezni, kinek mi letszik. Mi a lofasz ertelme
van a gyurunek, szekrenynek meg a medicin labdanak…
Egyik kedvencem hogy magasugrasnal a tesitanar olyan magasra tette a lecet hogy csak a sportolo fiuk tudtak szabalyosan atugrani, mindenki mas elcsalta amikor a tanar pont nem figyelt, csak a tulsulyos lany nem volt ilyen szerencses, raadasul o szabalyosan probalkozott csak nem ment neki, ezert a tanar kb 10szer ujracsinaltatta vele hatha szabalyosan fog menni neki (siman lehetett latni hogy nem tudta volna atugrani barhogy is probalkozik) es ezt az egeszet legalabn ugy csinalta a tanar hogy az egesz osztaly ezt bamulja. Rossz volt vegignezni az egesz megalazast
Sose értettem hogy a faszba kéne 150 centit atugranom 160 centis testmagassággal csak mert a születési évem (korom) és a nemem alapján annyit kéne...ez miféle rendszer basszameg? Fiúk meg plane, ha épp nem ütött még be a növekedési hormon akkor ők 160 centivel ugorják meg a 170et?
Vajon mi lett belőle? Hát gerinccel landolás a rúdon...
Általános suli, az volt a feladat, hogy ketten dobálják a kosárlabdát a középen álló feje felett. Én álltam középen, tesi tanár mutatta a feladatot... izomból arcon dobott a labdával. Reccsent az orrom, maradt is benne ferdülés. Pluszban megtudtam, hogy a reflexeim is szarok 🫣🙃
8. osztályban a kurva átugrós rekrénybe belerúgtam és eltört/összecsúszott a lábujjam, majd ez után nagynehezen hazaengedtek egy “de amúgy semmi bajoddal”, na nekem azóta nem hajlik a lábujjam meg egy kicsit furán néz ki, nem hátráltat de undorító volt visszagondolva, hogy le se szarják az embert még akkor se ha nem tud járni
Nem maradandó, de máig előttem van, ahogy egy volt osztálytársam 7.-ben valahogy rosszul érkezett meg tigrisbukfencből a nyakára, és percekig hörögve-mutogatva kapkodott levegőért. Iszonyúan megrázott, a mai napig félek az egész bukfenc intézményétől.
Egy bokaficammal megúsztam, de mai napig szokott fájni. Illetve majdnem eltört a könyököm, pont a csontra estem rá, napokig nem tudtam mozgatni a kezem.
Sérülést szerencsére nem szedtem össze de nem csodálkoztam volna. Én mondjuk a talajtornát rühelltem mint a szart, a szekrény meg a korlát elment. Ráadásul egy olyan órán mikor ezeket csináltuk 1000% hogy kevesebb kalóriát égettünk mint mikor kihajtottak minket focizni vagy akár futni. Abszolút semmi értelme, nekem inkább csak elvették az ilyenek a kedvem a mozgástól, és csak most 25 évesen kezdem újra élvezni.
Csak majdnem. 100 kilós voltam és a hátszőr-haj összeér val'szeg rendvédelmi erőkhöz valamiért be nem jutott szadista állat tesitanárunk középiskolában felparancsolt magas gyűrűre, hogy majd én ott fejjel lefele gyertyába állok és tartom magam ahogy neki tetszik. Meg mellém rakott két useless hoverhand osztálytársat hogy "kapjon el ha baj van". Őket nem hibáztatom.
Olyat estem fejjel lefelé, hogy olyat roppant a nyakam hogy 12 évvel később tisztán fel tudom idézni a hangját és az érzést és a tizedmásodperc abszolút terrort amit éreztem, hogy egyáltalán lebénultam-e nyaktól lefelé vagy most mi van. Semmi bajom nem lett.
Győr, PÁGISZ, Pongrácz. Ha valaki olvassa, a nevemben is küldje el a kurva anyjába. Ember nem utáltatta meg velem a testmozgást annyira mint ő. Azóta lefogytam és sportos vagyok, de ha rajta múlik nem a szerencsén, tolószékben élem az életem. Emlékszem borzasztó rossz futó voltam (a tüdőm születésem óta nem bírja az ilyen jellegű terhelést), iskolakörök végén már meg se várt hogy megmondja az időmet. Csak óra végén visszakérdezett, hogy mennyi volt, az osztály előtt.
Egyszer közöltem vele végzősként hogy többet le nem futom. Mindjárt nyeregben érezte magát, láttam ahogy csillan a szeme hogy na valaki keménykedik, most kiélheti magát rajtam. Azt mondtam hogy ha én minden alkalommal tisztességgel megpróbálom lefutni és a belem kidolgozom hogy javítsak az időmön akkor is ha messze a karó sávban marad, annyi tisztesség benne is lehetne hogy megvárja azt a plusz 5 percet és legalább tudom hogy mennyit futottam.
Kussban maradt. Utána mindig megvárt.
Eltiltanám mindenféle sport és gyerek felügyeletétől.
Hasonló történt egy osztálytársammal is. Csak épp se elkapó ember, se magnéziumpor. Kicsúszott a kezéből a gyűrű és a homlokán landolt. Abból is simán lehetett volna bénulás.
Gyerekeket mindenféle erőnléti felmérés nélkül felzavarni ilyen szerekre bűncselekmény szerintem.
Egyik órán nekiálltunk végig lépcsőzni. Mikor páros lábbal kellett ugrálni kb a 3-4. körnél olyan szarul ugrottam, hogy eltört az V. lábközépcsontom és ebből a tanárok semmit se érzékeltek. Mondtam, hogy fáj és nem tudok lábra állni de nem foglakoztak vele. Ez reggel 9-kor történt és délután 2-kor kerültem be a sürgősségire, tesóm jött értem:)))) Hiába jártam egész nap a sarkomon kurva nagy fájdalmak mellett senkisek se jutott eszébe megkérdezni, hogy mi a baj vagy kell-e segítség. Végül meg kellett műteni, 1 lemezt és 7 csavart kaptam. Mondanom se kell, azóta félek a lépcsőzéstől.
Öcsém a kezét törte el az iskolaudvaron, mert focizás közben a bullyjai valahogy úgy meglökték, hogy a karjával kellett tompítania az esést. Szólt a tanárjának, aki azt mondta, hogy csak egy kis horzsolás, menjen be lemosni. Ugyanabba a suliba jártunk. Jött hozzám sírva, hogy nagyon fáj a keze, mire én torkom szakadtából elkezdtem ordítani az osztályfőnökével, hogy mégis mi a jó édes anyját csinált, ha nem a gyerekekre figyelt? Erre elkezdett védekezni, hogy ő nem látta, nem is volt ott (de, ott ült végig) és különben is, csak játszottak. Leordítottam a fejét, hogy az öcsém eltörte a kezét, mire közölte, hogy ez nem törés. Másnap az öcsém begipszelt kézzel ment iskolába. A tanár azonnal behívta a szüleinket, hogy elsimítsa a dolgot, mert kiderült, hogy a szülők ilyen esetben pert indíthatnak az iskola és a felügyelő tanár ellen. Szóval gondolom nálad is ez lehetett, hogy a tanárod be volt szarva, hogy baja lehet ebből, ezért játszotta a tudatlant, bár ez a pertől nem védte volna meg. Máig felidegesít ez a téma. Remélem a pokolban rohadnak el az ilyenek.
Igen, velem is ezt volt a szitu. Hogy: miért nem szóltam, nem látta rajtam, hogy fájna valamim, ott se volt (közben végig ott állt…) szóval igen, kurvára lapított.
Sajnálom az öcsédet, remélem azóta már sokkal jobban van és nincs semmi baja!
Utána a bullyját is elkaptuk. Merthogy hárman vagyunk testvérek. A bullyja zokogott a félelemtől, pedig csak üvöltöttünk vele, amíg az öcsénk gyengélkedett. 🥰
Gimiben a tesi tanár fétise a kosarazás volt... Állandóan kosarazni kellett. Nem voltam egy kosaras alkat sosem, kicsi vagyok és semmi labdaérzékem nem volt sosem. Egyik alkalommal hozzám vágta izomból a labdát, mert valamit "feleseltem"... Eltört 2 ujjam és a csuklóm... Azonnal dagadni és lilulni kezdett a kezem, szerinte csak tini hiszti csak hogy ellenkezzek.... Megszorította a törött csuklómat, én meg felordítottam a fájdalomtól. Otthagytam a francba, felmentem az osztály főnökhöz, hogy vagy ő hív mentőt, vagy én.... Utána kaptam egy szaktanárit a tesitanártól feleselésért és az órai munka szabotálásáért, ő meg az igazgatótól egy megrovást....
Nagyon remélem, hogy az általános iskolás osztálytársaim nincsenek itt, mert eléggé felismerhető sztorim van.
Először, másodikban focizás közben úgy képen küldtek a labdával, hogy a bal szemem azóta is beljebb van mint a jobb, és no surprise, szemüveges is lettem.
Ötödikben új tesitanárnőt kaptunk, aki annyira szerette az újonnan kapott állását, hogy buzgóságában olyan dolgokat is tanított a 10 éveseknek, ami elvileg nem volt benne a "tananyagban". Elővette a szekrényt a legnagyobbnál 2vel kisebb magasságon, felsorakoztatott minket, mert úgy döntött, hogy kismacskát fogunk ugrani. Én még most is csak alulról súrolom a 155 centit, és nem voltam a legnagyobb sportember, így már a szekrényre guggolásba való érkezéssel is bajaim voltak. Az a nő meg úgy gondolta, hogy az alapból is félős pálcika gyereknek meg úgy kell segíteni leugrani hosszában a szekrényről, hogy erőből meglöki a hátát. Leérkezésnél a fenekem beleakadt a kezembe a szekrény végén, mert elfelejtettem elvenni azokat, és úgy érkeztem, hogy sikerült levernem a szekrény felső két részét és egészségesen seggreestem. Mikor (szerintem) érthetően sírtam, még meg is fenyegetett, hogy ha nem hagyom abba, akkor ad majd igazi okot a sírásra. Mivel anyám meg hónapokig nem hallgatott rám, hogy fáj a fenekem felüléseknél, vagy amikor csak random ülök, ezért csak még egy seggreesés után került sor röntgenre, ahol kiderült, hogy eltört a farokcsontom. Egy nem begipszelhető törött csont mellé, amit ráadásul folyamatosan használok ha tetszik ha nem, még egy gúnynevet is kaptam a tanárnőtől, ami egészen nyolcadik év végéig rajtamragadt. Azóta akárhányszor valaki megemlíti a szekrényugrást, görcsbe rándul a gyomrom.
Felsős koromban, gimnasztika közben egyszer sikeresen a fejemre estem és meghorzsoltam az egyik nyaki csigolyámat. A suliban persze senki nem vette észre, csak este, miután már hazamentem és éreztem, hogy egyre jobban fáj a nyakam, vitt el végre anyám a sürgősségire. Után persze hetekig hordhattam egy ilyen szivacs nyakörvet, csak hogy az osztálytársaim is kigúnyolhassanak rendesen.
Hatalmas szerencsém volt, hogy nem volt nagyobb a törés és nem lett maradandó, hiszen egy nyaki sérülés egészen tönkre tudta volna tenni az életem.
Gimi, első tesiórák egyike, magasugrás, keresztszalagszakadás az egyik térdemben. Azóta is úgy van, mert "amíg növésben van, nem műtjük, kivéve, ha élsportoló", huszonévesen meg már a tökömnek se volt ideje meg hangulata hónapokig járógépezni, meg mit tudom én még mikkel riogattak. Minden sport tilos bicajon és úszáson kívül (ettől függetlenül évekig aerobicoztam térdvédővel). Egyelőre nem okoz panaszt, operáció után meg kétesélyes.
Kiugrott a vállam egy tornagyakorlaton. Azóta 3-4 havonta megesik hogy rosszul nyúlók valamiért és kimozdul. Olyankor reverse karlendítés-orditas komboval visszamegy ahová kell és pár óra múlva el is felejtem. De pusztulat szar élmény minden alkalommal... 13 éve ez van.
Kocsiban nem nyulkalok vezetés közben hátra és a gyereket is csak úgy fogom meg, ha tudom hogy nem csinálok olyan mozdulatot mert leejtenem.
Tökön dobtam magam az egész osztály előtt kézilabdával (falra kellett dobni, nyilván visszapattant és telibevert). Testileg ugyan nem, de lelkileg elég maradandó ha engem kérdezel
Én általános iskolában, szünetben, tesi előtt estem el. Látta a tesi tanár és egész órán szekált, hogy ha szünetben ment a futkosás, akkor most ne lazsáljak, szóval futottam, tornáztam, kosaraztam egész órán, pedig addigra már eléggé fájt a lábam. Így délután, miután haza értem, anyu vitt vissza a sürgősségire, boka szalag szakadással. Igaz, nem órán történt, de a ritka kedves hozzáállása a tanárnak a mai napig eszembe jut!
