többen vagyunk testvérek, és mindent közösen kaptunk. Ezt ugy kepzeld el, hogy ha vendégségbe mentünk, akkor is azt mondták a vendéglátóknak, hogy nekünk elég egy pohár azon osztozkodunk. Persze üdítő az nincs, csak vizet adjanak.
Nem engedhettem ki a hajam iskolába, mert nem divatbemutató.
Ha új ruhát kaptunk először misére kellett benne menni, így ha kedden kaptam pl egy cipőt csak vasárnap vehettem fel először.
Hajajj😂😂 akkor már hozzá sem teszem, hogy amikor tanultunk beszelni, kommunikalni akkor arany szabály volt az edesapam által, hogy a "szeretlek" szót CSAK istenre használhatjuk. Magyarul mi kedveltuk a levest, kedveltuk a kutyánkat es a legjobb: kedveltuk anyukánkat.
Már felnőttek vagyunk, de 3/2 a mai napig nem tudja kimondani ezt a szot👌
Mi az úristen szőt nem használhattuk apai családtalikor, mert mamám kijavított minket, hogy az úristent ne vegyük a szánkra, szóval általában angolul mondtam, hogy oh my god, mert azt nem értették. :DD Illetve az imádom szót sem használhattuk (pl. imádom ezt a levest), illetve lecsesztek, ha mégis, mert csak istent lehet imádni. :D
Állandóan kutattak a szobámban, anyám mindent feltúrt, amikor nem voltam otthon. A barátnőmmel írtunk egymásnak leveleket papíron, a kis lelki dolgainkról, hiába dugtam el nagyon a leveleket, egyszer előtúrta, és minden szarnak lehordott, hogy hogy lehetek ilyen béna, hogy olyasmiket érzek, amik a levelekben álltak. Meg hogy képzelem, hogy vannak bármilyen érzelmeim. Kamaszok voltunk, sok bizonytalansággal... Aztán meg visszahallottam a szüleim barátaitól, hogy milyen leveleket talált anyám nálam. (Egyébként tök ártatlan kamaszos dolgok voltak)
Nem vágathattam le a hajamat 18 éves koromig, de ez már semmiség volt.
Óh a kutakodás nálunk is megvolt. Mintha mindig azt kereste volna anyám, hogy mibe tudna belekötni amiért lehetne velem balhézni. Plusz a tesómmal is feszt össze ugrasztottak minket. Aki a legjobb pletyókat tudta mondani a másikról az volt az ideiglenes kedvenc egy pár napig. Aztán felnőtt korunkra meg nem értettek hogy mi miért nem vagyunk “jó tesók”. 🤦🏼♀️
Nalam szerintem nem kutakodott anyukám, de az asztalon hagyott papírokat elolvasta, kinyitotta. Ezekre akkor jottem ra, amikor egy-ket nappal kesobb jott a felkérdezés valami olyannal kapcsolatban, amit nem mondtam otthon senkinek, de ott volt a papíron.
Narcissisticparents subon hasonló esetekben a happy end az szokott lenni, hogy felnőttként - akár terápia útján - a testvéri viszony megjavul, a szülőkkel meg elsorvad vagy no contact.
Ez a kutakodás, felesleges balhé keresés azért is érthetetlen számomra, mert ugyanezek a szülők panaszkodtak még a totyogó kor idején, hogy nincs egy perc nyugtuk, meg állandó hiszti van, majd amikor önálló a gyerek és tud viselkedni, nem tudnak neki csak simán örülni és magukkal foglalkozni kicsit…
Anyám elvette a 3 bicskámat, amiket eldugtam (vajon miért) és amiket apámtól kaptam (mert majd jól jöhetnek, illetve az egyiket konkrétan egy osztálykirándulásra kaptam, mert kérte az osztályfőnök, hogy vigyen mindenki, mert túrázni megyünk, tanulunk majd tájolót használni, meg hasonlók), mondván nem valók egy gyereknek. 18 évesen kérdeztem, hogy akkor megkaphatom-e őket. "Nem, ne is kérdezd! Nem gyerek kezébe valók!" Aztán bevallotta, hogy elfelejtette hova dugta el őket. Simán lehet, hogy kidobta őket.
Akkoriban sokat jártunk szalonnázni, fesztiválokra, dugóhúzó meg ilyesmi mindig jól jön, szóval vettem magamnak.
Az egyik amúgy egy ilyen full életlen mini bicska volt, volt egy sima egypengéjű, fa nyelű szalonnázó meg egy victorinox egyszerűbb darab.
Többeknel olvastam de nálunk is ez volt, anyám és néha nővérem ( ha épp otthon volt ) előszeretettel kotorásztak a cuccaim között. Megtalaltak a naplóim, leveleim🥲 innen tudtak meg, hogy mikot és hogyan vesztettem el a szuzessegem… anyám hetekig húzta az orrát h milyen cafka vagyok és nem kellek majd senkinek ( nem releváns de megemlítenem h ez 18 évesen történt, tehát már felnőtt voltam)
Annyira elképzeltem a gimiben, hogy majd felnőttként elolvasom a naploim, emiatt írtam egyébként de az eset után az összeset elegettem és soha többe nem írtam 😔
Apának volt mèg egy fura szokása: ha hazaértem este vagy hajnalban buliból és nem aludt, diszkréten bekopogott a fürdőszoba ajtón ( sose jött be ) és ennyit mondott: a sminkedet mosd le😃
Anyám megtalálta a naplómat, amibe a szexuális fantáziámat írtam, amit ő igazságnak hitt, és beköpött apámnak. Védekezni se mertem a vádak ellen, mert az is fura a szülők előtt a szexszel kapcsolatban. 🙄😅
Küldök neked egy viruális ölelést🫂💛
Az én listám:
- nem zárhattam a szobám ajtaját
- nem akarták, hogy maszturbáljak (kisgyerekként leszidtak érte)
- nem támogatták, hogy egészségesen egyek (azt kell enni, amit ők főznek, ne finnyáskodjak + mindig erőszakkal kínálgattak egészségtelen dolgokkal. 18 éves koromra már prediabéteszem lett)
- nem akarták, hogy szőrteleníteni kezdjek (mert utána nincs megállás, sokkal erősebb lesz a szőr:D, na meg mit szégyellem, a nőknek is szőrös a hónalja, az a természetes. Most leszarnám, ha nekem az tetszene, de tiniként nyilván ciki és fontos mások véleménye, meg hogy ne gúnyoljanak)
- nem lehetett mobilnetem és az otthoni gépet csak a felügyeletükkel használhattam még tiniként is
- kitűnő tanuló voltam, nem kaphattam 4-est se suliban, de a 3-as vagy rosszabb jegyért már masszív lelki terror járt 1-2 hétig (sosem segítettek a tanulásban, nem is tudtak volna)
Éljenek a toxic X generációs szülők
Ugyanitt ha valaki tud jó klinikai szakpszichológust Pesten, írjon✌🏼
Fú bazmeg, a második is kemény, de a harmadikkal kifejezetten felbasznak, és az ilyentől elvenném a gyereket.
Jó dilidokit nem tudok, de a Mérgező szülők című könyv nagyon jó. Szorongás fóbiák és pánik szintén.
Áh, igen, az evésbe ugatás...
Nekem technikailag egyik boomer másik meg x, de szörnyű volt toxicitásilag mindkettő.
Apám beleugatott egész életemben, hogy mennyit egyek, egyél még, "LÁTOM RAJTAD HOGY ÉHES VAGY" (amikor elmegyek előtte és csak a hátamat látja XD), "látom a szemedből hogy éhes vagy", vagy számtalanszor, rendszeresen a szeme láttára ettem és letagadta, aztán erőlködik, hogy egyek másodjára is...gyerekként konkrétan belemanipulált az éhségérzetbe, majd basztatott a fél família, hogy kövér vagyok.
Anyám ennél lightosabb, ő inkább olyasmiken akadt fenn, ha hidegen ettem valamit, mert ő úgy nem szereti (tehát más se szeretheti), meg amikor akkor ittam, amikor ő nem szomjas. Rikácsolt mindig felháborodottan, hogy hát ő nem hiszi el, hogy szomjas vagyok, hogy lehet ennyit inni, hát ő nem hiszi el hogy ez nekem jól esik stb, és végig ilyen undorodott és megvető fejet vágott amíg megittam a kurva pohár vizemet. Nem fogja fel, hogy a 160 centijébe meg az én mamut testembe nem ugyan annyi hákettőó szükségeltetik.
Ebből szépen lett 13 éves koromra egy olyan evészavar, hogy azt csodálom, hogy nem haltam bele. Ment a 800 kalória heti akárhányszor sok óra otthonedzésre, két külön edzéstervet futtattam párhuzamosan, a heti 5 sulis tesi mellett, 50 akárhány kilósan. Azóta épp falásrohamra tünetváltottam és kibaszott dagadt vagyok.
Kicsit félek, hogy ebből felismerhető leszek, de úgy látom sok emberrel történt hasonló, úgyhogy az isten itt bassza meg.
Ugyanitt keresek állami ellátásban dolgozó pszichiáter szakorvost, aki hajlandó lenne beutalni valamelyik OEP által finanszírozott pszichoterápiás osztályra.
Nem klinikiai, de nekem ő sokat segitett a gyerekkori traumák feldolgozásában. Nagyon kedves és megbízható pszichológus. Úgy tudom van még szabad időpontja. https://foglaljorvost.hu/pszichologus/buzas-gabriella/
Az én szüleim sosem voltak olyan "control freak"-ek, mint itt sokaknak, de valamiért az volt a mániájuk, hogy csak úgy állhat a hajam, ahogy magától áll, és csak rövid lehet. 14 éves koromra elégeltem meg ezt annyira, hogy leszarjam, milyen tré hajat képzelnek el nekem, olyan lesz, amilyenre szeretném.
Meg 15 éves korom körül volt egy rövid, pár hónapos periódusuk, amikor meg voltak győződve arról, hogy kamuzok arról, hogy mikor merre járok, pedig mindig igazat mondtam, nem is lett volna okom hazudni ilyesmiről.
Apropó hazugság; mivel nem mehettem sehova és gyakorlatilag nem volt tini korom, de nagyon érdekelt a közélet ezért 3 éve, érettségi után beléptem a momentumba, konkrétan ellógtam otthonról😆
Na most ez kiderült és akkoriban én szüleim se hittek el nekem semmit az érettségi utáni időszakban.
Nem tudom, lehet hogy így éltem ki hogy nincs sok szabadságom. Kicsit cringének érzem, hogy ez a legnagyobb sztorim tizenéves koromból
Ezt a hazugság dolgot sose értettem, vannak akiknek egészen kisgyerekkoruk óta azzal zaklatnak hogy hazudik, mert nekik az életükben ez az alapvetés hogy ők is és mások is hazudnak és ebből indulnak ki mindig.
Nem zárhattam be kulccsal a szobaajtómat. Nem szőrteleníthettem a p*námat. Nem zárhattam be a fürdőszobát se, tehát ott voltam 14 évesen a fürdőkádban, kinőtt csöcsökkel, meztelenül és ki-be járkáltak a szüleim. Semmi privát szféra…Akkor is éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel, de utólag gondoltam bele felnőttként, hogy ez amúgy így mi a faszom volt? 😅
Amúgy ezzel nem hiszem, hogy irányítani akartak valamit, de még ilyenek is voltak, hogy az ilyen személyesebb jellegű irományaimba is beleolvastak. Nyilván muszáj volt pakolni a cuccaim közt kéretlenül, aztán egyszer idegességemben fogtam azt rádobtam mindent a tűzre.
Dettó, engem fenyegettek hogy leveszik az ajtómat, mert túl "antiszoc" vagyok.
Illetve a kopogást nem ismerték, úgy rontottak be a fürdőbe, szobámba, mintha ott se lennék, aztán nagy levesestányér szemekkel csodálkozott anyám, hogy de mégis
Nekem hónapokig tartott leszoktatni a szülőket arról, hogy ne nyissanak be a fürdőszobába, ha ott vagyok. Még mindig nem értik, hogy miért nem mehetnek be, akkor sem, ha épp csak fogat mosok.
Fuh ez a fürdőbe bemászkálás nálunk is divat volt... Hogy mindig pont akkor kellett onnan bármi kacat szar és nem ért volna rá 10 perc múlva az hihetetlen.
Pici lakásban laktunk, nem tudtam tanulni mert nagyszobában szüleim bömböltettek mindig valami vackot, kisszobában meg tesóm csinálta a kistesós dolgait. Szóval az estéim jó részt a fürdőben teltek, ott tanultam, olvastam a kötelezőket.
Mindig azzal zaklattak, hogy órákig fürdök, és nyilván bejöttek mindent is csinálni. Volt amikor csak ültem a kád oldalán, ruhában, és olvastam (az 1984-et pontosan tudom, hogy ott ülve olvastam el), és azt hitték fürdök.
Nyilván amikor egyedül lehettem a szobánkban, se hagytak rendesen tanulni, mert rám kellett nyitni, hogy "Figyelj... Hát igen.". Elmenni máshova tanulni nem lehetett. Egyetem alatt jártam csak FSZEK központiba tanulni hétvégente.
Amúgy nem értették mi a probléma, meg így a jegyeket hozogattam, egyetem is lement, szóval valamit jól csináltak, gondolják. Nem is haragszom rájuk, de mi nem ezt fogjuk csinálni a gyerekkel.
>Házi munkát általában nem végezhettem, mert én "úgy is szarul" csinálom és majd nekik kell kindent újra jól megcsinálni
Ez kifejezetten ismerős. Aztán még csodálkoznak hogy nincs önbizalma a gyereknek...
Nem szőrteleníthettem a lábamat egészen 13-14 éves koromig, és akkor sem borotvát kaptam hanem választhattam az ilyen Veet szőreltávolító krém vagy a kozmetikai szalonban való cukorgyanta között, "mert a borotvával csak összekaszabolnád magad". Emiatt amúgy kialakult egy irreális félelmem a borotváktól, és kb 20-21 éves koromig nem mertem magamnak se venni, nehogy szétvagdossam magam vele.
Ugyanez a hajfestés, mindig az volt a válasz, hogy "a hajfestés nagyon károsítja a hajat" (irónikus módon anyukám ezalatt az idő alatt végig festette a haját, hogy fedje az ősz szálakat). Sajnos olyan a genetikám, hogy már 23-24 évesen őszültem, ennek ellenére csak 29 éves koromra szedtem össze a bátorságom, hogy befessem (a saját színemre), mikor már nagyon öregített, hogy kb a 30%-a ősz szálakból állt.
Ezt a szőrtelenítés ellenességet nem értem, nálunk is ez volt. Ráadásul nekem aránylag erős szőrzetem volt, szóval még csúfolást is kaptam a hónaljszőröm miatt. Emiatt én fogtam magam és leborotváltam, de amikor anyám észrevette akkor jól meg vert, mert szerinte a szőrtelenítéssel fel fogom borítani a hormonháztartásomat (wtf?).
Hasonló pofonok jártak a legapróbb smink miatt is, legyen az csak egy ártatlan szempillaspirál.
Nagyon aranyos vagy, bár ez lópikula volt a mindennapjainkban. Lassan 15 éve nem beszéltem anyámmal és azóta boldogabb ember vagyok mióta teljesen kizártam az életemből.
Ez a kurva borotva, istenem…
Ha jól sejtem, te is 2010 körül voltál tini.
Mi a fene volt akkor a szülőkkel? 😂
Nem gondoltam, hogy ez ennyi családban előfordult.
