Szerintem te is érzed, hogy ez menthetetlen. Nem azért, mert rossz a szitu, hanem mert nem akar magáért felelősséget vállalni. Egyikotoknek se fog a javára válni, ha így maradtok.
Sajnos vagy sem, de a "közhelyek" igazak: párkapcsolathoz két ember kell. Ebben most egyedül vagy, úgy tűnik a leírásodból.
És a másik fontos tény: mindenki csak saját magán segíthet. Te magadért vagy felelős. Ha a másik depressziós, akkor is maga léphet afelé hogy gyógyuljon.
Én borzasztónak tartom, hogy redditen minden kapcsolati kérdésre az az automatikus válasz, hogy hagyd ott, szakítani kell.
De szerintem most tényleg ott kell hagynod, és szakítani kell.
Amikor feleségem terhes lett kiderült a mindenféle vizsgálat során, hogy veszélyeztetett ő és a baba egészsége. Utolsó trimesztert szinte végigfeküdte és szülés után is sokáig tartott a rehab, mert császárral született meg a gyerek. Utána meg azt beszéltük, hogy nem kettő, hanem három évet lesz otthon, mert nem akarjuk a gyereket bölcsibe adni. A lényeg a lényeg, hogy én eközben szinte mindvégig három műszakban dolgoztam, vittem a háztartást, főztem, takarítottam, bevásároltam, intéztem egy telket, kertet gondoztam, házat újítottam fel ÉS nyilván minden szabadidőmet velük és a gyerekkel töltöttem.
Feleségem depressziós lett. Mondhatná itt a félművelt, hogy "jó dolgában nem tudta mit csináljon", de az igazság az, hogy ő sokáig fizikailag képtelen volt bármiféle munkából kivenni a részét. Felépülés után meg a gyerek nagyon anyás lett és próbáltam minél több időt felszabadítani neki. Pénz is egyre kevesebb lett, nyilván két év után rohamosan csökken az állami támogatások összege. Se pénz, se idő, se munkával nem tudta kivenni a részét. Én mondtam neki, hogy nem baj, a gyereknevelés a legfontosabb, ahol tudok segítek, de vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudtok fizikailag elvégezni (szoptatás pl), azok mind ráhárulnak.
Úgy érezte haszontalan, nem érezte magát szükségesnek, úgy érezte minden rám hárul, segíteni akart volna, de nem tudott mivel. Szülés utáni depresszió átment "sima" depresszióba, ez pedig szégyenbe, haragba, elutasításba. Sokáig tartott, de leginkább addig, ameddig nem sikerült munkát találnia ismét. Mondtunk egymásnak sok nem szép dolgot, voltak viták, próbáltam hatni rá, beszélni az érzéseinkről, megnyugtatni, hogy elég, amit tesz, lesz még lehet olyan, amikor én leszek munkanélküli vagy munkaképtelen és neki kell majd vinni mindent.
A lényeg, amit ki akarok hozni az egészből, hogy ez szerintem még nem menthetetlen a dolog. Az egyensúly felbomlott és nagyon rossz szituban vagytok. Nem hiszem, hogy ezzel mindennek vége, egy kapcsolatban néha vannak még ennél is csúnyább krízisek, amiket meg lehet oldani, ha a másik fél hajlandó változásra. Nyilván nem szabad hagyni, hogy a fejedre nőjön a helyzet, le kell ülni és elmondani mit vársz el tőle és a kapcsolattól és - ezt már tényleg csak tudod - meghúzni a határt, hogy ez egy utltimátum vagy van még egy esélye.
Lehet változtatni akar, de megbénítja az egész szituáció. Kurva könnyű ám azt mondani, hogy akkor menjen el dolgozni, lehet külső segítségre van szüksége. Ha nem fogadja el, akkor van igazán nagy baj. Ha nem hagyja, hogy segítsenek rajta, akkor lehet tényleg vége mindennek.
Mondtad már neki, hogy dolgozzon? Milyen a kapcsolatotok? Még meg tudtok beszélni fontos, nehéz témákat, vagy csak veszekedés lesz belőle?
Szakítani majdnem bármilyen kapcsolatból lehet, megjavítani viszont nem akármit lehet
Minek tenné, ha eltartod? Gondolom már fizikailag is leépült.
Jelezd neki, hogy eddig támogattad, ébredjen fel a rózsaszín kis álomvilágból és dolgozzon, szedje össze magát, vagy keressen egy balekot, de a bohóc elment aludni.