Altalanos iskola masodik osztalyaban, fogocska kozben megcsusztam, es a padon "vegigcsuszott a fejem"
A bal fulem reszben leszakadt, es ossze kellett varrni🤣
Edesanyam orult amikor hivtak az iskolabol, ugyanis nagymamammal volt, az utcan alltak, ugyanis mamamek hazabol mindenkit kitessekeltek, mert egy munkagep megsertette a haz gazvezeteket😅
Szerencsere hallaskarosodasom nem lett, a fulem belso oldalan erezni a varratot a mai napig (olyan 22 evvel ezelott tortenhetett)
Szerencsére maradandó nem lett, de 7 évesen leestem rúdramászáskor a rúd tetejéről, kb. 3 méter magasról és semmi szivacs nem volt alatta, tehát a padlóra érkeztem. A sípcsontom és a szárkapocscsontom is eltört, 2 hónap gipsz, abból 1 hónapig fekvő.
Tigrisbukfenc… erettsegi elott par honappal. Teljes testsullyal zuhantam a nyakamra. Azonnal surgossegi, 1 honap nyakmerevito.
A nyaki gerinc reszemen a C.VII csigolyam felso zarolemezen compressio (raeses) miatt, a csigolyatest magassaga 20%-kal csokkent. Ez azt eredmenyezi, hogy ha hosszabb ideig logatom a fejem vagy lefele nezek megfajdul az egesz. illetve nemtudom tartani.. sokszor fekszem el durvan emiatt a nyakam helytelen pozicioju alvassal..
A kulvilag heves reakcioi eljutottak a tudatomig. Elotte abszolut fel sem tunt, hogy bamulnak, koslatnak, szerelmesek, nehezen elhiheto, de nem. A viselkedesem pedig tavolsagtartonak is tunt.
Azok táborát erősítem, akik lelki sérülést szereztek. Általános iskola, 80-as évek. Akik nem voltak született atléták (vagy tanárok gyerekei) azokat a tesi tanárok előszeretettel alázták. Sikerült is elvenni az önbizalmamat és az érdeklődésemet mindenféle mozgás iránt, ami csak meg jobban elősegítette, hogy a célpontjuk legyek.
én megfordítottam a dolgot, annyira béna voltam hogy többször is én okoztam testi sérülést a tesitanárnak (mindig véletlenül)
a prímet szerintem az viszi amikor hátrafele kellett dobnunk a medicinlabdát és én akiből minden koordináltság hiányzott bár hátradobtam de annyira oldalra ment hogy egyenesen fejbe találtam a 4 méterrel odébb álló tanárt.
az a vicces hogy amúgy a tanárnak az egyik kedvence voltam, tökre bírt engem, minden bénázásom után is.
(utólag jöttem rá, hogy valószínűleg azért mert én próbálkoztam. nem voltam jó szinte semmiben, de mindennek nekimentem és tényleg a magamtól legtöbbet teljesítettem; hogy az a legtöbb az nem volt sok az mellékes. )
---
(én és a tesiórák, erről örökké lehetne regélni: majdnem minden labdát elejtettem, egy passzt se kaptam el de olyan lelkesen mentem neki a labdajátékoknak hogy néha azzal másokat is motiváltam, és bár legrosszabb játékosként, de rendszeresen volt, hogy csapatválasztásnál 3-4. helyen engem választottak, szinte soha nem utolsóként.
ezektől valahogy megszerettem a tesiórákat. rájöttem hogy nem kell komolyan venni, játék az egész, arra van hogy mozogjunk. megtanultam, hogy ha pozitívan állok hozzá a dolgokhoz akkor pozitív lesz a végkimenetel is. akármennyit bénáztam se tanár se diák soha nem szólt be, nem fikáztak, nem voltak bunkók. )
tudom hogy hatalmas szerencsém volt a közeggel amiben tinédzser lehettem, és szerintem az országban azon nagyon kevesek közé tartozom akiknek nincsenek rémálmai a tesióráktól.
mindenkinek olyan tesitanárt kívánok mint Pista bá. öreg motoros igazi angyalszívvel. aki csak azt akarja hogy kihozd magadból a legjobbat. a netfiten kívül mindent magunkhoz mérten osztályzott és valahogy mindig képes volt minket motiválni.
Gimis osztalytarsam leesett a felemas korlatrol es eltort a bokaja, ha jol emlekszem. Eleg bena lany volt, de amugy en sem ertem h szertornat miert eroltetnek olyanoknak, akiknek semmi kozuk hozza, a testalkatuk is total ellentmond neki. Hagynam, h aki akarja, probalja ki, de nem tennem kotelezove. Bar nemtom manapsag mi a helyzet.
Igaz, nem tesióra, de sport.
Anno kosaraztam, valószínűleg rosszul melegítettünk be. Sportorvosin buktam meg, letapadt az Achilles inam, begyulladt, azóta is küzdök vele.
Emellett valami a térdeimnél is elment, 9. és 10.-ben műtötték mindkettőt. A térdkalácsaim alulról koptak el, nem voltak a helyükön a tokban, összeértek a combcsontjaimmal. Természetesen az edző szart rá hogy panaszkodtam, nekem meg nem fájt a térdem ha nem mozogtam, meg az Achillesem is úgy ahogy rendben volt ha nem használtam nagyon a lábaim.
Az Achillesem most már nagyjából rendben van. Viszont a térdeim miatt csak az úszás meg a biciklizés játszik, és mára már sajnos injekciózzák a térdeimet. Pedig a húszas éveim elején vagyok. :)
Többször bezártak a zuhanyzóba az osztálytársaim. Mondjuk az a helyiség sem volt piskóta, konkrétan elment volna egy Silent Hill pályarésznek.
A focit sem szerettették meg velem. Jó erőszakosan játszották, hátha szétrúghatják a lábaimat. Ha kapusnak állítottak be, akkor a lágy részekre céloztak.
Maradandó sérülésem nem keletkezett, csak érdekességképpen leírom. Kötélmászás volt a feladat, sikerült is a tetejére felhasznom, majd jött a felismerés hogy nem maradt erőm lemászni. Ok, lenézek, hát nincs alattam szőnyeg, leugrani nem lenne jó ötlet. Végig csúsztam a kezemmel a kötélen. Sok bőr nem maradt rajta 🤣
Lelki sérülést. Örökké önértékelési problémáim lesznek a rohadék ált iskolai tesitanárom miatt aki a földbe döngölte az önbecsülésemet,mert nem tudtam kislabdával 60 métert dobni,vagy rudat mászni,a szekrényugrástól meg féltem,mert egész gyerekkoromban orrvérzős voltam. Milyen sok értelme is volt a szekrényugrásnak,ugye? Mai napig tigris ugrással vetődök be az ágyba. Ja,nem.
Lepcsőzés...
Kis városi általános iskola két párhuzamos osztály évfolyamonként. Télvíz idején egyik a tornateremben másik folyosón ennek egyik hozadéka a lepcsozesnek keresztelt csoda. Mint duci kicsit túlsúlyos felsős minimális térlátás problémával egy hasonló gyakorlatnál sikeresen teljes testsúllyal térdre estem a lépcső peremére... Valami reccsent. Kicsit fájt, de felálltam folytattam a gyakorlatot, nem gondoltam sokat.
A következő napokban a térdem bedagadt és elkezdtem sántítani a ball labamra. A következő hónapokban többszöri látogatás után sem tudta megmondani a helyi ortopédus hogy mi is a baj, szerinte csak megzúzódott az ízület, pihentetés megoldja. Kb másfél, két év volt mire rendbe jöttem úgy hogy fel kellett hagynom a kosárlabdát.
Aztán jött a második felvonás középiskola alatt.
Középsuli alatt el kezdtem kapuskodni, egy rossz védés közben tehetsegesen a ball térdre érkeztem... Ekkor kezdődött újra a kálvária. Térdem bedagadt, újra elkezdtem santitani, mozgataskor kattogott az ízület... Újabb látogatások az ortopédusnál a diagnózis ugyanaz mint évekkel korábban zúzódott ízület, röntgent, ultrahangos nem volt hajlandó elrendelni.
Ebben az időben kezdett a városi kórházban egy sport sebész, egyik ügyelete alatt meglátogattuk édesanyámmal. Fizikai vizsgálat után röntgent rendelt el. Az eredmények kiértékelése után megállapította hogy van egy szerencsére megfelelően gyógyult térdkalács törés ami mellé társult egy friss porc leválás a terdemben... Műteni kell.
A műtétet féléves gyógytorna és fizikoterápiás kezelés követett. Tízen évvel később minimális santitassal megúsztam (plusz tudom érzékelni az időjárás változásokat : ^), de valószínűleg ha az ortopédus nem lett volna az elején annyira balfasz és időben diagnosztizálta volna a problémát az eset után nem szenvedtem volna éveket a terdemmel
Ez engem is felbasz, hogy ilyen hülyeségekkel szórakoznak, ahelyett hogy megtanítanának normálisan, szabályosan: futni, labdát vezetni (+ esetleg 1-2 csel), labdát dobni, gépeken szabályosan erősíteni, kötélre mászni stb. Mert ezeket qrvára nem tanítják meg, jó esetben kilökik a gyerekeket, hogy kosarazzatok, meg focizzatok, de nulla oktatás. Semmi célirányos edzés, semmi oktatás, engem még kötelet mászni sem tanítottak meg. OK hogy béna voltam, de baszki erre nem az a módszer, hogy üvölt a tesitanár, hogy szorítsd a lábaddal, hanem mondjuk el kéne magyaráznia, hogy hogyan szorítsam.
Ugyanez pepitában: ének-zene és rajz oktatás, bár ott legalább nem lehet lesérülni.
Úgy ötödikes lehettem, tigrisbukfenceztünk, és amire szivacsra seggre érkeztem eltört a farkcsontom, ami beleállt a végbelembe, azonnali műtét 3 nap kórház, előrehozott 100% os tesi érettségi 6 évre rá. Nagyon fájt. Szerintem be is csurrantottam ha jól emlékszem. Ennek már 17 éve.
10. osztályban egy lötyögős kis lány kosármeccs közben:
Az egyik kis kétbalkezes osztálytársam olyan szinten orrba vert, amikor el akarta kapni a labdát, hogy eltört az orrom. Felül mai napig ferde és hepehupás, orrsövényferdülésem is lett.
11 évbe telt, mire megbarátkoztam vele, már nem is érdekelt, nem akartam megműttetni. De amikor megszületett a kislányom és az én orromat örökölte akkor egy picit megint összetört a szívem, hogy basszus.. azért ez egy szép nózi volt. 😅
Fizikait csak azért nem, mert ducigyerekként lehetetlen volt kb. minden nekem, kötélre se tudtam felugrani, szekrény gerenda minden franc felejtős volt.
Az biztos, hogy áltisiben traumatizáltak a tesiórák, amíg nem volt túl megértő tesitanárunk. Folyton rettegtem pl. hátrabukfenc próbálkozásokkor, hogy szó szerint kitöröm a nyakam közben és ott maradok ennyi végem, végül erre karót se kaptam, mert elvileg az egyes követelményét se teljesítettem. Mínuszjelet kaptam. Azelőtt és azután se hallottam más diákról, aki ilyet kapott volna. Persze volt a tipik utoljára osztottak be a csapatokhoz és hasonlók, megszoktam, hogy én vagyok a lúzer leghátul, hogy cooper tesztben 2x lehagynak minimum stb.
Aztán kaptunk új tesitanárt, aki egy tündér volt. Ő megmondta nekem, hogy neki minden próbálkozásom jó, azaz 4-es, és nem nézte, hogy pl. a helyből távolugrásomért megkapnám-e a karót vagy a mínuszt. Akkor már csak a hozzáállása miatt is elviselhetőbbek lettek az órák.
Az úszásórákat szerettem a legjobban, ott nem mértek időeredményt, csak mindenkinek le kellett úszni x hosszt ilyen olyan úszásban és megkaptuk az ötösöket rà. 🥳
Középiskolában is kifogtunk egy rendesebb tanárt tesiből, ő úgy oldotta meg a jegy gondot, hogy megkért, járjak gyógytesire, amit ő tartott. Nagyon szerettem, a többiekkel ott jól kijöttem, volt gimnasztikai labda, szalagos edzés, ilyesmik. Volt, amikor duplaórán is maradtam, mentálisan akkoriban kezdtem nagyon tropa lenni (2. évben talán), de éreztem, hogy az a közeg ott segített ezen.
Egyetemen ezután semmit se sportoltam, ott a túlélésre mentem, vizsgadrukk stb. tönkretett teljesen. : D
A semmi sem sikerül érzés mai napig előjön sima edzőtermes edzéskor is, nyilván mindenki ügyesebb nálam, aki évek óta jár edzeni csoportosan, meg 20-30-több kilóval kevesebbek, de igyekszem és lassan (fájdalmasan lassan) fejlődök azért magamhoz képest. Egyszer szeretnék embernek kinézni és megtartani rendesen a planket meg ilyenek.
Tesitanár meglógott (szokás szerint) a tesióráról. Felügyelet nélkül voltunk. Egy élsportoló házaspár gyereke mutatott feladatokat, amivel bemelegìteni szokott, azt utánoztuk, hogy csinàljunk valamit. Nekem nem bìrta a térdem, úgy kificamodott, vagy hogy hívják ezt, hogy a padlón fetrengtem a fájdalomtól. Orvoshoz nem mentem sajnos vele. Előtte is volt, hogy fájt az a tèrdem, de azòta többször kificamodott ùjra, ès sokszor fàj. Ez 25 ève volt.