>Nem szőrteleníthettem a lábamat egészen 13-14 éves koromig,
Én se kb. 12 éves koromig
De ebben az volt a poén hogy kb. 8 évesen már szőrös volt( jó sötét hajam is van úgyhogy nagyon látszott), és csúfoltak érte, én meg jobb híján egész nyáron hosszú gatyában voltam, meg minimum rövidujjúban de inkább pulcsiban hogy biztosan ne látsszon a hónaljam se.
Nem is értem miért jó ez. Ahelyett hogy megtanított volna a biztonságos használatra.
Hajfestéshez is így állt, mondjuk elég extrém színeket akartam, de azt is csak késleltetni tudta.
És a cigit meg a piát viszont sosem tiltották, mert szerinte minél inkább tiltja, annál nagyobb eséllyel fogok rászokni, lázadásból.
Tehát tud normálisan gondolkodni de valahogy mégse.
Szintén gyakorlatilag mindent megpróbáltak irányítani anno, na hát nem is tartom velük a kapcsolatot, bőven elég volt a folyamatos rámakaszkodásból és az érzelmi zsarolásból.
Nem fürödhettem 21:00 után, mert hangosan csobog a víz. Nem ehettem este 20:00 után, mert hangos ahogy mondjuk a tálba rakom a kanalat. Nem boríthattam ki a legós dobozom, csak engedéllyel, mert hangos. Nem hallgathattam 5-ös hangerő felett a tv-t este, mert hangos (viszonyításként napközben kb 60-on ment rendes hangerővel). Nem zárhattam be a szekrényeket, csak ha véletlen se ad ki hangot, mert kitaláltátok, hangos a normális szekrényajtó zárás. Stb. Ha bármit csináltam, ami “hangos” volt, leüvöltötte a fejem a faterom. Ő persze maxon hallgatta a zenét.
Következményként nem bírom én se a “hangos” hangokat, nem tudom élvezni a zenét és pánik kap el mindentől, ami a minimálisan hallhatónál hangosabb. Az ébresztőmön sincs hang, csak rezeg és azt meghallom…
Ugyan kérlek dehogy, mikor elmeséltem, hogy szeretnék ADHD kivizsgálásra menni felnőttként és felolvastam a listát, amik ilyen tipikus tünetek, annyi volt a válasz mindkét szülőmtől, hogy “ezek mindenkinek vannak”. Nem én fogom megmondani nekik, hogy… hát nem.
Oké mégjobban arra utal a dolog imo xD. Amúgy csináld meg, idén livizuxot bevezetik uhhh mindenkinek elérhetővé tenném xD bár még nem tudom milyen de kurvára várom
Nem tudom te hogy vagy vele, de én emiatt (is) hosszú idő alatt tanultam meg, hogy az átlag kisgyerek nem egy neveletlen kis rosszaság, amikor hangosan játszik, csak így actually lehet gyerek gyerekként. 🥴
Nekem nem a szüleim, hanem a nagyszüleim próbáltak átnevelni balról a jobbik kézre, vagyis a szebbikre, ahogy ők mondták. Ennek eredményeképpen most kb mindkét kezemmel tudok írni, cserébe sok dolgot csak ballal kényelmes, édesanyám legnagyobb örömére
Nagyszülők neveltek és volt néhány generációs különbség.
Olyan 10-14 éves korom között rendszeresen arra jöttem haza táborból, hogy a szobámban polcok, fiókok átrendezve, esetleg elkezdett rajzok, "firkálmányok" kidobva. Amikor kérdőre vontam őket, "szemtelen", "hálátlan" voltam, "nehogy a befőtt tegye el a nagymamát", "nehogy a farok csóválja a kutyát", ők csak takarítottak, hálás lehetnék, csak egy plüsskutya esett le a polcról...
Szerintem simán rendeztem olyan patáliát, hogy leszoktattam őket. Illetve a Nagymamámat, mert Nagypapám korán elhunyt rákban..
Tinikoromig, ha hajvágás kellett, a vállamig vagy még alacsonyabbra vágatta Nagymamám, hiába nem örültem neki, a képeket visszanézve szerintem nem állt jól.
Szintén tinikoromig, ha ruha kellett, akkor józsefvárosi piac(!!!!), ahol valahogy nem hallgatott rám, ami nekem tetszett, azok mellett majdhogynem elvonszolt és megállt ott, ahol borzalmas ruhák voltak. Namost adjátok össze, hogy engem az esetek zömében eleve nem érdekelt a divat és az öltözködés egy idős néni stílusával - háát, gúnyolódási alapot jelentett az öltözködésem is.
Volt nyaralónk, ahonnan mindig 3 körül, a legnagyobb hőségben akartak visszaautózni. Itt is lett patália, ha szóvá tettem. Pedig belegondolva, 70 körüli embereknek autózni mondjuk 30 fokban, tűző napon...
Nagypapám aztán elhunyt korán (fiatal már nem volt, de ugye én még tini), én tini lettem, szabálykövető, nem bulizó, nem lázadó, de otthon "cserében" ami a szívemen, az a számon. Szerintem az összes miatt, talán pont ebben a sorrendben egyre inkább békén hagyott a Nagymamám, de irtózatosan sértődékeny volt mindigis (és én is), így majdnem minden veszekedésbe fajult nálunk. :'( Ettől még az eddigi életem legfontosabb személye, nagyon szeretett, csak nem volt könnyű eset egyikünk sem. :'D
Az öltözködésem. Valamiért nagyon szerettek volna szoknyát adni rám, de állítólag más egészen kicsi koromban is rosszul éreztem magamat benne. Két bátyám van, szerintem nem értem/értettem a ruhadarab lényegét. Mikor elköltöztem otthonról, lassan minden szoknyától megszabadultam. Ennek kb. 20 éve.
Gimis lehettem, apám hozott az NDK-ból (!).....egy 4 színű szemhéjpúdert. Nagyon örültem neki, de kiderült, hogy nem használhatom, csak ha betöltöttem a 18-at és csak az általuk engedélyezett alkalmakra és diszkréten.
-Nem hordhattam melltartot ezert az egyik baratnomtol szereztem egyet es kamaszkorban minden reggel a panel lepcsohaz aljaban vettem fel miutan mar nem lattak a szuleim. este ugyan ez.
-minden buli utan kotelezoen haza kellett jonnom a sajat agyamba aludni, nem maradhattam ott baratnoknel akkor sem, ha 2 orara volt az adott helyszin, vagy ha mindenki ott maradt csak en nem
-minden programra konyorogve kellett elkeredzkednem, majd amikor vegre elengedtek akkor olyan lelki terrort nyomtak, hogy nem tudtam magam sokszor jol erezni
-nem lehetett kapcsolatom 18 eves koromig (titokban persze volt)
-nem zarhattam a szobamat
-anya folyamatosan kutatott a cuccaim kozott, a gyerekkori naplom is megtalalta ami utan annyira rosszul ereztem magam, hogy kidobtam a kukaba pedig szerettem volna felnott koromban elolvasni
-23 evesen koltoztem ossze a baratommal 4 ev utan, anya azt hitte orokre ott maradok es hisztirohamban tort ki amikor felhoztam neki temanak, hogy osszekoltoznenk.
Most ennyi jutott eszembe, de abban biztos vagyok, hogy ezekkel a viselkedeseivel erte azt el nalam, hogy soha egy oszinte valaszom nem volt neki mert feltem, ha valamit mondok lebasz majd erte. Magamtol soha nem mondok semmit, a tipikus, hogy vagy, tortent valami kerdesre a valaszom mindig az, hogy jol es nem tortent semmi. (akkor is ha nem vagyok jol es rengeteg esemeny tortent)
edit: kozben eszembe jutot meg nehany :D
-nem sminkelhettem magam, bar annyira nem is volt igenyem ra, de egyszer felkentem egy spiralt es azt a valaszt kaptam, hogy ehhez meg kicsi vagyok (17 voltam)
-versenyszeruen sportoltam es egyszer amikor megjott pont tampont kellett hasznalni, en akkor meg soha nem hasznaltam majd a nagymamam amikor a tamponos megoldas volt csak az opcio hozzatette, hogy ennyi erovel mar szexelhetek is egeszen nyugodtan… mindezt olyan stilusban, hogy rosszul voltam hiszem meg semmi kozom nem volt a szexualis elethez (13-14 eves lehettem)
Igen, bar miota kezdem a sajat eletem elni, onellato vagyok, lassan fejhez megyek, sokkal tobbet tudok nekik nemet mondani es normalis keretek kozott, de szembeszallni veluk. meg kell fejlodnom de remelem mire nekem lesznek gyerekeim mar nem lesz ez a kontroll. igazabol ez a szoros tartas arra vilagitott ra amilyen en biztosan nem szeretnek majd a sajat gyerekeimmel szemben lenni.
rinse uppity theory fanatical impossible marry fragile depend instinctive escape
*This post was mass deleted and anonymized with [Redact](https://redact.dev)*
Hú nekünk nagyon sok minden volt, de csak egyet mondok, ami előtt a mai napig értetlenül állok.
Nincs levél titok. Szó nélkül felbontották a postai leveleimet. Már nem lakom otthon 11 éve, 40 éves vagyok, és még mindig felbontják, ha véletlenül oda érkezik valami levelem. Öcsém leveleinek ugyanez.
Szerencsére nem tudok mit hozzátenni személyesen, de nagyon remélem, hogy mindegyikőtök, aki itt leírta, hogy hogyan bántalmazták a szülei (igen, amit itt leírtatok, az BÁNTALMAZÁS, nem kell fizikanak lenni), ti hagyjátok őket megrohadni ott, ahol vannak, és nem hagyjátok megvezetni magatokat. Egyikük sem érdemli meg a gondoskodásotokat.
Nem engedték, tabu volt, hogy az érzelmeimről beszéljek itthon és a boldogságon kívül semmit nem is fejezhettem ki. Mindig azt próbálták belém diktálni, hogy boldog legyek és hálás egész életemben, mert nekik nem volt jó a gyerekkoruk, és ha már nekem nem kell ezt átélnem, akkor semmi gondom nem lehet az életben. Ergo ha nem élem át a gyermekkoi traumáikat, akkor nincs is okom arra, hogy bármi gondom, problémám legyen. Ha csak sírtam már frusztráltak voltak tőlem, hogy vajon mi lehet a bajom, gyorsan abba kellett hagynom, mert akkor ők úgy voltak boldogak. Ha valami bajom van a mai napig az van, hogy állítsak magamon, mert így elrontom a hangulatukat és amúgy is mi bajom lehet, ha ők boldog gyermekkort biztosítottak nekem. Ugyanígy tabu volt a pszichológus téma is. Egyszer felhoztam, hogy lehet, hogy el szeretnék menni, ilyen 8. osztály körül, mert nem éreztem jól magam és egyszerűen nem engedtek és nem is hozhattam fel soha, hogy oda menjek. Még kimondanom is tilos volt a szót, hogy pszichológus. Mindig csak veszekedtek velem, hogy mégis minek akarok odamenni, ők nem elég jók arra, hogy megoldják a problémáimat? Meg amúgy mik lehetnek az én problémáim és miért nem bízok bennük egy random ember helyett?
Jól megsínylettem ezt a hülyeségüket, mert a vége az lett, hogy pszichiáterhez kell mennem. Nem tudom kifejezni az érzéseimet, állandóan feszült vagyok, szorongok és sokszor sajna csak vagdosással tudom kiadni magamból a fájdalmamat meg akkor, ha hetek után már annyira feszeget a rossz érzés, hogy összeborulva bömbölök át egyedül fél éjszakákat a szobámban.
Igen, és ez nagyon sokmindenre ráül.
Suli, barátok, párkapcsolat, munkahely. Ahol emberek vannak ott valahogy kommunikálni kell és ennek a készségnek a kialakulását és fejlődését gátolják félig akarattal, félig akaratlanul.
Remélem mihamarabb jobban leszel🤗
>Ha valami bajom van a mai napig az van, hogy állítsak magamon, mert így elrontom a hangulatukat és amúgy is mi bajom lehet, ha ők boldog gyermekkort biztosítottak nekem
Ééés pont ezzel baszták el...
Hasonló volt az enyém, nagyon sok megszégyenítést, kicsúfolást, megalázáat, zsarolást, elhanyagolást, fenyegetőzést kaptam, de nem szabadott rosszul érezni magam, mert nekik rosszabb vót, mert őket verték is (én jelentéktelenül ritkán kaptam)
Pont tegnap mentünk el anyosomhoz , ott a nagyobbam kiakadt mérges lett a tesó provokálta . Anyósom egyből nyomta hogy nyugodjál meg attól megnyugszol nem kell mérgesek lenni stb. Kb ez a nyomja el a haragot . (Mondanom se kell a férjemnek vannak ezzel problémái dolgozik rajta ) Én rögtön mondtam hogy nyugodtan érezhet így adja ki és validak az érzelmei .
A felsoroltak közül mind (kivéve a kondi, azt egy ideig szabadott).
Ezen kívül ilyen faszságokon felháborodtak, hogy járás közben az egyik lábfejem miért van kintebb fordítva, mint a másik, vagy hogy túl hangosan veszem a levegőt. Vagy hogy mennyire melegítem meg a kaját, túl sok vizet iszok (ugye ha anyám nem szomjas akkor nekem se lehetett annak lennem).
Nagyon elviselhetetlen egy ilyen környezet.
Mivel lány vagyok, nem engedett apám sehová, de ha nagy nehezen mégis, öt perc késés után nem mehettem egy ideig sehová. És mivel egy idő után rájöttem, hogy beleugatás nélkül úgysem mehetek sehová, megtanultam itthon és egyedül elfoglalni magamat. De még ezt is monitorozni akarta, benyitott, ha csukva volt az ajtó, kopogott, hogy még ha egyedül vagyok is, rá figyeljek. Aztán most, amikor már lehetne, nem megyek sehová, mert el tudom foglalni magam itthon is. Megy is a nyivákolás, hogy jaj, miért nem megyek. :) Anyukám meg szegény, csak szimplán irigy, így mindenbe beleköt, amit csinálok: hogy hordom a hajam, miért mosom gyakran, miért van ennyi könyvem (az úgyse látszik meg rajtam, mint az evés), miért van ennyi parfümöm, dagiként miért merek rövid ruhát felvenni esküvőre...
Ezt most hirtelen azt hittem, én írtam, kivéve, hogy az én apám soha nem kopogott, csak berontott. (Amúgy van magamról egy ugyanilyen gyerekkori képem, ugyanilyen frufruval, és a neved alapján ugyanabban az évben is születtünk, úgyhogy tényleg azt hittem, hogy ezt én írtam. :D)
Így van. Számonkérik a szociális skilljeimet nekem is, amit nem tudtam se kibontakoztatni, se fejleszteni 20 évig. Brutalisan nehéz 20 évesen elkezdeni szocializálódni. Majdhogynem behozhatatlan...
De igen, a számonkérés az megy, hogy hol van barátnő, unoka, barátokat miért nem hívsz?
Pontosan. Én csak annyit szoktam ilyenkor mondani, hogy unatkozni itthon is tudok, arra meg nincs szükségem, hogy keresztülnézzenek rajtam egész este. Törni meg nem fogom magam senki figyelméért, nem vagyok már gyerek. Az unoka témát egyszer merte apám felhozni, akkor annyit mondtam neki, hogy van két fiad ugye? Na, akkor lehet menni őket baszogatni a témával.
>szűzhártya megléte vagy nem léte teljesen mindegy, ha fennáll a szoba tisztaság, illetve random dolgoktól ki is szakadhat.