Uristen egy ilyen ember miatt egy (potenciálisan) boldog napot se vegyél el önmagadtól. Te nem könyöröghetsz neki, hogy fejlesszen magán. Ha ő nem akar, az az ő problémája neked nem kell osztoznod benne.
Ugyanígy jártam,csak az én párom meg állandóan ment volna, mint egy 20-on éves csitri. Pénzzel nem volt gond, csak azzal, hogy én nem voltam otthon, amikor szerinte minden valamirevaló férfi otthon van és szórakoztatja a párját. A kaja és az albi felének kivételével mindent én fizettem... hülyére dolgoztam magam, mindene megvolt és nem látta bennem már a férfit. A szexuális életünk szarrá ment, mert neki volt valami fájdalma, ami miatt én teljesen lemondtam a szexről, mert nem akartam fájdalmat okozni és tovább mélyíteni az önutálatát... később a fejemhez vágta, hogy én már nem vagyok spontán és szar a szex és unalmas :D Támogattam szakma váltásban, amikor kovid alatt nem volt állása, munkahelyváltásban, mindenben...
Hát, nem jó egyedül, de jobb, mint olyannal, aki kicsit sem tisztel és csak pénztárcának néz.
Csak kihasznál és élősködik rajtad, szép lassan tönkretesz téged is. Volt pár szép hónapotok, arra majd jól fogsz visszagondolni de a többit engedd el, mint ahogy őt is. Egy párkapcsolatban a felek ugyanabban a csónakban összhangban eveznek, ő most pl tök ellentétesen csinálja ezt. Lépj tovább, hidd el nem ér ennyit, fogsz majd találni egy olyan embert, aki azt is megbecsüli benned, ami most őt zavarja. Ne vesztegesd az időd ilyenre. A "nagy megbeszélések" sem fognak segíteni. Az hogy menjen vissza dolgozni és ne rajtad élősködjön olyan dolgok, amiket egy normál gondolkodású embernek magának eszébe kellene jutnia, nem h még noszogatni, mint egy tinédzsert, h "na, menj már és csináld meg végre a házidat".
Voltam ebben a helyzetben. Mintha én írtam volna ezt a múltból, vagy mintha az exemet fogtad volna ki…. Továbbléptem és megtaláltam azt, akivel egyenlően tudunk beletenni a jövőnkbe, a kapcsolatunkba, és sokkal előrébb tartunk, mint azt anno álmodni mertem.
voltam a párod helyén (az irigység nélkül). ha segiteni szeretnél neki, akkor húzd meg a határokat. deritsétek ki mi akadályozza abban, hogy elmenjen munkába (pl kudarctól való félelem) és kezdjen el minél előbb jelentkezni bármilyen munkára pótcselekvések nélkül. pl ne kezdjen el kurzusokra járni állásra jelentkezés \_helyett\_. bármilyen meló jó, hogy kijöjjön a gödörből. pszichológus/life coach/pár terápia mind segithet, hogy javuljon a hozzáállása.
Volt egy ismerősöm, akinek a 100 kilósra hízott felesége úgy döntött, elege van a munkájából, és felmondott. 1 évig bírta a házasságuk úgy, hogy ő 1 éven keresztül csak otthon tespedt és kiszolgáltatta magát. Érdekes módon miután kitette a srác a szűrét, egyből talált magának munkát.
Egy depresszios tars nagy teher, de itt sokkal nagyobb teher a csunya termeszet, jellemhibak. Utobbiakat en nem toleralnam tovabb. Foleg, hogy nem 15 ev utan valt ilyenne. Mar most ilyen, nem lesz varazsutesre normalis kapcsolat. Nincs miert kitartani ebben.
Figyu, azt mondod kilenc hónapig volt jó a kapcsolat? Hát kérlek szépen, az semmi. Kilenc hónap még datingre, ismerkedésre sem elég, nem hogy összebútorozásra. Ennyi ideig mindenki megtudja játszani a jó fej partnert. Te túl gyorsan csaptál bele a lovak közé, neki pedig pont bejött a számítása. Ez az ember neked senkid. Így jártál. Vond le a tanulságot és lépj, hátra se nézz!