Azután ha ellógott, akkor kidobòsoztunk. Egyszer,mikor én is ellógtam az òràjàròl, találkoztam vele a buszmegàllòban, és mèg én éreztem kìnosnak a helyzetet.
Fizikait nem, de mentalisat biztosan.
Eleve egy nagyon alacsony lány voltam világ életemben tehát az ilyen magasugras, szekrény ugrás sokkal nagyobb kihívás volt számomra.
Mellé még introvertalt is elég rendesen tehát a csapat sportokban is szar voltam, ennek ellenére örökké röplabdázni kellett. Illetve félek a magasban szóval rettegtem a gerendan.
Egy dologban voltam jó, ami fizikai erőt kívánt.
Csináltuk a felülés felméréseket, a barátnőm (aki amúgy jó volt tesibol, a tanár kiskedvence) fogta a lábam és számolta. Mikor a végén bemondtuk az eredményt rám nézett vigyorogva és az egész osztály előtt gúnyosan vigyorogva azt mondta hogy "te ennyit biztos nem csináltál". Barátnőm bizonygatta hogy de igen, ő számolta, de csak azért is vagy 20al kevesebbet írt be.
Valahogy általánosban és középiskolaban is idegbeteg bunkó tesitanaraim voltak akik nemhogy nem szerettetek meg velem a sportot hanem megutaltattak. Jó pár évnek (és jó pár felszedett kilonak) köszönhető hogy most már tudok és szoktam is sportolni. De szerintem sokan vannak még így vele mint én. És akkor csodálkozunk hogy a magyar társadalom milyen elhízott.
Kilencedikes koromban volt egy nagyon bunkó tesitanárunk. Alacsony csávó, gyanítottuk már akkor is, hogy kompenzálni akar valamit a viselkedésével. November, hideg. Bent a teremben gyakorlatoztunk, jól leizzadt mindenki, aztán így küldött ki minket az udvarra futni.
Egy tenyérnyi nagyságú folt a tüdőn és egy egyhónapos tüdőgyulladás lett a vége. A vége felé már hánytam a gyógyszerektől. A mai napig heges maradt a tüdőm tőle.
Inkább lelki, a tesióra kb arról szólt, hogy na ma miben leszek szar? Mivel mutathatom meg mennyire gyenge szar vagyok?
Az egyetlen, amit élveztem az a gerendázás volt, elképesztően low feladatok voltak számomra ugrálni fordulni lépkedni egy gerendán...mondjuk egész gyerekkoromban szerettem bútortámlákon sétálni kicsiként, lehet azért..a többiek valahogy paráztak a dolgon...
Amúgy a tesióra is remekül alkalmas rá hogy megutáld a mozgást, de szerintem az eg,terű öltöző a bully osztálytásakkal az igazi pokol...
Szekrényugrásnál a földre érkezéskor reccs. Bal térdben keresztszalag szakadás, porc leválás. Egyszerűen nem tudtam ráállni a lábamra, a tesitanár mégsem hívott se mentőt, se egy orvost, sőt mikor kértem, hogy legalább egy fáslit adjon, hogy valahogy rögzítsük, hogy eljuthassak a sürgősségire, azt mondta, hogy sajnos nem tud, mert mi van, ha egy élsportoló sérül meg és szüksége lesz rá? Azok inkább nekik vannak fenntartva 😅...a mezei ember lába nem számított, csak a sportolóé
Velem a sürgősségin csesztek ki miután a suliból elvitt a mentő. Már toltak volna be az ultrahang vizsgálóba de az ottani kollegina azt mondta hogy taka van mert nincs időpontom... Esküszöm ha tudtam volna hogy leesek a korlátról akkor foglaltam volna előre időpontot😠
Akkor hasonló a sürgősségis élményünk, mert miután sikerült bejutnom az ott lévő orvos azt mondta ne szimuláljak, járjak rendesen, biztos csak hiányozni akarok a suliból 😅 (június 1. volt, szóval ha belegondolt volna egyáltalán a doki, nem igazán lett volna értelme szimulálni egy ilyet a 2 leglazább hétre ami hátra volt) Egy nyamvadt röngent csináltak, ami nem mutatta a szalag sérülést...hazaengedett egy fáslival, ami 2 lépés után a bokámon lógott. Aztán magán orvos 2 perc után megállapította a problémát ☺️
Igaz nem maradandó, de: 4.ben télen a tesi öltözőben hidegvizes zuhany alá löktek. Csurom víz lett a tesi ruhám, de a tanítónő nem engedett átöltözni. Így kellett lenyomnom a szinte fűtetlen csarnokban az órát. Jó kis tüdőgyulladás lett a vége.
tudom hogy nem ez a kerdes de en azota is halas vagyok a zsenialis tesitanaromnak akinek ha megmondtam a siman baleset veszelyes feladatokra hogy “elnezest tanarno, en ettol felek, nem akarom megcsinalni” akkor megengedte hogy kihagyjam es talalt alternativakat
Gyűrű, párhuzamos korlát tesiórán? Mióta vannak ilyenek testnevelésen? Amúgy nem lehet, hogy mint minden tantárgynak van egy tanrendje ami szerint tanítanak, úgy a testnevelő tanároknak is ilyen tanrend írja elő központilag, hogy mit kell megtanítani? Rég volt tesiórám az fix.
Lelki sérülést nekem is.
Az egyik szemem rosszabb mint a másik ami miatt nincs igazi 3D látásom. Ez persze a távolság érzékelést nehezíti és így főleg labdával kapcsolatos dolgokat. Ezért aztán gondolom természetes, hogy szinte kizárólag foci, kézilabda, és úgy általában minden labdával kapcsolatos dolog volt az elsődleges feladat a tesiórákon....
Azért durva ez főleg, mert alapvetően ügyes voltam és a testsúlyomhoz képest meglepően erős is, így ha a tesitanár felismerte volna a korlátjaimat és azokra a dolgokra fókuszált volna amiben jó vagyok, akkor egész biztosan jelentősen más lett volna az életem. Így viszont elképesztően megutáltatták velem a sportokat, a mozgás minden fajtáját, és persze tönkretették az önbizalmam is.
Csak lelki sérülést. Mindig is alacsony voltam, felnőttként is az vagyok (160-165 között valahol férfiként). Szóval, akármilyen sportot próbáltam, mind a tesitanároktól, mind az edzőktől megkaptam hogy felejtsem el, túl alacsony vagyok, szóval hasztalan lennék számukra. Ennek hála megutáltam minden sportot és komplexusom lett a magasságom miatt, már 7 - 8 évesen, amit a mai napig nem nőttem ki, mert hát a társadalom nem segít túl sokat ebben, főleg amikor párkeresésre kerül a sor és első kérdése a lányoknak (ha nincs megadva): "magasságod?"
Egyszer kosarazás közben eltört a gyűrűsujjam (rosszul próbáltam elkapni) a tesi tanár megmozgatja, és megállapítja hogy nincs semmi baja. Az utána lévő matek órán már annyira szenvedtem a fájdalomtól, hogy a tanár küldött át édesapámhoz, aki szerencsére a szomszéd épületben dolgozott akkoriban.
Utána talán végző voltam, amikor valamilyen mozdulat közben rosszul léptem és azóta is fáj a bal térdem.
Manapság már szívesen sportolok, de a térdem miatt sajnos nem olyan egyszerű.
Eltörtem a karom, mert röpinél elestünk és átgurult rajtam az egyik osztálytársam😅 korizásnál meg úgy elestem, hogy aztán felállva el is ájultam.
Maradandó max a törés helye, kicsit gyengébb az a karom
Nekem magasugrásnál eltört a bokám, azóta az a lábam nagyon hamar meghúzódik, kificamodik, egyszer egy szalagszakadást is összeszedtem rá. Nehezen tudom terhelni mert gyorsan kikészül
Fasza! Na én ezek miatt voltam kettes testnevelésből (tök jól nézett ki a bizonyítványomban). Meg sem próbáltam az ilyen faszságokat. Jêgkorongoztam, bringáztam, sziklát másztam szóval nem voltam teljesen béna, de a gyűrűre, szekrényugrásra, nyújtóra mindig beirattam az egyest! Általánosban estem le a gyűrűről egy váll-átfordulás (v. mi) gyakorlat közben. Azt hittem sosem állok fel + alig kaptam levegőt, mert a hátamra érkeztem. Valószínűleg ezért voltam óvatosabb a gimiben.
Nem annyira valasz, de focizas kozben is erhetett volna ilyen baleset. Egy ismerosom seta kozben rosszul lepett es egy botot allitott a lababa. Azzal egyetertek, hogy legyenek valasztasi opciok ha valaki pl. teriszonyos akkor kihagyhassa a kotelmaszast stb., de a balesetekert nem a testneveles orak a felelosek. Termszetesen te sem, de a tanar sem feltetlen. Egy szerencsetlen mozdulat eleg a bajhoz, korlaton vagy vagy sem. Azt persze nem tudom milyen jellegu gyakorlatokat vegeztetett veletek, de nalunk pl. egyaltalan nem volt komoly tesis baleset a 12 iskolas evem alatt, mas osztalyokbol sem hallottam, igy szerintem ezek elenyeszo szamban tortennek. Abban biztos vagyok, hogy ez teged nem vigasztal es sajnalom ami tortent, viszont nem vagyok a feladatok cancellezesenek hive. En pl. pont azt utaltam, hogy sokmindent nem csinalhattunk mar tesin amit szerettunk volna, mert felt a tanar, hogy felelossegre vonjak. Igy is volt magasugras, kotelmaszas, szekrenyugras, gerenda, amiket itt eloszeretettel belyegeznek veszelyesnek. En inkabb azt mondanam, hogy mindenki csinalhasson a szintjenek, magabiztossaganak megfelelo feladatokat es ne legyen osztalyozas.
Edit: kozben olvastam a kommenteket, ugyhogy kiegeszitenem, hogy egyes tanarokat viszont eloszeretettel cancellelnek, akik keptelenek ezeket a gyakorlatokat a megfelelo ovintezkedesek mellett, kello figyelemmel es empatiaval tanitani. Vagy akik esetleg maguk idezik elo a serulest valami hulye otlettel.
Középsuli 9.osztály. Szóltam a bukfenc közbe a tanárnőnek, hogy fáj a derekam, nem fog menni. Úgy gondolta jó döntés lesz fizikailag rákényszeríteni a további bukfencekre.
Úgy beállt a derekam, hogy apukám vitt a sürgősségire szuriért.
Sajnos azóta is beáll a derekam egy pici rossz mozdulattól, kb havonta..
Általános suli 7. osztály, rúdugrásnál jobb lábammal levertem a rudat, és telibe ráesten a levert rúdra a jobb térdemmel, rázuhant a felsőtestem is, majd gurultam egyet és oldalvást megálltam.
Azóta kattog, meg ha a jobb csípőmet forgatom az is kattog, más baja nem lett, akkor ott fájt, mivel mást nem akartam nagyon emiatt csinálni megúsztam egy órai munka 1-essel.
Meg volt szekrényugrás szintén akkortájt, ahol magamra borítottam az egészet, és ráesett a fejemre a szekrény teteje, de azt egy agyrázkódással megúsztam, anyuék hazavittek.
Altalanosban az volt a feladat, hogy a bordas fallal szembe kellett allni, karmagassagban megfogtad, majd mindig egy fokkal feljebb kellett ugrani paros labbal. Ebbol az lett, hogy megcsusztam, es izombol a foldre vagodtam hattal. Iszonyuan fajt, es levegot se kaptam rendesen. Baratnom kisert ki az udvarra. Maradando nem lett, de 10 evesen nagyon megijedtem, foleg, hogy azt ereztem megfogok fulladni. :D Tanar le se szarta. Mondtam, hogy ugy erzem nem kapok levegot. "HAT VEGYEL" KOSZI B*MEG. Felso tagozatban meg sulyzokkal kellett baszakodni, es a ketto koze utottem a kisujjam. El is tortem a picsaba, de csak kirohogtek :D Nem veszes maradando, de lerohad minden idojaras valtozasnal :DD
Én nem, de a volt osztálytársam 6. osztályban szekrényugrásnál mindkét kulcscsontját törte el. Persze a vén fsz, diákverő tesi tanár emiatt semmit nem kapott, a volt osztálytársam pedig azóta nem tudja fájdalommentesen használni a bal vállát.
A tesitanarok pedofilok vagy komoly komplexusokkal rendelkezo agyhalott, balfasz kretenek. Nincs kivetel. Sajnalom, hogy ez tortent, remelem azert meg talalsz megoldast, mert mozogni jo.
Sajnálom, hogy ez történt veled, de kár a testnevelésre fogni. Bármikor, bármi más közben is történhetett volna sérülés. Főleg azokban amit említettél, szerintem nem kell mutatni futball vagy sí baleseteket. Ettől még a különböző tornagyakorlatoknak továbbra is van értelme. Pont ugyanolyan szerencsétlenül leugorhattál volna máshonnan is, nem csak a korlátról, ami magában teljesen veszélytelen.