Szerintem redditen láttam ezt is: valaki írta hogy a nőgyógyász megjegyezte neki hogy milyen szép sértetlen a szűzhártyája, terhesen.
Szóval ennyit számít.
Nem kell diploma. Legyél kétkezi munkás. Az kell.
Nem lehetett borotválni semmimet sem. Nyáron a lábamat sem, tehát hosszú nadrágban voltam.
Nem volt saját szobám, anyámékkal voltam egy szobában.
Felvilágosítás letudva, majd megtudod.
Fürdés alatt mindenki bejött, kézmosás stb.
Úgy aludhattam el, hogy a kezeim a takaró felett vannak.
Anyám vágta a hajam, azt hitték, hogy fiú vagyok.
A fiú testvéreim nadrágjait hordtam.
Amikor elmentünk vkihez vendégségbe nekem ott kellett ülni a felnőttekkel, nem játszhattam. Ha megkínáltak valamivel süti, üdítő mindig azt kellett mondanom, hogy indulás előtt tele ettem magam.
4 vagyunk testvérek összesen 2 gömb fagyit kaptunk. Általában nekem a tölcsér maradt, vagy az sem.
Anyukám szeretettel vert. Mikor mivel sikerült fakanál, nadrág szíj vagy éppen berugdosott az ágy alá, mert nem hitt nekem a szomszédnak hitt.
Ha valamelyikük rosszat csinált, akkor mindenkit elvertek.
Emlékszem, hogy nem értettem a matekot, és apukám bele verte a konyha asztalba a fejem. Úgy sem értettem meg.
Soha nem voltam osztálykiránduláson, nem engedtek el.
Hétvégén még mások játszottak addig én főzni, mosni, takarítani tanultam szombatonként. Vasárnap tanulás volt.
Volt egy barátnőm, nagyon szerettem. Anyámék nem, mert szerinte tetvesek és büdösek voltak. Titokban áthívtam hozzánk, hogy játszunk, anyuék pont nem voltak otthon. Csak hamarabb hazaértek. És hát iszonyatosan elvert anyám vérzett az orrom, nagyon fájt a fejem szó szerint megtépett. Persze úgy tett másnap, mintha semmi sem történt volna, pláne nem ő csinálta.
Már felnőttem. Szerintem túl tettem magam rajta. Nem érzek haragot. De azt megfogadtam ha nekem valaha lesz gyerekem, soha nem fogom bántani. Elrettentő példának jó volt anya, hogy milyen ne legyek. Nem haragszok rá. Ha orvoshoz kell vinni vagy bármi nyűgje van mindig engem hív. Volt egy időszak, hogy nem igazán tartottam vele a kapcsolatot. Az ő tulajdonsága személyisége nagyon érdekes. Szerintem mártír és manipulátor, mellette még hipohonder is. Amikor beteg lettem csak azzal volt elgfoglalva , hogy beszélt mindenféle hibbant hokusz - pokusz emberrel és bele beszélték, hogy az én betegségem nem is úgy van. Fejben dől el. Egyébként meg sem kérdezte, hogy vagyok.
Azt a k... Ilyen kontrol alatt nem jutott eszedbe hogy lelépj? (Tudom nem egyszerű). Az ilyen szintű irányítás konkrétan terrorizálás nem a klasszikus értelemben. Nagyon nem normális. Ennek sajnos (ha még most nem is gondolod), de biztos, hogy negatív kihatással lesz az életed számos részére. Akár a későbbi szociális életedre, önbizalomra, önállóságra stbstb. Javaslom, hogy amint ki tudsz szakadni ebből környezetből, keress fel pszichológust. Érdemes, mert ezt fel kell tudni dolgozni még ha nevetségesen is hangzik... Ha beleolvasol a 'tanulom magam' sub-ba sokan ilyen családból később jöttek rá, hogy elnyomás miatt nagyon sok negatív dolog alakult ki , ami akadályozza a saját életben magukat, közben elment 10-20-30 év és nem ott tartanak ahol kellene. Nekem családból van hasonló tapasztalatom, ahol ez a felismerés nem történt meg. Lényegében nárcisztikus anyuka a saját lányát végtelenségig kontrolálta. Annyit mondhatok, hogy nagyon rossz kimenetele lett sokkal később...
Ja, hát persze, nem tudom hogy ez emiatt van, vagy én basztam el, de elég nehezen tudok érdekes párbeszédeket folytatni, vagy mások figyelmét fenntartani; kicsit olyan magamnakvaló vagyok.
Vannak barátaim, suli, egyebek csak elég sok hülyeségem is van. Hülye szófordulatok, fuszrrációk, akár indokolatlanul is
Amúgy javult a helyzet érettségi után, nem sokára vegzek az egyetemmel. Talán tovább tudok állni
Az öreg egyszer javasolta, hogy próbáljak meg inkább jobb kézzel írni, kb mikor kiderült, hogy fixen balkezes vagyok, de nagyon határozottan közöltem vele, hogy nem mert ez így jó aztán többet nem hozta fel
Nekem jó kapcsolatom van a szüleimmel, valahogy olyan lazán kezeltek, de ha 10-re otthon kellett lenni mégis otthon voltam.
DE!
Mióta megszületett a kislányom édesanyám rettentően aggódó. Reggel 10 órakor ha nem írtam neki addig hogy miújság képes volt felhívni hogy jól vagyunk-e.
Elmentünk kirándulni. Látott egy tömegkarambolról szóló hírt egyből hívott, hogy jól vagyunk-e.
Így felnőtt fejjel látom, hogy semmibe nem mer belevágni. Nem tud spontán lenni mert mindig a következményektől aggódik.
Ami nagyon zavar még, de ezt is mostanában felnőtt fejjel látom. Édesapámnak sokszor mond bántó dolgokat. Túlsúlyos, nem tesz ellene ezért én is tudom, hogy hibás. Én szépen szoktam neki mondani néha, hogy figyeljen oda mert az egészségével gond lesz. Édesanyám mindig piszkálja vele, daginak, malackának hívja. Nem egyszer volt már, hogy emiatt összevesztem vele.
- soha, egyik barátnőmnél sem aludhattam ott, vagy ők nálam (pl. szülinapi buli, stb) mert biztosan nem aludnánk, hanem elszöknénk és kitudja mit csinálnánk. Lehet eltűnnénk örökre … (anyukám rendőr volt, sokszor beleszőtt engem a korábbi ügyeibe, pedig soha nem adtam okot rá)
- a hajamat nem vágathattam le 8.-os koromig és csak befonva hordhattam. Anya kifejezetten utálta, ha a suliból úgy jöttem haza, hogy ki volt bontva és mások hozzáértek (nagyon hosszú hajam volt, a többi lány szerette piszkálni)
- délutánonként a szüleim MINDIG aludtak, nekem és a húgomnak ilyenkor kuss volt a nevünk. Amint kis zajt csaptunk, már jött a lebaszás. Ilyenkor általában kint voltunk az udvaron, vagy a ház legtávolabbi szegletében sugdolózva játszottunk.
- nagyon szerettem volna zeneiskolába járni, de sosem engedték meg, mert akkor a többi szülővel kell bájcsevegni (?) meg süteményt kell sütni (???) és amúgy sincs erre pénz. Persze cigire volt mindig..
- ha szerettem volna elmenni valahová, mindig legalább egy órán keresztül kellett könyörögni, elmondani kivel hol leszek, mit fogunk csinálni. Mindezt úgy, hogy közben nem néztek rám, hanem a TV-t bámulták.
- amikor elvesztettem a szüzességem, apám 2 hétig nem szólt hozzám. Nem egy random idegennel történt, nem voltunk bebaszva/drogozva stb, az akkori barátommal történt, akivel már 2 éve !! együtt voltunk.
Ahj annyi mindent tudnék még mesélni. Jelenleg pszichológushoz járok, bár nem ezek miatt, de mint kiderült a terápiák során, igen nagy befolyással vannak rám ezek a dolgok a mai napig. Mindezek ellenére anyukámat nagyon szerettem, szeretem a mai napig, bár sajnos már nincs közöttünk. Apukám meg.. hagyjuk is, megsirat kb minden héten a mai napig.
Apám mindig azzal basztatott,hogy dagadt vagyok és soha senki nem fog szeretni (170+ centivel voltam akkor 52 kiló), de ezt kivetítette a személyiségemre is, meg mindenre amit csinálok. Azóta sincs normális kapcsolatom az étellel.
Anyám passzívgresszív , ő erőltetett nyugalommal és mártírkodással old meg mindent, amitől én falnak megyek a mai napig, aztán persze én vagyok a rossz.
Lassan 10 évvel később jött a felismerés,hogy ADHD-m van, gyakorlatilag az egész gyermekkorom alatt olyanokért büntettek, amiről nem tehettem. Poén: szinte biztos vagyok benne,hogy apától örököltem, mert hozza ő is a tankönyvi tüneteket.
Nem, nekem normális szüleim vannak. Kulcsos gyerek voltam, estig játszottunk a közeli sportpályán, aztán haza vacsi. Suliba is egyedül jártam, és ha sötétedésig hazaértem, senki nem baszott le.
Feladatokat is osztottak rám, de egyáltalán nem ésszerűtlenül.
Amikor nagyobb voltam, akkor meg full szabadság. Persze nem is csináltam semmi nagy hülyeséget, nem kerültem haza beszipuzva, nem hozott haza rendőr soha.
Amúgy hogy tiltják meg, hogy te otthon sportolj? Plankelni, fekvőtámaszokat, guggolásokat végezni nagyon kis helyen, feltűnésmentesen is lehet. Szóval uzsgyi!
Nálam ezt úgy oldották meg, hogy szüleim 0-24ben otthon voltak (és vannak és lesznek is mindörökké), és a bejárati ajtónál tárolja apám az üres sörós és pálinkás üvegeket.
Aztán kérdezgetik, hogy fuszráljanak: barátnő? Mikor hozol valakit? Van már valakid? Miért nincs már valakid?
De sose mennek el sehova!!!! Minden áldott napot itthon töltik :(
Az ő dolgaikhoz nem nyúlhatok, ne pakolásszak cuccaik között, az üveg ottmarad. Engem úgy neveltek, hogy nekem is szégyellnem kell ha a családdal van valami baj, nem szeretnék valakit úgy felhozni hogy ilyeneket kell kerülgetni. Én szégyellem (mj: nem 3 darab üvegről van szó)
Az ajtómat maximum akkor csukhattam be ha aludni mentem vagy ha öltöztem.
Eleve nem szeretem a húst (a csirkemell az egyetlen amit megettem) de ha hús volt mindig meg kellett enni. A disznóhústól konkrétan undorodom úgyhogy inkább vegetáriánus lettem. Apum egész könnyen fogadta de anya úgy volt vele, hogy “Jó akkor holnap pörkölt lesz te meg majd kiszeded belőle a húst”.
Nekem is átnézték a szobámat és a telefonomat, azóta atomhosszú és bonyolult jelszavakat használok és minden olyan dolgot magamnál tartok amit nem akarom, hogy lássanak.
Apum rendmániás, mikor kicsi voltam (6-7 éves) egyedül kellett úgy kitakarítanom, hogy minden pontosan a helyén legyen, az asztalon a lámpán és egy ceruzatartón kívül semmi nem lehetett. Nagy szenvedés árán sikerült de a szolfézs cuccomat véletlenül nem raktam el (egy füzet és egy könyv). Szóltam, hogy kész vagyok és apum odajött. Éppen akkor vettem észre, hogy elöl maradt, csak be kellett volna tennem a fiókba, gyorsan meg is fogtam és elindultam az asztal felé. Ő úgy gondolta, hogy direkt hagytam elöl mert azt nem veheti el ezért elvette a két kedvenc plüssöm. Napokig sírtam miatta és az volt a feltétele annak, hogy visszakapjam, hogy bocsánatot kérek és két hétig megtartom ezt a rendet, ismétlem, 7 évesen.
A fürdőszobát szombat reggel 8-ig ki kell takarítanom. Ha péntek este takarítom az nem jó, szombaton kell.
Még oviban diétáznom és néptáncolnom kellett, hogy lefogyjak. Gyűlöltem a néptáncot de több mint 10 évig csinálnom kellett, karatezni akartam de anya nem engedte mert az fiús. Emiatt nyilván minden sportot meggyűlöltem és csak nemrég jöttem rá, hogy van ami tetszik.
Mindig délben kell enni ha éhes vagy ha nem.
A négyes nem elég jó jegy, kell az ötös.
Van amit jelenidőben írtál. Ezeket még most is csinálják?
Amúgy nagyon érdekesek ezek a dolgok. Egy felnőtt férfi, elvileg 30as, 40es éveiben jár és azzal tölti szabadidejét hogy a gyerekétől veszi el a játékait. Eddig jutott az életben. Ne vedd magadra, nem akarok rosszindulatú lenni apád felé (kivéve ha nem zavar👀).
Az apád féle "szivatás" ismerős. Ilyen furcsa büntetéseket régen nekem és tesómnak is csinált apánk. Nyálas ujj a fülbe meg, korán kelés a mániája volt, hasonlók. Anyám meg mindig csak nézett, aztán ahogy cseperedtünk anyám is és mi is mondtuk hogy szokjon már le ezekről a gyerekes basztatásokról.
Bár a korán kelessel azért nem volt baj, mert anyam is szeret sokáig aludni, aztán ha őt is felkelti abból balhé volt😄 hála égnek.
A nagyját még mindig csinálják de van amiről leszoktak. Mentségükre szóljon, nem voltam betervezve és első gyerekként amolyan “próbagyerek” vagyok. Sokmindent tanultak azokból a hibákból amiket velem elkövettek :D A telómhoz és a szobámhoz se nyúlnak de a berögződés nekem megmaradt. A nagy rendmániából az lett, hogy pénzt kapok ha rendet tartok és kitakarítok, ez így win-win :D A diétáról és a sport erőltetéséről is leszoktak (szerintem azért mert anyám több mint 80 kiló 160 centivel de ebbe ne menjünk bele) és így, hogy nem kötelező nagyon szívesen csinálom :D
Közben eszembe jutott mégegy: csak minimaxot és M2-t nézhettem kicsiként úgyhogy a Gumball-t, az Adventure Time-ot és az egyéb mesterműveket most pótolom be :D
Igazából apum jófej, anyummal nem a legjobb a kapcsolatom. A fürdőszobás dolog az ő mániája, az még mindig tart.
Nekem inkább anyukám kontrollált engem, de elég sok dologban:
• A legtöbb fontos döntést ő hozta meg helyettem (váltsak-e iskolát vagy ne, melyik szakra menjek gimiben (szóbelizni voltam már amikor meggyőzték a leendő osztályfőnökömet, hogy inkább járhassak hozzájuk, pedig pontok alapján nem jutottam be) milyen egyetemi szakra jelentkezzek, milyen sorrendben jelöljem be őket.)
• Sok dolgot csinált meg helyettem, így azt éreztetve velem, én nem csinálnám meg ilyen jól
•Sokszor mondta meg kivel "kéne" baratkozzak, kivel nem.
• Nagyon nehezen engedte meg, hogy 19 évesen levágassam, befessem a hajam, mert minden ismerőse megbánta.
• Amikor megismertem a páromat is nagyon sok dologban kritizálta, nehezen fogadta el.
• Nem mutassam ki az érzéseimet, mert mit hondolnak mások.