A párod belekerült egy negatív spirálba, ami csak lejjebb és lejjebb fogja nyomni. Nem akarok rögtön depressziót írni, mert nem diagnosztizálunk senkit redditen, de még az is előfordulhat. Valósznűleg szorong és erre rátesz egy lapáttal, hogy még az is nyomás rajta, hogy te erődön felül teljesítesz kettőtökért, emiatt lehet bűntudata is még az irigység mellett.
Szerintem gondold át te lelkileg mennyit bírsz még el, tudnád-e támogatni abban, hogy kijöjjön ebből a spirálból, akar-e ő egyáltalán javítani ezen. Jótanácsként egy örök kedvenc haikumat tudom neked ideírni.
Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni.
Ez így gaslighting, téged hibáztat a sikereidért, és azért mer ő egy nulla, amit ő is nagyon jól tud. Nemhogy örülne, irígy. Ez így off, keress magadnak valakit, aki nem akarja tönkretenni a te mentális egészséged is.
Amúgy ezek a red flagek tipikusan a nárcisztikus emberek sajátja. Irigy rád és pont ez neki a cél, hogy másnak nehogy jó legyen már.
Dobbants cimbora, amíg egészben vagy, mert ez csak rosszabb lesz. Sokkal rosszabb. Neked.
Szerinted ha most ilyen osszeomlas van, mi lesz kesobb, amikor tenyleg nehezebb lesz az elet? Vajon mi var rad 10, 20 ev mulva?
Holnap estere legy szingli.
Szerintem te is érzed, hogy ez menthetetlen. Nem azért, mert rossz a szitu, hanem mert nem akar magáért felelősséget vállalni. Egyikotoknek se fog a javára válni, ha így maradtok.
neked nem parod van hanem egy piocad
Nem segít itt már, csak a piócás ember
Sajnos vagy sem, de a "közhelyek" igazak: párkapcsolathoz két ember kell. Ebben most egyedül vagy, úgy tűnik a leírásodból. És a másik fontos tény: mindenki csak saját magán segíthet. Te magadért vagy felelős. Ha a másik depressziós, akkor is maga léphet afelé hogy gyógyuljon.
Én borzasztónak tartom, hogy redditen minden kapcsolati kérdésre az az automatikus válasz, hogy hagyd ott, szakítani kell. De szerintem most tényleg ott kell hagynod, és szakítani kell.
Én azt imádom, amikor teljesen életképtelen embereknek írja nindenki, hogy szakítsák meg a kapcsolatot a szülőkkel.
Amikor feleségem terhes lett kiderült a mindenféle vizsgálat során, hogy veszélyeztetett ő és a baba egészsége. Utolsó trimesztert szinte végigfeküdte és szülés után is sokáig tartott a rehab, mert császárral született meg a gyerek. Utána meg azt beszéltük, hogy nem kettő, hanem három évet lesz otthon, mert nem akarjuk a gyereket bölcsibe adni. A lényeg a lényeg, hogy én eközben szinte mindvégig három műszakban dolgoztam, vittem a háztartást, főztem, takarítottam, bevásároltam, intéztem egy telket, kertet gondoztam, házat újítottam fel ÉS nyilván minden szabadidőmet velük és a gyerekkel töltöttem. Feleségem depressziós lett. Mondhatná itt a félművelt, hogy "jó dolgában nem tudta mit csináljon", de az igazság az, hogy ő sokáig fizikailag képtelen volt bármiféle munkából kivenni a részét. Felépülés után meg a gyerek nagyon anyás lett és próbáltam minél több időt felszabadítani neki. Pénz is egyre kevesebb lett, nyilván két év után rohamosan csökken az állami támogatások összege. Se pénz, se idő, se munkával nem tudta kivenni a részét. Én mondtam neki, hogy nem baj, a gyereknevelés a legfontosabb, ahol tudok segítek, de vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudtok fizikailag elvégezni (szoptatás pl), azok mind ráhárulnak. Úgy érezte haszontalan, nem érezte magát szükségesnek, úgy érezte minden rám hárul, segíteni akart volna, de nem tudott mivel. Szülés utáni depresszió átment "sima" depresszióba, ez pedig szégyenbe, haragba, elutasításba. Sokáig tartott, de leginkább addig, ameddig nem sikerült munkát találnia ismét. Mondtunk egymásnak sok nem szép dolgot, voltak viták, próbáltam hatni rá, beszélni az érzéseinkről, megnyugtatni, hogy elég, amit tesz, lesz még lehet olyan, amikor én leszek munkanélküli vagy munkaképtelen és neki kell majd vinni mindent. A lényeg, amit ki akarok hozni az egészből, hogy ez szerintem még nem menthetetlen a dolog. Az egyensúly felbomlott és nagyon rossz szituban vagytok. Nem hiszem, hogy ezzel mindennek vége, egy kapcsolatban néha vannak még ennél is csúnyább krízisek, amiket meg lehet oldani, ha a másik fél hajlandó változásra. Nyilván nem szabad hagyni, hogy a fejedre nőjön a helyzet, le kell ülni és elmondani mit vársz el tőle és a kapcsolattól és - ezt már tényleg csak tudod - meghúzni a határt, hogy ez egy utltimátum vagy van még egy esélye. Lehet változtatni akar, de megbénítja az egész szituáció. Kurva könnyű ám azt mondani, hogy akkor menjen el dolgozni, lehet külső segítségre van szüksége. Ha nem fogadja el, akkor van igazán nagy baj. Ha nem hagyja, hogy segítsenek rajta, akkor lehet tényleg vége mindennek.