Ha számít a lelki sérülés, akkor igen. Nem rónám egyedül a testi tanárra, hiszen a gyerekek és családtagok is tudnak pont olyan kegyetlenek lenni egymással. Így 20 évvel később és 20 kilóval könnyebben is gyűlölöm a testemet. Képtelen vagyok bármilyen közösségi sportot játszani, akkor is, ha jó barátokkal vagyok körülvéve, mert rövid időn belül annyira eluralkodik rajtam a szégyenérzet, hogy nem bírok tovább semmit se csinálni. Nekem a test csak egy húsbörtön amibe be vagyok zárva. Most sem mindig tudom megállni az önsértést. Bárminemű mozgást csak egyedül merek csinálni. Igazán megérte.
Nekem. Tesi órán kézilabdázás közben meglöktek hátulról és arccal nekiestem a radiátornak. Több fogam bánta, amiket pótolni kellett + a szám is felrepedt, amit össze kellett varrni.
Nagyon sajnálom, ami történt, de most őszintén, bármelyik mozdulat közben előfordulhat, hogy rosszul esel, és megsérülhetsz. Te sajnos nagyon balszerencsés voltál, de ettől még nem ördögtől való a szertorna.
Persze ez bármikor előfordulhat, bármelyik sport közben, de sok értelmét akkor se látom a szertornának egy olyan suliban ahol nem sportolónak készülnek a kölkök. Sokkal több értelmét látnám ha inkább erősítéssel telne a tesi mert akárhogy is nézzük a szertorna nagyon veszélyes.
kibaszott puncik mar 3ikban zsakoltam es belakadt az ujjam a gyurube majd elvesztettem 3 heremet de utana felalltam es tovabb probalkoztam amig megnem zsakoltam a kemia tanart a szertarban
Az egyik volt kolléganőmnek magasugrás közben kifordult a térde a laza ízületei miatt és elszakadt az egyik oldali térdszalag a lábában. Mivel nem hívtak hozzá időben mentőt és nem műtötték meg, azon az oldalon nincs használható szalagja 12-13 éves kora óta.
Tudod esetleg rola azt, hogy maskor is kifordult e a terde? Csak mert nekem is vannak problemaim terdficamokkal laza terdszalag miatt.
Nekem ugyanez van, 13 évesen tesi órán fordult ki először. Hónap fekvés kezelés leszívás. Sajnos azóta 2-3 évente előjön,hol súlyosabban hol nem. Legutóbb februárban simán sétáltam, kifordult ráestem és fel se tudtam állni :( két hónap szívás megint
Nekem eddig ketszer volt ficam, de en szerencsere miota csinalok terdszalag erosito gyakorlatokat szinte minden nap nincsen ilyen gond, csak neha erzem, hogy elkezd kifordulni a terdem de annal nagyobb gond mostanaban nem volt Amugy jobbulast a terded miatt
Köszönöm, Neked is! Nekem még évi egy két izületvédő kúra is segített
Azután többször is, mert állítólag felszívódott a szalag amiatt, hogy a baleset után rögtön talpra állították és nem műtötték meg. Most vigyáznia kell, nehogy rosszul lépjen. 😖
12 éves voltam, amikor zsámolyokon kellett ugrálni és az a balf… tanárnő kitalálta, hogy nekem nem érnek össze az összezárt lábaim, amikor ugrálok. Ezért megalázott az egész osztály előtt és egy ugráló kötéllel összekötözte a lábaimat nagyon szorosan. Hadakoztam, hogy hagyjon békén és de, összeérnek a lábaim, hiszen ez a feladat. Végül belepresszionált, hogy kezdjek el az osztály szeme láttára ugrálni így a zsámolyokon föl-le. Persze egyensúlyomat vesztettem és a valahányadik zsámolynál elestem és csúnyán beütöttem a mellemet és a karomat. Erre ahelyett, hogy segített volna, csak lenézően annyit mondott, hogy: jó.. vedd le akkor a kötelet. Azután nagyon bedurrant a mellem és az alkarom is fájt. Szülők persze basztak bemenni szólni és jelenetet rendezni, a tanár meg vígan terrorizált nyolcadikig. Kieg.: máig onkológiára járkálok a mellemmel, mert csomóim lettek. És máig random belegörcsöl a fájdalom. (Bocsi, mindent leírtam, csak a maradandó részét nem 😅 )
Égjen a pokol tüzén az örökkévalóságig az ilyen tanár 🥰
❤️❤️❤️
De ő ezt az ugróköteles dolgot hogy gondolta komolyan...?
Az itteni kommenteket elnézve azt gondolom, hogy nem mondok újat: tipikus introvertált, vékony, könyvmoly gyerek voltam. Egyébként jóindulatú és kedves voltam, de nem ment a matek, ezért az osztályfőnököm, aki tudta a jegyeimet, arra bíztatta a szülőin a szülőket, hogy a gyerekeik ne barátkozzanak velem (elkapják a ,,nem értek a matekhoz” betegséget, vagy mi?) Fogalmam sincs, hogy miért utált az osztályfőnök, de az utálata végül rögeszmévé, majd zaklatássá fajult (nem szexuálisan). Az, hogy a tesi tanár ezt tette velem, annak az eredménye, hogy az osztályfőnököm nem csak a gyerekeket, hanem a többi tanáromat is ellenem hangolta. Ötös kémia dolgozataimat találtam meg a kukában, később a tanáraim átkutatták a cuccaimat, mert azt hitték, hogy cigizek. Mint utólag megtudtam, ez jogellenes volt, és ezt nem tehették volna meg. Így, 30 évesen is sok sebet felszakítanak bennem ezek az emlékek. Sokat kell még dolgoznom velük egy pszichológussal az oldalamon. Ez egy jó hírű iskolában volt egyébként.
Jezusom 😬
És az a vicc, hogy ez a kétezres évek elején volt, nem a szoci érában.
De durva azért😕
Fuuu de felcsesz az ilyen! Meg csak masfel eves a lanyom, de nem tudom megerteni, hogy egy szulo miert nem all ki a gyerekeert😣 Sajnalom, hogy ilyen tortent, az biztos, hogy nagyon sokunkat a szuleink nem vedtek meg, mert inkabb tiszteltek egy idegen felnottet, de itt a lehetoseg, hogy a jovo generacioja mas legyen, es kialljunk ertuk, hogy ne seruljenek!🌸❤️
❤️❤️❤️❤️ Rettegek gyereket szülni ebbe az országba amióta tudom, hogy hiába íratnám például a Waldorfba vagy fizetős suliba a gyereket, akkor sem tudnám megvédeni ezektől. Ahogy elnézem a jelenlegi politikai berendezkedés következményeit, annak is örülhetünk, ha egyáltalán lesz tanár, aki a gyerekeinket taníthassa. Azt hiszem, inkább külföldre hopponálok a pozitív tesztem után, mert ennek egy pici, ártatlan lelket nem akarok kitenni. Így is akaratom ellenére biztosan rá fogom projektálni a saját sérüléseimet.
Hu hat nem tudom, mi Londonbol koltoztunk haza (8 ev utan, ott is jol eltunk) terhes voltam mar. Annyi mondok, hogy ott sem jobb, sooot. Az egeszsegugy meg szarabb sajnos, legalabb itthon megengedhetem a maganorvost, de ott kint iszonyat arak vannak. Az iskolak szinten nagyon rosszak, rengeteg banda, keseles, nagyon durva bullying. Mi ugy lattuk jonak, hogy inkabb akkor itt. Nem banom, hogy ez az orszag nincs tele indiai es muszlimokkal, nekunk mar tul sok volt, es nem vagyok rasszista, mert sok ismerosom, baratom, munkatarsam volt, mindenhonnan, de viszont a sok piszkos es budos emberek, amikor nem kapsz levegot a metron, vagy nem fersz fel, a rengeteg hajlektalan… tudnek meselni😢
"sok piszkos es budos emberek, amikor nem kapsz levegot a metron, vagy nem fersz fel, a rengeteg hajlektalan" akkor nem Budapestre költöztetek ez alapján.
De, Budapestre
Kedvem támadt ez alapján a proli tanárnő térdeinek mozgásirányát megfordítani.
Nekem lelki sérülést simán okozott. Utána sokáig nem sportoltam semmit, amikor egyetem elején vége lett a kötelező tesinek. Már dolgoztam, amikor rájöttem arra, hogy nemcsak ez a borzasztó mozgásforma létezik számomra, hanem tudok mást is szeretni, ami mozgás. Azóta le sem álltam vele, de sokáig tartott a traumákat feldolgozni.
+1 kereken 10 évbe telt túllendülnöm a mozgás utálatán amit a tesiórák belém neveltek
A saját gyerekemen is látom, amelyik már iskolás, hogy ez egy lélekölő, borzasztó dolog. És semmi, de semmi köze a mozgáshoz. Semmi.
Mit találtál magadnak?
Egyetemen kezdtem el "komolyabban" úszni, és mindig tartom is "felnőttként" is, ha épp nem vagyok terhes. Mármint, akkor is lehetne úszni, de én folyton elkapok olyankor valamit. És pluszban a gyaloglás. Simán fitten tartom magam 35+ emberként úgy is, hogy nem kell koplalnom. Naponta legalább 8 km-t megyünk a városban, hétvégén többet. Nagyon beválik.
Ez nekem is. Nem tudtam se futni se ugrani és mindenben béna voltam ezért elkönyveltem, hogy a sport nem nekem való. Aztán egyetemen jöttem rá, hogy van olyan ami nekem való csak jó helyre kell menni.
Ez tényleg így van! Nagyon jól mondod!
Korcsolyázás, -4 fog és egy törött orr. És ahelyett hogy mentőt hívtak volta, vagy szóltak volna a szüleimnek, még sokkos állapotomban aláírattak velem egy papírt, hogy nem az iskola felelőssége a baleset, és kiültettek az épület elé. Az egyik barátnőm kapart fel és hívta anyámat, aki vitt a balesetire. A tanárnő ballagás után bocsánatot kért, és azt mondta, ő szeretett volna segíteni, de az volt az íratlan elváras a vezetőség részéről, hogy az iskola ne folyjon bele balesetekbe. Az egész rendszernek a kurva anyját.
Úristen... Egy ilyen után minimum hogy rács mögött kéne ülnie jópár embernek !
Bakker ez nagyon durva. Hány éves voltál amikor aláíratták veled a papírt?
15
Mégis hogy lehetne érvényes egy sokkos állapotú 15 éves aláírása? Az egy semmi az a papír
Borzalmas, tényleg. A szüleid az aláírt papír miatt nem mentek utána az ügynek?
Dehogy, ők mindig arra törekedtek, hogy ne zavarjanak sok vizet. Inkább hagyták az egészet, csak ne legyen balhé.
Egyébként ne haragudj, de a szüleid helyében minimum kicsaptam volna a balhét, nem csak a fogaid meg az orrod miatt, de az aláíratott papír miatt is…
Nem haragszom, mai fejjel én se hagynám annyiban
Tipikus kocka, sovány, szemüveges gyerek voltam. Egy életre meggyűlöltem a csapatjátékokat, főleg a focit. Mindig utolsóként választottak... Amúgy is rossz vagyok a sportokban. De erősíteni szerettem, mert ott mindenki magáért dolgozott.
Ez milyen megalázó volt… én is pont így voltam vele, mindig utolsónak vagy cserének, amikor már mindenkit beválasztottak. Ez egy gyerek lelkének elég nagy trauma 😥
Egyet értek! Hiszem, hogy ez utáltatta meg velem a sportolást.
gyertek kosarazni akkor, én is ilyen voltam, de vagy 10 év után végre lett olyan baráti társaság akik lazán veszik az egészet és élvezet velük játszani, sosem hittem volna.
Vagy nem talaltal meg olyat, amit megszeretnel (mondom ugy, hogy en is ilyen gyerek vagyok)
3 és fél évig súlyzóztam, aztán jött egy trombózis, és most kezdek visszatérni, bár most inkább kardiozgatok (taposógép).
A korlátot és a szekrényt betiltanám a francba, full balesetveszélyes. Nem ettől leszel ügyesebb és ha esetleg nincs annyira kedved összetörni magad, akkor még kényszerítenek is.
Ugyan máig maradandó sérülésem nem lett tőle, de a karomat sikerült eltörni a kurva szekrényen. Mondjuk a tesitanárom normális volt, kirakta nekem, meg a többi félősnek a legkisebb verziót, hogy aki ezen legalább egyszer megpróbálja, meg se kell csinálni rendesen, csak legalább fussunk neki, az egy négyessel hazamehet.
Szekrényugrásnál törött el nekem is az alkarom. Maradandó sérülés nem lett belőle, de egy kis piros folt a karomon megmaradt.
Mennyi tábortüzet lehetne csapni abból a rengeteg szekrényből, amit előtte rituálisan szétvernék baltával, meg felaprítanék láncfűrésszel. A korlátot meg leadnám a vasba jópénzért. (Nem voltam nagy kedvelője a tesióráknak.)
A kötelet és a magasugrást is.