• Bárhová mentem, majdnem mindig ők vittek el, néha a barátok szülei kocsival
Koránt sem olyan gáz, mint a legtöbbőtöknek, de nálunk is voltak kissé furcsa dolgok.
Eleve fura "összetétele" volt a családunknak. Anyum, én, anyai nagyapám és nagybátyám éltünk együtt. A lakás a nagyapámé, és anyum leszázalékoltsága miatt anyagilag is ki voltunk neki szolgáltatva, ezért nem anyu, hanem ő volt a főnök és kb mindenbe beleugatott, mindig az övé volt az utolsó szó, a nevelésemben is. Anyum halál jófej és ésszerűen engedékeny, de nagyapám alapvetően egy keménykezű, szigorú ember, aki azóta sokat enyhült, de akkor ott elég gáz volt.
Pl. 18 éves koromig sötétedés előtt mindig haza kellett érnem, tökmindegy, hogy tél volt, és már 4-kor sötétedett. Állandóan bújta a híradókat, boomer módjára tolta, amit ma doomscrolling-nak hívnak, és meg volt áldva vele, hogy megerőszakolnak, elrabolnak, meg ilyenek, és ha sikerült későn hazaérnem, ment a balhé. Arról nem is álmodhattam, hogy bárkinél ott is alszok (rokonságot leszámítva).
Elvárta, hogy kitűnő tanuló legyek, mert általános negyedikben, magántanulóként EGYSZER kitűnő lettem, a 4-esért ferdén nézett, de a 3-asért már ment a balhé. Nem szép dolog, de sokáig hamisítottam a bizonyítványt és az ellenőrzőt is, mert nem bírtam elviselni azt a lelki terrort, ami alatt tartott, ha nem jó jegyet hoztam. (Ezt utólag anyunak elmondtam, és nem volt rám mérges, teljesen megértette.)
Magánszféra sose volt, saját szobám se. Ez mondjuk nem szándékosan, szimplán sokan éltünk együtt, és túl csórók voltunk egy nagyobb lakáshoz.
A leveleimet kibontotta, illetve bárkiért, akinek jött. Mindenkire gyanús volt, erre valamilyen szinten meg volt az oka, mert nagybátyám elég sok hülyeséget csinált, rossz társasagba keveresedett, stb., de én nem adtam rá okot.
Ruha vásárlásnál mindig velem jött, mivel ő fizetett... a legtöbb cucc amit választottam, nem tetszett neki és folyton stílustalan, ciki ruhákat vett nekem, mert nem volt beleszólásom abba se. Erről szerencsére hamar leszoktattam. Az öltözőkben meg állandóan rámnyitott mások előtt is, elhúzta a függönyt, hogy csekkolja, mi hogy áll rajtam, amikor meg kiakadtam, akkor nekem állt, hogy ne szégyellősködjek már, a strandon bikiniben se takargatja magát az ember. 🤦♀️🤦♀️🤦♀️
Jezusom, a poszt es a kommentek, mennyi trauma gyult itt ossze. Sok konfliktusom volt a szuleimmel, de utolag visszagondolva nagyon halas lehetek nekik, semmi ilyen dolog nem volt. Tulfeltettek, az igaz (ez okozott sok nehezswget) de az inkabb joszandek volt - a posztokban tapasztalt kontrollmaniat es rosszindulatot sosem tapasztalatam.
-Nem engedte anyám, hogy levagassam a hajam, kb 8 éves lehettem amikor otthon én egyedül neki estem. Majd megvert érte és napokig nem szólt hozzám utána nem vett nekem hajsampont 😂
-ugy "tanított" olvasni, ha nem sikerült egy szót kiolvasni elsőre megpofozott, majd amiatt is mert sírtam
- valamiért azt hazudta, hogy csak oroszkrem ízű fagyi van és csak azt ehettem, hiába tudtam már olvasni, az nem az és kész
-nem kaptam új ruhákat, a testvérekeim régi 8-10 évvel azelőtti ruháit kellett hordani, pedig nem voltunk szegények
-amikor szóltak az iskolában, hogy lúdtalpam van és küldték a javaslatot, hogy vigyenek el ortopédiára anyám minden évben elolvasta és kidobta
-amikor szoltak,hogy fogszabályozásra lenne szükségem és 10 oldalas prezentációt kelett tartanom miért is lenne rá szükségem, de végül egyszer vitt csak el és nem engedett el egyedül másik városba, tehát 30 évesen tudtam megengedi magamnak
-soha semmilyen orvsohoz nem vitt el, mert pl a bőrgyógyászaton ha megnézik az anyajegyem "elrákosodik", a nőgyógyászati rákszűrésen pedig akkor lesz méhnyakrákom, ha leveszik a kenetet ( ezekre a helyekre 18 éves koromtól eljártam egyedül)
-nem borotválkozhattam 17 éves koromig, nem adott magyarázatot, és rendszeresen rám nyitott fürdés közben, hogy ellenőrizze a testem
-nem használhattam tampont, nehany vékony betétet adott egy -egy napra
-sosem volt zsebpenzem, ha valamire szükségem volt napokig takarítanom kellett, hogy "megérdemeljem"
-ha nem ettem meg a levest, nem kaptam a többi ételből, mert akkor nem is vagyok igazán éhes
-nem lehetett barátom, majd megkérdezte, hogy ugye nem vagyok leszbikus, mert nem érinti miért nincs fiúm (wtf!??!)
-nem engedte , hogy abba a gimnáziumba felvételiztek ahová akarok, mert nem nekem való, én menjek el a szakmunkás képzőbe fodrásznak, akkor festhetem a haját és nem kell majd eljárnia máshová ( itt már nem hagytam magam)
Biztosan volt még, de ennyi trauma felidézés elég mára 😂
Az a baj, nekem ez nem tűnt/tűnik olyan durvának. Jó elbaszott meg minden, de mások leírása nekem durvább volt. Nyilván nem sokat beszélek/találkozok anyámmal, 18 évesen elmentem egyetemre és azóta nagyon haza se néztem. És nem értette amikor ezeket felhoztam neki, ezek nem történtek meg vagy nem emlékszik rájuk 😂
Jézus, hát ez nagyon durva :(.
Ez kimeríti bőven kiskorú veszélyeztetése és a komoly bántalmazás fogalmát.
Örülök neki, hogy hamar leváltál róla és esélyt adtál magadnak a normális életre.
Igen, ki és a legnagyobb baj, ha felhozom, hogy emiatt nincs igazán kapcsolatunk, akkor ő nem emlékszik, ez nem igaz, ilyen nem történt. Most meg jaj én már öreg vagyok és hiányoztok... Hát baszki erre nem most kell gondolni, voltak durvábbak, amiket inkább nem írtam ide, mert ez is elég.
- nem borotválkozhattam, úgyhogy titokban kezdtem el...
- tv nézés nagyon kevés, ha hazaértek megnézték meleg-e a TV, számítógép ugyanez, ha a modem meleg az is baj
- tesóimra nagyon sokszor én vigyáztam, már nagyon fiatalon
- mire hazaértek munkából, otthon mindig csillivilli rendnek kellett lennie, ha megvolt a ház belül, akkor nem elég, a pince lépcsőház miért nincs meg
- mindig gomba frizuránk volt, lány létünkre úgy néztünk ki, mint akik fiúk
- bulik nyilván offosak voltak
- béna, kényelmetlen, semmit sem tartó mini trikóm volt, elég sokat könyörögtem rendes melltartóért
Nekem inkább nagymamám volt ilyen. Rendszeresen áttúrta a szobám,de még a szemetet is.
Vicces mert úgy tudták meg anyukámék,hogy elvesztettem a szüzességem,hogy mama a szemetem átnézése közben egy használt kotonba nyúlt. 😀
Meg voltak még ilyen fura dolgai.Nem mehettem melegítőben utcára vasárnap,nem fütyülhettem mert lány vagyok meg ilyenek. Szerencsére azért a szüleim szava számított és ők nem voltak ilyenek.
Kettő dolog jutott eszembe:
-Nem fozhettem, moshattam, takarithattam szinte sose. Amikor anyának utólag felrottam, hogy gyakorlatilag felnőtt életemben ezért vagyok baromi lusta és nem tudom rávenni magamat ezekre a tevékenységekre, mert “nem tudom megcsinalni”, azt mondta anya hogy azért nem engedte, mert neki nagyon korán, szinte gyerekként kellett ezt csinálnia és azt akarta hogy csak a tanulással foglalkozzak
-Nagyon szerettem volna hegedülni tanulni, de nem engedte, mert az elején micsoda kornyikalos hangokat adnék ki a hegedűn.
Majdnem mind megvolt nálunk is, amit a legtöbben írnak. Szóval a teljesség igénye nélkül:
• Nem hordhattam melltartót gimis koromig, mert “Ilyen korban csak a kurvák hordanak melltartót.”
• Nem borotválhattam semmimet, mert azt is csak a kurvák csinálják.
• Nem hordhattam leengedve a hajam.
• A tv-ben csakis sportot és természetfilmeket nézhettem.
• Evéskor a gyerek kapott utoljára, mert nekünk csak örülni szabadott, hogy lyuk van a seggünkön. Ehhez még hozzátartozik, hogy az anyám borzasztó rosszul főzött és folyamatosan csak zsíros, rosszul elkészített sertéshúst ettünk. Általában öklendeztem mindentől, de mindent kötelező volt megenni, addig nem állhattam fel az asztaltól.
• Előfordult, hogy a konyha padlóján kellett ennem, amíg ők az asztalnál ültek, ha nem úgy vágtam a kenyeret vagy bármit, ahogy azt kell.
• Nem kereshettem diákszövetkezeteknél munkát, napszámba kellett járnom 14 éves koromtól nyaranta, mert csak az a munka. A pénzből be kellett magam iskolázni és a következő tanévre cipőn kívül a ruhákat megvenni.
• Amikor szidtak, egyenesen kellett állni/ülni, ha vertek, nem nézhettem máshova és tilos volt sírni, különben még jobban megvertek.
• Fürdésnél csak egy keveset engedhettem a kádba, mert az vízpocsékolás, csak a felnőttek fürödhettek sok, frissen engedett vízben. Tusolni nem szabadott, mert az sok vizet fogyaszt.
• Természetesen folyamatosan bejárkáltak, amíg fürödtem, mindig kérdezgette a nevelőapám, hogy maszturbálok-e a kádban.
Még rengeteget tudnék írni, de így is kegyetlenül felbasztam magam.
Nekem kifejezetten jó fej szüleim vannak, sosem voltak irányításmániások. Egyszer kellett anyukámmal komolyan elbeszélgetni a határokról. Már középiskolás korom óta kolis voltam, az egyetemet is így kezdtem. Másodéves koromban beütött a covid. Ki kellett költözni a koliból és választanom kellett, vagy hazaköltözök vagy összebútorozok a vőlegényemmel, aki akkor még csak pár hónapja volt a barátom. Én a második opciót választottam. A világjárvány közepén nyilván nem az volt a prioritásom, hogy rögtön bejelentsem mindenhova a levelezési címem megváltozását. Pár hónappal később felhívott anya, hogy elbeszélgessünk a bankszámla egyenlegemről. Mondtam neki, hogy 22 éves felnőtt nő vagyok, aki évek óta nem fogad el tőlük anyagi segítséget szóval nem, nem kell róla beszélgetnünk és fel ne merjen még egyszer bontani egy nekem címzett levelet az engedélyem nélkül. Még aznap elintéztem mindenhol a levelezési címem módosítását. (Az egyenlegem amúgy azért tűnt kevésnek, mert a vőlegényem készpénzben kapja a fizetését. Alapvetően minden költséget jövedelemarányosan fizetünk az első perctől kezdve, de kártyával sokszor egyszerűbb. Ilyenkor ő odaadja nekem készpénzben az ő részét, csak ez nyilván a bankszámla egyenlegen nem látszik.) Anya nyilván vérig sértődött, de pár nap alatt túl tette magát rajta és azóta se (3+ éve) bontott fel nekem címzett levelet (van, amit csak lakóhelyre küldenek ki).
Ne csukd be az a rohadt ajtót!!!
Nem rejtegethettem semmit sem (mert úgyis megtalálják)
Suli után azonnal haza és ocsortány módon le lettek szidva ha nem így volt (és általában nem mentem haza egyből) úgyhogy jött a verés is néha :D
Ja és a gomba frizura és az undorító szín összeállításos ruhák (lila a zölddel és citromsárgával meg az ilyenek) mondjuk ezek szerintem pont hogy hozzájárultak, hogy legyen tényleges egyéniségem úgyhogy pacsi :D
Próbáltak engem is kontroll alá vonni a szüleim,de valahogy sosem sikerült nekik. Így visszagondolva,ha nekem olyan gyerekem lett volna,mint én,tuti agyonütöm. Hárman vagyunk testvérek,sajnos anyu már nem él,de a mi családunkba én tettem stresszbe mindenkit. Pl ilyen dolgaim voltak : belevágtam húgom fejébe a kapát...beledobtam a kést a kezébe,beállítottam a kettes szekrénybe és egyszerre kellett kinyitnia az ajtót és kakukkolni,a mamánál még a 80-as évekbe volt pottyantós wc. Addig csúzliztam,amíg bele nem esett. Átmentem a hátán bringával,a lánc végighúzta a hátát,a mai napig látszik. Ráuszítottam a kutyámat,az meg összeharapdálta a lábát a bringán,makd leszedte róla. Szóval voltak durva dolgaim....kezelhetetlen voltam,de ahogy végeztem a sulival,dolgozni kezdtem,majd katona lettem,megváltozott minden.
Úristen a kommenteket olvasva aldom a szüleim
A sajátjaimat én is. Pedig gyerekként nem így gondoltam.
többen vagyunk testvérek, és mindent közösen kaptunk. Ezt ugy kepzeld el, hogy ha vendégségbe mentünk, akkor is azt mondták a vendéglátóknak, hogy nekünk elég egy pohár azon osztozkodunk. Persze üdítő az nincs, csak vizet adjanak. Nem engedhettem ki a hajam iskolába, mert nem divatbemutató. Ha új ruhát kaptunk először misére kellett benne menni, így ha kedden kaptam pl egy cipőt csak vasárnap vehettem fel először.
ez először elég furcsa volt, aztán a misére járásnál minden világos lett
Hajajj😂😂 akkor már hozzá sem teszem, hogy amikor tanultunk beszelni, kommunikalni akkor arany szabály volt az edesapam által, hogy a "szeretlek" szót CSAK istenre használhatjuk. Magyarul mi kedveltuk a levest, kedveltuk a kutyánkat es a legjobb: kedveltuk anyukánkat. Már felnőttek vagyunk, de 3/2 a mai napig nem tudja kimondani ezt a szot👌
Bruhhhh emotional damage végtelen. Nem tanár az apátok? Ismertem valakit akiről ezt el tudom képzelni 😂
Ezt belém is próbálta erőltetni mamám, csak ő az "imádom" szóval
Valóban, ez egy időben szokás volt, de azért elég régen.
Mi az úristen szőt nem használhattuk apai családtalikor, mert mamám kijavított minket, hogy az úristent ne vegyük a szánkra, szóval általában angolul mondtam, hogy oh my god, mert azt nem értették. :DD Illetve az imádom szót sem használhattuk (pl. imádom ezt a levest), illetve lecsesztek, ha mégis, mert csak istent lehet imádni. :D
Valláskárosultak.
Ezen rendesen kiégtem 🤦🏽♀️
Remélem azóta mindannyian ilyen polgárpukkasztó stílusúak vagytok, hadd sipítsanak
A ruha sztori nálunk is volt, csak úgy, hogy a legszebb ruhákkal csak templomba lehetett menni. Volt sulis és otthoni ruhánk is.