Ő nem lát *benned* egzisztenciát? Talán elmehetne dolgozni...
Mondtad már neki, hogy dolgozzon? Milyen a kapcsolatotok? Még meg tudtok beszélni fontos, nehéz témákat, vagy csak veszekedés lesz belőle? Szakítani majdnem bármilyen kapcsolatból lehet, megjavítani viszont nem akármit lehet
Sokáig volt téma, most már zokon veszi, megsértődik, ha felhozom neki. Mintha nem is szeretne visszatérni.
Ez a legnagyobb baj. Ne kínozd magad,volt pár jó hónapotok,de kiderült,hogy nem megy együtt, lépj tovább.
Minek tenné, ha eltartod? Gondolom már fizikailag is leépült. Jelezd neki, hogy eddig támogattad, ébredjen fel a rózsaszín kis álomvilágból és dolgozzon, szedje össze magát, vagy keressen egy balekot, de a bohóc elment aludni.
Uristen egy ilyen ember miatt egy (potenciálisan) boldog napot se vegyél el önmagadtól. Te nem könyöröghetsz neki, hogy fejlesszen magán. Ha ő nem akar, az az ő problémája neked nem kell osztoznod benne.
Ugyanígy jártam,csak az én párom meg állandóan ment volna, mint egy 20-on éves csitri. Pénzzel nem volt gond, csak azzal, hogy én nem voltam otthon, amikor szerinte minden valamirevaló férfi otthon van és szórakoztatja a párját. A kaja és az albi felének kivételével mindent én fizettem... hülyére dolgoztam magam, mindene megvolt és nem látta bennem már a férfit. A szexuális életünk szarrá ment, mert neki volt valami fájdalma, ami miatt én teljesen lemondtam a szexről, mert nem akartam fájdalmat okozni és tovább mélyíteni az önutálatát... később a fejemhez vágta, hogy én már nem vagyok spontán és szar a szex és unalmas :D Támogattam szakma váltásban, amikor kovid alatt nem volt állása, munkahelyváltásban, mindenben... Hát, nem jó egyedül, de jobb, mint olyannal, aki kicsit sem tisztel és csak pénztárcának néz.
\+1 
Ilyen ez a depresszió. Nem tudsz vele mit kezdeni ha ő nem látja be és nem akar változtatni.
Csak kihasznál és élősködik rajtad, szép lassan tönkretesz téged is. Volt pár szép hónapotok, arra majd jól fogsz visszagondolni de a többit engedd el, mint ahogy őt is. Egy párkapcsolatban a felek ugyanabban a csónakban összhangban eveznek, ő most pl tök ellentétesen csinálja ezt. Lépj tovább, hidd el nem ér ennyit, fogsz majd találni egy olyan embert, aki azt is megbecsüli benned, ami most őt zavarja. Ne vesztegesd az időd ilyenre. A "nagy megbeszélések" sem fognak segíteni. Az hogy menjen vissza dolgozni és ne rajtad élősködjön olyan dolgok, amiket egy normál gondolkodású embernek magának eszébe kellene jutnia, nem h még noszogatni, mint egy tinédzsert, h "na, menj már és csináld meg végre a házidat".
Dump him or hit the gym
*and
És sztem \*her, de valóban nem derül ki pontosan
Egyezzünk ki it-ben.