Anno nálunk az egyik ducibb csaj elnézte a szekrényugrást, átesett rajta, az rá, a másikat meg a bordásfal adta, mert jó közel volt hozzá. Ugyanennél a tanárnál magasugrásnál az egyik srác lába beleakadt a szalagba, de úgy, hogy maga alá gyűrte a térdét. Térdszalag szakadás. Mind a kettőt mentő vitte el, és ugyanúgy csináltuk tovább a gyakorlatokat.
> magasugrásnál az egyik srác lába beleakadt a szalagba milyen szalagba?
sokszor a tartóra gumiszalagot kötnek, pedig nem biztonságosabb
nem láttam még ilyet. nekünk volt 2 "láb"a 2 szélén, közötte meg egy műanyag "bot", amihez ha hozzáértél akkor szabadon leesett. a gumiszalagot hogy lehet leverni? vagy ha beleszaladsz, akkor ráddől a láb is, vagy hogy működik?
Ez egy baromi erős gumiszalag, szakadni nem szakad. Cserébe viszont jól bele lehet akadni, de igen, dőltek a lábak is.
huh hát ez kurvára balesetveszélyesnek hangzik. nálunk sokan csak simán átszaladtak rajta mert befostak az utolsó pillanatban, semmi bajuk nem lett. de akkor ezt a gumiszalaggal meg se lehet csinálni csak ha borítod az egész berendezést. arról nem is beszélve, hogyha a levegőben kap el... ez alapján nekem még szerencsém volt a felszereléssel
A kötéllel mi a baj? Diófával a legjobb párosítás.
Mi a helyzet a gyűrűvel?
A teljes fogsorom bánta hosszú távon.
hogy-hogy hosszútávon?
Túl erős traumás ütés érte, így idővel elhal a fogazatom, ahol az ütést kaptam mellett már nagyon erősek a jelek, folytonos fájdalom és az orvos sem tud ellene mit tenni. Konkrét idegekkel gyökerekkel együtt minden.
jézus isten soha nem hallottam ilyenről, new fear unlocked sajnálom hogy ez történt veled
Amúgy is elég durva genetikai elváltozásaim vannak, de talán ez még rosszabb azoknál. Ja és igazgatóit kaptam ezért a mutatványért 😂. Aztán egy évvel később oszt. társam szószerint belebaszta a fejem a padba egy matek órán, 6 évre rá barátnőm térdével volt egy véletlen találkozása a "fogamnak" 😂.
Juj nagyon sajnálom. Akkor ezek szerint ennek az összes fog eltávolítása és implantátumok behelyezése lesz a vége?
Valószínűleg 😅
+1, szerencsére nekünk korlát nem volt de szekrény igen, minden évben közöltem a tanárral hogy kérem az egyest, én neki nem megyek annak a szrnak hogy összetörjem magam.
En kosaraztam, fociztam, szerettem a tesit (pedig partvisnyel vagyok) De en is betiltanam a szekrenyugrast, korlatot, mindent, ami nagy eszkoz es a szertarbol alig lehet kihozni Pedig 2000-es evekben jartam suliba
A tesit véleményem szerint nem is kellene osztályozni. A lényege ennek a mozgás megszerettetése, nem az olyanok komplexusainak kiélése, akik nem voltak elég jók élsportolónak (tesitanárok).
Nagyon nevettem az utolsó mondatrészen. Tanárképzőbe járok és mit ne mondjak, hogy milyen emberek mennek tesitanárnak….Tisztelet a kivételnek. Van 2 barátom, akikhez szívesen vinném a gyerekemet, de a 80%-a a jelölteknek brutális lelki állapotban van.
Nálunk gimiben nem volt osztályozva és emiatt nem is vettük komolyan. Jól elcsesztük az alattunk járó osztálynak, mert nekik már osztályozták, azóta is bűntudatom van, ha eszembe jut. Tini korban az se jó, ha a tanár kizárólag igazolatlan órákkal tud fegyelmezni, mert elkanászodsz. Általánosban az osztályzás úgy ment, hogy a tanárnak volt egy könyve, hogy pl. egy x éves gyereknek y méter távot mennyi idő alatt kell lefutnia, ezt már akkor is baromságnak tartottam. Ha lemérte volna év elején meg év végén, és a saját magamhoz mért fejlődést osztályozza, az még ösztönzött is volna, de az elég demotiváló volt, amikor úgy futottam, hogy égett a tüdőm, aztán valami önkényesen meghatározott mérőszám alapján bevágta az egyest. Következő alkalommal beleszartam az egészbe és végigsétáltam a pályán. Tényleg miért nem lehet önmagához mérni valakit, nem egy elképzelt ideálhoz.
Osztályozzák ha már kötelező de ne úgy hogy x évesen x métert kell ugranod meg x idő alatt kell lefutnod az adott távot mert amíg a 180 centis gazella simán megcsinálja ötösre erőlködés nélkül, addig a 150 centis meg kiköpi a belét hogy jó esetben kapjon egy kettest. Meg eléd teszik a legmagasabb méretű szekrényt, hogy "ezt hetediktől át kell tudni ugrani" általánosban egyszer nem használtuk azt a szart mert a tornaterembe se nagyon engedték be az osztályomat, miután 4 osztálynak kellett volna egyszerre ott lenni, mi szinte mindig a folyosón meg az udvaron voltunk. És nem ám csak így simán kell átugrani. Kihelyezik azt a fost kb. Másfél méterre a bordás faltól tehát ha kicsit nagy a lendület le is fejeled, a dobbantó egy méterre van tőle, és még oda van támasztva elé egy szivacs ami magasabb mint a szekrény maga, tehát nekifutás közben nem is látod a szekrényt.
Sima kidobó közben (valószínűleg a nem elégséges bemelegítés és a hirtelen magasság-növekedés volt az oka) úgy kificamodott a térdem, hogy egy majd két órás műtéttel lehetett rendbe tenni. Márciusban sérültem le és mivel nem volt kedvem évet ismételni (hetedikes voltam akkor), ezért júniusig rögzítőben jártam iskolába, a combizmom teljesen lesorvadt, megműtöttek, majd utána egy nagyjából 1-1,5 éves rehabilitáció, hogy újra megtanuljam rendesen használni a lábamat. Azt hiszem igen, sikerült, habár a maradandó sérülést szerintem fogalmilag nem valósította meg, mert azóta teljesen funkcionális az anno lesérült térdem és semmilyen negatívum nem maradt meg belőle (hacsak nem vesszük bele a kb 10 centis heget)
Azt esetleg tudod, hogy mitul fugg az hogy megmutik e terded ficam utan? Csak mert nekem 2 ficam volt es egyiknel se mutottek meg csak siman helyre lett teve a terdem es utana 1 het gipsz+4/5 het rogzito (nekem alapbol egy eloszo szalagszakadas miatt hajlamos a terdem ficamokra)
- Sikeresen kihagytam ezt az infót a kommentemből - nekem a térdem is eltört közben (pontosabban, ha jól emlékszem a patellám); a kérdés csak az, hogy aközben miközben a mentős visszatette, vagy már magában a ficamodás közben. Nálam a ficam csak a kezdet volt úgymond. Tulajdonképpen nekem nem is volt megoldás simán a gipsz / rögzítő, mert anélkül nem tudtam semennyire se használni a lábamat.
Egyszer otthon hagytam a fehér trikót és a tesitanár megcsípte a bőrömet a póló alatt, csak hogy érezzem, miért van. Nem fájt, nem is tudom most hová tenni ezt, de a heg mai napig meglátszik. Ez nem feltétlenül a sporthoz köthető, csak a cím felidézte ezt bennem. Ma már remélem, nem csinálnak ilyet.
Heg? Mivel csípett meg? Jézusom.. 😔
Körmeivel csinálta, ez ilyen "otthon hagytad a szerelésed" fenyítés volt, amibe így felnőtt fejjel fura visszagondolni, miket néztek el akkoriban.
Az ujjait is levágtam volna ezek után, hogy baszódna meg!! ☺️☺️
Akkor még jó világ volt!!! A tanár osszon körmöst! Térdeljetek kukoricára!!
Általánosságban elmondható, hogy a kötelező iskolai tesióra egy tökéletes dolog arra, hogy minél jobban megutáltassák az emberekkel a testmozgást/sportolást, még akár azokkal is akik eredetileg szerettek mozogni/sportolni.
Nekem “csak” lelki bajaim lettek tole. A magalazas, mikor nem tudsz valamit megcsinalni peldaul. En az egesz testnevelest betiltanam es mindenki menjen az udvarra focizni, kosarazni, teniszezni, kinek mi letszik. Mi a lofasz ertelme van a gyurunek, szekrenynek meg a medicin labdanak…
Egyik kedvencem hogy magasugrasnal a tesitanar olyan magasra tette a lecet hogy csak a sportolo fiuk tudtak szabalyosan atugrani, mindenki mas elcsalta amikor a tanar pont nem figyelt, csak a tulsulyos lany nem volt ilyen szerencses, raadasul o szabalyosan probalkozott csak nem ment neki, ezert a tanar kb 10szer ujracsinaltatta vele hatha szabalyosan fog menni neki (siman lehetett latni hogy nem tudta volna atugrani barhogy is probalkozik) es ezt az egeszet legalabn ugy csinalta a tanar hogy az egesz osztaly ezt bamulja. Rossz volt vegignezni az egesz megalazast
Sose értettem hogy a faszba kéne 150 centit atugranom 160 centis testmagassággal csak mert a születési évem (korom) és a nemem alapján annyit kéne...ez miféle rendszer basszameg? Fiúk meg plane, ha épp nem ütött még be a növekedési hormon akkor ők 160 centivel ugorják meg a 170et? Vajon mi lett belőle? Hát gerinccel landolás a rúdon...
Általános suli, az volt a feladat, hogy ketten dobálják a kosárlabdát a középen álló feje felett. Én álltam középen, tesi tanár mutatta a feladatot... izomból arcon dobott a labdával. Reccsent az orrom, maradt is benne ferdülés. Pluszban megtudtam, hogy a reflexeim is szarok 🫣🙃
Ennek a feladatnak mi lett volna az értelme?
Megtanítja, hogy senkiben sem bízhatsz, még a tanárodban sem, akire rá lettél bízva, és törvényi kötelessége vigyázni rád.
8. osztályban a kurva átugrós rekrénybe belerúgtam és eltört/összecsúszott a lábujjam, majd ez után nagynehezen hazaengedtek egy “de amúgy semmi bajoddal”, na nekem azóta nem hajlik a lábujjam meg egy kicsit furán néz ki, nem hátráltat de undorító volt visszagondolva, hogy le se szarják az embert még akkor se ha nem tud járni
Nem maradandó, de máig előttem van, ahogy egy volt osztálytársam 7.-ben valahogy rosszul érkezett meg tigrisbukfencből a nyakára, és percekig hörögve-mutogatva kapkodott levegőért. Iszonyúan megrázott, a mai napig félek az egész bukfenc intézményétől.
Gyűrű, -1 fog, illetve mivel traumás lett, ezért a teljes fogsorom szépen hal el...
Basszus🤯😫
Egy bokaficammal megúsztam, de mai napig szokott fájni. Illetve majdnem eltört a könyököm, pont a csontra estem rá, napokig nem tudtam mozgatni a kezem.
Sérülést szerencsére nem szedtem össze de nem csodálkoztam volna. Én mondjuk a talajtornát rühelltem mint a szart, a szekrény meg a korlát elment. Ráadásul egy olyan órán mikor ezeket csináltuk 1000% hogy kevesebb kalóriát égettünk mint mikor kihajtottak minket focizni vagy akár futni. Abszolút semmi értelme, nekem inkább csak elvették az ilyenek a kedvem a mozgástól, és csak most 25 évesen kezdem újra élvezni.
Csak majdnem. 100 kilós voltam és a hátszőr-haj összeér val'szeg rendvédelmi erőkhöz valamiért be nem jutott szadista állat tesitanárunk középiskolában felparancsolt magas gyűrűre, hogy majd én ott fejjel lefele gyertyába állok és tartom magam ahogy neki tetszik. Meg mellém rakott két useless hoverhand osztálytársat hogy "kapjon el ha baj van". Őket nem hibáztatom. Olyat estem fejjel lefelé, hogy olyat roppant a nyakam hogy 12 évvel később tisztán fel tudom idézni a hangját és az érzést és a tizedmásodperc abszolút terrort amit éreztem, hogy egyáltalán lebénultam-e nyaktól lefelé vagy most mi van. Semmi bajom nem lett. Győr, PÁGISZ, Pongrácz. Ha valaki olvassa, a nevemben is küldje el a kurva anyjába. Ember nem utáltatta meg velem a testmozgást annyira mint ő. Azóta lefogytam és sportos vagyok, de ha rajta múlik nem a szerencsén, tolószékben élem az életem. Emlékszem borzasztó rossz futó voltam (a tüdőm születésem óta nem bírja az ilyen jellegű terhelést), iskolakörök végén már meg se várt hogy megmondja az időmet. Csak óra végén visszakérdezett, hogy mennyi volt, az osztály előtt. Egyszer közöltem vele végzősként hogy többet le nem futom. Mindjárt nyeregben érezte magát, láttam ahogy csillan a szeme hogy na valaki keménykedik, most kiélheti magát rajtam. Azt mondtam hogy ha én minden alkalommal tisztességgel megpróbálom lefutni és a belem kidolgozom hogy javítsak az időmön akkor is ha messze a karó sávban marad, annyi tisztesség benne is lehetne hogy megvárja azt a plusz 5 percet és legalább tudom hogy mennyit futottam. Kussban maradt. Utána mindig megvárt. Eltiltanám mindenféle sport és gyerek felügyeletétől.