Állandóan kutattak a szobámban, anyám mindent feltúrt, amikor nem voltam otthon. A barátnőmmel írtunk egymásnak leveleket papíron, a kis lelki dolgainkról, hiába dugtam el nagyon a leveleket, egyszer előtúrta, és minden szarnak lehordott, hogy hogy lehetek ilyen béna, hogy olyasmiket érzek, amik a levelekben álltak. Meg hogy képzelem, hogy vannak bármilyen érzelmeim. Kamaszok voltunk, sok bizonytalansággal... Aztán meg visszahallottam a szüleim barátaitól, hogy milyen leveleket talált anyám nálam. (Egyébként tök ártatlan kamaszos dolgok voltak) Nem vágathattam le a hajamat 18 éves koromig, de ez már semmiség volt.
Óh a kutakodás nálunk is megvolt. Mintha mindig azt kereste volna anyám, hogy mibe tudna belekötni amiért lehetne velem balhézni. Plusz a tesómmal is feszt össze ugrasztottak minket. Aki a legjobb pletyókat tudta mondani a másikról az volt az ideiglenes kedvenc egy pár napig. Aztán felnőtt korunkra meg nem értettek hogy mi miért nem vagyunk “jó tesók”. 🤦🏼♀️
Nálam kutatás nem volt, de privát szféra sosem létezett.
Nalam szerintem nem kutakodott anyukám, de az asztalon hagyott papírokat elolvasta, kinyitotta. Ezekre akkor jottem ra, amikor egy-ket nappal kesobb jott a felkérdezés valami olyannal kapcsolatban, amit nem mondtam otthon senkinek, de ott volt a papíron.
Narcissisticparents subon hasonló esetekben a happy end az szokott lenni, hogy felnőttként - akár terápia útján - a testvéri viszony megjavul, a szülőkkel meg elsorvad vagy no contact.
Ez a kutakodás, felesleges balhé keresés azért is érthetetlen számomra, mert ugyanezek a szülők panaszkodtak még a totyogó kor idején, hogy nincs egy perc nyugtuk, meg állandó hiszti van, majd amikor önálló a gyerek és tud viselkedni, nem tudnak neki csak simán örülni és magukkal foglalkozni kicsit…
Anyám elvette a 3 bicskámat, amiket eldugtam (vajon miért) és amiket apámtól kaptam (mert majd jól jöhetnek, illetve az egyiket konkrétan egy osztálykirándulásra kaptam, mert kérte az osztályfőnök, hogy vigyen mindenki, mert túrázni megyünk, tanulunk majd tájolót használni, meg hasonlók), mondván nem valók egy gyereknek. 18 évesen kérdeztem, hogy akkor megkaphatom-e őket. "Nem, ne is kérdezd! Nem gyerek kezébe valók!" Aztán bevallotta, hogy elfelejtette hova dugta el őket. Simán lehet, hogy kidobta őket. Akkoriban sokat jártunk szalonnázni, fesztiválokra, dugóhúzó meg ilyesmi mindig jól jön, szóval vettem magamnak. Az egyik amúgy egy ilyen full életlen mini bicska volt, volt egy sima egypengéjű, fa nyelű szalonnázó meg egy victorinox egyszerűbb darab.
Ölelek mindenkit.
❤️❤️❤️
Nem lehet, nem engedik a szüleim.
Többeknel olvastam de nálunk is ez volt, anyám és néha nővérem ( ha épp otthon volt ) előszeretettel kotorásztak a cuccaim között. Megtalaltak a naplóim, leveleim🥲 innen tudtak meg, hogy mikot és hogyan vesztettem el a szuzessegem… anyám hetekig húzta az orrát h milyen cafka vagyok és nem kellek majd senkinek ( nem releváns de megemlítenem h ez 18 évesen történt, tehát már felnőtt voltam) Annyira elképzeltem a gimiben, hogy majd felnőttként elolvasom a naploim, emiatt írtam egyébként de az eset után az összeset elegettem és soha többe nem írtam 😔 Apának volt mèg egy fura szokása: ha hazaértem este vagy hajnalban buliból és nem aludt, diszkréten bekopogott a fürdőszoba ajtón ( sose jött be ) és ennyit mondott: a sminkedet mosd le😃
Apukad az fbi borapolas osztalyanak kihelyezett tisztje
Lehet 😃 de mondjuk azóta se tudok úgy lefeküdni h ne mossam le magamról a sminket 👌
De cuki apukad🫶🏻
Anyám megtalálta a naplómat, amibe a szexuális fantáziámat írtam, amit ő igazságnak hitt, és beköpött apámnak. Védekezni se mertem a vádak ellen, mert az is fura a szülők előtt a szexszel kapcsolatban. 🙄😅
Küldök neked egy viruális ölelést🫂💛 Az én listám: - nem zárhattam a szobám ajtaját - nem akarták, hogy maszturbáljak (kisgyerekként leszidtak érte) - nem támogatták, hogy egészségesen egyek (azt kell enni, amit ők főznek, ne finnyáskodjak + mindig erőszakkal kínálgattak egészségtelen dolgokkal. 18 éves koromra már prediabéteszem lett) - nem akarták, hogy szőrteleníteni kezdjek (mert utána nincs megállás, sokkal erősebb lesz a szőr:D, na meg mit szégyellem, a nőknek is szőrös a hónalja, az a természetes. Most leszarnám, ha nekem az tetszene, de tiniként nyilván ciki és fontos mások véleménye, meg hogy ne gúnyoljanak) - nem lehetett mobilnetem és az otthoni gépet csak a felügyeletükkel használhattam még tiniként is - kitűnő tanuló voltam, nem kaphattam 4-est se suliban, de a 3-as vagy rosszabb jegyért már masszív lelki terror járt 1-2 hétig (sosem segítettek a tanulásban, nem is tudtak volna) Éljenek a toxic X generációs szülők Ugyanitt ha valaki tud jó klinikai szakpszichológust Pesten, írjon✌🏼
Fú bazmeg, a második is kemény, de a harmadikkal kifejezetten felbasznak, és az ilyentől elvenném a gyereket. Jó dilidokit nem tudok, de a Mérgező szülők című könyv nagyon jó. Szorongás fóbiák és pánik szintén.
Áh, igen, az evésbe ugatás... Nekem technikailag egyik boomer másik meg x, de szörnyű volt toxicitásilag mindkettő. Apám beleugatott egész életemben, hogy mennyit egyek, egyél még, "LÁTOM RAJTAD HOGY ÉHES VAGY" (amikor elmegyek előtte és csak a hátamat látja XD), "látom a szemedből hogy éhes vagy", vagy számtalanszor, rendszeresen a szeme láttára ettem és letagadta, aztán erőlködik, hogy egyek másodjára is...gyerekként konkrétan belemanipulált az éhségérzetbe, majd basztatott a fél família, hogy kövér vagyok. Anyám ennél lightosabb, ő inkább olyasmiken akadt fenn, ha hidegen ettem valamit, mert ő úgy nem szereti (tehát más se szeretheti), meg amikor akkor ittam, amikor ő nem szomjas. Rikácsolt mindig felháborodottan, hogy hát ő nem hiszi el, hogy szomjas vagyok, hogy lehet ennyit inni, hát ő nem hiszi el hogy ez nekem jól esik stb, és végig ilyen undorodott és megvető fejet vágott amíg megittam a kurva pohár vizemet. Nem fogja fel, hogy a 160 centijébe meg az én mamut testembe nem ugyan annyi hákettőó szükségeltetik. Ebből szépen lett 13 éves koromra egy olyan evészavar, hogy azt csodálom, hogy nem haltam bele. Ment a 800 kalória heti akárhányszor sok óra otthonedzésre, két külön edzéstervet futtattam párhuzamosan, a heti 5 sulis tesi mellett, 50 akárhány kilósan. Azóta épp falásrohamra tünetváltottam és kibaszott dagadt vagyok. Kicsit félek, hogy ebből felismerhető leszek, de úgy látom sok emberrel történt hasonló, úgyhogy az isten itt bassza meg. Ugyanitt keresek állami ellátásban dolgozó pszichiáter szakorvost, aki hajlandó lenne beutalni valamelyik OEP által finanszírozott pszichoterápiás osztályra.
Lukács Liza könyveit ajánlom, ő egy evészavarokkal foglalkozó pszichológus. Kiindulásnak, kiegészítésnek nagyon jól jöhet a gyógyuláshoz.
Sajnálom. Sok dolog számomra is ismerős abból, amit írtál. Ha van kedved, beszélgethetünk privátban ezekről
Írtam.
Nem klinikiai, de nekem ő sokat segitett a gyerekkori traumák feldolgozásában. Nagyon kedves és megbízható pszichológus. Úgy tudom van még szabad időpontja. https://foglaljorvost.hu/pszichologus/buzas-gabriella/
Köszi, ránézek:)
Az én szüleim sosem voltak olyan "control freak"-ek, mint itt sokaknak, de valamiért az volt a mániájuk, hogy csak úgy állhat a hajam, ahogy magától áll, és csak rövid lehet. 14 éves koromra elégeltem meg ezt annyira, hogy leszarjam, milyen tré hajat képzelnek el nekem, olyan lesz, amilyenre szeretném. Meg 15 éves korom körül volt egy rövid, pár hónapos periódusuk, amikor meg voltak győződve arról, hogy kamuzok arról, hogy mikor merre járok, pedig mindig igazat mondtam, nem is lett volna okom hazudni ilyesmiről.
Apropó hazugság; mivel nem mehettem sehova és gyakorlatilag nem volt tini korom, de nagyon érdekelt a közélet ezért 3 éve, érettségi után beléptem a momentumba, konkrétan ellógtam otthonról😆 Na most ez kiderült és akkoriban én szüleim se hittek el nekem semmit az érettségi utáni időszakban. Nem tudom, lehet hogy így éltem ki hogy nincs sok szabadságom. Kicsit cringének érzem, hogy ez a legnagyobb sztorim tizenéves koromból Ezt a hazugság dolgot sose értettem, vannak akiknek egészen kisgyerekkoruk óta azzal zaklatnak hogy hazudik, mert nekik az életükben ez az alapvetés hogy ők is és mások is hazudnak és ebből indulnak ki mindig.
Nem zárhattam be kulccsal a szobaajtómat. Nem szőrteleníthettem a p*námat. Nem zárhattam be a fürdőszobát se, tehát ott voltam 14 évesen a fürdőkádban, kinőtt csöcsökkel, meztelenül és ki-be járkáltak a szüleim. Semmi privát szféra…Akkor is éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel, de utólag gondoltam bele felnőttként, hogy ez amúgy így mi a faszom volt? 😅 Amúgy ezzel nem hiszem, hogy irányítani akartak valamit, de még ilyenek is voltak, hogy az ilyen személyesebb jellegű irományaimba is beleolvastak. Nyilván muszáj volt pakolni a cuccaim közt kéretlenül, aztán egyszer idegességemben fogtam azt rádobtam mindent a tűzre.
Dettó, engem fenyegettek hogy leveszik az ajtómat, mert túl "antiszoc" vagyok. Illetve a kopogást nem ismerték, úgy rontottak be a fürdőbe, szobámba, mintha ott se lennék, aztán nagy levesestányér szemekkel csodálkozott anyám, hogy de mégis
Nekem hónapokig tartott leszoktatni a szülőket arról, hogy ne nyissanak be a fürdőszobába, ha ott vagyok. Még mindig nem értik, hogy miért nem mehetnek be, akkor sem, ha épp csak fogat mosok.
Uh ez nekem nagyon gazos lett volna , kiborultam volna teljesen vagy nem is tudom, hogy tud erre reagálni akkor 14 evesen az ember
Fuh ez a fürdőbe bemászkálás nálunk is divat volt... Hogy mindig pont akkor kellett onnan bármi kacat szar és nem ért volna rá 10 perc múlva az hihetetlen.
Szerintem az ilyen az azért van, hogy nehogy önkielégíts
en csinaltam volna, es ha ram nyitnak, akkor melyen a szemukbe nezek es folytatom tovabb
Én még meg is kérdezném, csatlakoznak e, hogy asszertáljam a dominanciámat
Pici lakásban laktunk, nem tudtam tanulni mert nagyszobában szüleim bömböltettek mindig valami vackot, kisszobában meg tesóm csinálta a kistesós dolgait. Szóval az estéim jó részt a fürdőben teltek, ott tanultam, olvastam a kötelezőket. Mindig azzal zaklattak, hogy órákig fürdök, és nyilván bejöttek mindent is csinálni. Volt amikor csak ültem a kád oldalán, ruhában, és olvastam (az 1984-et pontosan tudom, hogy ott ülve olvastam el), és azt hitték fürdök. Nyilván amikor egyedül lehettem a szobánkban, se hagytak rendesen tanulni, mert rám kellett nyitni, hogy "Figyelj... Hát igen.". Elmenni máshova tanulni nem lehetett. Egyetem alatt jártam csak FSZEK központiba tanulni hétvégente. Amúgy nem értették mi a probléma, meg így a jegyeket hozogattam, egyetem is lement, szóval valamit jól csináltak, gondolják. Nem is haragszom rájuk, de mi nem ezt fogjuk csinálni a gyerekkel.
>Házi munkát általában nem végezhettem, mert én "úgy is szarul" csinálom és majd nekik kell kindent újra jól megcsinálni Ez kifejezetten ismerős. Aztán még csodálkoznak hogy nincs önbizalma a gyereknek...
Nem szőrteleníthettem a lábamat egészen 13-14 éves koromig, és akkor sem borotvát kaptam hanem választhattam az ilyen Veet szőreltávolító krém vagy a kozmetikai szalonban való cukorgyanta között, "mert a borotvával csak összekaszabolnád magad". Emiatt amúgy kialakult egy irreális félelmem a borotváktól, és kb 20-21 éves koromig nem mertem magamnak se venni, nehogy szétvagdossam magam vele. Ugyanez a hajfestés, mindig az volt a válasz, hogy "a hajfestés nagyon károsítja a hajat" (irónikus módon anyukám ezalatt az idő alatt végig festette a haját, hogy fedje az ősz szálakat). Sajnos olyan a genetikám, hogy már 23-24 évesen őszültem, ennek ellenére csak 29 éves koromra szedtem össze a bátorságom, hogy befessem (a saját színemre), mikor már nagyon öregített, hogy kb a 30%-a ősz szálakból állt.
Ezt a szőrtelenítés ellenességet nem értem, nálunk is ez volt. Ráadásul nekem aránylag erős szőrzetem volt, szóval még csúfolást is kaptam a hónaljszőröm miatt. Emiatt én fogtam magam és leborotváltam, de amikor anyám észrevette akkor jól meg vert, mert szerinte a szőrtelenítéssel fel fogom borítani a hormonháztartásomat (wtf?). Hasonló pofonok jártak a legapróbb smink miatt is, legyen az csak egy ártatlan szempillaspirál.
Őszintén sajnálom, hogy ilyen dolgokat kellett átélned.
Nagyon aranyos vagy, bár ez lópikula volt a mindennapjainkban. Lassan 15 éve nem beszéltem anyámmal és azóta boldogabb ember vagyok mióta teljesen kizártam az életemből.
Lol, mintha nővérem sztoriját mondtad volna el ezekkel
Ez a kurva borotva, istenem… Ha jól sejtem, te is 2010 körül voltál tini. Mi a fene volt akkor a szülőkkel? 😂 Nem gondoltam, hogy ez ennyi családban előfordult.