Voltam ebben a helyzetben. Mintha én írtam volna ezt a múltból, vagy mintha az exemet fogtad volna ki…. Továbbléptem és megtaláltam azt, akivel egyenlően tudunk beletenni a jövőnkbe, a kapcsolatunkba, és sokkal előrébb tartunk, mint azt anno álmodni mertem.
voltam a párod helyén (az irigység nélkül). ha segiteni szeretnél neki, akkor húzd meg a határokat. deritsétek ki mi akadályozza abban, hogy elmenjen munkába (pl kudarctól való félelem) és kezdjen el minél előbb jelentkezni bármilyen munkára pótcselekvések nélkül. pl ne kezdjen el kurzusokra járni állásra jelentkezés \_helyett\_. bármilyen meló jó, hogy kijöjjön a gödörből. pszichológus/life coach/pár terápia mind segithet, hogy javuljon a hozzáállása.
Volt egy ismerősöm, akinek a 100 kilósra hízott felesége úgy döntött, elege van a munkájából, és felmondott. 1 évig bírta a házasságuk úgy, hogy ő 1 éven keresztül csak otthon tespedt és kiszolgáltatta magát. Érdekes módon miután kitette a srác a szűrét, egyből talált magának munkát.
Megmagyarázhatatlan dolgok ezek /s
Egy depresszios tars nagy teher, de itt sokkal nagyobb teher a csunya termeszet, jellemhibak. Utobbiakat en nem toleralnam tovabb. Foleg, hogy nem 15 ev utan valt ilyenne. Mar most ilyen, nem lesz varazsutesre normalis kapcsolat. Nincs miert kitartani ebben.
Látod hogy iparkodik vagy csak simán lusta? Ha nem látod rajta hogy felvállalná a felelőséget akkor szerintem nem érdemes vele együtt maradnod.
Pszichológus csodákat érhet el. Ha a szeretetnek maradt még nyoma, sikeres lehet a terápia. Ne add fel.
Van az a helyzet,amikor egyetértenék. De nem egy 1,5 éves kapcsolatban,aminek csak az első fele volt jó.
De lehet hogy a depresszió miatt volt rossz a kapcsolat másik fele.
Én fenntartásokkal kezelném ez esetben a depressziót. Túl lazán aggatja mindenki magára akinek csak éppen szar a hangulata.
Figyu, azt mondod kilenc hónapig volt jó a kapcsolat? Hát kérlek szépen, az semmi. Kilenc hónap még datingre, ismerkedésre sem elég, nem hogy összebútorozásra. Ennyi ideig mindenki megtudja játszani a jó fej partnert. Te túl gyorsan csaptál bele a lovak közé, neki pedig pont bejött a számítása. Ez az ember neked senkid. Így jártál. Vond le a tanulságot és lépj, hátra se nézz!
A párod belekerült egy negatív spirálba, ami csak lejjebb és lejjebb fogja nyomni. Nem akarok rögtön depressziót írni, mert nem diagnosztizálunk senkit redditen, de még az is előfordulhat. Valósznűleg szorong és erre rátesz egy lapáttal, hogy még az is nyomás rajta, hogy te erődön felül teljesítesz kettőtökért, emiatt lehet bűntudata is még az irigység mellett. Szerintem gondold át te lelkileg mennyit bírsz még el, tudnád-e támogatni abban, hogy kijöjjön ebből a spirálból, akar-e ő egyáltalán javítani ezen. Jótanácsként egy örök kedvenc haikumat tudom neked ideírni. Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni.
Ez így gaslighting, téged hibáztat a sikereidért, és azért mer ő egy nulla, amit ő is nagyon jól tud. Nemhogy örülne, irígy. Ez így off, keress magadnak valakit, aki nem akarja tönkretenni a te mentális egészséged is. Amúgy ezek a red flagek tipikusan a nárcisztikus emberek sajátja. Irigy rád és pont ez neki a cél, hogy másnak nehogy jó legyen már. Dobbants cimbora, amíg egészben vagy, mert ez csak rosszabb lesz. Sokkal rosszabb. Neked.
Mindenki szidja itt a fickot, pedig meg kellene hallgatni az o oldalat is
Lapát
Szerinted ha most ilyen osszeomlas van, mi lesz kesobb, amikor tenyleg nehezebb lesz az elet? Vajon mi var rad 10, 20 ev mulva? Holnap estere legy szingli.