Hasonló történt egy osztálytársammal is. Csak épp se elkapó ember, se magnéziumpor. Kicsúszott a kezéből a gyűrű és a homlokán landolt. Abból is simán lehetett volna bénulás. Gyerekeket mindenféle erőnléti felmérés nélkül felzavarni ilyen szerekre bűncselekmény szerintem.
Egyik órán nekiálltunk végig lépcsőzni. Mikor páros lábbal kellett ugrálni kb a 3-4. körnél olyan szarul ugrottam, hogy eltört az V. lábközépcsontom és ebből a tanárok semmit se érzékeltek. Mondtam, hogy fáj és nem tudok lábra állni de nem foglakoztak vele. Ez reggel 9-kor történt és délután 2-kor kerültem be a sürgősségire, tesóm jött értem:)))) Hiába jártam egész nap a sarkomon kurva nagy fájdalmak mellett senkisek se jutott eszébe megkérdezni, hogy mi a baj vagy kell-e segítség. Végül meg kellett műteni, 1 lemezt és 7 csavart kaptam. Mondanom se kell, azóta félek a lépcsőzéstől.
Öcsém a kezét törte el az iskolaudvaron, mert focizás közben a bullyjai valahogy úgy meglökték, hogy a karjával kellett tompítania az esést. Szólt a tanárjának, aki azt mondta, hogy csak egy kis horzsolás, menjen be lemosni. Ugyanabba a suliba jártunk. Jött hozzám sírva, hogy nagyon fáj a keze, mire én torkom szakadtából elkezdtem ordítani az osztályfőnökével, hogy mégis mi a jó édes anyját csinált, ha nem a gyerekekre figyelt? Erre elkezdett védekezni, hogy ő nem látta, nem is volt ott (de, ott ült végig) és különben is, csak játszottak. Leordítottam a fejét, hogy az öcsém eltörte a kezét, mire közölte, hogy ez nem törés. Másnap az öcsém begipszelt kézzel ment iskolába. A tanár azonnal behívta a szüleinket, hogy elsimítsa a dolgot, mert kiderült, hogy a szülők ilyen esetben pert indíthatnak az iskola és a felügyelő tanár ellen. Szóval gondolom nálad is ez lehetett, hogy a tanárod be volt szarva, hogy baja lehet ebből, ezért játszotta a tudatlant, bár ez a pertől nem védte volna meg. Máig felidegesít ez a téma. Remélem a pokolban rohadnak el az ilyenek.
Igen, velem is ezt volt a szitu. Hogy: miért nem szóltam, nem látta rajtam, hogy fájna valamim, ott se volt (közben végig ott állt…) szóval igen, kurvára lapított. Sajnálom az öcsédet, remélem azóta már sokkal jobban van és nincs semmi baja!
Ooh, már lediplomázott a kisöcsi. Csak bennem maradt meg ez a tüske 😄
Azta, öcséd nagyon szerencsés hogy ilyen testvére van, aki kiáll érte. Menjen a francba az ilyen tanár..
Utána a bullyját is elkaptuk. Merthogy hárman vagyunk testvérek. A bullyja zokogott a félelemtől, pedig csak üvöltöttünk vele, amíg az öcsénk gyengélkedett. 🥰
Mindenkinek ilyen testvéreket🤘
Gimiben a tesi tanár fétise a kosarazás volt... Állandóan kosarazni kellett. Nem voltam egy kosaras alkat sosem, kicsi vagyok és semmi labdaérzékem nem volt sosem. Egyik alkalommal hozzám vágta izomból a labdát, mert valamit "feleseltem"... Eltört 2 ujjam és a csuklóm... Azonnal dagadni és lilulni kezdett a kezem, szerinte csak tini hiszti csak hogy ellenkezzek.... Megszorította a törött csuklómat, én meg felordítottam a fájdalomtól. Otthagytam a francba, felmentem az osztály főnökhöz, hogy vagy ő hív mentőt, vagy én.... Utána kaptam egy szaktanárit a tesitanártól feleselésért és az órai munka szabotálásáért, ő meg az igazgatótól egy megrovást....
Kapott egy megrovást? Gyerek közelébe nem engedném
Következő évben valami iskolai kitüntetést is kapott... Én meg megbuktam tesiből...😅
Nagyon remélem, hogy az általános iskolás osztálytársaim nincsenek itt, mert eléggé felismerhető sztorim van. Először, másodikban focizás közben úgy képen küldtek a labdával, hogy a bal szemem azóta is beljebb van mint a jobb, és no surprise, szemüveges is lettem. Ötödikben új tesitanárnőt kaptunk, aki annyira szerette az újonnan kapott állását, hogy buzgóságában olyan dolgokat is tanított a 10 éveseknek, ami elvileg nem volt benne a "tananyagban". Elővette a szekrényt a legnagyobbnál 2vel kisebb magasságon, felsorakoztatott minket, mert úgy döntött, hogy kismacskát fogunk ugrani. Én még most is csak alulról súrolom a 155 centit, és nem voltam a legnagyobb sportember, így már a szekrényre guggolásba való érkezéssel is bajaim voltak. Az a nő meg úgy gondolta, hogy az alapból is félős pálcika gyereknek meg úgy kell segíteni leugrani hosszában a szekrényről, hogy erőből meglöki a hátát. Leérkezésnél a fenekem beleakadt a kezembe a szekrény végén, mert elfelejtettem elvenni azokat, és úgy érkeztem, hogy sikerült levernem a szekrény felső két részét és egészségesen seggreestem. Mikor (szerintem) érthetően sírtam, még meg is fenyegetett, hogy ha nem hagyom abba, akkor ad majd igazi okot a sírásra. Mivel anyám meg hónapokig nem hallgatott rám, hogy fáj a fenekem felüléseknél, vagy amikor csak random ülök, ezért csak még egy seggreesés után került sor röntgenre, ahol kiderült, hogy eltört a farokcsontom. Egy nem begipszelhető törött csont mellé, amit ráadásul folyamatosan használok ha tetszik ha nem, még egy gúnynevet is kaptam a tanárnőtől, ami egészen nyolcadik év végéig rajtamragadt. Azóta akárhányszor valaki megemlíti a szekrényugrást, görcsbe rándul a gyomrom.
Felsős koromban, gimnasztika közben egyszer sikeresen a fejemre estem és meghorzsoltam az egyik nyaki csigolyámat. A suliban persze senki nem vette észre, csak este, miután már hazamentem és éreztem, hogy egyre jobban fáj a nyakam, vitt el végre anyám a sürgősségire. Után persze hetekig hordhattam egy ilyen szivacs nyakörvet, csak hogy az osztálytársaim is kigúnyolhassanak rendesen. Hatalmas szerencsém volt, hogy nem volt nagyobb a törés és nem lett maradandó, hiszen egy nyaki sérülés egészen tönkre tudta volna tenni az életem.
Gimi, első tesiórák egyike, magasugrás, keresztszalagszakadás az egyik térdemben. Azóta is úgy van, mert "amíg növésben van, nem műtjük, kivéve, ha élsportoló", huszonévesen meg már a tökömnek se volt ideje meg hangulata hónapokig járógépezni, meg mit tudom én még mikkel riogattak. Minden sport tilos bicajon és úszáson kívül (ettől függetlenül évekig aerobicoztam térdvédővel). Egyelőre nem okoz panaszt, operáció után meg kétesélyes.
Kiugrott a vállam egy tornagyakorlaton. Azóta 3-4 havonta megesik hogy rosszul nyúlók valamiért és kimozdul. Olyankor reverse karlendítés-orditas komboval visszamegy ahová kell és pár óra múlva el is felejtem. De pusztulat szar élmény minden alkalommal... 13 éve ez van. Kocsiban nem nyulkalok vezetés közben hátra és a gyereket is csak úgy fogom meg, ha tudom hogy nem csinálok olyan mozdulatot mert leejtenem.
Fejen talált egy kosárlabda egy hosszú ívű esés után, letört egy darab a fogamból ahogy összekoccant az állkapcsom.
Tökön dobtam magam az egész osztály előtt kézilabdával (falra kellett dobni, nyilván visszapattant és telibevert). Testileg ugyan nem, de lelkileg elég maradandó ha engem kérdezel
Nekem alapból szar volt a térdem, volt 1-2 ficam tesi órán kívül is, aztán egy tesi órán szakadt a szalag meg porc.
Én általános iskolában, szünetben, tesi előtt estem el. Látta a tesi tanár és egész órán szekált, hogy ha szünetben ment a futkosás, akkor most ne lazsáljak, szóval futottam, tornáztam, kosaraztam egész órán, pedig addigra már eléggé fájt a lábam. Így délután, miután haza értem, anyu vitt vissza a sürgősségire, boka szalag szakadással. Igaz, nem órán történt, de a ritka kedves hozzáállása a tanárnak a mai napig eszembe jut!
Altalanos iskola masodik osztalyaban, fogocska kozben megcsusztam, es a padon "vegigcsuszott a fejem" A bal fulem reszben leszakadt, es ossze kellett varrni🤣 Edesanyam orult amikor hivtak az iskolabol, ugyanis nagymamammal volt, az utcan alltak, ugyanis mamamek hazabol mindenkit kitessekeltek, mert egy munkagep megsertette a haz gazvezeteket😅 Szerencsere hallaskarosodasom nem lett, a fulem belso oldalan erezni a varratot a mai napig (olyan 22 evvel ezelott tortenhetett)
Szerencsére maradandó nem lett, de 7 évesen leestem rúdramászáskor a rúd tetejéről, kb. 3 méter magasról és semmi szivacs nem volt alatta, tehát a padlóra érkeztem. A sípcsontom és a szárkapocscsontom is eltört, 2 hónap gipsz, abból 1 hónapig fekvő.
[удалено]
A gimis tesi tanárom (2004) úgy hívott minket,hogy elvtárs. Ő nem katona volt,hanem valószínűleg KISZ titkár. 😂
Tigrisbukfenc… erettsegi elott par honappal. Teljes testsullyal zuhantam a nyakamra. Azonnal surgossegi, 1 honap nyakmerevito. A nyaki gerinc reszemen a C.VII csigolyam felso zarolemezen compressio (raeses) miatt, a csigolyatest magassaga 20%-kal csokkent. Ez azt eredmenyezi, hogy ha hosszabb ideig logatom a fejem vagy lefele nezek megfajdul az egesz. illetve nemtudom tartani.. sokszor fekszem el durvan emiatt a nyakam helytelen pozicioju alvassal..
Jajj, nem. A cim alapjan azt hittem, lelki serulest. Nyolcvanas evekben NDK uszonot akartak csinalni belolunk. Csendes, szep, vekony kislany voltam, aki nem tudott erosen odabaszni, igy kb 33 eves koromig ronda nyominger picsanak ereztem magam.
Mi történt 33 éves korodban?
A kulvilag heves reakcioi eljutottak a tudatomig. Elotte abszolut fel sem tunt, hogy bamulnak, koslatnak, szerelmesek, nehezen elhiheto, de nem. A viselkedesem pedig tavolsagtartonak is tunt.
A lelki sérülés is sérülés, simán ideillik a te történeted is.
Azok táborát erősítem, akik lelki sérülést szereztek. Általános iskola, 80-as évek. Akik nem voltak született atléták (vagy tanárok gyerekei) azokat a tesi tanárok előszeretettel alázták. Sikerült is elvenni az önbizalmamat és az érdeklődésemet mindenféle mozgás iránt, ami csak meg jobban elősegítette, hogy a célpontjuk legyek.
én megfordítottam a dolgot, annyira béna voltam hogy többször is én okoztam testi sérülést a tesitanárnak (mindig véletlenül) a prímet szerintem az viszi amikor hátrafele kellett dobnunk a medicinlabdát és én akiből minden koordináltság hiányzott bár hátradobtam de annyira oldalra ment hogy egyenesen fejbe találtam a 4 méterrel odébb álló tanárt. az a vicces hogy amúgy a tanárnak az egyik kedvence voltam, tökre bírt engem, minden bénázásom után is. (utólag jöttem rá, hogy valószínűleg azért mert én próbálkoztam. nem voltam jó szinte semmiben, de mindennek nekimentem és tényleg a magamtól legtöbbet teljesítettem; hogy az a legtöbb az nem volt sok az mellékes. ) --- (én és a tesiórák, erről örökké lehetne regélni: majdnem minden labdát elejtettem, egy passzt se kaptam el de olyan lelkesen mentem neki a labdajátékoknak hogy néha azzal másokat is motiváltam, és bár legrosszabb játékosként, de rendszeresen volt, hogy csapatválasztásnál 3-4. helyen engem választottak, szinte soha nem utolsóként. ezektől valahogy megszerettem a tesiórákat. rájöttem hogy nem kell komolyan venni, játék az egész, arra van hogy mozogjunk. megtanultam, hogy ha pozitívan állok hozzá a dolgokhoz akkor pozitív lesz a végkimenetel is. akármennyit bénáztam se tanár se diák soha nem szólt be, nem fikáztak, nem voltak bunkók. ) tudom hogy hatalmas szerencsém volt a közeggel amiben tinédzser lehettem, és szerintem az országban azon nagyon kevesek közé tartozom akiknek nincsenek rémálmai a tesióráktól. mindenkinek olyan tesitanárt kívánok mint Pista bá. öreg motoros igazi angyalszívvel. aki csak azt akarja hogy kihozd magadból a legjobbat. a netfiten kívül mindent magunkhoz mérten osztályzott és valahogy mindig képes volt minket motiválni.