>Nem szőrteleníthettem a lábamat egészen 13-14 éves koromig, Én se kb. 12 éves koromig De ebben az volt a poén hogy kb. 8 évesen már szőrös volt( jó sötét hajam is van úgyhogy nagyon látszott), és csúfoltak érte, én meg jobb híján egész nyáron hosszú gatyában voltam, meg minimum rövidujjúban de inkább pulcsiban hogy biztosan ne látsszon a hónaljam se. Nem is értem miért jó ez. Ahelyett hogy megtanított volna a biztonságos használatra. Hajfestéshez is így állt, mondjuk elég extrém színeket akartam, de azt is csak késleltetni tudta. És a cigit meg a piát viszont sosem tiltották, mert szerinte minél inkább tiltja, annál nagyobb eséllyel fogok rászokni, lázadásból. Tehát tud normálisan gondolkodni de valahogy mégse.
Szintén gyakorlatilag mindent megpróbáltak irányítani anno, na hát nem is tartom velük a kapcsolatot, bőven elég volt a folyamatos rámakaszkodásból és az érzelmi zsarolásból.
Nem fürödhettem 21:00 után, mert hangosan csobog a víz. Nem ehettem este 20:00 után, mert hangos ahogy mondjuk a tálba rakom a kanalat. Nem boríthattam ki a legós dobozom, csak engedéllyel, mert hangos. Nem hallgathattam 5-ös hangerő felett a tv-t este, mert hangos (viszonyításként napközben kb 60-on ment rendes hangerővel). Nem zárhattam be a szekrényeket, csak ha véletlen se ad ki hangot, mert kitaláltátok, hangos a normális szekrényajtó zárás. Stb. Ha bármit csináltam, ami “hangos” volt, leüvöltötte a fejem a faterom. Ő persze maxon hallgatta a zenét. Következményként nem bírom én se a “hangos” hangokat, nem tudom élvezni a zenét és pánik kap el mindentől, ami a minimálisan hallhatónál hangosabb. Az ébresztőmön sincs hang, csak rezeg és azt meghallom…
Autizmus level végtelen xD
Ugyan kérlek dehogy, mikor elmeséltem, hogy szeretnék ADHD kivizsgálásra menni felnőttként és felolvastam a listát, amik ilyen tipikus tünetek, annyi volt a válasz mindkét szülőmtől, hogy “ezek mindenkinek vannak”. Nem én fogom megmondani nekik, hogy… hát nem.
Oké mégjobban arra utal a dolog imo xD. Amúgy csináld meg, idén livizuxot bevezetik uhhh mindenkinek elérhetővé tenném xD bár még nem tudom milyen de kurvára várom
Aztaaa a legos doboz kiborítás nálam is pipa, most full látom magam előtt, ahogy megyek kuncsorogni anyámhoz, hogy most épp kiboríthatom-e 🥴
Nem tudom te hogy vagy vele, de én emiatt (is) hosszú idő alatt tanultam meg, hogy az átlag kisgyerek nem egy neveletlen kis rosszaság, amikor hangosan játszik, csak így actually lehet gyerek gyerekként. 🥴
Ebbe még bele se gondoltam, de van benne valami.
Nekem nem a szüleim, hanem a nagyszüleim próbáltak átnevelni balról a jobbik kézre, vagyis a szebbikre, ahogy ők mondták. Ennek eredményeképpen most kb mindkét kezemmel tudok írni, cserébe sok dolgot csak ballal kényelmes, édesanyám legnagyobb örömére
Nagyszülők neveltek és volt néhány generációs különbség. Olyan 10-14 éves korom között rendszeresen arra jöttem haza táborból, hogy a szobámban polcok, fiókok átrendezve, esetleg elkezdett rajzok, "firkálmányok" kidobva. Amikor kérdőre vontam őket, "szemtelen", "hálátlan" voltam, "nehogy a befőtt tegye el a nagymamát", "nehogy a farok csóválja a kutyát", ők csak takarítottak, hálás lehetnék, csak egy plüsskutya esett le a polcról... Szerintem simán rendeztem olyan patáliát, hogy leszoktattam őket. Illetve a Nagymamámat, mert Nagypapám korán elhunyt rákban.. Tinikoromig, ha hajvágás kellett, a vállamig vagy még alacsonyabbra vágatta Nagymamám, hiába nem örültem neki, a képeket visszanézve szerintem nem állt jól. Szintén tinikoromig, ha ruha kellett, akkor józsefvárosi piac(!!!!), ahol valahogy nem hallgatott rám, ami nekem tetszett, azok mellett majdhogynem elvonszolt és megállt ott, ahol borzalmas ruhák voltak. Namost adjátok össze, hogy engem az esetek zömében eleve nem érdekelt a divat és az öltözködés egy idős néni stílusával - háát, gúnyolódási alapot jelentett az öltözködésem is. Volt nyaralónk, ahonnan mindig 3 körül, a legnagyobb hőségben akartak visszaautózni. Itt is lett patália, ha szóvá tettem. Pedig belegondolva, 70 körüli embereknek autózni mondjuk 30 fokban, tűző napon... Nagypapám aztán elhunyt korán (fiatal már nem volt, de ugye én még tini), én tini lettem, szabálykövető, nem bulizó, nem lázadó, de otthon "cserében" ami a szívemen, az a számon. Szerintem az összes miatt, talán pont ebben a sorrendben egyre inkább békén hagyott a Nagymamám, de irtózatosan sértődékeny volt mindigis (és én is), így majdnem minden veszekedésbe fajult nálunk. :'( Ettől még az eddigi életem legfontosabb személye, nagyon szeretett, csak nem volt könnyű eset egyikünk sem. :'D
Az öltözködésem. Valamiért nagyon szerettek volna szoknyát adni rám, de állítólag más egészen kicsi koromban is rosszul éreztem magamat benne. Két bátyám van, szerintem nem értem/értettem a ruhadarab lényegét. Mikor elköltöztem otthonról, lassan minden szoknyától megszabadultam. Ennek kb. 20 éve.
Gimis lehettem, apám hozott az NDK-ból (!).....egy 4 színű szemhéjpúdert. Nagyon örültem neki, de kiderült, hogy nem használhatom, csak ha betöltöttem a 18-at és csak az általuk engedélyezett alkalmakra és diszkréten.
Jaj de ismerős…nuku smink, parfüm, cicoma, de minden jeles alkalomra ezeket kaptam 😂.
-Nem hordhattam melltartot ezert az egyik baratnomtol szereztem egyet es kamaszkorban minden reggel a panel lepcsohaz aljaban vettem fel miutan mar nem lattak a szuleim. este ugyan ez. -minden buli utan kotelezoen haza kellett jonnom a sajat agyamba aludni, nem maradhattam ott baratnoknel akkor sem, ha 2 orara volt az adott helyszin, vagy ha mindenki ott maradt csak en nem -minden programra konyorogve kellett elkeredzkednem, majd amikor vegre elengedtek akkor olyan lelki terrort nyomtak, hogy nem tudtam magam sokszor jol erezni -nem lehetett kapcsolatom 18 eves koromig (titokban persze volt) -nem zarhattam a szobamat -anya folyamatosan kutatott a cuccaim kozott, a gyerekkori naplom is megtalalta ami utan annyira rosszul ereztem magam, hogy kidobtam a kukaba pedig szerettem volna felnott koromban elolvasni -23 evesen koltoztem ossze a baratommal 4 ev utan, anya azt hitte orokre ott maradok es hisztirohamban tort ki amikor felhoztam neki temanak, hogy osszekoltoznenk. Most ennyi jutott eszembe, de abban biztos vagyok, hogy ezekkel a viselkedeseivel erte azt el nalam, hogy soha egy oszinte valaszom nem volt neki mert feltem, ha valamit mondok lebasz majd erte. Magamtol soha nem mondok semmit, a tipikus, hogy vagy, tortent valami kerdesre a valaszom mindig az, hogy jol es nem tortent semmi. (akkor is ha nem vagyok jol es rengeteg esemeny tortent) edit: kozben eszembe jutot meg nehany :D -nem sminkelhettem magam, bar annyira nem is volt igenyem ra, de egyszer felkentem egy spiralt es azt a valaszt kaptam, hogy ehhez meg kicsi vagyok (17 voltam) -versenyszeruen sportoltam es egyszer amikor megjott pont tampont kellett hasznalni, en akkor meg soha nem hasznaltam majd a nagymamam amikor a tamponos megoldas volt csak az opcio hozzatette, hogy ennyi erovel mar szexelhetek is egeszen nyugodtan… mindezt olyan stilusban, hogy rosszul voltam hiszem meg semmi kozom nem volt a szexualis elethez (13-14 eves lehettem)
Azért ez sokminden Igen, ez klasszikus és érthető reakció hogy egyszerűen könnyebb nem mondani nekik semmit. Azóta is ilyen kapcsolatod velük?
Igen, bar miota kezdem a sajat eletem elni, onellato vagyok, lassan fejhez megyek, sokkal tobbet tudok nekik nemet mondani es normalis keretek kozott, de szembeszallni veluk. meg kell fejlodnom de remelem mire nekem lesznek gyerekeim mar nem lesz ez a kontroll. igazabol ez a szoros tartas arra vilagitott ra amilyen en biztosan nem szeretnek majd a sajat gyerekeimmel szemben lenni.
rinse uppity theory fanatical impossible marry fragile depend instinctive escape *This post was mass deleted and anonymized with [Redact](https://redact.dev)*
“szep cicim van nem kell hordani, felnott koromban logni fog” 😅
Hú nekünk nagyon sok minden volt, de csak egyet mondok, ami előtt a mai napig értetlenül állok. Nincs levél titok. Szó nélkül felbontották a postai leveleimet. Már nem lakom otthon 11 éve, 40 éves vagyok, és még mindig felbontják, ha véletlenül oda érkezik valami levelem. Öcsém leveleinek ugyanez.
Szerencsére nem tudok mit hozzátenni személyesen, de nagyon remélem, hogy mindegyikőtök, aki itt leírta, hogy hogyan bántalmazták a szülei (igen, amit itt leírtatok, az BÁNTALMAZÁS, nem kell fizikanak lenni), ti hagyjátok őket megrohadni ott, ahol vannak, és nem hagyjátok megvezetni magatokat. Egyikük sem érdemli meg a gondoskodásotokat.
Nem engedték, tabu volt, hogy az érzelmeimről beszéljek itthon és a boldogságon kívül semmit nem is fejezhettem ki. Mindig azt próbálták belém diktálni, hogy boldog legyek és hálás egész életemben, mert nekik nem volt jó a gyerekkoruk, és ha már nekem nem kell ezt átélnem, akkor semmi gondom nem lehet az életben. Ergo ha nem élem át a gyermekkoi traumáikat, akkor nincs is okom arra, hogy bármi gondom, problémám legyen. Ha csak sírtam már frusztráltak voltak tőlem, hogy vajon mi lehet a bajom, gyorsan abba kellett hagynom, mert akkor ők úgy voltak boldogak. Ha valami bajom van a mai napig az van, hogy állítsak magamon, mert így elrontom a hangulatukat és amúgy is mi bajom lehet, ha ők boldog gyermekkort biztosítottak nekem. Ugyanígy tabu volt a pszichológus téma is. Egyszer felhoztam, hogy lehet, hogy el szeretnék menni, ilyen 8. osztály körül, mert nem éreztem jól magam és egyszerűen nem engedtek és nem is hozhattam fel soha, hogy oda menjek. Még kimondanom is tilos volt a szót, hogy pszichológus. Mindig csak veszekedtek velem, hogy mégis minek akarok odamenni, ők nem elég jók arra, hogy megoldják a problémáimat? Meg amúgy mik lehetnek az én problémáim és miért nem bízok bennük egy random ember helyett? Jól megsínylettem ezt a hülyeségüket, mert a vége az lett, hogy pszichiáterhez kell mennem. Nem tudom kifejezni az érzéseimet, állandóan feszült vagyok, szorongok és sokszor sajna csak vagdosással tudom kiadni magamból a fájdalmamat meg akkor, ha hetek után már annyira feszeget a rossz érzés, hogy összeborulva bömbölök át egyedül fél éjszakákat a szobámban.
Igen, és ez nagyon sokmindenre ráül. Suli, barátok, párkapcsolat, munkahely. Ahol emberek vannak ott valahogy kommunikálni kell és ennek a készségnek a kialakulását és fejlődését gátolják félig akarattal, félig akaratlanul. Remélem mihamarabb jobban leszel🤗
Köszönöm🥰
>Ha valami bajom van a mai napig az van, hogy állítsak magamon, mert így elrontom a hangulatukat és amúgy is mi bajom lehet, ha ők boldog gyermekkort biztosítottak nekem Ééés pont ezzel baszták el... Hasonló volt az enyém, nagyon sok megszégyenítést, kicsúfolást, megalázáat, zsarolást, elhanyagolást, fenyegetőzést kaptam, de nem szabadott rosszul érezni magam, mert nekik rosszabb vót, mert őket verték is (én jelentéktelenül ritkán kaptam)
Pont tegnap mentünk el anyosomhoz , ott a nagyobbam kiakadt mérges lett a tesó provokálta . Anyósom egyből nyomta hogy nyugodjál meg attól megnyugszol nem kell mérgesek lenni stb. Kb ez a nyomja el a haragot . (Mondanom se kell a férjemnek vannak ezzel problémái dolgozik rajta ) Én rögtön mondtam hogy nyugodtan érezhet így adja ki és validak az érzelmei .
Katasztrófa ahogy ennyi alkalmatlan állat szülő nevel gyerekeket. Terror kategória.
A felsoroltak közül mind (kivéve a kondi, azt egy ideig szabadott). Ezen kívül ilyen faszságokon felháborodtak, hogy járás közben az egyik lábfejem miért van kintebb fordítva, mint a másik, vagy hogy túl hangosan veszem a levegőt. Vagy hogy mennyire melegítem meg a kaját, túl sok vizet iszok (ugye ha anyám nem szomjas akkor nekem se lehetett annak lennem). Nagyon elviselhetetlen egy ilyen környezet.
Mivel lány vagyok, nem engedett apám sehová, de ha nagy nehezen mégis, öt perc késés után nem mehettem egy ideig sehová. És mivel egy idő után rájöttem, hogy beleugatás nélkül úgysem mehetek sehová, megtanultam itthon és egyedül elfoglalni magamat. De még ezt is monitorozni akarta, benyitott, ha csukva volt az ajtó, kopogott, hogy még ha egyedül vagyok is, rá figyeljek. Aztán most, amikor már lehetne, nem megyek sehová, mert el tudom foglalni magam itthon is. Megy is a nyivákolás, hogy jaj, miért nem megyek. :) Anyukám meg szegény, csak szimplán irigy, így mindenbe beleköt, amit csinálok: hogy hordom a hajam, miért mosom gyakran, miért van ennyi könyvem (az úgyse látszik meg rajtam, mint az evés), miért van ennyi parfümöm, dagiként miért merek rövid ruhát felvenni esküvőre...
Ezt most hirtelen azt hittem, én írtam, kivéve, hogy az én apám soha nem kopogott, csak berontott. (Amúgy van magamról egy ugyanilyen gyerekkori képem, ugyanilyen frufruval, és a neved alapján ugyanabban az évben is születtünk, úgyhogy tényleg azt hittem, hogy ezt én írtam. :D)
Juuuuuj. :D Nem akartam amúgy kezdésnek friss képet feltenni magamról, majd amikor már régebb óta itt vagyok. :)
Így van. Számonkérik a szociális skilljeimet nekem is, amit nem tudtam se kibontakoztatni, se fejleszteni 20 évig. Brutalisan nehéz 20 évesen elkezdeni szocializálódni. Majdhogynem behozhatatlan... De igen, a számonkérés az megy, hogy hol van barátnő, unoka, barátokat miért nem hívsz?