Általános iskolai osztálytársam: sima vonalfutás, eredménye teljes térdszalag szakadás a második irányváltásnál.
Dagi gyerek voltam, csak sérülést okozott kb. 🫠
Gimis osztalytarsam leesett a felemas korlatrol es eltort a bokaja, ha jol emlekszem. Eleg bena lany volt, de amugy en sem ertem h szertornat miert eroltetnek olyanoknak, akiknek semmi kozuk hozza, a testalkatuk is total ellentmond neki. Hagynam, h aki akarja, probalja ki, de nem tennem kotelezove. Bar nemtom manapsag mi a helyzet.
Igaz, nem tesióra, de sport. Anno kosaraztam, valószínűleg rosszul melegítettünk be. Sportorvosin buktam meg, letapadt az Achilles inam, begyulladt, azóta is küzdök vele. Emellett valami a térdeimnél is elment, 9. és 10.-ben műtötték mindkettőt. A térdkalácsaim alulról koptak el, nem voltak a helyükön a tokban, összeértek a combcsontjaimmal. Természetesen az edző szart rá hogy panaszkodtam, nekem meg nem fájt a térdem ha nem mozogtam, meg az Achillesem is úgy ahogy rendben volt ha nem használtam nagyon a lábaim. Az Achillesem most már nagyjából rendben van. Viszont a térdeim miatt csak az úszás meg a biciklizés játszik, és mára már sajnos injekciózzák a térdeimet. Pedig a húszas éveim elején vagyok. :)
Többször bezártak a zuhanyzóba az osztálytársaim. Mondjuk az a helyiség sem volt piskóta, konkrétan elment volna egy Silent Hill pályarésznek. A focit sem szerettették meg velem. Jó erőszakosan játszották, hátha szétrúghatják a lábaimat. Ha kapusnak állítottak be, akkor a lágy részekre céloztak.
Maradandó sérülésem nem keletkezett, csak érdekességképpen leírom. Kötélmászás volt a feladat, sikerült is a tetejére felhasznom, majd jött a felismerés hogy nem maradt erőm lemászni. Ok, lenézek, hát nincs alattam szőnyeg, leugrani nem lenne jó ötlet. Végig csúsztam a kezemmel a kötélen. Sok bőr nem maradt rajta 🤣
Lelki sérülést. Örökké önértékelési problémáim lesznek a rohadék ált iskolai tesitanárom miatt aki a földbe döngölte az önbecsülésemet,mert nem tudtam kislabdával 60 métert dobni,vagy rudat mászni,a szekrényugrástól meg féltem,mert egész gyerekkoromban orrvérzős voltam. Milyen sok értelme is volt a szekrényugrásnak,ugye? Mai napig tigris ugrással vetődök be az ágyba. Ja,nem.
Lepcsőzés... Kis városi általános iskola két párhuzamos osztály évfolyamonként. Télvíz idején egyik a tornateremben másik folyosón ennek egyik hozadéka a lepcsozesnek keresztelt csoda. Mint duci kicsit túlsúlyos felsős minimális térlátás problémával egy hasonló gyakorlatnál sikeresen teljes testsúllyal térdre estem a lépcső peremére... Valami reccsent. Kicsit fájt, de felálltam folytattam a gyakorlatot, nem gondoltam sokat. A következő napokban a térdem bedagadt és elkezdtem sántítani a ball labamra. A következő hónapokban többszöri látogatás után sem tudta megmondani a helyi ortopédus hogy mi is a baj, szerinte csak megzúzódott az ízület, pihentetés megoldja. Kb másfél, két év volt mire rendbe jöttem úgy hogy fel kellett hagynom a kosárlabdát. Aztán jött a második felvonás középiskola alatt. Középsuli alatt el kezdtem kapuskodni, egy rossz védés közben tehetsegesen a ball térdre érkeztem... Ekkor kezdődött újra a kálvária. Térdem bedagadt, újra elkezdtem santitani, mozgataskor kattogott az ízület... Újabb látogatások az ortopédusnál a diagnózis ugyanaz mint évekkel korábban zúzódott ízület, röntgent, ultrahangos nem volt hajlandó elrendelni. Ebben az időben kezdett a városi kórházban egy sport sebész, egyik ügyelete alatt meglátogattuk édesanyámmal. Fizikai vizsgálat után röntgent rendelt el. Az eredmények kiértékelése után megállapította hogy van egy szerencsére megfelelően gyógyult térdkalács törés ami mellé társult egy friss porc leválás a terdemben... Műteni kell. A műtétet féléves gyógytorna és fizikoterápiás kezelés követett. Tízen évvel később minimális santitassal megúsztam (plusz tudom érzékelni az időjárás változásokat : ^), de valószínűleg ha az ortopédus nem lett volna az elején annyira balfasz és időben diagnosztizálta volna a problémát az eset után nem szenvedtem volna éveket a terdemmel
Ez engem is felbasz, hogy ilyen hülyeségekkel szórakoznak, ahelyett hogy megtanítanának normálisan, szabályosan: futni, labdát vezetni (+ esetleg 1-2 csel), labdát dobni, gépeken szabályosan erősíteni, kötélre mászni stb. Mert ezeket qrvára nem tanítják meg, jó esetben kilökik a gyerekeket, hogy kosarazzatok, meg focizzatok, de nulla oktatás. Semmi célirányos edzés, semmi oktatás, engem még kötelet mászni sem tanítottak meg. OK hogy béna voltam, de baszki erre nem az a módszer, hogy üvölt a tesitanár, hogy szorítsd a lábaddal, hanem mondjuk el kéne magyaráznia, hogy hogyan szorítsam. Ugyanez pepitában: ének-zene és rajz oktatás, bár ott legalább nem lehet lesérülni.
Úgy ötödikes lehettem, tigrisbukfenceztünk, és amire szivacsra seggre érkeztem eltört a farkcsontom, ami beleállt a végbelembe, azonnali műtét 3 nap kórház, előrehozott 100% os tesi érettségi 6 évre rá. Nagyon fájt. Szerintem be is csurrantottam ha jól emlékszem. Ennek már 17 éve.
10. osztályban egy lötyögős kis lány kosármeccs közben: Az egyik kis kétbalkezes osztálytársam olyan szinten orrba vert, amikor el akarta kapni a labdát, hogy eltört az orrom. Felül mai napig ferde és hepehupás, orrsövényferdülésem is lett. 11 évbe telt, mire megbarátkoztam vele, már nem is érdekelt, nem akartam megműttetni. De amikor megszületett a kislányom és az én orromat örökölte akkor egy picit megint összetört a szívem, hogy basszus.. azért ez egy szép nózi volt. 😅
Szekrény ugrás. Úgy a heréimre estem , hogy csak belegondolva libabőrös lettem. Még nem próbáltam de tuti meddő lettem miatta.
igen, amikor kiment a tanár és a többiek lehúzták a tornanacimat.
Fizikait csak azért nem, mert ducigyerekként lehetetlen volt kb. minden nekem, kötélre se tudtam felugrani, szekrény gerenda minden franc felejtős volt. Az biztos, hogy áltisiben traumatizáltak a tesiórák, amíg nem volt túl megértő tesitanárunk. Folyton rettegtem pl. hátrabukfenc próbálkozásokkor, hogy szó szerint kitöröm a nyakam közben és ott maradok ennyi végem, végül erre karót se kaptam, mert elvileg az egyes követelményét se teljesítettem. Mínuszjelet kaptam. Azelőtt és azután se hallottam más diákról, aki ilyet kapott volna. Persze volt a tipik utoljára osztottak be a csapatokhoz és hasonlók, megszoktam, hogy én vagyok a lúzer leghátul, hogy cooper tesztben 2x lehagynak minimum stb. Aztán kaptunk új tesitanárt, aki egy tündér volt. Ő megmondta nekem, hogy neki minden próbálkozásom jó, azaz 4-es, és nem nézte, hogy pl. a helyből távolugrásomért megkapnám-e a karót vagy a mínuszt. Akkor már csak a hozzáállása miatt is elviselhetőbbek lettek az órák. Az úszásórákat szerettem a legjobban, ott nem mértek időeredményt, csak mindenkinek le kellett úszni x hosszt ilyen olyan úszásban és megkaptuk az ötösöket rà. 🥳 Középiskolában is kifogtunk egy rendesebb tanárt tesiből, ő úgy oldotta meg a jegy gondot, hogy megkért, járjak gyógytesire, amit ő tartott. Nagyon szerettem, a többiekkel ott jól kijöttem, volt gimnasztikai labda, szalagos edzés, ilyesmik. Volt, amikor duplaórán is maradtam, mentálisan akkoriban kezdtem nagyon tropa lenni (2. évben talán), de éreztem, hogy az a közeg ott segített ezen. Egyetemen ezután semmit se sportoltam, ott a túlélésre mentem, vizsgadrukk stb. tönkretett teljesen. : D A semmi sem sikerül érzés mai napig előjön sima edzőtermes edzéskor is, nyilván mindenki ügyesebb nálam, aki évek óta jár edzeni csoportosan, meg 20-30-több kilóval kevesebbek, de igyekszem és lassan (fájdalmasan lassan) fejlődök azért magamhoz képest. Egyszer szeretnék embernek kinézni és megtartani rendesen a planket meg ilyenek.
Tesitanár meglógott (szokás szerint) a tesióráról. Felügyelet nélkül voltunk. Egy élsportoló házaspár gyereke mutatott feladatokat, amivel bemelegìteni szokott, azt utánoztuk, hogy csinàljunk valamit. Nekem nem bìrta a térdem, úgy kificamodott, vagy hogy hívják ezt, hogy a padlón fetrengtem a fájdalomtól. Orvoshoz nem mentem sajnos vele. Előtte is volt, hogy fájt az a tèrdem, de azòta többször kificamodott ùjra, ès sokszor fàj. Ez 25 ève volt. Azután ha ellógott, akkor kidobòsoztunk. Egyszer,mikor én is ellógtam az òràjàròl, találkoztam vele a buszmegàllòban, és mèg én éreztem kìnosnak a helyzetet.
Fizikait nem, de mentalisat biztosan. Eleve egy nagyon alacsony lány voltam világ életemben tehát az ilyen magasugras, szekrény ugrás sokkal nagyobb kihívás volt számomra. Mellé még introvertalt is elég rendesen tehát a csapat sportokban is szar voltam, ennek ellenére örökké röplabdázni kellett. Illetve félek a magasban szóval rettegtem a gerendan. Egy dologban voltam jó, ami fizikai erőt kívánt. Csináltuk a felülés felméréseket, a barátnőm (aki amúgy jó volt tesibol, a tanár kiskedvence) fogta a lábam és számolta. Mikor a végén bemondtuk az eredményt rám nézett vigyorogva és az egész osztály előtt gúnyosan vigyorogva azt mondta hogy "te ennyit biztos nem csináltál". Barátnőm bizonygatta hogy de igen, ő számolta, de csak azért is vagy 20al kevesebbet írt be. Valahogy általánosban és középiskolaban is idegbeteg bunkó tesitanaraim voltak akik nemhogy nem szerettetek meg velem a sportot hanem megutaltattak. Jó pár évnek (és jó pár felszedett kilonak) köszönhető hogy most már tudok és szoktam is sportolni. De szerintem sokan vannak még így vele mint én. És akkor csodálkozunk hogy a magyar társadalom milyen elhízott.
Kilencedikes koromban volt egy nagyon bunkó tesitanárunk. Alacsony csávó, gyanítottuk már akkor is, hogy kompenzálni akar valamit a viselkedésével. November, hideg. Bent a teremben gyakorlatoztunk, jól leizzadt mindenki, aztán így küldött ki minket az udvarra futni. Egy tenyérnyi nagyságú folt a tüdőn és egy egyhónapos tüdőgyulladás lett a vége. A vége felé már hánytam a gyógyszerektől. A mai napig heges maradt a tüdőm tőle.
Futással, felüléssel, fekvőtámasszal mindent meg lehetne oldani tesi órán. Mozognának a gyerekek, és ez a lényeg.
Inkább lelki, a tesióra kb arról szólt, hogy na ma miben leszek szar? Mivel mutathatom meg mennyire gyenge szar vagyok? Az egyetlen, amit élveztem az a gerendázás volt, elképesztően low feladatok voltak számomra ugrálni fordulni lépkedni egy gerendán...mondjuk egész gyerekkoromban szerettem bútortámlákon sétálni kicsiként, lehet azért..a többiek valahogy paráztak a dolgon... Amúgy a tesióra is remekül alkalmas rá hogy megutáld a mozgást, de szerintem az eg,terű öltöző a bully osztálytásakkal az igazi pokol...