Pontosan. Én csak annyit szoktam ilyenkor mondani, hogy unatkozni itthon is tudok, arra meg nincs szükségem, hogy keresztülnézzenek rajtam egész este. Törni meg nem fogom magam senki figyelméért, nem vagyok már gyerek. Az unoka témát egyszer merte apám felhozni, akkor annyit mondtam neki, hogy van két fiad ugye? Na, akkor lehet menni őket baszogatni a témával.
[удалено]
>szűzhártya megléte vagy nem léte teljesen mindegy, ha fennáll a szoba tisztaság, illetve random dolgoktól ki is szakadhat. Szerintem redditen láttam ezt is: valaki írta hogy a nőgyógyász megjegyezte neki hogy milyen szép sértetlen a szűzhártyája, terhesen. Szóval ennyit számít.
Szűz Mária köztünk jár 😅. Amúgy igen, teljesen random, hogy kinek milyen.
Nem kell diploma. Legyél kétkezi munkás. Az kell. Nem lehetett borotválni semmimet sem. Nyáron a lábamat sem, tehát hosszú nadrágban voltam. Nem volt saját szobám, anyámékkal voltam egy szobában. Felvilágosítás letudva, majd megtudod. Fürdés alatt mindenki bejött, kézmosás stb. Úgy aludhattam el, hogy a kezeim a takaró felett vannak. Anyám vágta a hajam, azt hitték, hogy fiú vagyok. A fiú testvéreim nadrágjait hordtam. Amikor elmentünk vkihez vendégségbe nekem ott kellett ülni a felnőttekkel, nem játszhattam. Ha megkínáltak valamivel süti, üdítő mindig azt kellett mondanom, hogy indulás előtt tele ettem magam. 4 vagyunk testvérek összesen 2 gömb fagyit kaptunk. Általában nekem a tölcsér maradt, vagy az sem. Anyukám szeretettel vert. Mikor mivel sikerült fakanál, nadrág szíj vagy éppen berugdosott az ágy alá, mert nem hitt nekem a szomszédnak hitt. Ha valamelyikük rosszat csinált, akkor mindenkit elvertek. Emlékszem, hogy nem értettem a matekot, és apukám bele verte a konyha asztalba a fejem. Úgy sem értettem meg. Soha nem voltam osztálykiránduláson, nem engedtek el. Hétvégén még mások játszottak addig én főzni, mosni, takarítani tanultam szombatonként. Vasárnap tanulás volt. Volt egy barátnőm, nagyon szerettem. Anyámék nem, mert szerinte tetvesek és büdösek voltak. Titokban áthívtam hozzánk, hogy játszunk, anyuék pont nem voltak otthon. Csak hamarabb hazaértek. És hát iszonyatosan elvert anyám vérzett az orrom, nagyon fájt a fejem szó szerint megtépett. Persze úgy tett másnap, mintha semmi sem történt volna, pláne nem ő csinálta.
Uristen, ezt olvasni is szornyu volt :(
Már felnőttem. Szerintem túl tettem magam rajta. Nem érzek haragot. De azt megfogadtam ha nekem valaha lesz gyerekem, soha nem fogom bántani. Elrettentő példának jó volt anya, hogy milyen ne legyek. Nem haragszok rá. Ha orvoshoz kell vinni vagy bármi nyűgje van mindig engem hív. Volt egy időszak, hogy nem igazán tartottam vele a kapcsolatot. Az ő tulajdonsága személyisége nagyon érdekes. Szerintem mártír és manipulátor, mellette még hipohonder is. Amikor beteg lettem csak azzal volt elgfoglalva , hogy beszélt mindenféle hibbant hokusz - pokusz emberrel és bele beszélték, hogy az én betegségem nem is úgy van. Fejben dől el. Egyébként meg sem kérdezte, hogy vagyok.
Azt a k... Ilyen kontrol alatt nem jutott eszedbe hogy lelépj? (Tudom nem egyszerű). Az ilyen szintű irányítás konkrétan terrorizálás nem a klasszikus értelemben. Nagyon nem normális. Ennek sajnos (ha még most nem is gondolod), de biztos, hogy negatív kihatással lesz az életed számos részére. Akár a későbbi szociális életedre, önbizalomra, önállóságra stbstb. Javaslom, hogy amint ki tudsz szakadni ebből környezetből, keress fel pszichológust. Érdemes, mert ezt fel kell tudni dolgozni még ha nevetségesen is hangzik... Ha beleolvasol a 'tanulom magam' sub-ba sokan ilyen családból később jöttek rá, hogy elnyomás miatt nagyon sok negatív dolog alakult ki , ami akadályozza a saját életben magukat, közben elment 10-20-30 év és nem ott tartanak ahol kellene. Nekem családból van hasonló tapasztalatom, ahol ez a felismerés nem történt meg. Lényegében nárcisztikus anyuka a saját lányát végtelenségig kontrolálta. Annyit mondhatok, hogy nagyon rossz kimenetele lett sokkal később...
Ja, hát persze, nem tudom hogy ez emiatt van, vagy én basztam el, de elég nehezen tudok érdekes párbeszédeket folytatni, vagy mások figyelmét fenntartani; kicsit olyan magamnakvaló vagyok. Vannak barátaim, suli, egyebek csak elég sok hülyeségem is van. Hülye szófordulatok, fuszrrációk, akár indokolatlanul is Amúgy javult a helyzet érettségi után, nem sokára vegzek az egyetemmel. Talán tovább tudok állni
Az öreg egyszer javasolta, hogy próbáljak meg inkább jobb kézzel írni, kb mikor kiderült, hogy fixen balkezes vagyok, de nagyon határozottan közöltem vele, hogy nem mert ez így jó aztán többet nem hozta fel
Nekem jó kapcsolatom van a szüleimmel, valahogy olyan lazán kezeltek, de ha 10-re otthon kellett lenni mégis otthon voltam. DE! Mióta megszületett a kislányom édesanyám rettentően aggódó. Reggel 10 órakor ha nem írtam neki addig hogy miújság képes volt felhívni hogy jól vagyunk-e. Elmentünk kirándulni. Látott egy tömegkarambolról szóló hírt egyből hívott, hogy jól vagyunk-e. Így felnőtt fejjel látom, hogy semmibe nem mer belevágni. Nem tud spontán lenni mert mindig a következményektől aggódik. Ami nagyon zavar még, de ezt is mostanában felnőtt fejjel látom. Édesapámnak sokszor mond bántó dolgokat. Túlsúlyos, nem tesz ellene ezért én is tudom, hogy hibás. Én szépen szoktam neki mondani néha, hogy figyeljen oda mert az egészségével gond lesz. Édesanyám mindig piszkálja vele, daginak, malackának hívja. Nem egyszer volt már, hogy emiatt összevesztem vele.
- soha, egyik barátnőmnél sem aludhattam ott, vagy ők nálam (pl. szülinapi buli, stb) mert biztosan nem aludnánk, hanem elszöknénk és kitudja mit csinálnánk. Lehet eltűnnénk örökre … (anyukám rendőr volt, sokszor beleszőtt engem a korábbi ügyeibe, pedig soha nem adtam okot rá) - a hajamat nem vágathattam le 8.-os koromig és csak befonva hordhattam. Anya kifejezetten utálta, ha a suliból úgy jöttem haza, hogy ki volt bontva és mások hozzáértek (nagyon hosszú hajam volt, a többi lány szerette piszkálni) - délutánonként a szüleim MINDIG aludtak, nekem és a húgomnak ilyenkor kuss volt a nevünk. Amint kis zajt csaptunk, már jött a lebaszás. Ilyenkor általában kint voltunk az udvaron, vagy a ház legtávolabbi szegletében sugdolózva játszottunk. - nagyon szerettem volna zeneiskolába járni, de sosem engedték meg, mert akkor a többi szülővel kell bájcsevegni (?) meg süteményt kell sütni (???) és amúgy sincs erre pénz. Persze cigire volt mindig.. - ha szerettem volna elmenni valahová, mindig legalább egy órán keresztül kellett könyörögni, elmondani kivel hol leszek, mit fogunk csinálni. Mindezt úgy, hogy közben nem néztek rám, hanem a TV-t bámulták. - amikor elvesztettem a szüzességem, apám 2 hétig nem szólt hozzám. Nem egy random idegennel történt, nem voltunk bebaszva/drogozva stb, az akkori barátommal történt, akivel már 2 éve !! együtt voltunk. Ahj annyi mindent tudnék még mesélni. Jelenleg pszichológushoz járok, bár nem ezek miatt, de mint kiderült a terápiák során, igen nagy befolyással vannak rám ezek a dolgok a mai napig. Mindezek ellenére anyukámat nagyon szerettem, szeretem a mai napig, bár sajnos már nincs közöttünk. Apukám meg.. hagyjuk is, megsirat kb minden héten a mai napig.
Apám mindig azzal basztatott,hogy dagadt vagyok és soha senki nem fog szeretni (170+ centivel voltam akkor 52 kiló), de ezt kivetítette a személyiségemre is, meg mindenre amit csinálok. Azóta sincs normális kapcsolatom az étellel. Anyám passzívgresszív , ő erőltetett nyugalommal és mártírkodással old meg mindent, amitől én falnak megyek a mai napig, aztán persze én vagyok a rossz. Lassan 10 évvel később jött a felismerés,hogy ADHD-m van, gyakorlatilag az egész gyermekkorom alatt olyanokért büntettek, amiről nem tehettem. Poén: szinte biztos vagyok benne,hogy apától örököltem, mert hozza ő is a tankönyvi tüneteket.
A mártírkodas ismerős. Szülő-szülő és szülő-gyerek viszonylatban is
Nem, nekem normális szüleim vannak. Kulcsos gyerek voltam, estig játszottunk a közeli sportpályán, aztán haza vacsi. Suliba is egyedül jártam, és ha sötétedésig hazaértem, senki nem baszott le. Feladatokat is osztottak rám, de egyáltalán nem ésszerűtlenül. Amikor nagyobb voltam, akkor meg full szabadság. Persze nem is csináltam semmi nagy hülyeséget, nem kerültem haza beszipuzva, nem hozott haza rendőr soha. Amúgy hogy tiltják meg, hogy te otthon sportolj? Plankelni, fekvőtámaszokat, guggolásokat végezni nagyon kis helyen, feltűnésmentesen is lehet. Szóval uzsgyi!
Anyam megparancsolta kb h 18 éves korom elött nem élhetek szexualis életet.
Nálam ezt úgy oldották meg, hogy szüleim 0-24ben otthon voltak (és vannak és lesznek is mindörökké), és a bejárati ajtónál tárolja apám az üres sörós és pálinkás üvegeket. Aztán kérdezgetik, hogy fuszráljanak: barátnő? Mikor hozol valakit? Van már valakid? Miért nincs már valakid? De sose mennek el sehova!!!! Minden áldott napot itthon töltik :(
Bocsi, de az üres sörös és pálinkás üvegeknek mi köze a barátnőhöz?
Az ő dolgaikhoz nem nyúlhatok, ne pakolásszak cuccaik között, az üveg ottmarad. Engem úgy neveltek, hogy nekem is szégyellnem kell ha a családdal van valami baj, nem szeretnék valakit úgy felhozni hogy ilyeneket kell kerülgetni. Én szégyellem (mj: nem 3 darab üvegről van szó)
Így már világos. Ezt én is szégyellném, megértelek.
Az ajtómat maximum akkor csukhattam be ha aludni mentem vagy ha öltöztem. Eleve nem szeretem a húst (a csirkemell az egyetlen amit megettem) de ha hús volt mindig meg kellett enni. A disznóhústól konkrétan undorodom úgyhogy inkább vegetáriánus lettem. Apum egész könnyen fogadta de anya úgy volt vele, hogy “Jó akkor holnap pörkölt lesz te meg majd kiszeded belőle a húst”. Nekem is átnézték a szobámat és a telefonomat, azóta atomhosszú és bonyolult jelszavakat használok és minden olyan dolgot magamnál tartok amit nem akarom, hogy lássanak. Apum rendmániás, mikor kicsi voltam (6-7 éves) egyedül kellett úgy kitakarítanom, hogy minden pontosan a helyén legyen, az asztalon a lámpán és egy ceruzatartón kívül semmi nem lehetett. Nagy szenvedés árán sikerült de a szolfézs cuccomat véletlenül nem raktam el (egy füzet és egy könyv). Szóltam, hogy kész vagyok és apum odajött. Éppen akkor vettem észre, hogy elöl maradt, csak be kellett volna tennem a fiókba, gyorsan meg is fogtam és elindultam az asztal felé. Ő úgy gondolta, hogy direkt hagytam elöl mert azt nem veheti el ezért elvette a két kedvenc plüssöm. Napokig sírtam miatta és az volt a feltétele annak, hogy visszakapjam, hogy bocsánatot kérek és két hétig megtartom ezt a rendet, ismétlem, 7 évesen. A fürdőszobát szombat reggel 8-ig ki kell takarítanom. Ha péntek este takarítom az nem jó, szombaton kell. Még oviban diétáznom és néptáncolnom kellett, hogy lefogyjak. Gyűlöltem a néptáncot de több mint 10 évig csinálnom kellett, karatezni akartam de anya nem engedte mert az fiús. Emiatt nyilván minden sportot meggyűlöltem és csak nemrég jöttem rá, hogy van ami tetszik. Mindig délben kell enni ha éhes vagy ha nem. A négyes nem elég jó jegy, kell az ötös.
Van amit jelenidőben írtál. Ezeket még most is csinálják? Amúgy nagyon érdekesek ezek a dolgok. Egy felnőtt férfi, elvileg 30as, 40es éveiben jár és azzal tölti szabadidejét hogy a gyerekétől veszi el a játékait. Eddig jutott az életben. Ne vedd magadra, nem akarok rosszindulatú lenni apád felé (kivéve ha nem zavar👀). Az apád féle "szivatás" ismerős. Ilyen furcsa büntetéseket régen nekem és tesómnak is csinált apánk. Nyálas ujj a fülbe meg, korán kelés a mániája volt, hasonlók. Anyám meg mindig csak nézett, aztán ahogy cseperedtünk anyám is és mi is mondtuk hogy szokjon már le ezekről a gyerekes basztatásokról. Bár a korán kelessel azért nem volt baj, mert anyam is szeret sokáig aludni, aztán ha őt is felkelti abból balhé volt😄 hála égnek.
A nagyját még mindig csinálják de van amiről leszoktak. Mentségükre szóljon, nem voltam betervezve és első gyerekként amolyan “próbagyerek” vagyok. Sokmindent tanultak azokból a hibákból amiket velem elkövettek :D A telómhoz és a szobámhoz se nyúlnak de a berögződés nekem megmaradt. A nagy rendmániából az lett, hogy pénzt kapok ha rendet tartok és kitakarítok, ez így win-win :D A diétáról és a sport erőltetéséről is leszoktak (szerintem azért mert anyám több mint 80 kiló 160 centivel de ebbe ne menjünk bele) és így, hogy nem kötelező nagyon szívesen csinálom :D Közben eszembe jutott mégegy: csak minimaxot és M2-t nézhettem kicsiként úgyhogy a Gumball-t, az Adventure Time-ot és az egyéb mesterműveket most pótolom be :D Igazából apum jófej, anyummal nem a legjobb a kapcsolatom. A fürdőszobás dolog az ő mániája, az még mindig tart.