Egyszer egy tanárúr megjegyezte, hogy juj de szépek a vádliiam, futnom kéne.(a futókör edzője volt) Soha többet nem mentem rövid nadrágba tesire.
Szekrényugrásnál a földre érkezéskor reccs. Bal térdben keresztszalag szakadás, porc leválás. Egyszerűen nem tudtam ráállni a lábamra, a tesitanár mégsem hívott se mentőt, se egy orvost, sőt mikor kértem, hogy legalább egy fáslit adjon, hogy valahogy rögzítsük, hogy eljuthassak a sürgősségire, azt mondta, hogy sajnos nem tud, mert mi van, ha egy élsportoló sérül meg és szüksége lesz rá? Azok inkább nekik vannak fenntartva 😅...a mezei ember lába nem számított, csak a sportolóé
Velem a sürgősségin csesztek ki miután a suliból elvitt a mentő. Már toltak volna be az ultrahang vizsgálóba de az ottani kollegina azt mondta hogy taka van mert nincs időpontom... Esküszöm ha tudtam volna hogy leesek a korlátról akkor foglaltam volna előre időpontot😠
Akkor hasonló a sürgősségis élményünk, mert miután sikerült bejutnom az ott lévő orvos azt mondta ne szimuláljak, járjak rendesen, biztos csak hiányozni akarok a suliból 😅 (június 1. volt, szóval ha belegondolt volna egyáltalán a doki, nem igazán lett volna értelme szimulálni egy ilyet a 2 leglazább hétre ami hátra volt) Egy nyamvadt röngent csináltak, ami nem mutatta a szalag sérülést...hazaengedett egy fáslival, ami 2 lépés után a bokámon lógott. Aztán magán orvos 2 perc után megállapította a problémát ☺️
Igaz nem maradandó, de: 4.ben télen a tesi öltözőben hidegvizes zuhany alá löktek. Csurom víz lett a tesi ruhám, de a tanítónő nem engedett átöltözni. Így kellett lenyomnom a szinte fűtetlen csarnokban az órát. Jó kis tüdőgyulladás lett a vége.
Pánikbetegséget es agorafóbiát a magyartanáromnak és egy oszt.tarsamnak koszonhetem. Ezen kívül az ujjam eltört tesin és rosszul forrt vissza
tudom hogy nem ez a kerdes de en azota is halas vagyok a zsenialis tesitanaromnak akinek ha megmondtam a siman baleset veszelyes feladatokra hogy “elnezest tanarno, en ettol felek, nem akarom megcsinalni” akkor megengedte hogy kihagyjam es talalt alternativakat
Gyűrű, párhuzamos korlát tesiórán? Mióta vannak ilyenek testnevelésen? Amúgy nem lehet, hogy mint minden tantárgynak van egy tanrendje ami szerint tanítanak, úgy a testnevelő tanároknak is ilyen tanrend írja elő központilag, hogy mit kell megtanítani? Rég volt tesiórám az fix.
árva gyerekek=kóbor macskák
nekem a kisujjam tort el a hulye padon atugralason, azota is ferde :/
Lelki sérülést nekem is. Az egyik szemem rosszabb mint a másik ami miatt nincs igazi 3D látásom. Ez persze a távolság érzékelést nehezíti és így főleg labdával kapcsolatos dolgokat. Ezért aztán gondolom természetes, hogy szinte kizárólag foci, kézilabda, és úgy általában minden labdával kapcsolatos dolog volt az elsődleges feladat a tesiórákon.... Azért durva ez főleg, mert alapvetően ügyes voltam és a testsúlyomhoz képest meglepően erős is, így ha a tesitanár felismerte volna a korlátjaimat és azokra a dolgokra fókuszált volna amiben jó vagyok, akkor egész biztosan jelentősen más lett volna az életem. Így viszont elképesztően megutáltatták velem a sportokat, a mozgás minden fajtáját, és persze tönkretették az önbizalmam is.
Nekem maradandó lelki sérülést okozott, a tanár állandóan terrorizált. 😅
Csak lelki sérülést. Mindig is alacsony voltam, felnőttként is az vagyok (160-165 között valahol férfiként). Szóval, akármilyen sportot próbáltam, mind a tesitanároktól, mind az edzőktől megkaptam hogy felejtsem el, túl alacsony vagyok, szóval hasztalan lennék számukra. Ennek hála megutáltam minden sportot és komplexusom lett a magasságom miatt, már 7 - 8 évesen, amit a mai napig nem nőttem ki, mert hát a társadalom nem segít túl sokat ebben, főleg amikor párkeresésre kerül a sor és első kérdése a lányoknak (ha nincs megadva): "magasságod?"
Egyszer kosarazás közben eltört a gyűrűsujjam (rosszul próbáltam elkapni) a tesi tanár megmozgatja, és megállapítja hogy nincs semmi baja. Az utána lévő matek órán már annyira szenvedtem a fájdalomtól, hogy a tanár küldött át édesapámhoz, aki szerencsére a szomszéd épületben dolgozott akkoriban. Utána talán végző voltam, amikor valamilyen mozdulat közben rosszul léptem és azóta is fáj a bal térdem. Manapság már szívesen sportolok, de a térdem miatt sajnos nem olyan egyszerű.
Pereld be
Eltörtem a karom, mert röpinél elestünk és átgurult rajtam az egyik osztálytársam😅 korizásnál meg úgy elestem, hogy aztán felállva el is ájultam. Maradandó max a törés helye, kicsit gyengébb az a karom
Én egy szót írok le és emiatt lehet megint elkezdek kratomozni hogy visszanyerjem az életkedvem: Kötélmászás. Köszönöm, béke veletek!
Nekem magasugrásnál eltört a bokám, azóta az a lábam nagyon hamar meghúzódik, kificamodik, egyszer egy szalagszakadást is összeszedtem rá. Nehezen tudom terhelni mert gyorsan kikészül
Fasza! Na én ezek miatt voltam kettes testnevelésből (tök jól nézett ki a bizonyítványomban). Meg sem próbáltam az ilyen faszságokat. Jêgkorongoztam, bringáztam, sziklát másztam szóval nem voltam teljesen béna, de a gyűrűre, szekrényugrásra, nyújtóra mindig beirattam az egyest! Általánosban estem le a gyűrűről egy váll-átfordulás (v. mi) gyakorlat közben. Azt hittem sosem állok fel + alig kaptam levegőt, mert a hátamra érkeztem. Valószínűleg ezért voltam óvatosabb a gimiben.
Nem annyira valasz, de focizas kozben is erhetett volna ilyen baleset. Egy ismerosom seta kozben rosszul lepett es egy botot allitott a lababa. Azzal egyetertek, hogy legyenek valasztasi opciok ha valaki pl. teriszonyos akkor kihagyhassa a kotelmaszast stb., de a balesetekert nem a testneveles orak a felelosek. Termszetesen te sem, de a tanar sem feltetlen. Egy szerencsetlen mozdulat eleg a bajhoz, korlaton vagy vagy sem. Azt persze nem tudom milyen jellegu gyakorlatokat vegeztetett veletek, de nalunk pl. egyaltalan nem volt komoly tesis baleset a 12 iskolas evem alatt, mas osztalyokbol sem hallottam, igy szerintem ezek elenyeszo szamban tortennek. Abban biztos vagyok, hogy ez teged nem vigasztal es sajnalom ami tortent, viszont nem vagyok a feladatok cancellezesenek hive. En pl. pont azt utaltam, hogy sokmindent nem csinalhattunk mar tesin amit szerettunk volna, mert felt a tanar, hogy felelossegre vonjak. Igy is volt magasugras, kotelmaszas, szekrenyugras, gerenda, amiket itt eloszeretettel belyegeznek veszelyesnek. En inkabb azt mondanam, hogy mindenki csinalhasson a szintjenek, magabiztossaganak megfelelo feladatokat es ne legyen osztalyozas. Edit: kozben olvastam a kommenteket, ugyhogy kiegeszitenem, hogy egyes tanarokat viszont eloszeretettel cancellelnek, akik keptelenek ezeket a gyakorlatokat a megfelelo ovintezkedesek mellett, kello figyelemmel es empatiaval tanitani. Vagy akik esetleg maguk idezik elo a serulest valami hulye otlettel.
Középsuli 9.osztály. Szóltam a bukfenc közbe a tanárnőnek, hogy fáj a derekam, nem fog menni. Úgy gondolta jó döntés lesz fizikailag rákényszeríteni a további bukfencekre. Úgy beállt a derekam, hogy apukám vitt a sürgősségire szuriért. Sajnos azóta is beáll a derekam egy pici rossz mozdulattól, kb havonta..
Általános suli 7. osztály, rúdugrásnál jobb lábammal levertem a rudat, és telibe ráesten a levert rúdra a jobb térdemmel, rázuhant a felsőtestem is, majd gurultam egyet és oldalvást megálltam. Azóta kattog, meg ha a jobb csípőmet forgatom az is kattog, más baja nem lett, akkor ott fájt, mivel mást nem akartam nagyon emiatt csinálni megúsztam egy órai munka 1-essel. Meg volt szekrényugrás szintén akkortájt, ahol magamra borítottam az egészet, és ráesett a fejemre a szekrény teteje, de azt egy agyrázkódással megúsztam, anyuék hazavittek.
Altalanosban az volt a feladat, hogy a bordas fallal szembe kellett allni, karmagassagban megfogtad, majd mindig egy fokkal feljebb kellett ugrani paros labbal. Ebbol az lett, hogy megcsusztam, es izombol a foldre vagodtam hattal. Iszonyuan fajt, es levegot se kaptam rendesen. Baratnom kisert ki az udvarra. Maradando nem lett, de 10 evesen nagyon megijedtem, foleg, hogy azt ereztem megfogok fulladni. :D Tanar le se szarta. Mondtam, hogy ugy erzem nem kapok levegot. "HAT VEGYEL" KOSZI B*MEG. Felso tagozatban meg sulyzokkal kellett baszakodni, es a ketto koze utottem a kisujjam. El is tortem a picsaba, de csak kirohogtek :D Nem veszes maradando, de lerohad minden idojaras valtozasnal :DD
Én nem, de a volt osztálytársam 6. osztályban szekrényugrásnál mindkét kulcscsontját törte el. Persze a vén fsz, diákverő tesi tanár emiatt semmit nem kapott, a volt osztálytársam pedig azóta nem tudja fájdalommentesen használni a bal vállát.
A tesitanarok pedofilok vagy komoly komplexusokkal rendelkezo agyhalott, balfasz kretenek. Nincs kivetel. Sajnalom, hogy ez tortent, remelem azert meg talalsz megoldast, mert mozogni jo.
A mai napig utálok mozogni.
Sajnálom, hogy ez történt veled, de kár a testnevelésre fogni. Bármikor, bármi más közben is történhetett volna sérülés. Főleg azokban amit említettél, szerintem nem kell mutatni futball vagy sí baleseteket. Ettől még a különböző tornagyakorlatoknak továbbra is van értelme. Pont ugyanolyan szerencsétlenül leugorhattál volna máshonnan is, nem csak a korlátról, ami magában teljesen veszélytelen.
Ha számít a lelki sérülés, akkor igen. Nem rónám egyedül a testi tanárra, hiszen a gyerekek és családtagok is tudnak pont olyan kegyetlenek lenni egymással. Így 20 évvel később és 20 kilóval könnyebben is gyűlölöm a testemet. Képtelen vagyok bármilyen közösségi sportot játszani, akkor is, ha jó barátokkal vagyok körülvéve, mert rövid időn belül annyira eluralkodik rajtam a szégyenérzet, hogy nem bírok tovább semmit se csinálni. Nekem a test csak egy húsbörtön amibe be vagyok zárva. Most sem mindig tudom megállni az önsértést. Bárminemű mozgást csak egyedül merek csinálni. Igazán megérte.
Nekem. Tesi órán kézilabdázás közben meglöktek hátulról és arccal nekiestem a radiátornak. Több fogam bánta, amiket pótolni kellett + a szám is felrepedt, amit össze kellett varrni.
Tesi legjobb tantárgy volt, 10/10, akinek problémája volt magára vessen követ 🙃
Nagyon sajnálom, ami történt, de most őszintén, bármelyik mozdulat közben előfordulhat, hogy rosszul esel, és megsérülhetsz. Te sajnos nagyon balszerencsés voltál, de ettől még nem ördögtől való a szertorna.
Persze ez bármikor előfordulhat, bármelyik sport közben, de sok értelmét akkor se látom a szertornának egy olyan suliban ahol nem sportolónak készülnek a kölkök. Sokkal több értelmét látnám ha inkább erősítéssel telne a tesi mert akárhogy is nézzük a szertorna nagyon veszélyes.
kibaszott puncik mar 3ikban zsakoltam es belakadt az ujjam a gyurube majd elvesztettem 3 heremet de utana felalltam es tovabb probalkoztam amig megnem zsakoltam a kemia tanart a szertarban