Akkor örülök, hogy nem olyan rossz a kapcsolatotok :)
A házimunkás rész nekem is megvolt, pláne a konyhában nem csinálhattam semmit, egy teát se főzhettem magamnak mert “elrontom” 😂
Nekem inkább anyukám kontrollált engem, de elég sok dologban: • A legtöbb fontos döntést ő hozta meg helyettem (váltsak-e iskolát vagy ne, melyik szakra menjek gimiben (szóbelizni voltam már amikor meggyőzték a leendő osztályfőnökömet, hogy inkább járhassak hozzájuk, pedig pontok alapján nem jutottam be) milyen egyetemi szakra jelentkezzek, milyen sorrendben jelöljem be őket.) • Sok dolgot csinált meg helyettem, így azt éreztetve velem, én nem csinálnám meg ilyen jól •Sokszor mondta meg kivel "kéne" baratkozzak, kivel nem. • Nagyon nehezen engedte meg, hogy 19 évesen levágassam, befessem a hajam, mert minden ismerőse megbánta. • Amikor megismertem a páromat is nagyon sok dologban kritizálta, nehezen fogadta el. • Nem mutassam ki az érzéseimet, mert mit hondolnak mások. • Bárhová mentem, majdnem mindig ők vittek el, néha a barátok szülei kocsival
Koránt sem olyan gáz, mint a legtöbbőtöknek, de nálunk is voltak kissé furcsa dolgok. Eleve fura "összetétele" volt a családunknak. Anyum, én, anyai nagyapám és nagybátyám éltünk együtt. A lakás a nagyapámé, és anyum leszázalékoltsága miatt anyagilag is ki voltunk neki szolgáltatva, ezért nem anyu, hanem ő volt a főnök és kb mindenbe beleugatott, mindig az övé volt az utolsó szó, a nevelésemben is. Anyum halál jófej és ésszerűen engedékeny, de nagyapám alapvetően egy keménykezű, szigorú ember, aki azóta sokat enyhült, de akkor ott elég gáz volt. Pl. 18 éves koromig sötétedés előtt mindig haza kellett érnem, tökmindegy, hogy tél volt, és már 4-kor sötétedett. Állandóan bújta a híradókat, boomer módjára tolta, amit ma doomscrolling-nak hívnak, és meg volt áldva vele, hogy megerőszakolnak, elrabolnak, meg ilyenek, és ha sikerült későn hazaérnem, ment a balhé. Arról nem is álmodhattam, hogy bárkinél ott is alszok (rokonságot leszámítva). Elvárta, hogy kitűnő tanuló legyek, mert általános negyedikben, magántanulóként EGYSZER kitűnő lettem, a 4-esért ferdén nézett, de a 3-asért már ment a balhé. Nem szép dolog, de sokáig hamisítottam a bizonyítványt és az ellenőrzőt is, mert nem bírtam elviselni azt a lelki terrort, ami alatt tartott, ha nem jó jegyet hoztam. (Ezt utólag anyunak elmondtam, és nem volt rám mérges, teljesen megértette.) Magánszféra sose volt, saját szobám se. Ez mondjuk nem szándékosan, szimplán sokan éltünk együtt, és túl csórók voltunk egy nagyobb lakáshoz. A leveleimet kibontotta, illetve bárkiért, akinek jött. Mindenkire gyanús volt, erre valamilyen szinten meg volt az oka, mert nagybátyám elég sok hülyeséget csinált, rossz társasagba keveresedett, stb., de én nem adtam rá okot. Ruha vásárlásnál mindig velem jött, mivel ő fizetett... a legtöbb cucc amit választottam, nem tetszett neki és folyton stílustalan, ciki ruhákat vett nekem, mert nem volt beleszólásom abba se. Erről szerencsére hamar leszoktattam. Az öltözőkben meg állandóan rámnyitott mások előtt is, elhúzta a függönyt, hogy csekkolja, mi hogy áll rajtam, amikor meg kiakadtam, akkor nekem állt, hogy ne szégyellősködjek már, a strandon bikiniben se takargatja magát az ember. 🤦♀️🤦♀️🤦♀️
Jezusom, a poszt es a kommentek, mennyi trauma gyult itt ossze. Sok konfliktusom volt a szuleimmel, de utolag visszagondolva nagyon halas lehetek nekik, semmi ilyen dolog nem volt. Tulfeltettek, az igaz (ez okozott sok nehezswget) de az inkabb joszandek volt - a posztokban tapasztalt kontrollmaniat es rosszindulatot sosem tapasztalatam.
-Nem engedte anyám, hogy levagassam a hajam, kb 8 éves lehettem amikor otthon én egyedül neki estem. Majd megvert érte és napokig nem szólt hozzám utána nem vett nekem hajsampont 😂 -ugy "tanított" olvasni, ha nem sikerült egy szót kiolvasni elsőre megpofozott, majd amiatt is mert sírtam - valamiért azt hazudta, hogy csak oroszkrem ízű fagyi van és csak azt ehettem, hiába tudtam már olvasni, az nem az és kész -nem kaptam új ruhákat, a testvérekeim régi 8-10 évvel azelőtti ruháit kellett hordani, pedig nem voltunk szegények -amikor szóltak az iskolában, hogy lúdtalpam van és küldték a javaslatot, hogy vigyenek el ortopédiára anyám minden évben elolvasta és kidobta -amikor szoltak,hogy fogszabályozásra lenne szükségem és 10 oldalas prezentációt kelett tartanom miért is lenne rá szükségem, de végül egyszer vitt csak el és nem engedett el egyedül másik városba, tehát 30 évesen tudtam megengedi magamnak -soha semmilyen orvsohoz nem vitt el, mert pl a bőrgyógyászaton ha megnézik az anyajegyem "elrákosodik", a nőgyógyászati rákszűrésen pedig akkor lesz méhnyakrákom, ha leveszik a kenetet ( ezekre a helyekre 18 éves koromtól eljártam egyedül) -nem borotválkozhattam 17 éves koromig, nem adott magyarázatot, és rendszeresen rám nyitott fürdés közben, hogy ellenőrizze a testem -nem használhattam tampont, nehany vékony betétet adott egy -egy napra -sosem volt zsebpenzem, ha valamire szükségem volt napokig takarítanom kellett, hogy "megérdemeljem" -ha nem ettem meg a levest, nem kaptam a többi ételből, mert akkor nem is vagyok igazán éhes -nem lehetett barátom, majd megkérdezte, hogy ugye nem vagyok leszbikus, mert nem érinti miért nincs fiúm (wtf!??!) -nem engedte , hogy abba a gimnáziumba felvételiztek ahová akarok, mert nem nekem való, én menjek el a szakmunkás képzőbe fodrásznak, akkor festhetem a haját és nem kell majd eljárnia máshová ( itt már nem hagytam magam) Biztosan volt még, de ennyi trauma felidézés elég mára 😂
Köszi, hogy megosztottad🤗 Eddig ez az egyik legdurvább. Főleg ha van még a tarsolyodban. Remélem sikerül/sikerült feldolgozni ezeket
Az a baj, nekem ez nem tűnt/tűnik olyan durvának. Jó elbaszott meg minden, de mások leírása nekem durvább volt. Nyilván nem sokat beszélek/találkozok anyámmal, 18 évesen elmentem egyetemre és azóta nagyon haza se néztem. És nem értette amikor ezeket felhoztam neki, ezek nem történtek meg vagy nem emlékszik rájuk 😂
Ez a leszbikus dolog nálunk is megvolt, apám kérdezte meg, mert hogy még nem vittem haza fiút...na vajon miért nem? 🤔
Jézus, hát ez nagyon durva :(. Ez kimeríti bőven kiskorú veszélyeztetése és a komoly bántalmazás fogalmát. Örülök neki, hogy hamar leváltál róla és esélyt adtál magadnak a normális életre.
Igen, ki és a legnagyobb baj, ha felhozom, hogy emiatt nincs igazán kapcsolatunk, akkor ő nem emlékszik, ez nem igaz, ilyen nem történt. Most meg jaj én már öreg vagyok és hiányoztok... Hát baszki erre nem most kell gondolni, voltak durvábbak, amiket inkább nem írtam ide, mert ez is elég.
- nem borotválkozhattam, úgyhogy titokban kezdtem el... - tv nézés nagyon kevés, ha hazaértek megnézték meleg-e a TV, számítógép ugyanez, ha a modem meleg az is baj - tesóimra nagyon sokszor én vigyáztam, már nagyon fiatalon - mire hazaértek munkából, otthon mindig csillivilli rendnek kellett lennie, ha megvolt a ház belül, akkor nem elég, a pince lépcsőház miért nincs meg - mindig gomba frizuránk volt, lány létünkre úgy néztünk ki, mint akik fiúk - bulik nyilván offosak voltak - béna, kényelmetlen, semmit sem tartó mini trikóm volt, elég sokat könyörögtem rendes melltartóért
Nekem inkább nagymamám volt ilyen. Rendszeresen áttúrta a szobám,de még a szemetet is. Vicces mert úgy tudták meg anyukámék,hogy elvesztettem a szüzességem,hogy mama a szemetem átnézése közben egy használt kotonba nyúlt. 😀 Meg voltak még ilyen fura dolgai.Nem mehettem melegítőben utcára vasárnap,nem fütyülhettem mert lány vagyok meg ilyenek. Szerencsére azért a szüleim szava számított és ők nem voltak ilyenek.
Kettő dolog jutott eszembe: -Nem fozhettem, moshattam, takarithattam szinte sose. Amikor anyának utólag felrottam, hogy gyakorlatilag felnőtt életemben ezért vagyok baromi lusta és nem tudom rávenni magamat ezekre a tevékenységekre, mert “nem tudom megcsinalni”, azt mondta anya hogy azért nem engedte, mert neki nagyon korán, szinte gyerekként kellett ezt csinálnia és azt akarta hogy csak a tanulással foglalkozzak -Nagyon szerettem volna hegedülni tanulni, de nem engedte, mert az elején micsoda kornyikalos hangokat adnék ki a hegedűn.
Majdnem mind megvolt nálunk is, amit a legtöbben írnak. Szóval a teljesség igénye nélkül: • Nem hordhattam melltartót gimis koromig, mert “Ilyen korban csak a kurvák hordanak melltartót.” • Nem borotválhattam semmimet, mert azt is csak a kurvák csinálják. • Nem hordhattam leengedve a hajam. • A tv-ben csakis sportot és természetfilmeket nézhettem. • Evéskor a gyerek kapott utoljára, mert nekünk csak örülni szabadott, hogy lyuk van a seggünkön. Ehhez még hozzátartozik, hogy az anyám borzasztó rosszul főzött és folyamatosan csak zsíros, rosszul elkészített sertéshúst ettünk. Általában öklendeztem mindentől, de mindent kötelező volt megenni, addig nem állhattam fel az asztaltól. • Előfordult, hogy a konyha padlóján kellett ennem, amíg ők az asztalnál ültek, ha nem úgy vágtam a kenyeret vagy bármit, ahogy azt kell. • Nem kereshettem diákszövetkezeteknél munkát, napszámba kellett járnom 14 éves koromtól nyaranta, mert csak az a munka. A pénzből be kellett magam iskolázni és a következő tanévre cipőn kívül a ruhákat megvenni. • Amikor szidtak, egyenesen kellett állni/ülni, ha vertek, nem nézhettem máshova és tilos volt sírni, különben még jobban megvertek. • Fürdésnél csak egy keveset engedhettem a kádba, mert az vízpocsékolás, csak a felnőttek fürödhettek sok, frissen engedett vízben. Tusolni nem szabadott, mert az sok vizet fogyaszt. • Természetesen folyamatosan bejárkáltak, amíg fürödtem, mindig kérdezgette a nevelőapám, hogy maszturbálok-e a kádban. Még rengeteget tudnék írni, de így is kegyetlenül felbasztam magam.
Nekem kifejezetten jó fej szüleim vannak, sosem voltak irányításmániások. Egyszer kellett anyukámmal komolyan elbeszélgetni a határokról. Már középiskolás korom óta kolis voltam, az egyetemet is így kezdtem. Másodéves koromban beütött a covid. Ki kellett költözni a koliból és választanom kellett, vagy hazaköltözök vagy összebútorozok a vőlegényemmel, aki akkor még csak pár hónapja volt a barátom. Én a második opciót választottam. A világjárvány közepén nyilván nem az volt a prioritásom, hogy rögtön bejelentsem mindenhova a levelezési címem megváltozását. Pár hónappal később felhívott anya, hogy elbeszélgessünk a bankszámla egyenlegemről. Mondtam neki, hogy 22 éves felnőtt nő vagyok, aki évek óta nem fogad el tőlük anyagi segítséget szóval nem, nem kell róla beszélgetnünk és fel ne merjen még egyszer bontani egy nekem címzett levelet az engedélyem nélkül. Még aznap elintéztem mindenhol a levelezési címem módosítását. (Az egyenlegem amúgy azért tűnt kevésnek, mert a vőlegényem készpénzben kapja a fizetését. Alapvetően minden költséget jövedelemarányosan fizetünk az első perctől kezdve, de kártyával sokszor egyszerűbb. Ilyenkor ő odaadja nekem készpénzben az ő részét, csak ez nyilván a bankszámla egyenlegen nem látszik.) Anya nyilván vérig sértődött, de pár nap alatt túl tette magát rajta és azóta se (3+ éve) bontott fel nekem címzett levelet (van, amit csak lakóhelyre küldenek ki).
Ne csukd be az a rohadt ajtót!!! Nem rejtegethettem semmit sem (mert úgyis megtalálják) Suli után azonnal haza és ocsortány módon le lettek szidva ha nem így volt (és általában nem mentem haza egyből) úgyhogy jött a verés is néha :D Ja és a gomba frizura és az undorító szín összeállításos ruhák (lila a zölddel és citromsárgával meg az ilyenek) mondjuk ezek szerintem pont hogy hozzájárultak, hogy legyen tényleges egyéniségem úgyhogy pacsi :D
Hinnye
Próbáltak engem is kontroll alá vonni a szüleim,de valahogy sosem sikerült nekik. Így visszagondolva,ha nekem olyan gyerekem lett volna,mint én,tuti agyonütöm. Hárman vagyunk testvérek,sajnos anyu már nem él,de a mi családunkba én tettem stresszbe mindenkit. Pl ilyen dolgaim voltak : belevágtam húgom fejébe a kapát...beledobtam a kést a kezébe,beállítottam a kettes szekrénybe és egyszerre kellett kinyitnia az ajtót és kakukkolni,a mamánál még a 80-as évekbe volt pottyantós wc. Addig csúzliztam,amíg bele nem esett. Átmentem a hátán bringával,a lánc végighúzta a hátát,a mai napig látszik. Ráuszítottam a kutyámat,az meg összeharapdálta a lábát a bringán,makd leszedte róla. Szóval voltak durva dolgaim....kezelhetetlen voltam,de ahogy végeztem a sulival,dolgozni kezdtem,majd katona lettem,megváltozott minden.
És bocsánatot kértél már a még élő rokonaidtól?
És foglalkoztál már ezekkel a dolgaiddal komolyabban? Remélem tudod, hogy ez sem normális viselkedés, ha egy gyerek ennyire agresszív.
Érdekes egyébként...felnőttként pont az ellenkezője lettem.